Ördögök az angyalok városában: varrios, a latino bandák

Talán ilyen alapos cikk a kaliforniai, de úgy általában véve a latin bandákról nem íródott még magyar nyelven. A 4BRO életében sem volt még ennyire hosszú elemzés. Szánd rá az idődet, tedd félre, olvasd el apránként, mert ez nem egy bulvártartalom, mégha mi is jóformán csak a felszínt kapargatjuk.
A következőkben bemutatásra kerülő bandák sokszor családként vagy család helyett is funkcionálnak. Egyes gangek százéves múltra tekintenek vissza. Ez a velünk élő történelem. Ezen bandák egy része csupán életben szeretne maradni bármi áron, a másik fele tulajdonképpen hidegháborút folytat az Egyesült Államokkal szemben. Amerika története tényleg vadnyugati keleten és délen is. Kevés ország mondhatja el magáról, hogy az erőszak ilyen szinten része a mindennapjainak.
A Bloods és Crips bandákról szóló cikkünk kapcsán már említettük, hogy messze nem olyan nagy gangek ezek, mint amennyire a hiphop reflektorfénye vetíti. Most itt az ideje, hogy azokról essen szó, akik kerülik a fényt, kicsinek akarnak látszani, mivel nagy pénzt és legalább akkora bajt csinálnak. Ezúttal a latino bandák világába kalauzolunk el benneteket.

A kötelező vér
Rögtön még itt az elején leszögezem, nehogy elvesszen a lényeg. A La Onda és Vatos Locos nem létező bandák. A La Onda az a La eMe vagyis az „M” Mafia Mexicana börtönbandára utalt, akik a nevük ellenére amerikai chicanok. Nem ők a szó szerinti mexikói maffia, holott nekik köszönhető, hogy minden sokkal keményebb és szörnyűbb lett. Ezt jól adja vissza a Vér kötelez című film.
A Vatos Locos egy kitalált név, mivel minden bandát a helyi őrült vato-k/haverok csinálnak. Amint az a filmben is látható, ezek nem kimondottan bűnszervezetek. Ez még messze nem a La eMe, és a Sinaloa Cartel sátánian gonosz világa. A film készítői nem merték megkockáztatni, hogy igazi bandaneveket használjanak, mert senki nem akarta, hogy ő vagy a rokonai vérbe fagyva heverjenek egy nap egy sikátor mélyén. Ha érdekelnek a latino bandafilmek, és a chicano, hispán kultúra, pár filmtippet ajánlok. A vér kötelez alap. A másik véglet a jelen filmje, Az utolsó műszak (End of watch), amiből kiderül, hogy a nagy kartellek, ha túl jól dolgozol ellenük, rögvest megrendelik a kivégzésedet, akkor is, ha rendőr vagy.

A vér kötelez (1993)

Az utolsó műszak

Meghatározó chicano/latino, hispán kultúrával foglalkozó filmek még: American me (Életre-halálra). A film szomorú érdekessége, hogy a Mexikói Maffia megrendelte két bandaellenes aktivista halálát, akik az American Me című film tanácsadójaként szolgáltak. Aztán klasszikusok még: Boulevard Nights; Nehéz idők (Harsh Times); Mi Vida Loca; Mutasd meg, ki vagy (Stand and Deliver); Az Én családom (My family). The Unforgivable (Megbocsáthatatlan); 18 With a Bullet. És persze a legendás Sebhelyesarcú (Scarface), a zseniális Carlito útja, és az úttörő Colors (Színek) aminek Ice-T írta a főcímdalát.

Bandák és kultúra
Itthon a fejekben a rapzene és a filmek hatására a latin bandákat valahogy a Los Angeles-i chicano kultúra szereplőivel azonosítják. Ezzel szemben még a chicanok sem akkora rapperek. De hogy a latinok mennyire nem hiphoprajongók, ezt jól mutatják a börtönfelmérések eredményei. Sok kérdésre nem válaszolnak, de zenét mindenki hallgat, és szívesen beszél is róla. Az elmúlt harminc-negyven évben egyszer sem volt a hiphop az első helyen. A latin tánczenét és a metált – nem a rock, hanem konkrétan a durvább metálzenekarokat – kedvelik. A hiphop az örök bronzérmes csupán. Ott van a kutya vagyis a perro elásva, hogy többnyire a chicano kultúrát összekeverik az egész latin, dél-amerikai, dominikai, Puerto Ricó-i kultúrával.

A bandakultúrát és a csoportok egymáshoz mért erejét és fontosságukat sok tényező bonyolítja. Például, ha latinokra gondolunk, nemcsak a chicanokat értjük ezalatt, ők csak egy szelet. Ott van például a Latin Kings, ami a legnagyobb karibi és Puerto Ricó-i bevándorlókat összefogó utca és börtönbanda, vagy az MS13, ami elsősorban salvadori bevándorlókból alakult.

A Kid Frost, a Brownside, Sad boy mind chicano-k, és csak Los Angeles-t, a mexikói stílust képviselik, nem mindenkit.

Kid Frost: La Raza

Brownside: Gang related

Sad Boy Loko: Gang Signs

Aztán valamiért sokan elfelejtik, hogy a Suicidal Tendencies, a Brujeria, de még a Fear Factory, sőt a Slayer is chicano tagokkal bír. Hatalmas latino rajongótáboruk van. A Brujeriáról például sokáig az a pletyka járta, hogy drogcsempészek. Ez egyébként nem igaz. És egy betűt nem írtam még a Sepultura legendájáról ezekben a körökben.

