Az ember, aki egyszerre ötvözte a totális őrületet az abszolút vállalhatatlansággal, ennek ellenére mégsem lehet őt nem szeretni. Legújabb portrénk alanya ezúttal Stephen Gilchrist Glover – végzettségeit tekintve szakács és bohóc, de te csak Steve-O-ként ismered. Életének szinte minden fejezete önálló pszichológiai esettanulmányként is megállná a helyét.
A kis lord
Kevesen tudják róla, hogy Steve-O Wimbledonban, Londonban született (1974), édesanyja kanadai, édesapja pedig angol. Családja már csecsemőkorában világpolgárrá tette: mindössze hat hónapos volt, amikor Brazíliába költöztek, mivel édesapja a Pepsi-Cola dél-amerikai részlegének elnökeként dolgozott.
A család nagy meglepetésére Steve-O első értelmezhető gügyögései portugál szavak voltak. Kétéves korában újabb költözés következett, ezúttal Venezuelába, ahol spanyolul tanult meg anyanyelvi szinten. Az utazások sora ezzel nem ért véget: négyévesen Connecticutban éltek, hatévesen Miamiba költöztek, kilencévesen Angliába, tizenkét évesen Torontóba, majd tizenhárom évesen ismét visszatértek Angliába, ahol középiskolai tanulmányait is végezte.
Ez a hosszú vándorláslista nemcsak egy kiváltságos, hanem egy rendkívül zaklatott gyermekkort is jelentett. Bár anyagi gondjaik nem voltak, Steve-O-nak folyamatosan alkalmazkodnia kellett az új környezethez és közösségekhez. Az állandó újrakezdések miatt már fiatalon kifejlesztette saját stratégiáját: bohóckodással és a bármit bevállalok hozzáállással próbált beilleszkedni. Ő volt a fura srác, aki bármit bead.
Suli után „ereszd el a hajamat”
Gimi után a neves Miami Egyetemre járt, pontosabban mellé. Két hét alatt ugyanis kipenderítették onnan. A kirúgás körülményei máig homályosak, állítólag egy rejtélyes felvétel áll a háttérben, amelynek tartalma a mai napig nem ismert, de annyi bizonyos, hogy az egyetem vezetősége gyorsított eljárásban, azonnali hatállyal eltávolította őt.
Ezt követően az Új-Mexikói Egyetemen próbált szerencsét, de a felsőoktatás itt sem bizonyult számára hosszú távú megoldásnak. Egy év elteltével – a gyenge jegyek és az iskolai fegyelmezetlenség miatt – végül otthagyta az intézményt. Ekkor egy merőben szokatlan útra lépett: beiratkozott a világhírű Barnum & Bailey Clown College bohócképző iskolájába. Itt végre megtalálta azt a közegét, ahol a szabályok helyett a kreativitás és a vakmerőség dominált. Kezdetben bohócként kezdett dolgozni egy tengerjáró hajón, ám itt sem maradhatott sokáig, miután a többi bohóc lázadással fenyegetőzött, ha megújítják a szerződését. A hajótársaság végül engedett a nyomásnak, és Steve-O ismét munka nélkül maradt.
Ekkor letért az ősvényről. Néhány évet hajléktalanként töltött, javarészt szándékosan választva ezt az életformát.
Megélhetését egy időben abból fedezte, hogy önként vállalta gyógyszercégek kísérleti
fázisban lévő gyógyszertesztjeit. Tehát pénzért hagyta, hogy ismeretlen mellékhatású
készítményeket próbáljanak ki rajta – Ehhez képest a Jackass tényleg gyerekjáték.
A „gyerekjáték”
Steve-O saját bevallása szerint azért kezdte el az önkínzó és veszélyes mutatványait, hogy érzelmeket váltson ki volt barátnőjéből, mert tudta hogy aggódna érte, ha megsérül. Azt mondta: „Annyira összetört a szívem, és azt akartam, hogy aggódjon értem.”
Noha nem jöttek újra össze, a bevállalós videók megtalálták a maguk kis közönségét. Ne feledjük, még nem volt se internet, se YouTube, tehát nem volt egyszerű fórumot találni az efféle tartalmak terjesztésére.
