Az eltitkolt New York nyomában
A 80 Blocks from Tiffany’s egy 1979-es dokumentumfilm, Gary Weis rendezésében, amely a dél-bronxi bandák életét mutatja be. Ezen keresztül Bronxot egy olyan korszakában láttatja, melyet akkoriban ritkán kaptak lencsevégre. Lévén, ha nem volt muszáj, senki nem merészkedett oda. Ez a kordokumentumi ritkaság New York eltitkolt, szégyellt részét is megmutatja, közvetlenül a hiphop megjelenése és a crack-járvány pusztító hatása előtt. A filmet eredetileg az NBC-nek forgatták, azonban soha nem került adásba. Évekkel később oktatóvideóként adták ki VHS-en. Idővel a filmnek hatalmas kultusza lett, előbb a New York-iak, majd a hiphopfanok körében, végül a dokumentumfilm-fesztiválok is felfedezték. 2010-ben újra kiadták DVD-n.
80 Blocks From Tiffany’s Full Video
A dokumentumfilm valójában nem tesz mást, mint a bandák mindennapi életét mutatja be Dél-Bronx kontextusában. Elsősorban egy afroamerikai és egy Puerto Ricó-i csoporttal foglalkozik, amelyek „Savage Skulls” és „Savage Nomads” néven voltak ismertek azokban az időkben. Ezek a bandák teljesen másképp szerveződtek, mint a nyugati parti gengek. A latino bandákról és a nyugati parti sztorikról többször írtunk.
Dél-Bronx Grand Concourse zónájában, a 167. és 170. utca között egy elhanyagolt és pusztulásra ítélt környéken járunk, ahol a bűnözési ráta messze kimagasló.
A film számos, a területet és lakóit érintő társadalmi problémával is foglalkozik, mint például
a szegénység, a tizenévesek terhessége, a kábítószer- és alkoholfogyasztás valamint az analfabetizmus.
Mindez New York kellős közepén, egészen pontosan 80 tömbnyire a Tiffany csillogó üzletházától.
Ami egyben szimbolikus távolság, utalva ezzel a gazdagság és a szegénység közötti szakadékra. A film címére hivatkozva Weis 2010-ben ezt mondta a Guardiannek: „Azért adtuk ezt a címet, mert a filmben látottak 80 háztömbnyire voltak attól a helytől, ahol a Tiffany’s volt a Fifth Avenue-n, és ezek a srácok soha, de soha nem hagyták el Bronxot.”
Gary Weis, a rendező igazán érdemel némi említést. Azon túl, hogy Woody Allennek is segített a Manhattan című klasszikusát összerakni, két stand-up komikusról is készített dokumentumfilmet. Emellett érdeklődése kiterjed a Wall Street-i jogsértésekre, ami a fehérgalléros bűnözés világát öleli fel. Legújabb könyve, a Retail Gangster 2022-ben látott napvilágot, amely tovább mélyíti New York iránti elkötelezettségét. Az ilyen arcoktól lehet igazi bennfentes sztorikat olvasni.
Gary az 1970-es évek végén készített már néhány rövidfilmet a Saturday Night Live számára, majd az NBC szórakoztató részlege azzal bízta meg, hogy rendezzen egész estés filmet, amely a talk show-k és humorcsapat nyári szünetében kapna helyet.
Amikor nekifogtak, fogalmuk sem volt, mibe vágnak bele. Vicces, zenei funkot és feketéket bemutató filmet akartak készíteni, amolyan házhoz megyünk a Jackson 5-hoz. Mivel a harlemi jazztéma akkorra már túlzottan elcsépeltnek tűnt, gondolták átugranak Bronxba. Ma már naivnak hathat ez a fajta tájékozatlanság, de pont amikor a cikkhez gyűjtöttem infókat, azt olvastam a New York Times-ban, hogy egy Fausto Rodriguez nevű jómódú tisztségviselő épp ekkor hagyta el feleségével és három gyermekével East Harlemet, hogy egy csendesebb, biztonságosabb környéken telepedjenek le. Itt aztán megkapták a kétes életű szomszédok hardcore verzióját, Bronx sokkal keményebb helynek bizonyult, mint Harlem. Közel két évig tartott a kálváriájuk, mire sikerült eladniuk az ingatlant a dél-bronxi háborús övezetben. Igen, szinte hihetetlen, de egy New York-i is lehetett ilyen tájékozatlan.