Suicidal Tendencies: You Can’t Bring Me Down

A klasszikus low rider zenékről a low rideres cikkünkben találhattok infókat, de javarészt ott sem a hiphop a domináns. Egyszerűen az a helyzet, hogy a bandajeleket, a kockás ingeket, a kendőket, a széttetovált karokat, a low rider kocsikat, bicajokat a hiphop benyúlta, mert látványos elemek. Ezek mind a chicano-k saját stílusa. Erről pontos képet ad az LA Originals doksi, amiről mi is értekeztünk. Estevan Oriolnak köszönheted, hogy Dre és a G-funk low ridereken gurult be. Beletette a saját kultúráját. A többi hiphoptörténelem.

Amit érdemes tudni
Minden indián Dél-Amerikában az adott állam lakója, de nem minden indián latino vagy hispán. Számunkra a mexikói indiánok összemosódnak az ottani latinokkal, ám hatalmas ellentétek feszülnek köztük. A latino kultúra nem úgy működik, mint a feketék vagy az olaszok szövetségei. Talán az segít megérteni, ha elképzeled, hogy nincsenek angolok, és csak a spanyol hódítókra fókuszálsz. Az évszázadok alatt kialakult egy összetett társadalmi réteg. Az indiánokat, a helyieket is tulajdonképpen a spanyolok nyomták el. Mielőtt Kaliforniát elfoglalták volna az angolok, a spanyolok uralkodtak, aztán hirtelen ők is másodrangú állampolgárok lettek. Egymás között a mexikóiak ugyanúgy alá-fölé rendeltségi viszonyokat állapítottak meg. Az indiánok, a félvérek ennek a kasztrendszernek az alján helyezkedtek el. Tovább bonyolította a helyzetet Kalifornia elfoglalása az angolok által, valamint a kialakuló modern Los Angeles és világa. A chicano-k nyakába érkeztek a frissen bevándorló mexikóiak, a maguk kultúrájával, nem beszélve a kolumbiaiakól, salvadoriakról stb.

Észak vs. Dél
Az East Coast vs. West Coast balhéja elsősorban zenei vonatkozású volt, és meglehetősen mini ahhoz képest, ami az USA területén zajlik a helyi hispán közösségben. A spanyol bandák alkotják az Egyesült Államok etnikai alapú bandáinak legnagyobb csoportját. Az államokban számon tartott bandatagok 47%-át a spanyol ajkú amerikaiak adják, és ebbe nincs is benne az illegálisan a bandákhoz tartozó okmányok nélkül lévők tömege. Az északi és déli zónák mentén oszlik fel minden.

Valójában nem is az adott banda neve számít, hanem hogy sureño vagy norteño. Ez a lényeg!
A legtöbb spanyol utcai banda Kaliforniában a Sureño- vagy a Norteño-mozgalmakhoz igazodik.

A sureño-k (spanyolul a déliek), más néven Southern United Raza, Sur 13 vagy Sureños X3, egymással kapcsolatban álló bandák csoportjai. Sok sureño-banda rivalizál egymással, és ezt a rivalizálást csak akkor lehet félretenni, amikor belépnek a börtönrendszerbe. Így a verekedés gyakori a különböző Sureño-bandák között, annak ellenére, hogy azonos identitásúak. A Sureños mexikói identitású nemzeti csoportként jelenik meg az Egyesült Államokban. Tehát nem minden latino lehet Sureño.

A mexikói-amerikai utcai bandák az 1900-as évek elején jöttek létre Los Angelesben, különféle tényezők, köztük a rossz gazdasági körülmények és a faji előítéletek eredményeként. 1957-ben a Mexikói Maffiát (vagyis a La eMe-et), Kalifornia első börtönbandáját Luis „Huero Buff” Flores, továbbá a Los Angeles keleti részén élők alapították. Fontos tudni, hogy a Mexikói Maffia egy név nem maga a mexikói maffia, mint a Sinaloa és egyéb kartellek. A Mexikói Maffia részben azért jött létre, hogy megvédje magát a börtönpopuláció más csoportjaitól, tagjait mexikói-amerikai utcai bandákból toborozta. Ezt követően rivalizálás alakult ki a dél-kaliforniai és az észak-kaliforniai mexikói-amerikai rabok között. A déli banda tagjai megvetéssel nézték az észak-kaliforniai vidéki, mezőgazdasági területekről származó mexikói amerikaiakat, és bárdolatlannak, szervezetlennek tartották őket.

Az északiak pedig a dél-kaliforniaiakat túlzottan amerikanizáltnak tartották. Hogy még jobban megkavarodj, az északiak általában déliek. Mi van? Szóval a Norteño lényege, hogy sok olyan mexikóiból áll, akik nemrég érkeztek az országba. Másképp öltözködtek (veszkó csizma, cowboy kalap stb.). Ők hallgattak inkább latin mulatóst és metált.

A Sureños inkább a régi, többgenerációs chicano népességből épült fel. Ők hallgattak
többnyire hiphopot, hozzájuk köthető a Nike Cortez, vagy a Converse Chuck Taylor viselése.

1967-re a La eMe megpróbálta egyesíteni az összes mexikói-amerikai bandát Kaliforniában, miközben összehangolt erőfeszítéseket tettek a különböző csoportok közötti rivalizálás megszüntetésére, az állam leendő legnagyobb börtönbandájának egyesítése érdekében. Az északiak és a déliek közötti rivalizálást azonban megszilárdította egy incidens, amelyben a San Quentin állam börtönében a Mexikói Maffia egyik tagja halálra késelte a cellatársát, egy észak-kaliforniai mexikóit. Mindezt egy pár cipő körül kialakuló vitában. Az északiak ezután megalakították a Nuestra Familia (NF) börtönbandát, hogy megvédjék magukat a La eMe-től, a Mexikói Maffiától, a déli bandától.