Steve-O számára a valódi áttörést az a felismerés hozta meg, hogy az emberek nem a gördeszkás trükkjei iránt érdeklődnek, hanem az extrém, életveszélyes mutatványai váltanak ki belőlük valódi reakciót. Ezt a saját szavaival így fogalmazta meg:
„Korábban, amikor gördeszkás videókat készítettem, senkit nem érdekelt. Most puszta kézzel lógok le a 12. emeleti erkélykorlátokról. Amikor megmutattam az embereknek a felvételt, láttam, hogy ezt izgalmasnak találták. Láttam, hogy ez hatással volt rájuk. Úgy éreztem: »Haver, ezt fogom csinálni. Őrült baromságokat veszek fel magamról, és ez lesz a karrierem. Egy őrült, híres kaszkadőr leszek.«”
Steve-O végül megtalálta a sikerhez vezető utat, amikor az MTV felkarolta a Big Brother gördeszkás videóin keresztül formálódó Jackass koncepciót. A műsor azonnal kultikus jelenséggé vált, így a vele járó ismertség lehetőséget adott Steve-O számára hogy más területeken is kipróbálja magát. Példának okáért rapalbumot adott ki, felemás sikerrel, de nem olyan rossz, mint amit várnál.
Steve-O: Hard as a Rock
Jackass és ami a Jacksegg mögött van
Steve-O tökéletes példája egy olyan valóságnak, amely a múlt prüdériája miatt korábban elképzelhetetlen lett volna, és amely a mai média szigorúbb szabályozásai miatt talán már nem is létezhetne. Az a nagyjából 1990 és 2010 közé eső két évtized, amelyben ő is reflektorfénybe került, egy sajátos kulturális időszak volt – egy korszak, amely most kezd valódi történelmi távlatot kapni, és amelynek tudományos feldolgozása is egyre inkább előtérbe kerül.
Ha röviden kellene összefoglalni, talán így lehetne megfogalmazni: „lovak közé dobtuk a gyeplőt”. A televízió, a korai internet és a popkultúra olyan szabadságfokkal működött, amelyet ma már nehéz elképzelni.
Ez egy fontos téma, amelyről érdemes beszélni, A média fejlődése és változásai az 1980-as évektől napjainkig elképesztően radikálisak voltak, és ez nem csupán technológiai, hanem kulturális szempontból is hatalmas fordulatokat hozott.
A ’90-es évek egy különösen érdekes időszak volt ebben a folyamatban. Bár hivatalosan léteztek korlátozások és tiltások, a gyakorlatban szinte bármit ki lehetett adni. A szólásszabadságra való hivatkozás sokszor nem politikai vagy művészi lázadásként jelent meg – nem lett hirtelen mindenki a Rage Against the Machine –, hanem sok esetben egyfajta gyerekes felnőttség manifesztálódott. Az „igazi szabadság” abban nyilvánult meg, hogy bárki bátran mondhatott csúnya szavakat a lemezein – és ezzel nem ritkán ki is merült a lázadás.
Ez a jelenség természetesen nemcsak a zenei világban volt megfigyelhető, hanem a televízióban és a filmekben is. A határok feszegetése egyre inkább az explicit tartalmakban és a polgárpukkasztásban testesült meg, ami akkoriban a szabadság egyfajta szimbóluma lett.
A szellemi határok kitolása csak elenyésző számban termelt zseniális művészfilmeket a többség nagyrészt a legősibb ösztönök kiszolgálása épített. Mellek, seggek, a humorban a legalja kakis és kukis poénok, és természetesen ott volt a Jackass, amely az öncélú őrület és a test határainak feszegetése terén mindezt új szintre emelte. Az MTV-generációban nem volt szinte semmi politikus vagy értékrendek mellett kiálló gondolat. Nem kell kereszténynek vagy baloldalinak lenni, hogy lássuk miszerint a teljes nihilizmus uralta a közhangulatot. Egy olyan légkör, amelyben a társadalmi felelősségvállalás vagy a gondolatébresztő tartalmak szinte teljesen háttérbe szorultak. A szórakoztatóipar pedig nemcsak kihasználta ezt, hanem aktívan táplálta is. Soha ennyi olcsó szexista, kaki-pisi poénokra kifutó suttyó vígjáték nem jelent meg. A 15 éves Britney Spears alig semmiben lett odaállítva, borítóra téve. Ez ma már nem menne át. Ebben a furcsa, határokat nem ismerő kulturális kavalkádban született meg a Jackass – egy műsor, amely tökéletes lenyomata volt a korszak kaotikus, vakmerő és sokszor önpusztító szellemiségének.
