1986-ban egy kisebb baráti társaság szimbolikus performansza a San Franciscó-i tengerparton néhány évtizeddel később a világ egyik legjelentősebb összművészeti eseményévé nőtte ki magát; a Burning Man projekt nem fesztivál és nem buli, hanem sokkal inkább életforma, és egy nem hagyományos értelemben vett egyház. Bár a hatalmas emberszabású szobor felgyújtása még mindig központi elem és csúcspont, a mintegy 80000 városlakó által alkotott egység évről évre formálja a rendezvény arcát a brand mögött álló szervezet aktuálisan meghatározott tematikája szerint. Egyhetes veretés a sivatagi játszótéren kaliforniai tech-milliárdosoknak, vagy neo hippi gyűlés és totális elszakadás a késő 20. századi mindennapoktól?
Első kézből érkezik a válasz.
Az egyenlőséget, az önkifejezés, az alkotás, a részvétel, a fenntarthatóság és az együttműködés fontosságát tízparancsolatba is foglaló projekthez hasonló vállalkozás megtalálható számos szubkultúrában, és több olyan is van, amely hasonló tömegeket képes mozgatni. Ha mélyebbre ásunk a hype-on és az insta videókon túli valóságon, óráról órára nagyobb ámulatba eshetünk, hogy mennyire komplex egész a nevadai sivatagban bő egy hétre felhúzott élmény-város.
A minden porcikájában amerikai sikertörténet összes jelentős állomása alaposan dokumentált, jól strukturált, és gyakorlatilag nincs olyan kérdés, amire a szervezők ne rendelkeznének pontos, és meggyőző válasszal. A mintegy 30 milló USD éves költségvetésű non-profit projekt vállalkozás rendelkezik CEO-val, területi felelősökkel, és minden olyan jellemzővel, amit egyszerűen „multis”-nak mondunk, de ebben az esetben ez a szervezettség akár életet is menthet.
A központi agy kommunikációit, a látogatói statisztikákat, vagy az éves jelentéseket olvasva tovább erősödhet bennünk a kép a hamisítatlan céges hangulatról; 2021-ből visszatekintve a múltra, túl tökéletes gépezetnek tűnik a Burning Man.
Baker Beach – 1989. Stewart Harvey
Néhány órával és pár kilométer alaposan átfésült online tartalommal később azonban világossá válik, hogy az alap értékek és az eredeti koncepció meg- és betartatása elképzelhetetlen más módon; vagy katonás rend és teljes transzparencia, vagy elszabadul a konzum-pokol ami egyébként már komolyan meglegyintette a projektet az elmúlt néhány évben. A BM tízparancsolattal, és a legfontosabb szabályokkal érdemes tisztában lenni mielőtt megpróbálunk jegyért regisztrálni, mert komolyan érintik a komfortzónánkat, és felkészülést igényelnek.
Teljes önellátás, ami vonatkozik a szállásra, vízre, étkezésre, higiéniára és minden egyéb szükségletre is.
Ne hagyj nyomot aka a teljes területet úgy kell elhagyni, ahogy érkeztél. Az utolsó kis fadarabokat is összeszedik a láncban takarító önkéntesek, ha esetleg nem figyeltél volna oda elég alaposan. Az általad használt területet ellenőrzik, és ez is szempont a következő évi jelentkezésnél.
Pénz helyett megosztás vagy csere. Vásárolni csak jeget és kávét lehet a központban, senki sem árulhat semmit a területen.
Szabadság, egyenlőség, testvériség. Az első nyilván, amíg másét nem korlátozod, a másik kettő egyértelmű.
A komfortzónán túli infrastruktúra, a szélsőséges környezeti és időjárás tényezők és a korszellem előretörése miatt az alapértékek sok résztvevő szerint sérültek az utóbbi években. Számos kritika megfogalmazódott kirekesztés, a VIP kultúra elharapódzása, az esemény privilegizált jellege, vagy a direkt promóciók elszaporodása kapcsán, amelyekre újabb és újabb szabályok, változtatások születtek a szervezők részéről. Az egyre erősebben mediatizált közeg természetes velejárója, hogy a fomo-méter a vörös zónában tanyázik, a jegyvásárlás vagy szerzés akár új művészeti ágként is értelmezhető minden évben.