Annak érdekében, hogy megkülönböztessék magukat az észak-kaliforniai mezőgazdasági munkásoktól, a Mexikói Maffia tagjai a nekik dolgozó bandatagokat Sureños néven kezdték emlegetni. Az észak-kaliforniai fogvatartottak, akik kapcsolatban álltak a Nuestra Familia-val, Norteños-ként vagy „északiként” váltak ismertté. Annak ellenére, hogy a Sureños-t 1968-ban alapították, a kifejezést csak az 1970-es években kezdték el használni a kaliforniai börtönrendszerben a Mexikói Maffia és a Nuestra Familia közötti folyamatos konfliktus következtében.

Etimológia és gangkódok
A Norteños a 14-es számot használja, amely az angol ábécé tizennegyedik betűjét, az N betűt jelenti. Néha római számokkal írják XIV-ként vagy római és arab számok hibridjeként, X4-ként. A Norteños-ra jellemző, hogy négy pontot tetováltatnak magukra. A Norteños a vörös és a barna színt használja a hovatartozás jelzésére. A barna szín a mexikói munkásokra is utal. A norteño lekicsinylően a sureño-t „törmeléknek” (hispanizált scrapa) vagy „Sur patkánynak” (déli patkánynak) nevezik. A Norteños a mexikói amerikai munkásmozgalom jelképeit is felhasználja, mint például a sombrero, a machete és a United Farm Workers logója, amely egy stilizált fekete azték sas („Huelga madár”).

A Sureños a 13-as számot használja – amely az ábécé tizenharmadik betűjét, az M betűt jelöli – a Mexikói Maffia iránti hűségük jeleként. A sureño-bandák általános jelölései és tetoválásai többek között a következők: Sur, XIII, X3, 13, Sur13, uno tres, trece és a 3 pont tetoválás. Bár a Sureño-k sok tetoválást viselnek, de csak egy tetoválás igazolja a tagságot. A sureño vagy sureña szót ki kell érdemelni. A Norteños és Sureños közötti államszintű észak-déli választóvonalat nagyjából Bakersfield és Delano város környékén fogadták el a bandák. A Los Angeles-i Sureños a közép-kaliforniai tagjaikra „Central Sureños”, az észak-kaliforniaira pedig „Upstate Sureños”-ként hivatkozik.

Varrios
Több mint 200 banda létezik csak Los Angeles területén, ezért nem tudunk mindegyikkel foglalkozni, de a legnagyobbakkal és a legrégebbiekkel azért érdemes, mert sok érdekesség kiderül a laikusok számára is. A helyiek az utcai bandákat varrios-nak nevezik. Ez egy összefoglaló kifejezés.

A legrégebbi bandák közé tartozik a White Fence, az El Hoyo Maravilla, 38th Street gang, a Dogtown, Florencia 13, Playboys-PBS13. Bár a Playboys egy elvileg sureño-banda, és a 13-as számot használja a Mexikói Maffia iránti elkötelezettségük kimutatására, mégis riválisának tekinti a legtöbb sureño-bandát. A Playboy/PBS13/Conejo tagjai közötti általános gondolkodás szerint minden más létező banda az ellenségük. Ők egy külön sztori a történeten belül.

White Fence
A White Fence Los Angeles talán legrégebbi bandája. Maga a banda azt állítja, hogy története egészen 1900-ig nyúlik vissza. Ez igaz is, bár a banda hivatalosan csak az 1910-es években alakult a La Purissima templomhoz kötődő, kizárólag férfiakból álló sportcsapat formájában. A csoportot eredetileg La Purissima Crowd néven emlegették, de a nevét fokozatosan White Fence-re változtatta, a La Purissima templomot körülvevő fehér kerítés után. A banda nevét „szimbolikus akadályként” is értelmezték a környék fehér és spanyol lakosai között, amikor rasszizmus sújtotta a helyet. Az 1950-es és 1960-as években a White Fence az egyik „legerőszakosabb és legerősebb varrio volt Kelet-Los Angelesben. A White Fence és az El Hoyo Maravilla közötti rivalizálás az egyik leghosszabb, folyamatban lévő viszály egész Los Angelesben. A White Fence volt az első banda Kelet-Los Angelesben, amely lőfegyvereket és más veszélyes fegyvereket használt.

El Hoyo Maravilla
A Maravilla Gangs első csoportja, az El Hoyo Los Angeles keleti részéből indult. Ez a banda már jóval a Mexikói Maffia előtt létezett. Az El Hoyo MaraVilla (HMV) a város közigazgatási határán kívüli Kelet-Los Angeles részeiben is megtalálható. Ezek a zónák mára benépesültek, akkoriban azonban a város szélén lévő zavaros helyek voltak. Az El Hoyo egyik legrégebbi banda Kelet-LA-ben, amely az 1920-as évek végén vagy az 1930-as évek elején alakult. Az East LA közösségét, ahol a HMV megalakult, Maravilla és Belvedere néven ismerték. Az első generációt „Originals”-nak hívták, a második generációt „Cherries”-nek. Az ott élő chicanók a legkorábbi időkig, az Egyesült Államok megalakulása előtti időszakig vissza tudják vezetni a családfáikat. Így meglehetősen sokan nem viszonyulnak valami barátságosan az angolszász kultúrához. A Maravilla később számos klikkre bomlott, ennek ellenére mégis egyre nagyobbak lettek. A maravillai bandák voltak az elsők, akik a South Side-bandák ellen fordultak. A régi Maravilla-bandák erőszakosak és könyörtelenek voltak. A legkeményebbek hírében álltak. Nem is kellet a Sureños és Norteños-felosztásban részt venniük. A mai napig is aktívak és veszélyesek, de mindig változik a zóna, ahol problémás a szitu.