A képek láttán felmerül a kérdés, hogy mi a vicces? Kinek mi? A humor természeténél fogva időben és kultúrában is változó jelenség. Ami egy adott korban nevetésre készteti az embereket, az egy másik korszakban visszataszítónak vagy akár elfogadhatatlannak tűnhet.
Vegyünk egy történelmi példát: a középkorban és a kora újkorban olyan művészek, mint Brueghel vagy Hieronymus Bosch, gyakran festettek mozgássérült vagy testi fogyatékkal élő embereket groteszk jelenetekbe – nem együttérzésből, hanem azért, hogy a nézők nevessenek rajtuk. Abban az időben viccesnek számított, ha valaki csonkjain kacsázva próbált közlekedni vagy ha a testi nyomorúság látványosságként szolgált.
A nyilvános megalázás és kegyetlenség is gyakran volt társadalmi szórakozás tárgya. Ha valakit kikötöztek és elvertek, az emberek nem együtt éreztek vele, hanem szórakoztatónak és izgalmasnak tartották a szenvedését – azt, hogy a háta és feneke véres, hogy fejjel lefelé lóg és ájuldozik. Az ilyen jelenetek látványosságként működtek, egyfajta középkori „show-ként”.
Mindezt már saját korában is kritikával illette egyes gondolkodók szemlélete. Rotterdami Erasmus, a késő reneszánsz humanista filozófus elképedve ír kortársai kegyetlen humoráról. Úgy vélte, hogy a megalázásra és fájdalomra épülő nevetés sérti az emberi méltóságot – de a körülötte élők többsége ezt túlérzékenységnek vagy mizantrópiának tartotta. Jó példa erre a Jöttünk, láttunk, visszamennék francia vígjáték.
A Jackass a határán van a humornak, de nagyon gyakran túlmegy minden határon. Az extrém
mutatványok, az önpusztítás és az abszurd fájdalomra épülő jelenetek olykor ugyan nevettetőek
voltak a közönség számára, de többnyire inkább a sokk és a döbbenet uralta a képernyőt.
A Jackass-sorozat még főként az MTV számára hozott óriási hasznot, de a mozifilmekkel már a srácok is brutális pénzügyi sikereket értek el. Ezek az alkotások elképesztően alacsony költségvetéssel készültek, mégis kasszasikerként teljesítettek a mozipénztáraknál. A Jackass 2 például mindössze néhány millió dollárból készült, de világszerte 157 millió dolláros bevételt generált.
Steve-O ennek a korszaknak egyszerre volt áldozata és teremtője, melyet a drogok, az alkohol és a közönség éljenzése táplált. Azt a féktelen és veszélyes életstílust, amelyet a képernyőn láttunk. Ma már egy ilyen jelenség nem születhetne meg ugyanilyen formában. Az internet, a közösségi média és a szigorodó médiaszabályozás miatt a kétezres évek őrülete ma már történelem. Egy korszak, amely egyrészt egyedi és megismételhetetlen, másrészről mélypont.
„Egyszer meg fogok halni, de jól fog kinézni videón.” – Ez a Steve-O mondat jól jellemzi ezt a korszakot.
Botrányok Steve-O üzemmódban
A Jackass sikere különös módon felmentette Steve-O-t a felelősségvállalás és a mentális problémái kezelésének kényszere alól. Az extrém mutatványok és az önpusztító életmód nemhogy akadályt jelentettek volna számára, hanem éppen ezek tették őt híressé és népszerűvé. A show lényegében legitimálta a féktelenséget, és még jutalmazta is érte.
