Barion Pixel

Valami nincs rendben Baltimore-ban

Petke Balázs

2022.06.20.

10 perc

Futó léptek zajára riad fel egy szemeteskuka mellett heverésző macska. Ruganyos mozgással ugrik fel egy kerítés tetejére, a zaj felé fordítva fejét, felméri az éppen felé menekülő kapucnis pulcsis, afroamerikai férfit, majd egy elegáns ugrással eltűnik egy kitört ablakon keresztül a szomszédos épületben. A férfi arca fénylik az izzadságtól, mozgása koordinálatlan, már csak az akarata viszi előre, a teste már egyre nehezebben bírja tartani a kontrollált mozgást. Hangos nyögés kíséretével dob el valami tárgyat a sarki kukák közé.

-Állj!

-Ok, megvan, bekerítettük! – Hallatszik a háta mögül.

Előtte egy bordó Nissan fékez le, teljesen elállva a menekülő utat. Az oldalsó utcából és mögüle egyszerre érkeznek meg a futó rendőrök, járőrök, a Nissan ajtaja is kicsapódik és az onnan kiugró rendőr a rászegezett fegyverrel megadásra készteti a férfit.

-Bassza meg – fejét csóválva, továbbra is szitkozódva emeli fel kezeit. A bilincs rákerül, a járdaszegélyre ültetik, miközben két rendőr kutatja a kukák környékét.

– Meg is van, ez gyors menet volt srácok! – közeledik a mosolygó rendőr, kezében a talált fegyverrel.

– Uram, nem az enyém…

-Nem, nem. Ne is próbáld letagadni, persze hogy a tiéd! – szólal meg széles vigyorral Jenkins, az osztag vezetője. – Ez ma egy jó nap, szép kapásaink vannak – pacsizik le a mellette elhaladó társával.

– Önvédelemből hordom magamnál, ez egy veszélyes környék…

– Uram, uram! Veszélyben érzi magát? -tárja szét kezeit Jenkins – Mondja el, mitől érzi magát veszélyben? Csak mondja el miért? Örömmel megkeresem aki meg akarja magát ölni! Kiderítem ki az és begyűjtök még egy fegyvert ok? Mi a veszély uram?

– Ez Baltimore ember, itt mindenki veszélyben van!

-Na, ez egy kurva jó válasz.

A férfit beviszik, de a fegyvertartásnál sokkal kevesebb ok is elég Jenkins csapatának, hogy napról napra folyamatosan összeszedjék az utcáról, a „gyanúsan” viselkedő egyéneket és egy két napra bekasztlizzák, majd elengedjék őket további bizonyítékok hiányában. „Drogháború van!” ideológiával, teljes lendülettel növelik napról a tömeges letartóztatások statisztikáit.

Baltimore-ban valami nagyon félrement. A rendőrök a drogháború koncepciójára hivatkozva,
sötét jellemváltozáson mennek keresztül, szép lassan az évek során, a kontroll hiánya, a
ráeszmélés, hogy igazából nem ellenőrzi őket senki – a legrosszabbat hozza ki belőlük.

Házkutatásoknál megtalált pénzek egy része tűnik el a golyóálló mellények mögé és a rejtett zsebek mélyére. Idővel ez sem elég, a szekrény mélyére rejtett pénzeknek nem csak egy részét – az összeset lenyúlják. Aztán emelik a tétet, még éhesebbek lesznek élükön Jenkins -el, már célirányosan, az informátoraik tippjei alapján törnek rá a gyanús célpontokra és forgatják fel a házakat az értékes tippek alapján. Egyre nagyobb fogások amik diszkréten, feltünés nélkül vándorolnak a zsebeikbe. És ha nincs pénz, „csak” drog? No problem, megoldja a saját elosztójuk. Majd ő elpasszolja, visszaforgatja a drog közegbe és lesz belőle pénz! Miért ne? Nem szól rájuk senki, ez csak egy drogos pénz, ami ha eltűnik senkinek sem hiányzik majd, viszont a kölyök tud menni focitáborba, vagy lehet menni valami puccosabb helyre nyaralni a családdal. Megérdemlik nem? Minden nap kockára teszik a bőrüket Baltimore bűntől átitatott utcáin. Megérdemlik ugye?

