Alacsony a belépési küszöb, de magas az ár. Egy kultúra története dióhéjban. Leültetett dióhéjban.
Belbecs és külcsín
A lowrider(mélyen gördülő, alacsonyan guruló) technikailag olyan autó, amelynek padlólemeze a megszokottnál alacsonyabban fekszik, és amely sokszor (bár nem minden esetben) módosított, hidraulikus vagy pneumatikus felfüggesztéssel van felszerelve, amelynek segítségével az autó alja és az úttest közötti távolság változtatható – Wikipédia.
Egyszerűbben kifejezve a lowrider egy costum made megbütykölt, személyre szabott autó, leeresztett karosszériával. Ezeket a személyre szabott járműveket általában egyedi festéssel, bonyolult, színes mintákkal, drótküllős speciális felniken, kerekeken futtatják, gyakran fehérfalú gumiabroncsokkal. A lowrider-felnik általában kisebbek, mint az eredeti kerekek, akár egészen 13 hüvelykig (330 mm) terjedhetnek. Gyakran fel vannak szerelve hidraulikus rendszerekkel is, amelyek lehetővé teszik az állítható magasságú felfüggesztést, ahol a járművet a tulajdonos emeli vagy süllyeszti.
„Nem minden rovar bogár, de minden bogár Volkswagen.” – Valahogy így van a lowriderekkel is,
olyan széles a spektrum, hogy néha nehéz eldönteni hol kezdődik és hol ér véget a
kategória, azonban ha látsz egyet, kétségkívűl tudni fogod hogy ez az.
Tekintettel ezekre a sajátos jellemzőkre, míg a lowrider mindig süllyesztett autó, a süllyesztett autó nem mindig lowrider. A kifejezést egy járműosztály leírására használjuk, nem egyszerűen a talajtól az alvázig mért magasságra. Ugye sok autó azért van leültetve, hogy az útfekvése stabilabb legyen és még gyorsabban menjen. Na, ennek a lowrider pont az ellentéte. Lassú és alacsony, de direkt. A lowrider kifejezés aztán utalhat az autó vezetőjére is.
„Alacsony lovasok” magas önbecsüléssel
A lowrider-autónak nincs más gyakorlati célja, mint hogy esztétikus legyen a saját keretrendszerében, kultúrájában, és feszegesse a határokat, amit az autó jelenthet. Százszázalékosan a chicano kultúra kifejező eszközeként indult.
A lowrider autókultúra a kaliforniai Los Angelesben kezdődött az 1940-es évek második felében, majd az 1950-es évek háború utáni recesszió idején. Kezdetben néhány mexikói-amerikai fiatal játéka volt csupán. Fontos tudni, hogy nem a Cadillac Eldoradokkal, Chevy Impalakkal kezdődött, hanem a régebbi modellekkel. Inkább 1937-es és ’41-es Buickok voltak leültetve. Nem az alap autó volt a drága, hanem a belefektetett technika és anyag hozott létre egy új esztétikai minőséget.
Garcia a magyar lowrider-kultúra hiteles képviselőjének alapozó videóját is ajánljuk a témában.
Bár a lowriderek tényleges feltalálójának személye erősen vitatott, az egyetlen tény, amit elismernek, hogy az első lowrider egy Harry Westergard által vezetett üzletből került ki. Mint az egyedi autók úttörője, Harryt minden érdekelte, ami különleges. Sokat segített a chicanoknak technikai kérdésekben. Westergard maga amúgy a hotroad és az illegális gyorsulási versenyek világában is legenda. Maga is versenyzett. Azt csinálta, amit szeretett, ami egyébként durván extrémsport is volt. Halálos extrémsport. Westergard legalább 150 km/órás sebességgel száguldott egy versenyen, majd miután egy autó elsodorta, fának ütközött és szörnyethalt.
Lassíts és le, avagy slow the flow
A lowriderek célja, hogy a lehető leglassabban cirkáljanak vagy a lehető legalacsonyabbra tegyék az autót. Mottójuk a „Low and Slow”. Azáltal, hogy ezeket az autókat oly módon tervezték újra, ami ellentétes az eredeti céljaival, új értelmet adtak az autókultúrának. Az autók festése, díszítése, tunningolása külön cikket érdemelne. A Pimp my ride legendás műsor is erre épült.
A mexikói-amerikai kultúra jelentéstartalmáról, saját stílusáról nettó három-négy cikkben is írtunk. Bicaj, doksi, zene, csajrapvonalon is.
