„A művészet felfedezése óta ez a cella börtönné vált.”
Börtönben alakult zenekar több is van, de lassan már minden nyikhaj, aki már egy pakkot is továbbadott, gengszterrappernek képzeli magát. Elég csak a francia PNL vagy az olasz Baby Gangre gondolni. Bár úgy látszik mostanában a börtönben csak trap születik.
Mi most a súlyosabb esetekkel foglalkozunk, és persze a legendás Lifers Grouppal. A rap és a börtön viszonya közismert, például Cappadona csak azért nem került bele az alakuló Wu Tang Clanbe, mert épp Rykers Island-en pihente ki a kábítószer-kereskedelem fáradalmait.
A művészet és a börtön viszonyát több műben is elemezték. A híres Slam – A szó fegyver című 1998-as Saul Williams-szel készült klasszikusból az is kiderül, hogy a börtönben a slam poetry nem kimondottan az a belvárosi jópofi művészkedés, amitől a kékharisnyák gettóhangulatba jönnek két fröccs után. Még súlyosabb alkotás a Taviani testvérek dokumentumfilmje, a Cézárnak meg kell halnia.
Ebben életfogytosok és 15-16 éve börtönben ülők játsszák el Shakespeare Julius Caesarját egy szigorúan őrzött római börtönben. Akit érdekelnek a különlegesebb börtönfilmek, annak tudjuk ajánlani a börtönfilmekről szóló cikkünket, de itt most nem erről lesz szó. Olyan zenekarokat mutatunk be, akik egyértelműen jobb sorsra érdemesek. Hallgatva őket nem azt érzed, hogy lelkes amatőrök, hanem hogy eltékozolt tehetségek, akikről tetejébe a hasznot is lefölözték. Ha a Lifers Group miatt vagy itt, akkor ugorj oda, de talán érdekes lehet, hogy mások is voltak hasonló helyzetben.
A kalickában éneklő jómadarak
The Prisonaires
The Prisonaires név jelentése börtönlakók, és ez nem véletlen, a történetünk filmre illő. Egészen biztos, hogy az Ó, testvér, merre visz az utad? című Cohen-film táplálkozott a történetükből.
The Prisonaires (Official): Just Walkin’ in the Rain
Prisonaires egy amerikai doo-wop csoport volt, melynek „Just Walkin’ in the Rain” című dala 1953-ban jelent meg a Sun Recordsnál, miközben a banda a nashville-i Tennessee állam büntetés-végrehajtási intézetében töltötte kényszerszabadságolását. A szám kereskedelmileg is sikeres sláger lett. A cikk további részében nem írom le minden esetben, de senki soha nem volt megbecsülve és az anyagi hasznot mindig lefölözték róluk.
A bandát Johnny Bragg vezette, aki 1943 óta volt fogvatartott, amikor is 17 évesen hat vádpontban elítélték nemi erőszak miatt. Johhny Bragg esete az összes feketék elleni sztereotípiát tartalmazza. Gyorsan lezavart per, ráadásul nem is volt kivizsgálva. Ne feledjük, Louis Armstrong is a börtönben tanult meg trombitálni, miután 2 évet kapott azért, mert Szilveszterkor a levegőbe lőtt egy hozzá kerülő pisztollyal, amivel mindenki durrogtatott. Igen, tényleg ezért. Visszatérve Braggre, ezek olyan idők voltak, hogy maga sem tudta, hogy 1925-ben, ’26-ban vagy ’27-ben született, senki sem foglalkozott vele.
A Prisonaires akkor jött létre, amikor Bragg csatlakozott két börtön-gospelénekeshez, Ed Thurmanhez és William Stewarthoz (mindketten 99 évet kaptak gyilkosságért). Valamint két új fegyenc is belépett a formációba: John Drue Jr. (három év lopásért) és Marcell Sandersrel (gondatlanságból elkövetett emberölés, öt év).
A bandát véletlenül Joe Calloway rádiós fedezte fel, aki hallotta őket énekelni, miközben egy híradást készítettek épp a börtönből. Elérte, hogy a zenekar fellépjen a rádióban. Ekkor hallotta őket Sam Phillips, a Sun Records embere és megszervezte, hogy a zenekart fegyveres őrséggel Memphisbe szállítsák felvételre. A banda már ekkor tervezte a szökést, de végül a nagy ígéretek hatására nem tette meg. Néhány héttel később megjelent a „Just Walkin’ in the Rain”, amely végül 250 000 példányban kelt el. Ez akkor nagyon nagy szám volt. 1953-ban nem volt mindenkinek lemezjátszója az USA-ban sem.
