Mexikó az óriások földje, ha festészetről van szó. Frida Kahlo vagy az általunk is bemutatott Pedro Friedeberg csak a múlt egy cseppje a tehetségtengerben. De a jelen is legalább annyira izgalmas. Hatalmas ország, hatalmas tehetségekkel és törpe lehetőségekkel, nem sok alkotó híre jut el hozzánk. Raul Urias az egyik olyan szerencsés csillag, melynek fényét itt, a távoli magyar galaxisban is befogtuk. Mutatjuk a képeket, amit a 4BRO „artvizsgáló távcsővei” lekaptak.
Mexikói illusztrátorokat találunk szép számmal, többségük mesés munkákkal és általában rendkívüli rajzkészséggel. Raul alkotásai mégis kiviláglanak a sok tehetség között. Munkáin átsugárzik kiforrott stílusa, valami olyasmi, ami megkülönbözteti a többiektől, és mégis szubjektív és intelligens módon kapcsolódik a mexikói gyökerekhez.
„Soha nem tartom magam művésznek, mert nem én voltam a legjobb
vagy a legügyesebb, de talán a legszenvedélyesebb igen.” – Raul Urias.
Chihuahua 1989
Chihuahua végre nem csak egy dalról híres, ugyanis itt született Raul 1989-ben. A képzőművész és illusztrátor jelenleg Mexikóvárosban él. Művei több csoportos kiállításon és egy nagy egyéni bemutatón szerepeltek. Toro című albumát azonnal szétkapkodták, ma szinte beszerezhetetlen. TAUK: Shapeshifter albumborítóját is ő jegyzi, továbbá egy Spotify-közreműködése is. SPOTIFY X RAÚL URIAS – Loud Cover: History of Reaggeton
„Mint minden gyerek, én is rajzoltam kicsi koromban, csak nem hagytam abba.” – nyilatkozta. Olyannyira nem hagyta abba, hogy képregényrajzoló művész akart lenni, ez vezetett el a grafikai tervezéshez, majd az illusztrációkhoz. Raul már 28 éves korára elérte azokat a csúcsokat a szakmában, amiről sokan csak álmodoznak. Dolgozott a Marvelnek, maga is nagy képregényfan. Illusztrátori munkái komoly megrendelőket vonzottak a világ minden tájáról. Apple, Nike, Google, Adidas, Colgate, Sony Music, Gatorade, sör- és tequilacégek egymásnak adják nála kilincset.
A rajzolás iránti szenvedélye szerencsére arra az útra vitte, mint minden jobb sorsra érdemes művészt, hogy szabadon, korlátok nélkül is alkosson.
Raul belefáradt abba, hogy mások esztétikáját használva rajzoljon. A grafikai tervezés során tanultakat egyesítve kezdte el saját stílusát kialakítani. Mint mindenkinél, nála is a kemény munka hozta meg a gyümölcsét, amely időt, tanulást és erőfeszítést igényel. Raul elmondása szeint régebben aggódott, hogy legyen egy globálisan értelmezhető stílusa, de aztán rájött, hogy az embereknek nem probléma, ha nem értik alkotásai szimbólumrendszerét.
The Migratory illustrator interview – Raul Urias
A minőség az igazi nacionalizmus?
Arra a kérdésre, hogy miként jellemezné a művészi stílusát, elég érdekes választ adott:
„Az én ízlésem és stílusom annak a kombinációja, keveréke, amit szeretek és amit utálok egyszerre. Azt hiszem, a stílus ugyanolyan változékony, mint a saját személyünk, és aképpen változik, ahogy új inspirációkkal tápláljuk lényünket.”
Más kultúrákat hallgatni azért is érdekes, mert néha nagyon meglepő és sajátos válaszok születnek. Amikor Urias művészetét elemzik a képek stílusánál a vibráló, pszicheledikus, art deco, sok minden előfordul, de az hogy nacionalista, na azt senki nem gondolná. Pedig Urias-nak nagyon is fontosak a nemzeti gyökerei. Csakhogy nála az, hogy nacionalista, hogy büszke a nemzetére, hovatartozására, nem valamiféle gyűlöletskálán mozog. Azt tartja igazi nacionalizmusnak, ha magas színvonalon tudja képviselni a hazáját. A minőség az ő nemzeti büszkesége. Érdemes lenne ezt átvenni itt is.
„Az én esetemben a mexikói lét sok mindent meghatároz, mert próbálok hatni a fiatalokra és rám is sok olyan ikon hat, akik sok évvel ezelőtt éltek, és azt csinálták, amit én. Szeretek arra gondolni, hogy van egyfajta sajátos érzés, ami áthat minket. És én most ugyanazt érzem, mint ők akkor. A régi dolgokat is visszahozom a modernitásba.” – Raul Urias.
Alapvetően egy zseniális grafikust és munkáit szeretnénk bemutatni. De olyan pontosan, és szerethetően fogalmaz a saját nemzeti érzéseiről, amilyet itthon ritkán hallani.
„Számomra Mexikó nagyon erős kulturális gyökerekkel rendelkező ország. Szeretem látni, hogy a mexikói kultúra hogyan élte túl a feledést, és miként maradt fent generációkon keresztül. A történelem különböző korszakaira, a változásokra reagálunk, de megtartjuk őseink lényegét. A büszkeség, amit érzek, legyőzi a féltékenységemet más országok iránt, amikor látok egy országot, amely sikeresen küzd a globalizáció ellen, miközben megőrzi és megmutatja a világnak a gyökereit.” – Raul Urias.
Ez a mondat, hogy a büszkesége győzi le a féltékenységét, talán sosem hangzott még el magyar ember szájából, aki a nemzeti büszkeségéről beszélt. Milyen érdekes bepillantani más kultúrák nemzeti büszkeségüket kifejező érzéseibe. Nem kirekesztő, hanem a felemelő. Továbbá fontos számára, hogy olyan térben dolgozzon, ami ihletet ad számára. Sok mindent gyűjtött, játékokat, könyveket, régiségeket, amik számára nem kacatok, hanem a múlt egy részei, amiből a jelen is lett. Érdekes elképzelések mindenesetre.
Alapvetően Urias munkáit órákig el lehet nézegetni, nem kell semmiféle ideológiát keresni benne. Neki azt volt nagy felismerése, hogy nem kell mindenki értse a mélyebb konnotációkat. Azt pedig mindenki elismeri, hogy a mexikói stílus félelmetes és félelmetesen szép.
Arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna annak, aki művészi karrierjét szeretné elindítani, olyan választ adott, amit egy coach is simán megirigyelhetne. Lehet Urias-ban egy nemzeti motivátor-filozófus veszett el.
„Ha szenvedéllyel csinálod, minden más magától jön, ha az ember szenvedélyes,
akkor azt szeretettel teszi, nyom, izzad, harcol és a legjobbat nyújtja.
A siker a jó munka következménye, nem pedig a vége.”