THE BRONX NEW YORK VS HARLEM 1980’S
Akik megélték, máig vegyes érzelmekkel emlékeznek vissza azokra az időkre,
amikor egy rozsdás roncs hosszú évekig része volt egy-egy utcaképnek.”
Apacserőd Bronxban című Paul Newman-film ugyanezt a korszakot dolgozza fel.
New York Cityben, Dél-Bronx első számú rendőrőrsét a szlengben Fort Apache-nak becézték az ott szolgálatot teljesítők, akik úgy érezték magukat, mint annak idején a katonák, akiket ellenséges törzsek vesznek körül a vadnyugat elszigetelt előőrsében. Ha egy mód volt rá, ki se jöttek az őrsről. Járőrözni sem egy autóval, hanem kettővel mentek, pontosabban nem mentek, mert akkor még nem volt GPS és lekövetés, így leginkább leparkoltak valami csendesebb részen.
Gary bár New York-i, a filmforgatás előkészítése volt az első alkalom, hogy mélyen behatolt a dél-bronxi területekre. A The New York Times-nak adott 2010-es interjújában Weis elmondta, hogy amikor először látta Dél-Bronx utcáit – a kiégett épületekkel, romos falakkal, és az utcákon elhagyott, lerombolt autókkal –, nem hitt a szemének, és azt mondta, hogy „a környék úgy nézett ki mint a háború utáni Drezda”. A film szándékosan kevés társadalmi kommentárt ad, ahogy Weis is kiemelte; „Csak követtük őket, és hagytuk, hogy elmondják véleményüket, ami történetesen nagyon jók működött.”
E korszak jellemzése során elengedhetetlen megemlíteni a várost átható ingatlanépítő olasz maffia uralmát. Az ellenük való küzdelemhez körülbelül 15 évnyi kitartó harcra volt szükség. Emellett a város az oroszokkal folytatott ún. csillagháborús versengés árnyékában szenvedett, ami azt eredményezte, hogy a szociális programokra már nem jutott elegendő forrás. Mindeközben a lakosság rohamos növekedésnek indult, szinte megduplázva a számukat. Még egy jól felszerelt New York sem lett volna képes megbirkózni ezzel a kihívással, hát még az akkori kevés rendőrrel rendelkező város. Szóval emberek egymás hátán, kevés munkalehetőség, még kevesebb rendőr, ellenben sok drog. Minden adott volt a káoszhoz.
1973 SPECIAL REPORT: „BRONX STREET GANGS”
A film létrejöttéről érdemes tudni, hogy a hét tagból álló stáb mindössze két hónap alatt vette fel az anyagot, 1979 nyarán. Weis útját a banda tagjaihoz egy helyi újságíró, Jon Bradshaw segítette elő. Emellett szorosan együttműködtek Joan Butler közösségszervezővel, továbbá Bob Wernerrel, a NYPD Ifjúsági Bűnözés Elleni Csoportjának vezetőjével is. A forgatócsoport követte a gangek tagjait a klubházaikba (feltört befoglalt lakások), és persze a rendőrséget is meghallgatták.
Noha a dokumentumfilmet az NBC felkérésére forgatták, mégsem került adásba. A BlackBook magazinnak adott 2010-es interjúban Weis elmondta, hogy az NBC vonakodott a film sugározásától. Teljesen elzárkóztak attól, hogy megmutassák Amerikának ezt az arcát is, a kertvárosi életstílusnak hirdetett illúzió mögött rejlő valóságot. „Jó lett volna, ha a legalább az NBC hírrészlege vállalta volna.” – magyarázta Weis.
A 80 Blocks from Tiffany’s premierjére a Los Angeles-i Filmfesztiválon került sor, 1980-ban, azonban a mozikba már nem jutott el, ezzel szemben 1985-ben a Pacific Arts oktatófilmként (igen, jól olvasod) kiadta videókazettára, szociális munkások számára. A film VHS változata iránt később megnőtt a kereslet, ahogy a film kultikussá vált, különösen a hiphoprajongók körében. Weis nem tudott a filmje népszerűségéről egészen addig, amíg 2007-ben rá nem bukkant a YouTube-on. Ennek eredményeként a filmet 2010-ben újra kiadták DVD-n. Itt egy megjegyzést kell tennem, én is ebben az időszakban találtam rá, vicces volt olvasni, hogy maga a rendező is a YouTube hatására vette észre, hogy hiphop közösség körében ez egy kultikus videónak számít.
