Az árapály mozgását követve furcsa rajzok, tetoválások jelennek meg a homokban. Ki az elkövető, ki ez az organikus graffitis? Andres Amador belső békét kereső munkáinak járunk a nyomába madártávlatból, hogy egy kis képzavar is legyen a képorgia mellett.
Heves jeges nyitány és nyugis folytatás
Simon Beck csak az első beckötő út volt a landscape artba, cikkünket bátran ajánljuk, nem fog elolvadni májusban sem. Ideje megmutatni a hó ellentettjét, a homokot is. Mennyire igazságtalan az élet, Becknek fenn a hegyekben sokszor lavinaveszéllyel, kihűléssel, jégbeszakadással kell dacolnia, azonkívül, hogy látszódjon hatalmas területet kell begyalogolnia a magas hóban, ami még hótalppal együtt is fizikailag kimerítő.
Ellenben Andres Amadornak, cikkünk főszereplőjének gyönyörű napfelkelték jutnak, kellemes mezítlábas tengerparti séták, napsütés, és a szél sem fújja el a munkáját. Hát nem véletlen, hogy a black metal alakult ki a havas északon, és a reagge meg a chill zenék a tengerpartokon. Következzen a leglazább tájművészet! Geometrikus landscape art, a tengerparti homokba gereblyézve.
Korai évek
Andres nem az a Mr. Önmenedzsment, ezért tényleg úgy kell összegereblyézni róla az információkat.
San Franciscóban nőtt fel, de ritkán járt a tengerpartokon, szülei baloldali politikai aktivisták voltak. Alaszkában majd UCLA-n szerzett diplomát, környezetvédelmi, környezettudományi és informatikusi tanulmányokat végzett.
Belépett a Békehadtesthez, és önkéntesként két évet dolgozott Ecuadorban, ahol az oktatási rendszer fejlesztésén dolgoztak. Majd tagja volt a Burning Man fesztivál alapítói szervezőinek. Geometrikus fényszobrokat tervezett, de ő ezt inkább party-dekorációnak, mint művészetnek tartotta. 1999-ben a Burning Manen egy olyan életet megváltoztató élményt élt át (vajon hogyan? kuc-kuc) amely arra késztette, hogy felmondott a munkahelyén, és új életet kezdett.
Művészi kezdetek
A homokozóból a homokos partig, avagy a party-dekorációtól a parti dekorálásig
Amadort vonzotta az ókori geometrikus művészet. 2004-ben a Kalalau Beachen, a hawaii Kaua’ szigetén mutatta meg egy barátjának azokat az évezredes geometrikus technikákat, amelyet akár a görögök vagy az arabok használtak. Bottal rajzolt a homokba. Hirtelen eszébe jutott, hogy akár nagyobb ívű rajzokat is tudna készíteni a tengerparti sávban. Első alkotása 2004-ben volt a San Francisco-i Ocean Beachen.
A homok titkai
Andreas Amador neve ellenére nem egy brazil szappanopera szereplője és művészete is sajátosabb. Homokba rajzoló embereket rajta kívül is találhatunk, de elég megnézni mondjuk Jim Denevan rajzait, lerí a naiv laikusság egy kis pózzal tetézve.
Andreas művészete nem akarja magát rád tukmálni, mert ezek tulajdonképpen
mandalák, és sokkal fontosabb számára, ami benne lejátszódik e közben.
A másik dolog, hogy ha kikísérletez egy technikát, nem ismétli magát. Folyamatos igénye van a fejlődésre. Röviden a szikáran geometrikus ábráktól egy organikusabb, élőbb, sejtszerűbb stílus fele halad. Emellett készít klasszikus mandalákat, indiai stílusú virágmotívumokat is. Ezeket jórészt felkérésre készíti. Művészete arra biztat, hogy ez nem különleges, te is elkezdheted. Pont ettől különleges, hogy aktivitásra buzdít. Amellett persze azért komplexek is. Nem lennék egy olyan ember ellensége, aki ennyit tervez előre. Voltam annyira borult, hogy direkt rákerestem sakkozik-e, naná és persze, hogy érdekli a sakk.
Amador ma már elég népszerű az internet világában, mert alkotásait könnyű befogadni, tulajdonképpen a tengerpartok nonfiguratív tetoválóművésze ő. Amador elterülő alkotásait homokba rajzolta Kaliforniában és Mexikóban.