De itt felmerül egy komoly kérdés: ki engedi az ilyen embereket kamera elé? Mi történik, amikor egy sérült, impulzív, önpusztító személyiséget nem fékeznek meg, hanem éppen ellenkezőleg, reflektorfénybe állítanak?
Az egyetemről és még a bohóciskolából is kiszorult a viselkedése miatt, de a Jackass-közeg más volt. Az őrület nemhogy elfogadott, hanem elvárt volt, és az egész csapat mindenféle határt átlépett. Ahogy a Monty Python mondása tartja:
„Megfizethetetlen, ha ugyanolyan mentális problémával küszködő emberek a barátaid.”
A Jackass világában senki sem állított fel határokat, és senki sem próbálta fékezni Steve-O-t. A show felpörgésről szólt, és minden egyes új mutatványnak őrültebbnek kellett lennie, mint az előzőnek. Senkinek ne legyenek illúziói: ezeket a jeleneteket teljesen szétcsapva, drogokkal és alkohollal fűtve vették fel.Következésképpen egy évtizedet az életéből java részt a pusztító anyagokkal fűtött egyszemélyes utazásban töltött.
Felsorolni egy külön cikk lenne az ügyeit, amik inkább ön, mint közveszélyesek.
– Steve-O 2002. július 31-én egy igazán abszurd okból került bajba: trágárság és testi sértés vádjával letartóztatták, miután a színpadon tűzőgéppel rögzítette a herezacskóját a lábához. Bár ez önmagában is elég lett volna a hatósági beavatkozáshoz, aznap este további problémát okozott. A show után egy louisianai éjszakai klubban teljesen más ügyből kifolyólag összeverekedett egy kiérkező rendőrrel, ami tovább súlyosbította a helyzetét.
A jogi következmények 2003 márciusában zárultak le, amikor Steve-O alkut kötött az ügyészséggel. Az egyezség értelmében:
- Egy év próbaidőt kapott, vagyis ha újabb kihágást követ el, súlyosabb büntetés várt volna rá.
- 5000 dollárt kellett jótékony célra felajánlania.
- És talán a legfurcsább büntetés: örökre megtiltották neki, hogy Terrebonne megyében, Louisianában fellépjen.
– 2003-ban Steve-O és Bam Margera közös európai turnéra indult, amely – Steve-O szokásaihoz hűen – nem maradt botrány nélkül. 2003. május 22-én Svédországban letartóztatták és bebörtönözték, miután egy videófelvétel került a hatóságok elé, amelyen egy kannabiszt tartalmazó óvszert nyel le.
A történet azonban itt nem ért véget. Egy Jackass-show keretében, élő közönség előtt a színpadon „elővarázsolta” a bizonyítékot, vagyis kikakilta az óvszert a nézők szeme láttára. Az egész performanszot később saját DVD-jén, a Steve-O: Out on Bail (más néven Don’t Try This at Home – The Steve-O Video Vol. 3.) című kiadványban is bemutatta.
Steve-O végül vádalkut kötött a svéd hatóságokkal, így egy hét börtön után 45 000 svéd koronás (akkoriban körülbelül 5800 dollár értékű) bírság fejében szabadulhatott. A tárgyalás során elismerte, hogy volt nála ecstasy tabletta és öt gramm marihuána, bár azzal védekezett, hogy fogalma sincs, honnan kerültek hozzá. A svéd igazságszolgáltatás azonban nem vette félvállról az ügyet: Steve-O-t 10 évre kitiltották Svédországból.
– 2003 nyara sem telt eseménytelenül Steve-O számára. Július 19-én, alig két hónappal a svédországi börtönkalandja után, újra letartóztatták az Egyesült Államokban, ezúttal garázdaság vádjával. Az eset a híres Lollapalooza turné egyik koncertjén történt, a pennsylvaniai Burgettstownban, ahol Steve-O ismét bebizonyította, hogy nem ismer határokat – még az alapvető közösségi normák tekintetében sem. Nyilvános helyen vizelt egy burgonya chipsre, amit az egyik fesztiváli büfében árultak.