A film jellegzetessége, hogy Dél-Bronx olyan korszakát mutatja be, amelyet ritkán örökítettek meg filmen. A New York-i bandák rendkívül hiteles ábrázolása ez a kordokumentum, mely valóban olyan érzést kelt, mintha egy megrendezett, ugyanakkor realista akciófilmnek lennénk részesei. Nem akarom lelőni a poénokat, de láthatunk egy betörést egy az egyben, valamint egy teherautó kirablását is. Meghitt, családias gengszterkedés, betekintés az utcák életébe, a fiatal tinédzser bandatagok látszólag vidám, de valójában szomorú sorsába.
Dél-Bronxban a fekete és latin tinédzserek ekkoriban egyáltalán nem voltak jóban. Permanens háború zajlott a kábszi osztáshoz is használt területekért. A Rubble Kings-ben az egyik a korszakot túlélő srác (már nagypapa) elmondja, hogy mindenki munkanélküli volt, állítólag a fő bevételi forrásuk és exportjuk a rablás volt. Ez volt az exporttevékenységük a város többi részének „nagy örömére”. Ez a prehiphop, prerapkorszak, de kezdetleges graffitik már feltűnnek itt-ott. A bandák kinézete viszont még eléggé rocker.
A breaktánc még nem terjedt el a fiatalok körében, ez még az eggyel idősebb korosztály. Megdöbbentően őszinte interjúkat láthatunk a hírhedt Savage Nomads és a Skulls bandák tagjaival. Ez a dokumentumfilm nem tartalmazza azokat a szokásos buktatókat, amelyek meghatározzák a mai, mesterségen gerjesztett, eredetinek titulált, ugyanakkor megrendezett keménykedéseket. Itt még senki nem akart ebből imázst építeni, nincs gangsta rap és üzleti modell. Weis hagyja a gyerekeket beszélni. Az interjúk valódiak és őszinték. Ritka bepillantás a 70-es évek végi New York hátországába. Mindazok, akik rajonganak a „The Warriors” című filmért, biztosan értékelni fogják ezt a művet is. Ilyen típusú filmet manapság nem lehetne elkészíteni. Alapból a bandatagok nem állnának le a kamera elé, és főleg nem rabolnának ki egy gyümölcsszállítót miközben premier plánban látható az arcuk. Ebben a filmben valahol ott rejlik az üzenet, hogy hé, végre valaki észrevette, milyen körülmények között élünk. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy New York is gyökeresen megváltozott azóta. Ahol régen ODB forgatta a „Brooklyn Zoo” klipjét, manapság millió dolláros ingatlanok sorakoznak. Dél-Bronxban 1986 óta több mint 1 milliárd dollárt költöttek közpénzből 19 000 lakás felújítására és több mint 2500 új ház építésére, főleg munkásosztálybeli vásárlók számára
Tiffany utóélete
A téma kapcsolán nem lehet kihagyni az Education of Sonny Carsont. Alapmű.
The Education Of Sonny Carson 1974
Az Apacserőd Bronxban már terítékre került, de hasonló témát dolgoz fel az 1976-os, A 13-as rendőrőrs ostroma című krimi is.
A dokumentumfilmek közül szociológiai és gettócsatorna mélységű még a Rubble Kings (2010) és a Streetwise (1984), de az nem New Yorkról, hanem Seattle-ről szól.
A 80 Blocks From Tiffany hiphop mentén való feldolgozása egy igazi szakbarbár cikket igényelne. Sokszor nem is tudjuk, hogy a számokban erre a filmre utalnak. A New York-i rapper, Roc Marciano a Fire Powercímű számában belekóstolt a filmben Fly néven futó arc „Things I’ve seen in the getto” beszámolójába. A világ egyik legjobb freestyle-osa, Percee P egész hommage klipet szánt a témának. Ne feledjük, ő eleve bronxi és ott nőtt fel, pont ezekben az időkben, csak kisgyerek volt még.
Percee P: Put it on the Line
Leginkább mégis Pete Rock és a Camp Lo tette oda magát, hiszen két mixtape-et is adtak ki ezzel a címmel.
Camp Lo/Pete Rock 80 Blocks from Tiffany’s mixta
Érdemes megnézni ezt a doksit, olyan mintha egy háborús övezet és egy latin negyed lenne egybeöntve, némi Afrikával megszínezve, és közönyös rendőrökkel megfűszerezve. Elképesztő látni, hogy mára mennyire megváltoztak ezek a városrészek. Mi lesz így a hiphoppal, ha elfogy a téma, amiről lehet írni? Viccet félretéve New York tényleg egy háborús övezet volt, de most épp tűzszünet van. Reméljük ez így marad.