Az installációk, hihetetlen építmények, járgányok és táborok mellett az elektronikus zene meghatározó eleme a Burning Mannek. Bár önálló stílust még nem neveztek el róla, van egy jellegzetes hangzás, amivel a leginkább azonosítható az ott tapasztalható életérzés. A varázsló ruhába öltözött megúszós, misztikus-organikus house papok közül Sabo, Lee Burridge vagy Acid Pauli neve biztosan ismerősen cseng, ám az emblematikus fellépőkön túl mindenki előfordul, aki számít; bár hagyományos értelemben vett és hivatalos line up nincs, és a táborok szervezőit is megpróbálják visszafogni a tervezett zenei programjaik publikálásától, néhány héttel az indulás előtt már szivárognak a nevek. Van egy halvány párhuzam a Tulumban felfutott dzsungel partikkal is, ám míg a Burning Mannél pont a körítés a lényeg, és a napi line upok felkutatása külön kaland, a mexikói üdülővárost már leuralták a nagy e-zenei brandek varázstalanítva ezzel a helyszínt.
A rendhagyó 2020-as év sokkal kevésbé hozta zavarba a BM projekt csapatát, mint más fesztiválszervezőket. Ennek egyik oka talán az, hogy hihetetlen széles horizonton mozgó kreatív közösség alkotja a BRC polgárok magját, akik képesek voltak kipréselni valami újat annak érdekében, hogy ne maradjon hiányérzet a tavalyi eseményre készülőkben. A Multiverse alkalmazás virtuálisan képezte le a playa-t, és az előre meghirdetett időpontban a Burning Man le is zajlott.
A jó nevű és kevésbé kommersz előadókkal beharangozott program elsősorban a Mayan Warrior tábor dj szettjeire épült; a legendás Rebolledo, mint kurátor minőségi szelekcióját nagy érdeklődés övezte, de nem maradt el a virtuális égetés sem persze. A 8 dolláros online jegy nem vészes összeg egy ilyen típusú tartalomért, de ennek ellenére sem volt tömeg a 3D animátorok által életre hívott virtuális városban. Úgy látszik, kell a hőség, a por, és a közösség, még nem gyűrt alá minket teljesen a mátrix.
Ahhoz, hogy még jobban értsük mi és hogyan történik ezalatt a néhány nap alatt Black Rock City-ben, segítségül hívtunk egy tapasztalt burnert, aki Hungarian Yeti név alatt fut a párhuzamos Burning Man valóságban. A sivatagi életmód feketeöves mestere komplexebb összefüggésekre is rávilágít, nagy élmény volt a vele való beszélgetés, amiből a legjobb sztorikat szemezgettük.
Hány fesztiválon voltál, és mikor volt az utolsó amin részt vettél?
Ez egy visszatérő, sztenderd kérdés a résztvevők között is, jól be lehet lőni ez alapján a felkészültséget, elhivatottságot. Az extravagánsabb öltözet, a különböző kitűzők, medálok, badge-ek mindig árulkodóak, ahogy a cserzett, poros bőr is, ami valószínűsíti, hogy akár több hete a helyszínen épít az illető.
Én 5 alkalommal voltam 2013 és 18 között, a tavalyira is megvolt a jegyem, talán idén újra hazatérhetek.
Miért vágtál bele az első útba, mi vagy ki húzott a sivatag felé?
Régóta kerestem a kommersz fesztiválélményen túlmutató, spirituálisabb jellegű rendezvényt. Az első benyomást vagy jelet a Reonion nevű magyar installáció adta, valahogy elém került a hírekben és ekkor kezdtem érdeklődni a Burning Man iránt. Sokan a környezetemből keleten, pl. Goán keresték az új élményeket, én próbára akartam tenni magam egy ilyen road trip jellegű elszakadással.
Mennyiben volt más az elképzelthez képest a valóság az első alkalommal? Milyen elvárásaid voltak ettől a néhány napos elvonulástól?
Mivel valamilyen szerencse folytán rácsatlakoztam egy rutinos, sokszoros burner társaságra – akik nem mellesleg magyarok – , így nagyjából tudtam mire számíthatok. A valóság persze minden képzeletet, gondolatot felülír. Elsőre szerénynek tűnt az egész Burning Man koncepció, de a megvalósítás monumentális és totál megdöbbentő. A terület dimenziói hihetetlenek, amikor néhány nap után azt hiszed, hogy már bejártad nagyjából az egészet, az utolsó nap előtt esik le mások beszámolói alapján, hogy mennyi mindenről maradtál le.