East LA Gang Culture Los Angeles California – 1978

A jogtalan börtönbüntetések ébresztőleg hatottak a mexikói-amerikai közösségre. Az átlagpolgárok szövetkeztek a rasszizmuson alapuló osztálykülönbség elleni küzdelemben. A gengszterek, a bandák is összefogtak, hogy erősebbek legyenek. 1943. október 4-én a bandatagok ítéletét hatályon kívül helyezték, és a varrio-tagokat állítólag hősként fogadta vissza a közösségük.

A zoot suit riot és bő nadrág története
Az „Álmos lagúna” ügy alatt a média eltúlozta a banda jelentőségéről szóló híreket. Hergeltek a chicano-k ellen. A háborús állapotok miatti hisztéria elhozta a tüzet és az előítéletek kis csirái lángra lobbantak a latinokkal szemben. A mexikóiak akkoriban egy külön stílust követtek, egy vagabund, dandy vagánykodó, eltúlzott, sok anyagot tartalmazó öltönyt és hozzá tartozó láncot, és bő nadrágot úgynevezett zoot suitot viseltek. 1943. május és június között a Zoot Suit Riots néven ismert lincseléssorozat során sok mexikói zoot-öltönyöst támadtak meg az amerikai katonák és Los Angeles agresszívebb fehér lakói. A fehér katonák és a lakosok úgy érezték, az elegáns Zoot Suiters-arcok nem járulnak hozzá a háborús erőfeszítésekhez. Míg ők háborúznak, ezek itthon buliznak és értékes erőforrásokat pazarolnak el azzal, hogy ilyen pompás drága öltönyökben parádéznak. A Los Angeles-i rendőrök semmit sem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a dühös tömeget a lincselésben, és a támadók helyett a zoot-öltönyösöket tartóztatták le. A zavargások után és a nemzetközi bírálatok miatt az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma megtiltotta minden katonai személyzetnek, hogy szabadságra Los Angelesbe menjen. A Los Angeles-i Városi Tanács meg határozatot fogadott el, amely megtiltotta a zoot-öltönyök viselését Los Angeles utcáin. Így lett a zoot suit később a chicano-k jelképes ruhája, és a pachuco tradíció megmaradt.

A 38th Street bandának és körének tulajdonítanak egy új öltözködési stílust, egy másik párhuzamos esemény miatt. A Sleepy Lagoon vádlottjainak bebörtönzése alatt a böriben viselt ruháikat szándékosan túlméretezték, hogy ezáltal nevetségessé tegyék őket a többi rab előtt. A bandatagok, az ügy vádlottjai, azonban jól karbantartották ruhájukat, felhajtották és élére vasalták a nadrágokat. Saját divatot teremtettek.

Ide nyúlik vissza a hiphophoz köthető bő ruházat, aminek a forrása a pachuco stílus és a túlméretezett börtönruhák. Mindkettő stílusteremtő lett. Később a chicanók ellenállásképpen, már a civil életben is, szánt szándékkal ezt a bő stílust vitték tovább. A zoot bő nadrágok a stílusuk részévé vált. A direkt bő khaki nadrágok a börtönből származnak, amikor a hátrányból előnyt kovácsoltak, és nem szégyellték a bő ruháikat, hanem büszkén viselték. A Converse Chuck Taylor, és a slip-on belebújós cipő (amit aztán a Vans is másolt) szintén börtön viselet volt. Később a farmer is. Érdekesség, hogy a bandatagok a farmert is élére vasalták. Így alakult ki a máig ismert West Coast stíl. Kendők, khakik stb. A zoot öltönyöket a low rider közösség a mai napig nagy becsben tartja és hordja. Tradíció lett.

Az M!

Mafia Mexicana, más néven La eMe
A Mexikói Maffia olyan jól rejtőzködött, hogy a nagyközönség számára az 1992-es American Me című film miatt vált ismertté. A film társproducere, rendezője és főszereplője Edward James Olmos színész volt. A Mexikói Maffia halálosan megfenyegette a banda általuk nem hízelgő ábrázolásáért. Ezt nagyon komolyan kell venni, mert mint a cikk elején írtam, két embert, akik a film szaktanácsadói voltak, meg is gyilkoltak. Olmos sokáig testőrökkel közlekedett és végül közvetítők által az egyik vezetőnek fájdalomdíjat kellett fizetnie. A pletykák szerint az összeg 100.000-500.000 dollár között mozgott.

Most már értitek, hogy a rá egy évre készülő Vér kötelez című klasszikus miért találta ki a La Onda nevet. Az 1993-as Blood In Blood Out című film börtönös jelenetei is a La eMe-n alapulnak, bár a történet kitalált. Miklo Velka karaktere nagyrészt Joe „Pegleg” Morganre épül, aki elvesztette az egyik lábát egy rablás közbeni lövöldözés miatt.

Neve ellenére a Mexikói Maffia nem Mexikóból indult. 1957-ben szerveződtek és azóta is teljes egészében az Egyesült Államok börtöneiben működik. A bűnüldöző hatóságok jelentése szerint a Mexikói Maffia a legveszélyesebb és legerősebb banda a kaliforniai börtönrendszerben.