Olyannyira népszerűek voltak, hogy ún. „egynapos bérlettel” rendszeresen kiengedték őket, hogy körbeturnézzák Tennessee államot. A zenekar az állam kormányzója, Frank G. Clement, kedvence lett. Gyakran felléptek a kastélyában. Hát ilyen hely volt ez a Dél.
A bandáról más is lehúzta a bőrt. A Bragg által írt „Just Walkin’ in the Rain” című dalt Johnnie Ray is felvette, aki szétkereste magát rajtuk. Ja igen, amikor azt mondom, hogy Bragg írta a szöveget, úgy értem, hogy lediktálta, ugyanis a banda tagjai analfabéták voltak, bár ez később változott.
Amikor Bragg büntetését 1956-ban enyhítették, odakint új zenekart alapított. Átkeresztelték őket Marigolds-nak
Johnny Bragg & Marigolds: Juke Box Rock & Roll
Nyolc slágerük is felkerült az amerikai R&B-listára. Bragget 1960-ban koholt vádak alapján méltánytalanul visszaküldték a börtönbe. Ez azt hozta, hogy mivel visszaeső volt, hat és fél évre visszakerült a börtönbe. Szabadulása után Bragg egy temetőben dolgozott sírásóként, aki tulajdonképpen 1943-tól 1977- között ki-bejárt a börtönbe. Hosszabban csak 1956-60 között volt kint. Nagyon nehéz visszakeresni mi is történt, de minden a tinédzserkori botlása vagy nem botlására vezethető vissza. A vád nemi erőszak volt, de Bragg mindig tagadta a vádakat, ezért se kapott enyhítést.
Johnny Bragg: I’m Free
Ha nem is ez a zenei stílusod, azt érdemes észrevenni, hogy ez a pasi egy istenadta tehetség.
Johnny Bragg: They’re Talking About Me
Az eredeti Prisonaires-tagok nem voltak ilyen „szerencsések.” William Stewart kábítószer-túladagolásban halt meg egy lepusztult floridai motelben 1959-ben. Marcel Sanders a ’60-as évek végén egy fegyveres konfliktusban vesztette életét. Ed Thurman egy balesetben hunyt el 1973-ban. John Drue Jr.-t pedig 1977-ben elvitte a rák. Bragg 2004-ig élt, zenéi azonban örökké velünk maradnak.
The Escorts
A The Escorts, más néven a Legendary Escorts, egy amerikai R&B-banda volt, amelyet 1970-ben alapítottak a Rahway Állami Fegyházban. Ez azért különösen érdekes, mert később innen származik a legendás rapcsapat, a Lifers Group is.
1968-ban a Trenton Állami Börtönben raboskodó, Reginald „Prophet” Haynes a The Prisonaires hatására fogolytársaival doo-wop-énekléseket kezdett gyakorolni. Rahway Állami Börtönben először kísérőként léptek fel egy börtönök közötti tehetségkutatóban, ahol felkeltették George Kerr producer figyelmét.
1973-ban Kerr visszatért a Rahway böribe egy mobil felvevőegységgel, aminek eredményeként megszületett az Escorts debütáló albuma, az All We Need is Another Chance, majd a Three Down, Four to Go, ami jelzi is, hogy négyet kiengedtek, hárman pedig meghaltak, van aki tisztázatlan körülmények között, van aki természetes halállal. Ezzel megszűnt az Escorts. Ha az a kérdésed, hogy csináltak ilyen komplex zenét a börtönben, nem ott csinálták, ott csak az énekhangokat vették fel kis zongorakísérettel. Zenéjüket hallgatva igazi tehetségek voltak, tényleg kár értük.
The Escorts: Look Over Your Shoulder
Örökség
Az Escorts-t olyan hiphop előadók mintázták szét, mint J Dilla, vagy a Public Enemy. Jill Scott a „Look Over Your Shoulder” című számot használta a „Family Reunion” című dalához a 2004-es Beautifully Human című albumán.
