A Zorlac Skateboards a hetvenes évek végének és a nyolcvanas éveknek az egyik legérdekesebb gördeszkás márkája volt. A dallasi brigád egy teljesen új, lázadó életérzést hozott, amely szorosan összekapcsolta a gördeszkázást a hardcore punk és heavy metal szubkultúrákkal.
The Story of Zorlac: The Dark Skate Brand That Terrified the ’80s
A garázscég és az underground kezdete
Az 1970-es évek második felében a gördeszkázás központja egyértelműen Kalifornia volt. Texas nem számított a deszkás kultúra fellegvárának, ám Jeff Newton ezen változtatni akart. Dallasban, 1976-ban megalapította a Zorlacot. Ne feledjük, a Vanset leszámítva a legendás kaliforniai deszkás márkák sem öregebbek: Santa Cruz (1973), Powell Peralta (1976/1978), Alva Skates (1977), Z-Flex (1976), Independent Truck Company (1978), szóval a Zorlacnak nincs mit szégyenkeznie.
Tim Kerr, a Big Boys gitárosa úgy emlékszik, Newton az anyja garázsában kezdte. Craig Johnson még arra is emlékezett, miből állt a prés. Newton egy Toyota platóssal rátolatott a két fadarabból összerakott présre, a kocsi súlya pedig összenyomta a falemezeket, így kiadva a szükséges hajlítást (concave). A cég egyedi nevét egy helyi deszkás mentor, Al Coker találta ki.
Newton apró lépésenként haladva idővel maga köré gyűjtötte a helyi szcéna legjobbjait, beleértve a két legígéretesebb texasi profi deszkást: a houstoni John Gibsont és a dallasi Craig Johnsont. Ők ketten képviselték azt a kompromisszummentes „Shut Up and Skate” mentalitást, amely a texasi Zorlacot jellemezte.
Összefonódás a punkmozgalommal
A Zorlac felemelkedése egybeesett az amerikai punk- és hardcore-színtér kibontakozásával. Newton maga is részese volt a helyi zenei életnek, így a márka hamar összefonódott a szubkultúrával. A Zorlacnál még nem egy marketingcsapat méricskélte, mi tetszik éppen a fiataloknak. Newton azt hallgatta, amit szeretett, és olyan deszkákat készített, amelyek mögé oda tudott állni. Ez a hitelesség rögtön átjött a deszkásoknak is. A márkához olyan zenekarok kapcsolódtak, mint az austini Big Boys, és idővel zenekari grafikákkal készült lapok is bekerültek a kínálatba.
A Zorlac hírnevét a Newton által életre hívott, hírhedt „Shut Up and Skate” versenyek tovább erősítették. Már a névben benne volt a hozzáállásuk: fogd be és deszkázz. A rendezvények a texasi szcéna nyers energiáját vitték a félcsőre, miközben tovább építették a márka körüli kultuszt.
A vizuális forradalom: Pushead, a fekete ló
A Zorlac arculata és máig tartó kultikus státusza Brian „Pushead” Schroeder megjelenéséhez datálható. Pushead, aki a Septic Death hardcore zenekar frontembere és egyben a Thrasher Magazine zenei kritikusa is volt, egy teljesen új, sötét, koponyákkal, démonokkal és zombikkal teli, horrorisztikus vizuális világot hozott a márkának, melynek hirdetéseihez is passzolt a mondat, amelyet az egyik visszatekintés idéz: „Intimidating by Design”. Magyarul nagyjából annyit tesz, hogy direkt ijesztőre tervezték.
Ezek a grafikák radikálisan elkülönültek a kor színes, neonfényes kaliforniai stílusától. Pushead illusztrációi díszítették John Gibson első pro modelljét. Gibson később arról mesélt, mennyire hízelgett neki, hogy a Metallica tagjait a saját nevével fémjelzett deszkákkal látta. Ők ugyanis odavoltak a zenekarért. A Metallica végül saját Zorlac-lapokat is kapott. Az egyik legismertebb darab a Damaged Pirate, rajta Pushead kalózkoponyájával. Továbbá Pushead rajzolta meg a zenekar ikonikus turnégrafikáit is.