Kormányzati tisztviselők állítása alapján jelenleg 400-500 hivatalos vezetőségi tagja van a Mexikói Maffiának. A becslések szerint több ezer bérgyilkos és további 50 000 gyalogos is szorosan kapcsolódik hozzájuk. Ők az utcán végzik az illegális tevékenységeiket, abban a reményben, hogy idővel teljes jogú taggá válhatnak. Úgy tűnik, hogy a La eMe hatalmas befolyással rendelkezik Kalifornia minden spanyol utcai bandájára, beleértve a köztudottan brutális salvadori eredetű MS-13-at és a 18th Street Ganget is. Ők is a Mexikói Maffia irányítása alatt állnak. Az Egyesült Államok kormánya a Mexikói Maffiát a világ egyik legerősebb, legveszélyesebb és egyben legrettegettebb bűnszervezetei közé sorolja. Sőt, sokan a La eMét veszélyesebbnek és legalább olyan erősnek tartják, mint bármelyik mexikói drogkartellt. Főleg azért, mert az La eMe kimondottan operál az erőszak és félelmkeltés eszközeivel.

A bűnüldöző szervek úgy vélik, hogy a La eMet jelenleg egyetlen megnevezhető vezető sem irányítja. Ez nagyon megnehezíti a szervezet lefejezését. A Mexikói Maffia számos tagjának felhatalmazása van gyilkosságokat rendelni és különféle egyéb bűncselekményeket felügyelni. Csaknem ezer vezető beosztású „munkatársuk” van, akik segítenek végrehajtani ezeket a parancsokat, és elméletileg irányítják a Sureños-banda összes tagját. A tagoktól elvárják és tesztelik is a La eMe iránti hűséget. Ez magában foglalhatja a gyilkosságot is. A parancsok megtagadásának, vagy a megbízott feladat elvégzésének elmulasztásának megtorlása gyakran a halál.
A banda alapszabálya szerint a tagokat meg is büntethetik vagy meggyilkolhatják, ha a négy súlyos szabálysértés valamelyikét követik el. Ide tartozik a besúgóvá válás, a homoszexualitás, a gyávaság és a bandatagokkal szembeni tiszteletlenség. A banda politikája szerint a Mexikói Maffia egyetlen tagját sem lehet meggyilkolni előzetes jóváhagyás nélkül, három tag szavazata kell hozzá, de a nem tagok meggyilkolásához nincs szükség hivatalos jóváhagyásra.

Állítólag 1957-ben indultak, a céljuk az volt, hogy titokban irányítsanak mindent. Az 1960-as évek elején a San Quentin börtönben Luis „Huero Buff” Flores és Rudy „Cheyenne” Cadena vérszerződést kötött. Ezt megelőzően még a Mexikói Maffia tagjai a szabadlábra helyezést követően visszatérhettek utcai bandáikhoz. Az új eskü kikötötte, hogy a Mexikói Maffia felülírja ezt. Ez a szövetség életfogytig szól és nincs belőle kiszállás. Amíg a halál el nem választ. Flores és Cadena létrehozta a banda parancsolatait. Tényleg így nevezik. Ezek közé olyan irányelvek tartoztak, miszerint a banda előnyben részesítése a családdal szemben, a Mexikói Maffia létezésének tagadása, a bebörtönzés előtt fennálló utcai konfliktusok megbocsátása stb. A La eMe „blood in – blood out” politikát képvisel. Gyilkosság az előfeltétele a tagságnak, és aki megpróbál kiszállni, azt megölik.

Így szól a parancsolat: „A tagság egy életre szól, az egyetlen kiút a halál.
A La eMe az első. Még a saját családod, vallásod és istened előtt is.”

A Mexikói Maffia szinte minden kaliforniai spanyol banda ellenőrző szervezete, vazallusbandáikat Sureños-nak hívják. Dél-Kaliforniában szinte az összes spanyol banda tagjai halálos fenyegetés mellett kötelesek végrehajtani a Mexikói Maffia tagjaitól kapott minden parancsot.

La eMe Sureños feletti befolyásának és hatalmának példáját világossá tette egy 1992-es eset a bűnüldöző szervek számára. Joe „Pegleg” Morgan, az eMe egyik kiemelkedő vezetője, elrendelte, hogy a Sureños ne hajtson végre lövöldözést és erőszakot. 1992. április 1-én hirdették ki a rendeletet, majd közel fél évig nem voltak lövöldözések Kelet-Los Angelesben, egy olyan területen, amely az erőszakról és a behajtásokról volt hírhedt. Ez azért nagyon durva.

A Mexikói Maffia és az olasz maffia Los Angeles-i családja együttműködött a Get Going, az adófizetők által finanszírozott kábítószerkezelési program pénzének elsikkasztásában. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert a cinizmus csúcsa, hogy drogot terjesztenek, majd belefolynak az emberek által önmaguk védelmére adományozott pénzek ellopásába is. 1977-re a Get Going alapítója, Ellen Delia elhatározta, hogy felfedi a program visszásságait. Ám röviddel a kaliforniai állam egészségügyi és jóléti miniszterével való találkozása előtt Deliát meggyilkolták. A Get Going programba való beszivárgásról szóló bizonyítékokat soha nem sikerült visszaszerezni.