Tengerparti homokajzokat gerebléyzett, készített az Államokban, Mexikóban és a Csatorna-szigeteken (nem az angol, a kaliforniai partok mellett lévő névrokon szigetek). De a világ másik felén, Új-Zélandon is körülbelül 30 strandon dolgozik, de nem szereti kiadni a titkos helyszíneit. Több száz ilyen rövid életű műalkotást készített. Munkája általában legfeljebb két órát vesz igénybe, és jórészt bárhol kapható állítható lombseprűkkel végzi. Most már megbízásos munkákat és installációkat is készít cégek és magánszemélyek számára az Egyesült Államokban és Európában is. Playa Painting Workship néven szemináriumai is vannak, ahol a résztvevők közösen tervezik és készítik el saját homokrajzaikat.
Arra a kérdésre, hogy miért csinálja, Andres a legjobb választ adja…
„A megválaszolhatatlan kérdés! De amúgy nem egyértelmű? Azért mert szórakoztató és közben a tengerparton vagyok.”
Technikai problémák
Amador Arkhimédésszel együtt mondja: Ne zavard a köreimet!
Avagy a kutyák lehet, hogy tudnak énekelni, de nem értik a képzőművészetet
Azt látni kell, hogy nem véletlen kezdtem a „hórajzolás” nehézségeivel. Kezdve azzal, hogy ott, ha rosszat lépsz, nehéz visszacsinálni. Amador, jobbra, balra tud ugrálni a rajz mentén, nem omlik be a „vászon”. Nagy szabadság a „hófestés” szigorú környezeti kötöttségeihez képest. Itt a videók jobban bemutatják a lényeget.
A tervek mindig eltérőek, de az eredmény ugyanaz a kutyák befutnak és rátaposnak. Tengerparti kocogók, gyerekek lehet, hogy belefutnak véletlen, de azért az csak a széle. A tengerparti kutyák bátrabban elkóborolnak gazdáiktól, és az nem látja, hogy honnan kéne visszahívja őket.
Tengerparti alkotásai során egy kötelet használ vezetőként, hogy el tudja készíteni a geometriai mintákat, ugyanis egy leszúrt középpontú kötél mentén tökéletes kört lehet rajzolni. Emellett persze sokszor laptopon is tervez.
Friss apálykor a nedves homokot felgereblyézve tud a legjobban kontrasztos homokszíneket készíteni. A hórajzokhoz képest az is könnyebbség, hogy nem fújja el a szél és élesebbek a kontrasztok. Andres szerint csak néhány órába telik egy rajzot elkészíteni, ha már elég alacsony az apály. Persze ez versenyfutás az idővel. A dagály ugyanis letörli a homoktábláról a rajzokat. Amador viszont az a művész, aki boldog, hogy minden munkáját elmossák. Poénkodik is vele, hogy mennyire környezettudatos, gyorsan lebomló, minimális ökológiai lábnyommal bíró alkotásai vannak.
„Az emberek nehezen viselik a mulandóság érzését, hogy olyasmit csináljanak, aminek úgy tűnik, hogy nincs valódi célja – ami valójában valamilyen szinten művészet.” – mondja és kifejti, hogy egyetért azzal a gondolattal,hogy a művészet, bár haszontalannak tűnik, sokkal nagyobb szerepet játszik az emberiség vagy legalábbis a társadalmak történetében, mint gondolnánk. Vallási jellege van.
Filozófia a homok mögött
„El kellett engednem azokat a forgatókönyveket, amelyek bennem voltak azzal kapcsolatban, hogy ki lehet kreatív, mi a művészet, és mi a művészet értéke.”
Amador majdnem minden interjújában kiemeli az alkotás, bármilyen művészi cselekvés terápiás jellegét, és hogy ne Picassohoz mérjük magunkat. Úgy is lehet ezt mondani, ne Jordanre gondolj, amikor kosarazol. Amador szívesen vállal oktatást, és bármi olyat, ami inkább közösségi alkotás, még ha egyedi is.
„Ha tudok másokat inspirálni, akkor azt az üzenetet tudom átadni, hogy az út fontosabb, mint a cél”
– mondja fel a taoista alapvetést. „Ha valaki örömet él át, akkor a világ is megkapja ezt az örömet.
A világ olyan állapotban van, hogy egy kis örömet mindig tud használni.”
Amador a közösségi érzés mellett azt is kiemeli, hogy legyünk kicsit bátrabbak, és fogalmazzuk meg, ami bennünk van.
„Van valami mélyebben belül mindenkiben, ami még nem létezik a világon” – mondja. „A világ megérdemli, hogy megkapja. Mutasd meg a te rajzolatodat is, ami te vagy. Ami lehet csak egy finoman elkészített szendvics.”
Azt gondoltam, ha valaki hajnalban ennyit „artgereblyézik”, az megéhezik délre. Nehéz a gereblyézős élet a tengerpartokon, na. Extrém sport, csak bátraknak.