Ami érdekes még, hogy az egész egy folyamatosan pulzáló és változó “lény”, nem statikus helyszínek és programok egyvelege. Egy csomó helyszín nem épül meg, vagy csak az utolsó előtti napon, ez persze a programokra és az időzítésekre is igaz. Az elvárásom egyébként elég egyszerű volt; “off the grid”, teljesen ki és el akartam szakadni. Sikerült
Mi a legnagyobb kihívás szerinted a fesztivállal kapcsolatban egy BM állampolgár számára?
Mind fizikailag, mind mentálisan vannak olyan kihívások, amik semmihez sem hasonlíthatók, persze mindkettő nagyban függ az egyéni komfortszinttől. A 3.-4. napon, amikor port öklendezel fel, és nincs a testednek olyan része ahol ne lennének apró kis szemcsék, az néha elég kétségbe ejtő. Muszáj tervezni egy minimális túlélő szettel (fejlámpa, víz, tartalék elem), a nappalok forrók, az éjszakák nagyon hidegek, és mindig fúj a szél is.
Ha a mentális, emocionális kihívásokról beszélünk, a legnehezebb szerintem, hogy ugyanolyan mindsettel hagyd el a várost, mint amilyennel bementél. Ha semmilyen szempontból nem hagy nyomot benned az emberekről alkotott véleményeddel kapcsolatban, akkor lehet, hogy nem illesz a képbe.
Nagy kihívás a saját korlátaink felismerése, és elengedése is. A magyar nemzeti karakter zárkózottabb, szemérmesebb, Black Rock City-ben ennek az ellenkezője az elvárás; kedden tütü nap van, a meztelen futás is tök népszerű program, és ha nem adsz bizonyos szempontból vizuális élményt a másik polgárnak nehezebben tudsz igazán a közösség részévé válni. Az önkifejezés ebből a szempontból is értelmet nyer, teljesen el kell engedni magad és a fantáziád is a playa karaktereddel kapcsolatban. Szorosan ide tartozik az is, hogy ez a típusú önkifejezés, esetenként kitárulkozás és a tényleg hihetetlen látványvilág egyfajta túltöltöttséget, túlfűtöttséget is eredményezhet. De pont ez a nagyon erős impulzus az ami miatt vágysz vissza, és forgatod meg magad a porban a belépéskor, miközben a greeterek ünneplik hazatérésed a közösséghez.
A bulikon kívül mivel lehet elütni az időt ennyi ideig a sivatag közepén? Neked mi volt az a nem-buli élmény ami bármikor eszedbe jut először?
A legnagyobb élmények pont nem a bulikhoz köthetők. Az önkénteskedés, a részvétel hatalmas élmény és egybeolvaszt a közösséggel, ezen keresztül juthat az ember egyre mélyebbre, és válik a szövet fonalává. A road trip részét is imádom 10 óra be 10 óra ki, mindenki nyugodt, homokvihar, dugó, várakozás, a szomszéd autóban palacsintát sütnek, egy másik tetején trombitál valaki, a legmeglepőbb dolgok vesznek körül már itt is.
Nagy műsor a mutant vehicle-ök szemléje is, főleg, ha te is be tudsz ugrani az egyikre. Miközben ellenőrzik, hogy megvan minden létfontosságú biztonsági berendezés pl. a fék, és világítás, tömegek mustrálják a legőrültebb járgányokat. Érdekes, hogy a túlszabályozott USA-ban ezek a rozoga tákolmányok itt simán közlekedhetnek úgy, hogy a sofőrük hm, nem mindig józan, de az is igaz, hogy csak 5 km/h a max. sebesség a playan. Balesetek sajnos ennek ellenére előfordulnak.
A Los Angeles-i, San Francisco-i és clevelandi magyar közösség erőfeszítéseinek köszönhetően a playa stabil szereplője a Hundroid névre hallgató járat, ha szembe jön veletek Black Rock Cityben biztosak lehettek benne, hogy jó arcok ülnek a kezelőpanelnál.
Szerinted be lehet adni egyedül, akár jegy nélkül is a fesztivált?