Azokat a bandákat és kábítószer-kereskedőket, akik nem hajlandók védelmi „adót” fizetni a Mexikói Maffiának, gyakran meggyilkolják vagy halállal fenyegetik. A La eMe magas rangú tagjait, akikről tudják, a nap 23 órájában magánzárkában tartják. De ennek ellenére továbbra is képesek kommunikálni társaikkal, a börtönök vízvezetékhálózatán való kódkopogtatással és csempészett levelekkel. A Mexikói Maffia elsődleges célja kezdetben egy ernyőszervezet létrehozása volt, hogy megvédje a mexikóiakat a börtönben. Ma már egyértelmű az összes kábítószer-kereskedelem ellenőrzése, az általa felügyelt minden területen. Itt kiütközik a mexikói drogkartellek és a La eMe közötti feszültséget. A chicano-k az ő üzletükből veszik le a sápot. A bandák két tűz között üzletelnek. A Sinaloa és a Tijuana Kartell amúgy szövetségesei a La eMenek, miközben legalább annyi ellenségük is van és egymás között szoktak háborúzni. 2022 januárjában verekedés tört ki a Mexikói Maffia és az alá tartozó MS-13 között a beaumonti szövetségi börtönben, ami két halálos áldozatot követelt. Erre az összes amerikai szövetségi börtönt lezárták, minden látogatást megtiltottak, mindenki két hónapig a zárkában csücsült nagyon kevés sétával, a megtorló támadásoktól való félelem miatt.

Érdekesség, hogy a Mexikói Maffia jóban van a fehér Aryan Brotherhooddal
és a motoros bandákkal, többek között a Hells Angels-szel.

A Bloods viszont ellensége. A Crips semleges. De ezek bonyolult sztorik, mert az elvileg ellenőrzésük alá tartozó Florencia 13 konkrétan faji jellegű magánháborút indított a szomszéd Crips-banda ellen. Ugyanis azok megtalálták és ellopták az egyik drograktárukat.

18 vs. 13
Újabb, nagyobb, halálosabb

La Dieciocho
A 18th Street, más néven Calle 18, Barrio 18, Mara 18 vagy egyszerűen La 18 Közép-Amerikában, egy többnemzetiségű (nagyrészt közép-amerikai és mexikói) transznacionális bűnszervezet, amely utcai bandaként indult Los Angelesben. Ez az egyik legnagyobb transznacionális bűnbanda Los Angelesben, több mint 50 000 tagot számlál, akik az Egyesült Államok, Mexikó és Közép-Amerika között ingáznak, melyet egy másik amerikai bűnszervezet, a Mexikói Maffia is ellenőrzi őket. Ez azért nagyon fura, mert a La eMe a 18 utcaiak ősellenségét, a MS-13-at, is ellenőrzi.

Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának legújabb jelentése a következő mondatot is tartalmazza a 18th Streetről és a rivális MS-13 bandáról: „Ez a két közép-amerikai banda, amely legnagyobb arányban felelős a közép-amerikai térségben elkövetett gyilkosságokért.”

Inside The Life Of A 18th Street Gang Member

A 18th Street Gang a 18th Street és az Union Avenue közelében indult Los Angeles Rampart kerületében. Eredetileg a Clanton 14-banda részei voltak, de külön „klikket” akartak létrehozni Clanton 18th Street néven, és lehetővé akarták tenni a bevándorlók számára, hogy csatlakozzanak. Ezt a javaslatot a Clanton 14 elutasította, ami a 18th Street Gang megalakulásához vezetett. A két banda azóta is riválisok és harcban állnak egymással.

A 18. utcai banda úgy nőtt nagyra, hogy tagságát más nemzetiségű rasszokra is kiterjesztette, ezáltal az első többnemzetiségű bandák közé tartozott Los Angelesben. Kezdetben nagyrészt második generációs spanyolok voltak. Amikor a 18. utcai banda elkezdett komolyabban harcolni a régi spanyol bandákkal (Florencia 13, Playboys), a spanyol közösségen kívül is megkezdték a toborzást.

Toborzási erőfeszítéseikhez egészen meglepő platformokat is használtak. Ez már egy új korszak.
Olyan webhelyeket, mint a YouTube és a Myspace, blogok, valamint általános iskolák, gimik.
A tagoknak legalább tizenévesnek kell lenniük ahhoz, hogy aktív tagok legyenek a bandában.

A 18th Street egy mexikói gangként indult, de a banda idővel közép-amerikaivá vált, mivel más etnikai csoportokból is érkeztek tagok. Amikor a közép-amerikai bandatagokat letartóztatták az Egyesült Államokban, visszatoloncolták őket Közép-Amerikába, akkor elszabadult a pokol vagy a bandavírus. Salvadorban nem volt olyan erős rendőrség, és az erőszak sem volt olyan durva, mint Los Angelesben. A szervezet az erőszak alkalmazásának magasabb szintje és a rendőrség tehetetlensége miatt kikerült a kontrollálhatóság alól, nemcsak El Salvadorban, hanem Hondurasban és Guatemalában is. Közép-Amerika egyik legerőszakosabb bandájává vált. A 18th Street később az MS-13 riválisa lett, mivel mindkét banda Közép-Amerikában az első helyet akarta. A 18th Street tagjai főleg mexikói, salvadori, hondurasi és guatemalai emberek.

MS-13 vs. 18th Street Gang

A 18th Street a XV3, XVIII, X8, 666, 99 szimbólumokat használja a graffitikben és tetoválásaikban. A 18. utca színei a kék és a fekete. A kék a Mexikói maffia képviselete és tisztelete, a fekete pedig a banda eredeti színe. A 18. utcaiakat időnként „Gyermekhadseregként” is emlegetik, mivel általános és középiskolás korú fiatalokat is toboroznak. El Salvadorban gyakori, hogy a banda tagjainak arcára tetoválnak egy nagy 18-ast. Sok esetben a tetoválás az egész arcot lefedi.