– Egyik emlékezetes fellépése során – valószínűleg a South Park egyik epizódja által inspirálva – arra vállalkozott, hogy a fenekén keresztül igyon meg egy üveg sört. Hogy mennyire komolyan gondolta ezt a mutatványt, azt jól mutatja, hogy az orrán keresztül való sörivást már rendszeresen bemutatta korábban, így valószínűleg úgy vélte, hogy ez az új verzió sem jelenthet problémát.
A fizikai törvények azonban közbeszóltak. A sör beöntése helyett egy teljes fekáliazuhatag árasztotta el a nézőket, akik nem éppen erre a látványosságra számítottak. A jelenet egy groteszk és teljesen abszurd pillanatba fordult, amely még a Steve-O rajongók számára is túlzásnak tűnhetett.
Hihetetlen módon Steve-O ezt az esetet nagyobb büntetés nélkül megúszta. Bár a legtöbb normális helyen ezért valószínűleg örökre kitiltották volna, ő valahogy tovább folytathatta a fellépéseit.
Steve-O többször is botrányba keveredett élő adásokban, ahol vállalhatatlan viselkedésével sokkolta a közönséget. Végül az MTV vezetősége hivatalosan is kitiltotta őt a csatorna stúdióiból, és örökre kirúgták, mondván, hogy már túllépett minden határt.
Too Late with Adam Carolla / Guest: Steve-O (2005)
Ezzel akár le is lehetne zárni a történetet, ha nem lenne egy hatalmas ellentmondás az egészben. Mert ki rakta őt oda újra és újra? Ki biztosított neki platformot? Ki használt ki minden egyes botrányát? A Jackass és Steve-O őrültségei pontosan azokat a médiacézárokat gazdagították, akik végül kivágták őt a rendszerből. Az MTV és más szórakoztatóipari cégek éveken át pénzt csináltak abból, hogy egy nyilvánvalóan mentálisan instabil, önpusztító ember teljesen határok nélkül garázdálkodhatott a kamerák előtt.
Aztán, amikor a közönség ízlése kezdett változni, amikor a Jackass-jelenség kifulladt, és az ilyen műsorokat már nem lehetett ugyanúgy eladni, hirtelen „észrevették”, hogy Steve-O problémás, hogy vállalhatatlan, hogy ittasan jelenik meg a műsorokban. Nettó képmutatás: amíg valami profitot termel, addig támogatják, sőt, gerjesztik. A pillanatban, amikor már nem hoz elég pénzt vagy társadalmi problémává válik, azonnal eldobják és megpróbálnak erkölcsi magaslatról beszélni róla.
A lejtő és ami mögötte van
2006-ban Steve-O egy több hónapig tartó, súlyos kábítószermámorba süllyedt. Ekkor már nem csupán a megszokott féktelen bulizás vagy a határok feszegetése vezette – önpusztító életmódja ekkor már egyértelműen szuicid önrombolássá vált. A háttérben egy súlyos egészségügyi diagnózis állt: orvosai kardiomiopátiát állapítottak meg nála, ami egy életveszélyes szívbetegség. Steve-O ezt a hírt úgy fogta fel, mintha halálra lenne ítélve, és ennek megfelelően élt. Végül, miután további szívspecialisták is megvizsgálták, kiderült, hogy az eredeti diagnózis téves volt. Steve-O szíve valójában teljesen egészséges volt, a drogokat leszámítva.
2008 márciusában Johnny Knoxville egy aggasztó e-mailt kapott Steve-O-tól, amelyben barátja öngyilkosságra utaló kijelentéseket tett. Knoxville és a közeli barátai először bizonytalanok voltak: Steve-O állandóan a határokat feszegette, így nem tudták, hogy ezt az üzenetet mennyire vegyék komolyan. Mivel azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy Steve-O valóban összeomlott, barátai konzultáltak Dr. Drew Pinsky pszichiáterrel, aki korábban is foglalkozott hírességek mentális problémáival és függőségeivel. Dr. Pinsky egyértelmű utasítására Steve-O-t rögvest a pszichiátriai osztályra szállították, ahol kezdetben 72 órás megfigyelés alá helyezték. Azonban állapota olyan súlyos volt, hogy az orvosok ezt az időtartamot további 14 napra meghosszabbították. A jelentések szerint öngyilkossági kísérlet miatt tartották bent, és ez a pont egyértelműen a teljes összeomlásának pillanata volt.