A banda élő tagjai később Legendary Escorts néven turnéztak, hogy valami pénzt is keressenek. Albumaik nem voltak teljesen sikertelenek, hiszen a 1973-as All We Need Is Another Chance No. 41. helyre jutott fel U.S. R&B-listákon. A 74-es Three Down, Four to Go is jól szerepelt, persze a zsetont nem ők kapták utána.
Reginald Haynes, az Escorts eredeti énekese később szólókarrierbe kezdett, ami gyorsan felpörgött és szép lokális sikereket ért el. Reginald Haynes Get Ready To Move 1986-as száma egész frissnek hatott akkoriban.
Lifers Group
A Lifers Group mottója:
„Learn the Truth at the Expense of Our Sorrow”
„Tanuld meg mi az igaz a mi hibáinkból”
Lifer’s Group: Belly Of The Beast
A Lifers Groupról nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minden idők egyik legkeményebb gangsta rap formációja volt. Sajnos csak egy albumot ért meg. A szigorúan őrzött Rahway fegyházban ülő életfogytosok és egyéb nagyon hosszú időre lesittelt arcok külső segítséggel csinálhattak egy fiatalokat felvilágosító albumot. Na, ez olyannyira jól sikerült, hogy utána lefújták a programot.
Amikor ezek a fogvatartottak leírják mindennapi életük poklát és azt, hogy mi vezetett bebörtönzésükhöz, nyilvánvaló, hogy valójában azt a rémálmot élik, amelyet dokumentálnak. Ez nem stúdiógengszterek csapata. Az életfogytiglani bebörtönzöttek üzenete a fiatal „wannabe bűnözőknek” világos: változtass az utadon, mielőtt olyan leszel, mint mi.
Lifers group: Short life for a gangsta
Mi is ez a halálos Lifers?
A Lifers Group az 1976-ban Jersey állam börtönében alapított ifjúsági bűnmegelőzési programból, a Lifers Group Juvenile Awareness Programból nőtt ki, amelyet a Scared Straight! című dokumentumfilm tett híressé.
Maxwell Melvins, akit 1987-ben szállítottak a börtönbe, részt vett a Fiatalkorúak Tájékoztatási Programjában, 1991-ben. Ő javasolta a rapzene felhasználását a programhoz való tájékoztatás és adománygyűjtés eszközeként. Na, ennek lett az eredménye egy 18-as karikát bőven megérdemlő igazi hardcore rapalbum.
A Lifers’ Juvenile Awareness Program akkor már 15 éve létezett, sőt volt egy általa ihletett Oscar-díjas dokumentumfilm is a „Scared Straight”. Ezért mertek igent mondani a projektre.
A Fiatalkorúak Tájékoztatási Programjának a lényege, hogy javítóintézetis és egyéb problémás gyerekeket hoznak el a Rahway fegyházba, abban a reményben, hogy a fogvatartottak élettörténetei elriasztják őket a börtönbe vezető útról. A rap-projekt, amelyhez a Lifers Group tagjait toborozta, a Rahway fegyenceiből állt. A cél az volt, hogy tájékoztassák a fiatalokat, nos, ez elég keményre sikeredett.
A megelőzési programon áteső tinédzserek olyan valakivel állnak szembe, mint például Crazy Chris (DeLouise), aki arról rappel, hogy valószínűleg megerőszakolja őket, ha ide bekerülnek. Végül is tájékoztatta őket szó se róla.
Miki egér segít, ha gangsta rapről van szó
Szigorúan fogvatartott emberek közé civileket beengedni, akik ki-bejárkálhatnak, extra kockázatot jelent. David „Funken” Klein producer kitalált egy trükköt. Akkoriban még levélben (nem emailben) kellett könyörögni a hatóságoknak. Klein Mickey egeres, azaz Disney-s levélpapíron írta a kérvényeket az állam -és börtönhatóságoknak. Ezt a súlyos albumot ugyanis a Disney adta ki. Igen ez fura, de így van. A BASIC kiadó a Disney tulajdonában van. Bár ez a Disney-hovatartozás sehol sem szerepel a Hollywood BASIC irodaszerein vagy sajtóanyagain, de bejött a trükk. A hatóságok engedélyt adtak. Ha a furaságból nem lett volna elég, jöttek a dánok. Mi? Ne kérdezd, én sem értem, de így volt. Októberben két producer Dr. Jam és Phaze Five (koppenhágai dánok) ideiglenes stúdiót hoztak létre egy nyolcsávos keverővel a börtön zenekari termében. Az összes zenét két dán pasi és az elítéltek készítették.