A 18th Street Gang nem rejtőzködik, az utcai bűnözés minden területén részt vesz. A gang rendszeresen autókat lop el és betöréseket szervez. Átlagosan minden nap megtámadnak vagy kirabolnak valakit Los Angeles-ben. Háromszor akkora ütemben terjeszkednek, és agresszorkodnak, mint a város addigi legaktívabb bandái.

MS-13
A Mara Salvatrucha, közismert nevén MS-13, szintén már egy nemzetközi bűnbanda, amely az 1980-as években a kaliforniai Los Angelesből indult. Eredetileg a bandát azért hozták létre, hogy megvédjék a salvadori bevándorlókat a többi Los Angeles-i bandától. Idővel a banda hagyományosabb bűnszervezetté nőtte ki magát. Az MS-13 régóta rivalizál a 18. utcai bandával.

A Mara Salvatrucha 13-at eredetileg stoner, bevándorló gyerekek alkották, akik gyakran jártak heavy metal koncertekre, ami megmagyarázza, hogy a tagok miért viselnek „Ördögvillás” tetoválást. Ahogy a banda létszáma növekedett, tevékenységüket kiterjesztették a zsarolás, a kábítószer-kereskedelem és a bandaháború irányába.

Némi vita merült fel a név etimológiájával kapcsolatban. Egyes források szerint a bandát San Salvador egyik utcájáról, a La Mara-ról, és a salvadori polgárháborúban harcoló Salvatrucha-gerillákról nevezték el. Ezen kívül a mara szó bandát jelent a kaliche szlengben, ami a marabuntából, egy vad hangyafaj nevéből származik. Ez érdekes módon egy Charlton Heston filmből indult. Az 1950-es években a Meztelen dzsungel című film nagy sikert aratott El Salvadorban a „Cuando Ruge la Marabunta” vagy a „When the Ants Roar” furcsa fordításával. Ezt követően a salvadoriak a mara nevet úgy használták, mint baráti társaságot, akik szeretik a hangyákat, mert védik egymást. 2018-ban a banda 10 000 fő környékén mozgó egyesült államokbeli tagsággal bírt. A körülbelül 1,4 millió bandatag kevesebb, mint 1%-át tette ki.

Jó néhány MS-13 tagot deportáltak Salvadorba, a salvadori polgárháború 1992-es befejezése után vagy letartóztatásuk után, ami elősegítette a banda Közép-Amerikába való terjeszkedését. Nem volt jelentős bandaaktivitás El Salvadorban egészen addig, amíg a MS-13 gengsztereket vissza nem deportálták oda Los Angelesből. El Salvadorban a becslések szerint az MS-13-banda mintegy 60 000 embert foglalkoztat, így ők az egyik legnagyobb „munkaadók” az országban.

MS-13’s Active Members Are Laughing At Trump’s Crackdown

A banda jelenleg az Egyesült Államok kontinentális részének számos részén, Kanadában, Mexikóban és Közép-Amerikában tevékenykedik. Elképesztően sok illegális bevándorló és nem számon tartott tagja van, amitől szinte teljességgel átláthatatlan. Az új tagok felvétele soha nem volt nehéz a bandák számára, annak ellenére, hogy a beavatási rituálék nem voltak éppenséggel vonzóak. Az új MS13-újoncokat a banda többi tagja 13 másodpercig ütlegeli. Ez 18 másodpercnyi masszív verést jelent a 18. utcaiak esetében. A rituálé megtörténte után az ember hivatalosan a banda tagjává válik, és csak akkor kap fizikai büntetést, ha megszegi a szabályokat. Vannak, akiknek helytelen magatartás miatt heget vágnak az arcába, míg a súlyosabb bűncselekmények gyilkossággal büntethetők.

Mindkét banda (MS-13, Barrio 18) egyfajta „ernyőszervezetet” alkot, amely szinte egész Latin-Amerikát befolyásolja a kábítószer-kereskedelem terén. Ezt a szervezetet szinte kizárólag a börtönből irányítják, mert ha valami biztos, az az, hogy minden gengszter előbb-utóbb börtönbe kerül. A feltörekvő gengsztereket az idősebb életfogytos bandatagok tanítják. Ott a gengszterdiák mindent megtud, amit az állami és utcai törvényekről, valamint más bandákról és azok történetéről tudnia kell. Andres Herren szerint fotósként ma már nehezebb valakit az MS13-ból a kamera elé állítani, mert szeptember 11. óta az MS13 terrorszervezetnek minősül, és nemcsak a helyi erők, hanem a szövetségi szervek is folyamatosan megfigyelik őket (pl. az FBI). Herren azt mesélte, hogy „A Florencia 13-as és a 18. utcai srácokkal ellentétben az MS13-as tagok rendkívül idegesek voltak és egyáltalán nem lehetett őket könnyen megközelíteni. Manapság már azt sem engedhetik meg maguknak, hogy lássák őket az utcán háromfős csoportokban, mert ha egy csoportnak tekintik őket, azonnal bepakolják őket a zsaruk.”

Sinaloa Cartel
A cikkben nem vehetem végig a bandákat egyenként. De maga a Sinaloa jól reprezentálja azt, hogy honnan jön a pénz, hogy ki hozza a cuccot, ki rendel meg és dönt el dolgokat valójában. Ők a Jabbák, akik a Drog-Wars sztorikban a háló közepéről irányítják a szálakat. Persze ott vannak a kolumbiai kartellek is, de mivel a mexikóiak közvetlenül az USA mellett vannak, a befolyásuk hatalmas.