Steve-O pszichiátriai kezelése során bipoláris személyiségzavarral diagnosztizálták, amely részben magyarázatot adott addigi szélsőséges, impulzív és önpusztító viselkedésére. Ezen túlmenően hallucinációk és skizofréniás depressziós rohamok is gyötörték, amelyek tovább súlyosbították a mentális állapotát.
Bár Steve-O pszichiátriai összeomlása súlyos és mélyreható volt, a humorérzékét sosem veszítette el. Még ebben a kritikus időszakban is képes volt önironikusan reflektálni a helyzetére, amit barátainak küldött tömeges e-mailje is bizonyít.
Az üzenetben kifejtette, hogy korábban „jó dolognak” tartotta a kábítószer-használatát és a bipoláris zavarát, mintha ezek valamiféle személyes szuperképességek lennének, amelyek hozzájárultak az életstílusához és a karrierjéhez. Azonban – a tőle megszokott ironikus stílusban – hozzátette, hogy miután 20 évig kísérletezett velük, végül rájött: „a kábítószer nem jó dolog”.
Steve-O 115 napnyi józanság után bejelentette, hogy ismét „visszatér a szemétládába” – ahogyan ő nevezte az elmegyógyintézetet. Borzalmas hangulati ingadozások és mély depresszió gyötörték, amelyekkel egyedül már nem tudott megbirkózni. Őszintén vallott arról, hogy agya szó szerint „elrothadt” az évek során elfogyasztott hatalmas mennyiségű drogtól: „Az agyam el van rohadva, annyi kokaint, ketamint, PCP-t, dinitrogén-oxidot és mindenféle más kábítószert használtam. Iszonyatosan kívántam valamit, ami pörget.”
Steve-O ma már többl mint 15 éve él alkohol és drog nélkül, és erről rendkívüli őszinteséggel beszél. Nem próbálja szépíteni a múltját, és nem hazudja azt, hogy a függőségét könnyen maga mögött hagyta volna. Ő maga mondja: a mai napig kívánja a keménydrogokat. Nem azért nem nyúl hozzájuk, mert már undorodik tőlük – hanem mert tudatosan leköti magát, hogy ne gondoljon rájuk.
Az egyik legérdekesebb és legmegdöbbentőbb vallomása, hogy nem szereti visszanézni régi videóit. De nem azért, mert szégyelli őket vagy mert ma már cikinek tartaná az akkori önmagát. Pont ellenkezőleg.
„Nem azt látom, amit az átlagemberek gondolnak – hogy ez milyen gáz és ciki. Én élveztem ezt. És ha látom magamat, újra kedvem lenne hozzá.”
A múlt kísértetei és a jelen szörnyei
2011. március 27-én Steve-O ismét összetűzésbe került a törvénnyel, amikor a kanadai hatóságok letartóztatták a calgaryi repülőtéren. Az eset különlegessége, hogy a kanadaiak nem egy friss kihágás miatt vitték be, hanem egy 2003-ban ellene benyújtott elfogatóparancs alapján. A vád: fegyverrel elkövetett támadás. Az ügy pontos részletei nem teljesen ismertek, de az biztos, hogy a kanadai hatóságok 8 éven át aktívan keresték Steve-O-t emiatt a vád miatt. Valószínűleg évekig nem lépett kanadai területre, így a parancs inaktív maradt – egészen 2011-ig, amikor megpróbált beutazni az országba. Letartóztatása után 10 000 dolláros óvadék megfizetésével szabadult, és az ügy végül nem vezetett hosszabb börtönbüntetéshez.
