Beacon Hill, Boston (1978)

Fotó: Rachel Ritchie

Így télvíz idején a városi emlékezet rendszerint visszanyúl a nagy havazásokhoz. Nálunk sem telhet el úgy tél, hogy a ’87-es nagy hóesés szóba ne kerüljön; Bostonban az 1978-as tél volt ebből a szempontból kiemelkedő. Ahogy a képen is látszik, a Beacon Hill február 8-án egészen különleges arcát mutatja, miközben egy Snurfer is feltűnik a fotó előtérében. Egy legendás eszköz, amelynek tulajdonképpen a snowboardot köszönhetjük.

A történet 1965 karácsony reggelén kezdődött. Sherman Poppen várandós felesége a lázas ünnepi készülődés közepette arra kérte férjét, hogy egy kis időre vigye ki a szabadba izgága lányaikat: a tízéves Wendyt és az ötéves Laurie-t. Odakint a Michigan-tó partvidékét vastag hó borította, a szél pedig megállíthatatlanul formálta a terepet. Sherman tekintete megakadt a házuk mögött húzódó, hóval borított homokdűnén, majd így szólt a lányaihoz: „Látjátok azt a dombot? Olyan, mint egy nagy hullám. Ha feljuttok rá, egész nap szörfözhetnétek rajta.”

A szörfös párhuzam nem volt véletlen. Poppen köztudottan rajongott a szörfözésért, ugyanis a közelükben lévő Michigan-tó a világ egyik legismertebb édesvízi szörfdesztinációja, ahol a szél és a térfogat olyan ritmusban dolgozik együtt, hogy rendszeresen szörfözhető hullámokat hoz létre. Ennek a kultúrának itt mély történeti gyökerei vannak: a tavon már 1945 óta szörföznek. A második világháború csendes-óceáni hadszínteréről hazatérő amerikai katonák hozták magukkal a Hawaiin vásárolt szörfdeszkákat.

A dűnéken való oldalirányú siklás víziója tehát már ott volt Poppen fejében – a megvalósítás azonban még váratott magára. Ekkor támadt egy szokatlan, de egyszerű ötlete: legidősebb lánya két sílécét fa keresztlécekkel összekötötte, létrehozva egy olyan eszközt, amelyen állva, oldalirányban lehetett lecsúszni. Némi barkácsolás után az új játék elkészült, amit a lányok önfeledten élveztek. Poppen felesége, látva, hogy az eszköz valóban lehetővé teszi a „szörfözést” a havon, nevet is adott neki: Snurfer. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez az egyszerű, házilag összerakott prototípus lesz a világ első, kereskedelmi forgalomba kerülő snowboardjának előfutára.

A Snurfer olyan élvezetesnek bizonyult, hogy a Poppen család barátai és szomszédai – gyerekek és felnőttek egyaránt – szintén sorban álltak, hogy kipróbálhassák a környék havas dombjain. Sherman egyre több deszkát készített, és közben folyamatosan finomította is őket: az orr-részre például egy kézzel fogható kötelet szerelt, amely jobb irányítást és stabilabb kontrollt biztosított. Már a kezdetektől felismerte a Snurferben rejlő kereskedelmi potenciált. 1966-ban levédette a találmányt, majd még ugyanabban az évben rábeszélte a Brunswick Corporation termékfejlesztési vezetőit, hogy egy dermesztően hideg michigani napon személyesen találkozzanak vele egy hóborította domboldalon.

Ott, a hidegben, élőben mutatta be a Snurfert – és Wendy lányát menet közben. A bemutató olyan hatást gyakorolt a Brunswick vezetőire, hogy Poppen licencszerződést kötött az eredetileg bowlingpálya-felszereléseket gyártó vállalattal, amely ekkoriban kezdett terjeszkedni a fogyasztói termékek irányába. Karácsonyra a Brunswick már olyan Snurfereket árusított, amelyek ugyanabból a laminált fából készültek, mint bowlingpályáik burkolata.

A Brunswick a Snurfert kezdetben inkább játék- és újdonságként értékesítette, nem pedig sporteszközként. Ennek ellenére az egyszerű, kötéllel felszerelt deszka gyorsan népszerű lett a gyerekek, fiatalok és családok körében. 1966 és 1970 között körülbelül félmillió – egyes becslések szerint közel egymillió – darab talált gazdára Észak-Amerikában és Európában, megágyazva egy addig elképzelhetetlen téli mozgáskultúrának.

Sherman Poppen története mindeközben két szempontból is ironikus. Egyrészt azért, mert a találmány, amely világszerte ismertté tette a nevét, soha nem állt pályafutása középpontjában: figyelmét elsősorban egy jóval jövedelmezőbb hegesztéstechnikai vállalkozás kötötte le. Másrészt Poppen bevallottan elkötelezett, core síelőnek tartotta magát, és egészen 1995-ig – közel harminc évvel a Snurfer feltalálása után – nem snowboardozott.

Lánya, Julie elmondása szerint azonban amikor végül kipróbálta, sokkal inkább beleszeretett a snowboardozásba, mint a síelésbe, és teljesen átállt. Ahogyan oly sok egykori síelő is tette, és teszi a mai napig is – csendben, észrevétlenül, egy újfajta szabadság ígéretéért.

Bár Sherman Poppen eredetileg nem sportot akart teremteni, hanem csupán egy téli délutánt kitölteni, találmánya – a Snurfer – végül a snowboard történetének egyik legfontosabb mérföldkövévé vált. A snowboard közössége ma a sport keresztapjaként emlékezik Poppenre, akit 1995-ben a Snowboarding Hall of Fame tagjai közé választottak.