Az „alacsonyan lovaglók” önkifejezésként, önmegvalósításként olyan kulturális és stílustöbbletet hoztak létre, amely szembement az uralkodó gyorsaság és erő mániás angolszász kultúrával. Abba most bele sem megyek, hogy az afroamerikai hiphopkultúra is tulajdonképpen benyúlta a latino stílus kellékeit.
Lowá teszlek
A kocsik új önértékké formázása, ilyen módon való átalakítása a latin bevándorlók, a chicanók között terjedt el először az 1950-es években. A lowridereknek több virágkora is volt. Az első az ’50-’60-as években, amikor régi repülőgépek hidraulikai alkatrészeit felhasználva bütyköltek utcai csodákat. Az akkor tényleg forradalom volt. Sokan ma is szívesebben építenek át az 1940-es, ’50-es, ’60-as években készült autókat. Ezeket hívjuk old school, más néven bomb-stílusnak.
A nyolcvanas években volt a másik felfutása, ugyanis akkorra a hatalmas amerikai cirkálók már nem luxusáron mentek és megvásárolhatóak lettek földi halandók számára is. Aztán mára kialakult, hogy a ’80-as, ’90-es években gyártott típusok is kedveltek lettek, ezeket new school stílusúnak nevezik. De a stílusjegyek határai erősen összemosódnak. Évjáratoktól és kasztniformáktól függetlenül megkülönböztetünk még irányzatokat, ezeket az építés célja határozza meg. A régi, egyszerű szintszabályozást mára bonyolult több áttételes technikai eszközökkel, kapcsolókkal felszerelve oldják meg. Egyre extrémebb helyzeteket tudnak az autók produkálni: 3 keréken állás, hatalmas ugrATÁsok… Napjainkra világszerte elismert és kedvelt stílussá nőtte ki magát a low ridin, komoly háttériparral és erre specializálódott cégekkel.
Az átkozott 24008-as
Fura lesz, de anno sok szabály még nem létezett. Teljesen őrült autókat építettek, kamikaze guruló rakétákat, vagyis száguldó koporsókat. Valójában a szabályozás nem a lowriderek miatt, hanem az illegális versenyek magas halálozási száma okán indult be. A lowriderek aljára speciális, erős acéllemezeket raktak, amik ha kanyarodtak vagy zökkentek egyet, szikrázott. Ennek a népszerűség-növekedése ellenreakciót eredményezett: 1958. január 1-jén beiktatták a kaliforniai járműtörvény 24008. szakaszát, amely illegálissá tette minden olyan autó üzemeltetését, amelyet úgy módosítottak, hogy bármely alkatrésze alacsonyabb legyen, mint a keréktárcsa alja. 1959-ben Ron Aguirre szerelő megtalálta a módját, hogy megkerülje a törvényt azáltal, hogy hidraulikát szerelt fel, amit egy régi repülőgépből operáltak át. Egy kapcsoló segítségével emelhetővé és süllyeszthetővé tette a Corvette-jét.
Ez a fejlesztés a hidraulikus Pesco-szivattyúk és -szelepek használatával történt, amelyek lehetővé tették, hogy egy kapcsoló megnyomásával gyorsan megváltoztassa a menetmagasságot. Ez kimondottan a rendőrök ellen készült. Hogy amikor a kopók malacszemeiket a járgányra vetik, gyorsan legálisra hozzak vissza az autót.
Hihetetlen, de sok helyen ez a törvény még mindig érvényben van. San Joséban és Sacramentóban csak 2022-ben helyezték hatályon kívül az átkozott 24008-ast.
A 2010-es években a low-aktivisták azzal érveltek, hogy ez a gyakorlat ártalmatlan, és a betiltás megtartása egyszerűen a mexikói-amerikaiakkal szembeni előítélet eredménye. 2022-ben az Állami Közgyűlés egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben sürgette az összes többi tiltós várost, hogy vonják vissza a túlszabályozást. Ugye az USA-ban minden állam maga fogadhat el sajátos szabályokat.