Hát papíron, az alap kódex szerint nagyon nem. Erre figyel fel Fenton, a Baltomire Sun riportere és oknyomozásba kezd Jenkins osztagánál, a Gun Trace Task munkacsoportnál. A levegő akkor kezd forróvá válni, amikor egy nyomozó csoport is rááll az ügyre és már lehallgatásokkal kezdik el gyűjteni a bizonyítékokat.
A korrupt rendőrök között szárnyra kel a szóbeszéd, hogy figyelik őket, de nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget. Ekkor már elvesztették saját kontrolljukat és realitásérzéküket a való világgal és úgy általában azzal, amire felesküdtek mikor megkapták a jelvényüket. Folytatják útjukat a végzetes végkifejlet és az elszámolás felé…

Aki látta David Simon 2002 és 2008 között futó sorozatát, a Drótot – annak kötelező darab a Miénk a Város
című minisorozat, amely újra összehozta az alkotókat, George Pelecanos és David Simon producereket.

A helyszín ismét Baltimore és bár a történet játszódhatna bármely más városban, de a veterán alkotócsapat – talán nosztalgikus érzelmi okokból – visszatért sikereik tetthelyére. Eltelt 13 év és eljött újra az idő hogy meséljenek nekünk Baltimore utcáiról és az igazságszolgáltatásról, ami napjainkra teljes mértékben magára hagyta a társadalmat és védtelen polgárait. A Drót emlékére gondolva sokat vártam a sorozattól és sokat is kaptam. Megint valami egyedit. A Miénk a Város realisztikus hangulatú, a tényeket a frontvonalba helyező dráma, ami a közel múlt történéseit flasback jelenetekkel, naplószerű hangulattal dolgozza fel nekünk, keverve a jelen időben látható nyomozásokkal, megfigyelésekkel.

Tűpontos dramaturgiára épül a sorozat, a rengeteg szál halad a maga tempójában, de sosincs olyan érzésünk, hogy valamelyik jelenet felesleges lenne, vagy netán összezavarna. Pont ellenkezőleg, ha a néző rászánja a megfelelő figyelmet (telefon nyomkodást mellőzve) akkor minden egyes jelenet segíti a megértését ennek a szürreális mélységekbe süllyedt rendszernek. A megértését a bűnösök motivációinak, az összefüggéseknek, amelyek hatással vannak egymásra, az emberi dilemmáknak, amikor valaki próbál ellenállni a csábításnak, de nem tud és beszívja végül a korrupt falka. Mindent kezdünk átérezni és megérteni. Persze a Miénk a város, egyáltalán nem egy könnyen fogyasztható sorozat. Nem éreztem késztetést, hogy ledaráljam egyben, de ez rendben is van így. Maximum 2 rész egyszerre, felfogjuk, leülepszik, velünk maradnak a jelenetek, visszagondolunk rá, aztán jöhet a folytatás!

Ha egy szót kellene mondanom ami eszembe jut a szériáról: hiteles. A rendőri akciók, a több rétegű karakterek megélései , a nyomozás menete – mellbe vágóan életszagú az egész, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen az alkotók ismerik a dörgést és a várost is mint a tenyerüket.

Bill Zorzi forgatókönyvíró régebben a Baltimore Sun riportere volt, mint Justin Fenton is, aki a sorozat alapjául szolgáló könyvet is írta 2020-ban. A másik forgatókönyvíró, Ed Burns rendőr volt a városban és sokáig tanított a Baltimore-i állami iskolában. Sok sok különböző tapasztalás, emlék, amelyet közösen összekevertek, majd kirakták együttes erővel a végső puzzle-t, amely a Miénk a Város 6 órás anyaga lett.