A Zorlac brigádnak jó füle volt ahhoz, hogy mit érdemes feltenni egy deszka aljára. A Big Boys és a Metallica lapjain olyan zenekarok neve szerepelt, amelyeket a deszkások közül sokan már amúgy is hallgattak. Pushead munkáin keresztül pedig többek között a Misfits is hozzátartozik ehhez a történethez.
The Misfits
A horrorpunk keresztapáinak számító Misfits világa, a B kategóriás horrorfilmekkel és a Crimson Ghost vigyorgó koponyájával, jól rímelt a Zorlac arculatára. A közös nevező Pushead volt, aki a Thrasher Magazine 1986. júniusi számába Glenn Danziggal készített interjút. Egy 1989-es szaklap szerint épp a Misfits hívta fel a Metallica figyelmét Pushead rajzaira. A legritkább relikviák közé tartoznak a Zorlac által kiadott Misfits „4 Fiends” (4 ellenség/gonosztevő) deszkák és matricák, amelyeket Pushead illusztrált.
Big Boys
Az austini Big Boys a punkba funkot kevert, a gitáros Tim Kerr pedig maga is deszkázott. A Zorlac a nyolcvanas évek elején saját lapot adott ki a zenekarnak. Az NME 1987-ben egyenesen azt írta, hogy a Zorlac volt az első gördeszkás cég, amelyik saját modellt adott egy bandának. A lap története ráadásul itt ér össze a Metallicáéval. Pushead úgy emlékezett, hogy amikor felvetette Jeff Newtonnak a Metallica-deszka ötletét, Newtonnak már ott volt példának a Big Boys modellje.
Pushead rajzai a nyolcvanas években jóval túlmutattak a Zorlac deszkáin. A Thrasher pólóira olyan figurákat alkotott, mint a Skate Outlaw deszkása. Ez a minta a mai napig felbukkan a Thrasher kínálatában.
Deszkatőzsde
Bár a márka a 90-es évek közepére lényegében megszűnt, az eredeti lapokért ma is versengenek a gyűjtők. A 80-as években senki sem befektetésként vett gördeszkát; megvették, és addig zúztak vele, amíg tönkre nem ment. Ma meg épp az a nagy fogás, amelyikre még felfüggesztést sem csavaroztak, és a grafikája is épen maradt. Az eredeti, Pushead által illusztrált Zorlac darabok gyűjtői oldalakon csillagászati összegekért cserélnek gazdát, emléket állítva annak a korszaknak, amikor a gördeszkázás még valóban underground volt.
Hogy mennyit érhet egy ilyen lap? Egy érintetlen Witch Doctor vagy Shrunken Head modell ára 1000 és 2000 dollár (kb. 380 000 – 760 000 Ft) között mozog. A Craig Johnson- és John Gibson-modellek már picit drágább kikiáltási árról indulnak: a legendás vert riderek eredeti, 1980-as évekbeli NOS deszkáiért (mint a Craig Johnson Punch vagy Voodoo Doll) a gyűjtők készek 1300 és 2000 dollár körüli összeget is kifizetni. Aztán ott van a ma már extraritka Misfits- vagy Metallica-széria: ezek a legértékesebb darabok, mivel a hardcore gördeszkások mellett a rockzenei relikviák gyűjtői is harcolnak értük.
A Heritage Auctions 2021-ben 2125 dolláros eladási árat közölt egy használatlan, 1988-as Metallica–Zorlac deszkáért, rajta Pushead grafikájával. A Skate and Annoy egy másik konkrét eladást is feljegyzett: egy 1990-es Mega Metallica lap, amelyre a beszámoló szerint se felfüggesztés, se griptape nem került, 2011-ben 1714 dollárért ment el az eBayen.