A National Drug Intelligence Center és más egyesült államokbeli források szerint a Sinaloa Kartell elsősorban kokain, heroin, metamfetamin, fentanil, kannabisz és MDMA terjesztésében vesz részt. Jelenleg a fentanil és annak hamisított verziójának (M30) kereskedelmével is nagymértékben foglalkoznak. A fentanilt olcsó előállítani, mivel teljesen szintetikus, és titkosan is előállítható, mivel a marihuánával, az ópiummal/heroinnal és a kokával ellentétben nem igényel gazdálkodást, termesztést, napfényt vagy öntözést. A kartell profi logisztikát alkalmaz, egészen biztos, hogy vannak képzett szakembereik. Nyolc nap alatt juttatnak el bármit Mexikóból az USA-ba. Bárhová. Nettó 10x-es haszonnal dolgoznak, mint nagykereskedők. Ez nem az utcai ár, az a helyi terjesztők saját biznisze, hogy mekkora hasznot csinálnak, hogy felütik, hígítják, kevesebbet adnak stb. Ezzel a cikkünkben szereplő bandák foglakoznak. Hatalmas súlyuk van. Tulajdonképpen, ha akarják, az Államok egész drogellátását tudják blokkolni. Ezt részben akkor teszik meg, ha valamelyik kisebb banda elől akarják a levegőt (pénzt) elszívni.

San Diego zónában az Egyesült Államok Vám- és Határvédeleme által lefoglalt fentanil mennyisége a 2019-es 725 kg-ról 2021-re több mint 3000 kg-ig emelkedett. A fentanil sírató cikkünket ajánljuk azoknak, akit a téma mélyrehatóbban érdekel.

A kartellről az is ismert, hogy „vak öszvéreket” használ, vagyis olyan embereket, akik azt sem tudják, hogy mit csempésznek. A legtöbb „öszvér” amerikai állampolgár, ami megkönnyíti a csempészet folyamatát az Egyesült Államokba való visszalépéskor. A Sinaloa központja a mexikói „Arany Háromszögben” van, az ország azon régiójában, amely Sinaloa, Durango és Chihuahua államok részeit fedi le, ahol az ópiumot és a marihuánát történelmileg is régóta termesztették. Más modern mexikói kartellekhez hasonlóan az utóbbi időben nagy marihuánatermesztési műveleteket indítottak Kalifornia távoli erdeiben és sivatagaiban, és több millió gallon vizet loptak el ezekhez az illegális termesztésekhez. A vizet a szárazságra tartogatott tározók lecsapolásából szerezték, ezzel majdnem ökológiai katasztrófát okoztak, de lebuktak. Ez csak egy példa a mohóságukra.

De ezzel gondolom nem mondok nagy dolgot. Igaz nem adóznak, de a bűnlajstromuk kapcsán senkinek nem ez jut eszébe elsőként. Olyan sok pénzük van, hogy egyenesen megrendelik bírók, kulcsfigurák eltüntetését, ha úgy látják jónak. Szóval egy állam hadserege kell, hogy felvegye velük a harcot, és a cikkben szereplő bandák szinte mind gyalogok csupán ebben a játszmában.

„De a jó átfedésben volt a rosszal.”
Hogyan lettek a helyi elnyomott, rasszizmus által sújtott, identitásukat kereső kis bandákból hatalmas drogkartellek katonái? A történet maga a huszadik század városainak történetei is. Nem hangsúlyoztam ki, de az utcai bandák a kezdetekben tényleg összemosódtak a sportklubokkal, autó-low rider klubokkal és a közösségépítéssel. A börtönbandák és a drogbiznisz durvította el nagyon a dolgokat. Még több pénz és még több vér. Érdekes megfigyelni, hogy a chicanók amihez hozzáérnek stílusos, egyedi lesz. Ez lehet autó, ruha, bicikli, bármi. Az íreknek, olaszoknak, angolszászoknak nem alakult ki ilyen tárgyi kultúrája. A hiphopzene ezt a kultúrát, a bandakultúrát elhozta a világ minden részére. Mi most bepillantottunk a kulisszák mögé. Közel sem minden aspektusát, és minden bandát vizsgáltunk, csak a jellegzetességeiket. Keleti part, a Dominicans Don’t Play, a Latin Kings, a Neta/Az Árnyék. A Playboys vagy a Dogtown, a MaraVilla bandák sok egyéb történetet is rejtenek. Azt talán egy másik alkalommal.

A mondat, miszerint a „Jó átfedésben volt a rosszal.”, Gregory Bojorqueztől származik. Ő kutatta hogyan sodródtak bele az egyre fiatalabb generációk a bűnözésbe. Család és életpályamodell nélkül. Mi itt Európából el se tudjuk képzelni mennyire zavaros és bizonytalan volt a szociális háló az USA-ban. Hozzánk csak Hollywood csillogása jutott el. De már ott is lezárt körzetekben élnek a gazdagok. A saját kis luxus börtöneikben. Ezt szeretnénk mi is. Lezárt magánlakóparkokat és gettókat?
Nincs az a pénz, ami nem éri meg, ha szociális támogatásokra, egészségügyre, a tanárok fizetésére, az iskolák működtetésére megy. Ha elolvastad ezt a cikket, te is láthatod mi lett a magára hagyott leszakadó rétegekkel. Ne félj, nem fognak elveszni! Elvenni, rabolni viszont annál inkább. Magyarországon is egyre nagyobb a társadalmi szakadék. Mindenki felelőssége, hogy milyen „barriot”, környezetet építünk, mert ez már világfalu. Nemcsak a kokó, a fegyver, az erőszak is el fog jutni ide. Minden kihat mindenre. Béke!