Úgy gondolom, hogy nem, és egy kicsit méltatlannak is tartanám a szellemiséghez. Van egy mondás, miszerint légy alázatos és szerény, a playa pedig mindent megad neked. Abszolút működik a karma, ha épp elfogyott a vized, nem sokkal később egyszer csak valaki megitat, ha el akarsz jutni valahova, pont lesz egy fuvar arra, számtalan más példát is tudnék hozni erre. Ez a mechanizmus egész biztos, hogy fordítva is működne; ha visszaélsz ezzel a szemlélettel, megtalálnak a kellemetlen élmények. Régebben egyébként aki ejtőernyővel érkezett, az bent maradhatott, később aztán már túl sokan akartak így érkezni, és megszüntették ezt a lehetőséget.
A BM szellemiség és az alapértékek megőrzése érdekében sok erőfeszítést tesznek a szervezők a kommunikációjuk alapján. Voltak ennek direkt megnyilvánulásai is a látogatók felé? Ha igen, milyen formàban?
A szervezők, és a BM rangerek észrevétlen simulnak a háttérbe, és nem nagyon avatkoznak be, organikusan alakul minden, hiszen a részvételen alapul a koncepció.
A kereteket biztosítják ők, és a playa polgárok töltik fel tartalommal az egész projektet. Sokan meglepődnek rajta, de a hagyományos karhatalom is jelen van, rangerek, rendőrök és sheriffek is járkálnak, drogkereső kutyák is előfordulnak. A szerhasználat egyrészt emiatt, másrészt az intenzív és végtelen élmény orgia miatt is visszafogottabb, kevésbé szembetűnő.
Tényleg nincs jelen a pénz a BM-en?
Nincs, akik nem eseti jelleggel, hanem hozzájárulással, igazi résztvevőként érkeznek, náluk fel sem merül ilyen. A megosztás és az önzetlenség tényleg működik. Nem csere van, megosztás, és nem a viszonzás a lényeg.
A VIP kultúra, a csomag ajánlatok (all inclusive jegy+szállás++) és a termék promóciók bár érthető okból, de a tiltás ellenére is beszivárogtak a fesztiválra.
Van ezekkel kapcsolatban élményed, véleményed?
A VIP campek kis különálló szigetek Black Rock Cityben, amik megosztják a közösséget. Üzleti oldalról valamennyire érthető a jelenlétük, egy csomóan nem akarják feszegetni a határaikat, és hajlandóak sokat fizetni a komfortért, a hatalmas, összkomfortos, toi-toit maguk mögött húzó RV szörnyek nekik valóak. Az ilyen társaságok, campek jelenléte sokat elvett a természetközeliség élményéből, viszont ezek a társaságok, csapatok gyakran nagyon látványos és egyedi installációkat, helyszíneket is megfinanszíroznak. Előfordul, hogy nem vesznek fel az autóra, van ahol face kontrollt is csinálnak, de az az igazság, ha nem keresed ezeket, akkor nem szembetűnőek.
2020-ban a BM a virtuális térbe költözött. Láttad/próbáltad a Multiverse-et? (BM virtual app)
Szerinted volt ennek értelme, át lehet élni akár csak egy kis szeletét is virtuálisan?
Becsülöm, hogy foglalkoztak vele, elsőre kicsit kezdetlegesnek tűnt, aztán rájöttem, hogy pont ez a jó benne, mert nem lehet az a cél, hogy minél precízebb és szebb virtuális valóságot hozzunk létre, ezt inkább meg kell élni. A zenei vonal abszolút átjött, jó volt belehallgatni a szettekbe, ilyen szempontból teljesen működött.
Mikor térsz vissza legközelebb?
Mindig azt mondom, hogy nem megyek, aztán a barátaim megveszik a jegyet, és nem marad más választásom.
A 2021-esre érvényes a tavalyi jegyem, ha megrendezik, biztosan ott leszek.
+1 sztori, vagy bármi amit még elmesélnél?
A Burning Man feelinghez hozzátartozik egy úgynevezett decompression buli, amit október elején tartanak San Franciscóban. Ez egy utcabál és felvonulás, ahol art-kocsik, és más színpadok is megjelennek a városban, óriási sztori. Megélni a távoli Magyarországról, hogy akkor te nem lehetsz ott… Na az nehéz.