Végjáték, nem vígjáték
A nyolcvanas évek végére a Zorlac története fordulóponthoz érkezett. Newton mintegy 80 000 dolláros adósságot halmozott fel, és 1987-ben eladta vállalkozását a Zorlac névhez fűződő jogokkal együtt. A megállapodás értelmében David Brown vállalkozó az adósságok rendezését és további munkát vállalt az alapítónak. A márka központja a nyolcvanas évek végére már a kaliforniai San Diegóban működött, egyre távolabb a texasi közegtől, amelyből kinőtt.
Newton még néhány évig a cégnél maradt, de fokozatosan elveszítette beleszólását a márka ügyeibe. Saját visszaemlékezése szerint a tervezőcsapat vezetőjéből és a Zorlac arcából idővel egyszerű értékesítő lett. 1992-ben végleg távozott. A márka egyik utolsó dobása az 1991-ben megjelent Zero Hero című gördeszkás videó volt.
Zorlac: Zero Hero – Skate Tape (1991)
A kilencvenes évek elejére a gördeszkázásban is átrendeződtek az erőviszonyok. A félcsövek helyett egyre inkább az utca dominált, amivel egyetemben a lapok formája is változott, továbbá a kerekek kisebbek lettek. Az olyan márkák, mint a Plan B vagy a World Industries, az új korszak meghatározó szereplőivé váltak. A Zorlac nyolcvanas évekbeli világa közben egyre távolabb került a fősodortól.
A történet egyik legkeserűbb fejezete mégis később következett. Jeff Newton 1992-es távozása után egy évtizedre kiszállt a gördeszkaiparból, majd 2002-ben visszatért. Úgy látta, hogy az általa felépített Zorlac teljesen eltűnt a színről. Egy 2000-es szakmai cikk is a márka kivezetéséről számolt be, így Newton arra jutott, hogy a nevet már nem használják.
2005-ben újra Zorlac néven kezdett deszkákat és pólókat árulni. Az első dokumentált deszkaeladás november 2-án, a pólóké december 15-én történt. David Brown 2006. január 23-án védjegybejelentést tett a ZORLAC névre. Newton megtámadta a kérelmet, és az ügy az amerikai védjegyhivatal védjegyügyekben eljáró testülete, a TTAB elé került.
A vita középpontjában az állt, hogy kié az elsőbbség. Newton 1987-ben már eladta a névhez fűződő jogait, ezért azt kellett bizonyítania, hogy Brown időközben felhagyott a védjegy használatával. Az eljárásban egymásnak ellentmondó tanúvallomások hangzottak el. Egyes korábbi munkatársak a gyártás leállításáról és a termékek eltűnéséről beszéltek. Brown viszont számlákkal és vallomásokkal támasztotta alá, hogy a Zorlac név alatt továbbra is folyt értékesítés.
A TTAB 2011. február 7-én elutasította Newton felszólalását. Brown javára fogadta el a korábbi használatot, Newton pedig nem tudta bizonyítani, hogy a név szabaddá vált. Az alapító szemszögéből keserű végkifejlet: a dallasi garázsban felépített márka nevét már nem vehette egyszerűen vissza.
Newton közben a Gringo Skateboards révén is visszanyúlt a texasi örökséghez. A Gringo már a jogvita lezárása előtt létezett, és a kínálatában Craig Johnson, John Gibson és a Big Boys neve is felbukkant. A régi társaságból tehát maradt, aki továbbvitte a történetet.
A teljes történetet első kézből, magától Jeff Newtontól hallhatjátok az alábbi podcastban.
Jeff Newton: Founder of Zorlac Skateboards Speaks!
Amerika szereti a vállalkozói sikertörténeteket. A Zorlac esetében adósság, tulajdonosváltás és egy elveszített védjegyügy is jutott. Ugyanakkor a lapjaikon összetalálkozó deszkás, punk- és metálkultúra túlélte a cég fénykorát. A végére pedig maradhat a mondat, amelyhez aligha kell magyarázat. Shut Up and Skate!