David Simon szerint ez a sorozat akár definiálható a Drót folytatásaként is. Eltelt 10 év, majd
visszatérünk Baltimore városába azokhoz a rendőrökhöz, akik még közel sem voltak rendőrök
a Drót 2009-es utolsó epizódjának az idején, sőt, még az Akadémiáról sem jöttek ki.

Ők lettek a Miénk a város karakterei, akiket a Drót idején még járőröző rendőrök képeznek ki, még egy régi ideológiával, ami egész hamar feledésbe is merül az új korszakban, a tömeges bebörtönzések csúcsidején. Már más szelek fújnak, bár már akkor is társadalmi „élmény” volt a rendőri brutalitás és egy kevéske illegalitás a cél érdekében, de elképzelhetetlen volt, hogy rendőrök szórják a drogot az utcán mint most, ezekben az időkben. A hitelességhez visszatérve pedig – szerintem megdöbbentőek David Simon szavai a két korszak összehasonlításáról:

Azt persze nem állíthatjuk biztosan, hogy amit a Drótban mutattunk be, az tűpontos volt a maga korában. Ez viszont most az egy generációval későbbi Baltimore-i rendőrség, ami sajnos az eltelt idő alatt idáig jutott.”

Van még egy érdekes jelenség, amely sok mindent megváltoztat és teljesen új kontextusba helyezi a rendőri túlkapásokat. Egy jelenség, amely nem volt még 10-13 évvel ezelőtt. Ez pedig a mobiltelefonok megjelenése és az azzal készített felvételek és villámgyors megosztása a közösségi felületeken. Mindjárt az első jelenetben rávilágítanak erre, amikor egy rendőri igazoltatás során, a munkájukat a brutalitás határán végző rendőrökre egy pillanat alatt tucatnyi telefon irányul, a civilek kezéből. Ezzel kapcsolatban is volt meglátása Simonnak:

Régen bármi történt is az utcasarkon, nem lehetett könnyedén leellenőrizni a dolgokat, az én szavam állt szemben a tiéddel. Most az én szavam áll szemben azéval, akinél történetesen a kamera van.

Régen minden járőr a saját körzetében diktátor volt egy kicsit, az utca ura. Az ő irányításai és erkölcsei szerint kellett cselekedni. Most már nincs így. A technológia elérte azt a pontot, amikor már rutinszerűen látjuk, hogy milyen rossz a rendőri munka, és erre kézzelfogható bizonyíték is van. Szóval két lehetőség maradt: vagy a fejesek találják ki a módját, hogy miként végezzék jól a rendőrök a munkájukat, vagy mindannyian nagy bajban vagyunk.”

Az írásomat sem tudom pozitív sorokkal zárni, ahogyan a Miénk a Város sem egy vidám sorozat. Baj van Baltimore-ban, ahogyan sok más ország különböző városaiban is. Nem feltétlenül hasonló mint Baltimore-ban, lehet hogy egészen más alapokból épül a krízis – de vannak nyomasztó jelenségek bőven. Valami mostanában rossz irányba megy a világban. Viszont ami segíthet, hogy sok hasonló, figyelemfelkeltő alkotás születik mint a Miénk a Város, amivel az alkotók egyértelműen üzenik: a drogháború mint koncepció, életképtelen, nincs értelme. Semmilyen módon nem kezeli a függőséget, csak a börtönöket tölti meg és a rendőröket eltereli attól a munkától, amit valójában végezniük kellene, amire a városoknak igazán szükségük lenne.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Urotsukidōji, a tiltott gyümölcs. Csakis elvetemülteknek!

Summer of Soul: a fekete Woodstock

Scavengers Reign: élni és élősködni hagyni

80 Blocks from Tiffany’s: Bronx, az Isten háta mögött, ahol az ördög nem alszik

Reel Rock-filmtúra, nem hagy lógva

Freaknik: a Dél, ha beindul