Chevrolet Impala szerepe
Sok legendás modell van, példának okáért Aguirre 1956 Chevrolet Corvette-je volt az első hidraulikus lowrider. Az igazi klasszikus azonban az 1958-ban megjelent Chevrolet Impala volt, amelynek X-alakú váza tökéletesen alkalmas volt a süllyesztésre és a hidraulikával történő módosításra. Ezen az autón a szokásos kerületi típusú vázat elhagyták, helyette egy hosszúkás „X” alakban elhelyezett, sínekkel ellátott egység került. A Chevrolet azt állította, hogy az új váz nagyobb torziós merevséget kínál, és lehetővé tette az utastér alacsonyabb elhelyezését. Ez egy átmeneti lépés volt a hagyományos kerületi vázszerkezet és a később teljesen egységes karosszéria/alváz között, a karosszéria szerkezetét a lengőpanelekben és a tűzfalban erősítették meg. Ez a keret egyébként nem védte olyan hatékonyan a belső szerkezetet oldalsó ütközés esetén, mint a hagyományos kerületi keret. Ellenben könnyebben lehetett leültetni és ugráltatni.
Classic Cars with Hydraulics!
1960 és 1975 között a low-kocsiszabók adaptálták és finomították a GM X-kereteket, a hidraulikát és az airbrush-technikákat, és ezzel megteremtették a modern lowrider-stílust.
Eleinte a lowridereket csak olyan helyeken lehetett látni, mint például Los Angelesben a Whittier Boulevard. Az 1970-es években ez a kultúra elterjedt Kalifornia és San José területein, amihez hozzájárult a War „Low Rider” című R&B dalának kiadása is, de erről később. Valamint 1975-ben már komoly lowrider-klubok voltak, mint például a Carnales Unidos. A stílus népszerűsége 1977-ben tovább nőtt a legendás San José-i Lowrider magazin kiadásával. A Low Rider magazin csúcspontján, 1988-ban, több mint 60 000 példányban kelt el havonta. A lowriderek szerepeltek az 1979-es Boulevard Nights című filmben is, amelyet egyesek azzal vádolnak, hogy a lowrider-kultúrát utcai bandákkal társították.
A lowriderek Japánban is elképesztően népszerűek, becslések szerint még mindig 200 olyan
autóklub létezik, amely kapcsolatban áll az amerikai lowrider-szcénával, és a mai napig aktívak.
Zenei kitekintés, vagyis betekintés
Most kivasaljuk a hiphop által összegyűrt khaki nadrágok és kockás ingek és lowrider-autók hírnevét. A gatyába rázás lényege annyi, hogy a hiphop tulajdonképpen rátelepedett a lowrider-kultúrára. Ugyanis annak már a rap előtt is volt saját hangzása.
Az 1990-es években a lowriderek szorosan összekapcsolódtak a nyugati parti hiphop és a G-Funk kultúrával. Többek között Dr. Dre, Snoop Dogg, Game, Warren G, Mc Eiht, Eazy-E is népszerűsítette. Persze a latinok, a Cypress Hill, a Kid Frost, a Mexakinz is adta ezt a kultúrát. A lényeg, hogy a chicano öltözködési stílus és a tuningolt autó a hiphop előtt is létezett. Ami még fontosabb, hogy a mai napig is létezik. Az itt felsorolt előadók nemcsak a stílus szerves részesei, hanem egészen biztos vagyok abban, hogy hamarabb kapsz egy rozsdás bökőt a nyakadba, ha ezeket szólod le, mint a rapet. Ugyanis sok előadó a chicano öntudatra ébredés hangja is. Sok latinónak ezek a zenék fontosabbak, mint a hiphop. Már írtam valamelyik cikkben, hogy az amerikai börtönökben végzett felmérések alapján a metal és a latin zene után a hiphop csak a harmadik a gengszter chicanok körében népszerűség alapján. Ezért készítettünk neked egy kis betekintést. Ez csak a Ciprus Dombi jéghegy csúcsa. Hallgass meg négy-öt tracket, és figyeld miket fog még kidobni neked! Ideje, hogy elkapd a lowrider-funkot. Képzeld el, hogy gurulsz a naplementében, a mamacita ott ül melletted, és szól a: Lowrider classico.
War: Low rider
Durand Jones & The Indications – Cruisin’ to the Park
Jason Joshua – La Vida Es Fría
Lowrider Oldies Vol.1
Not only the „G” Thang
Természetesen a hiphopoldal is legalább ennyire termékeny. Próbáltam az ismeretlenebbek közül is válogatni, hogy ne mindig Dre meg a Regulate legyen.
Cali Life Style: Lost
Cypress Hill: Lowrider
South Central Cartel – I’m A Rider
Kid Frost Eastside Rendezvous
Lil Rob – Summer Nights
Outkast – Two Dope Boyz (In a Cadillac)
Masta Ace: INC Ride
J.ME- Cruzin