Azért mert tisztán él, nem azt jelenti, hogy nem ad be elképesztő dolgokat. Felragasztószalagozta magát 20 méter magasba egy óriásplakátra. 2015. augusztus 9-én Steve-O egy Los Angeles-i építődarura mászott fel, hogy a SeaWorld ellen tiltakozzon, a híres tengeri élőlényeket fogva tartó vidámpark ellen, amelyet sokan kritizálnak az állatokkal való bánásmód miatt. Az akció miatt két vétségben is bűnösnek találták, amiért 30 nap börtönbüntetést kapott, továbbá 36 hónap próbaidőre ítélték.
Steve-O most
Steve-O számára az extrém mutatványok egész életében a komfortzónát jelentették, de amikor egy híres Los Angeles-i klubban meghívták, hogy csináljon valami felháborítót, egy meglepő felismerés született meg benne. Ahelyett, hogy valami fizikailag fájdalmas vagy veszélyes mutatványt vállalt volna, körülnézett a komikusok között, és rájött: a legőrültebb dolog, amit megtehet, ha kipróbálja a stand-up comedy műfaját.
„Ez volt számomra a legfélelmetesebb, legkülönlegesebb őrültség, amit tehettem„.
Steve-O rekedtes, karcos hangja ugyanolyan védjegyévé vált, mint az extrém mutatványai. Kezdetben maga is azt hitte, hogy ez a hang a következménye az Éveken át tartó drogfogyasztásának, Folyamatos ordibálásnak és önpusztító mutatványainak. Ám amikor végül felkeresett egy szakembert, meglepő diagnózist kapott: a hangja egyszerűen azért ilyen, mert nem a hangszálait, hanem a torokizmait használja a beszédhez.
Steve-O’s Stand-Up in New York
Steve-O az évek során nemcsak józan, hanem vegán életmódra tért át, továbbá komolyan elkötelezte magát az állatvédelem mellett is. Bár sok híresség áll ki ilyen ügyek mellett csupán PR-okokból, nála ez több mint duma – a legtöbb kutyája állatmenhelyről származik. Kedvenc kutyáját – aki mindenhová elkíséri őt – egy perui utcáról mentette meg,
Steve-O állatszeretete nem csupán elméleti síkon létezik – otthona gyakorlatilag egy mini állatmenhely, amit saját magának alakított ki. Ahogy ő nevezi: „állatmenhely kezdőkészletem,” ami Három macskából, három különböző méretű kutyából és három kecskéből áll. De ezzel még nem elégedett meg, ugyanis hosszú távú terve még ambiciózusabb: „Azt hiszem, 43 olyan haszonállat létezik, amelyek ideálisak az emberekkel való érintkezésre. Örülnék, ha mindegyikből lenne egy Steve bárkáján…”
Az életéről érdekes összefoglaló a fanmade életrajz, a Steve-O’s Documentary.
Steve-O nemcsak a saját múltjával kapcsolatban, hanem a hírességek világáról is egészen egyedi és kritikus nézőponttal rendelkezik. Őszintén vall arról, hogy a celebek közé való bekerülés sokszor egyfajta menekülés – egy elkerülhetetlen következménye annak, hogy az ember még nem találta meg önmagát, és fájdalmakkal küzd: „Bárki, aki valamilyen szinten a celebek közé szeretne kerülni, úgy gondolom, hogy kicsit éretlen, és a felnövés ellen menekül, fájdalmak dúlnak benne.”
Steve-O szerint azonban a sztárság nem gyógyír ezekre a problémákra, hanem éppen ellenkezőleg: még több szenvedést szül, mert a hírességek gyakran egy nem létező énképre próbálják építeni az életüket: „Aztán a nem létező énképéhez a híresség profiljához való alkalmazkodás újabb szenvedéseket szül számára.”
Ez az önreflexió különösen erős, ha figyelembe vesszük, hogy Steve-O karrierje pontosan erre az éretlenségre épült. Ő maga sem tagadja: „Én különösen éretlen voltam és meglehetősen elítélendő, csoda hogy életben maradtam.”
„Azt gondolom, hogy ez is csak a tanfolyam volt, amin átmentem, csak az én életem a kamerák előtt zajlott.
Én egy professzionális idióta vagyok, de az idiótán van a hangsúly.”
Jackass Forever – 2022