A 40 rabló – a tagokról
A Lifers 40 tagot számlál, bár ebben benne van az is, hogy mindenki ott kamillázott valamit. De zenei részekbe is belefolytak. A fő szervező Melvins volt
Maxwell Melvins 32 évet ült börtönben, míg 2011-ben szabadult. Jelenleg verseket ír és publikál. Melvins emberölésért életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, amikor 1991-ben kitalálta ezt. 19 éves volt, amikor agyonlőtt egy járókelőt egy heroinárusítás körüli vitában Camdenben (New Jersey).
Az ötlet onnan jött, hogy a fiatalabb rabok rappeltek az edzőudvaron,
és Melvins érezte, hogy ezek a srácok nem rosszak, már ha rapről van szó.
Meglepő módon nem is a smasszereket kellett meggyőzze, hanem a börtön domináns nehézfiúit.
„Bizonyos értelemben előítéletesek voltunk.” – mondja Abdul Aziz, aki akkor 42 éves volt, és 18 év életfogytiglani börtönbüntetését töltötte emberölésért. „Aggódtunk a rap „negatív konnotációi” miatt.” (Ezen a mondaton a mai napig sírva fetrengek – mondja ezt egy gyilkos életfogytos, hogy aggódik a rap gyerekekre gyakorolt hatása miatt.)
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem bele a cikkbe maguknak a nehézfiúknak a kedvenc zenéit. Igen, ez nem kamu, az egyik cikkben ezt a két számot említették kedvenc zenéjükként.
Anita Baker: Sweet Love
The Kinks: You Really Got Me
Miután Goldie Boone, az akkori belső góré, aki feltételes szabadlábra helyezést remélt – miután 15 évet letöltött gyilkosságért, elkezdett a rapzenére hangolódni, így hát engedélyt adott. A sitten a hierarchia nem gyenge, ha maguk a bűnözők belső engedélye fontosabb volt, mint a hivatalos szerveké.
„Nem tudunk mindenkit megmenteni, ezzel tisztában vagyunk.” – mondja John Chaney. „Az a fontos, hogy valakit megmentsek. Szeretem ezt az ideológiát, mert a Bibliából kapom.” A Jersey Cityben elkövetett („állítólagos”) gyilkosság után 16 évig kapott.
A fiatalok nem mindig figyelnek vagy veszik komolyan, amit mondanak nekik. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a Lifers Groupba két rapper pont a Fiatalkorúak Tájékoztatási Programján keresztül érkezett, de később mégis Rahway-n kötöttek ki. B-Wise akkoriban 15 éves volt, és autólopás miatt volt próbaidőn Philadelphiában, amikor az életfogytosok megpróbálták elmagyarázni neki, hogy ez nem egy jó út. „Mivel akkoriban keményfejű gyerek voltam, arrogáns és pimasz, nem figyeltem, most napi 24 órát vagyok velük együtt.” – mondja most, 28 évesen.
A tagok közül Crazy Christ már említettük, ő az, aki a legjobb barátod lesz a tusolóban, ha lehajolsz.
Maga a lemez elég kemény élethelyzeteket villant fel. „Láttam egy testvért öngyilkosságot elkövetni, mert az anyja meghalt” – rappel Aleem (#207015) a „The Real Deal” című számban.
Chuck X (#215476.) sajátos módon arra figyelmeztet minket, hogy ne kövessünk el nemi erőszakot, mert AIDS-esek is lehetünk.Kösz Chuck a sajátos meglátást! Chuck X-et kábítószer-kereskedelemért és emberrablásért zárták be, és mindkét számában a börtönben elkövetett nemi erőszakról beszél, a téma eléggé érdekli.
B-Wise (#200662), aki hét évet kapott fegyveres rablásért „acélrudakról és lelki sebhelyekről” rappel. Rocky D az általánosan mindenhol jelenlévő erőszakról beszél. Az akkor 27 éves Knowledge Born Allah, akit egy Asbury Parkban elkövetett emberölésért ítéltek el, arról mesél, hogy megvert egy rabot, aki megpróbálta megerőszakolni, majd „adminisztratív elkülönítésbe” azaz magánzárkába vitték. A rappereken kívül a trombitás Kirk „Sadat” Walker (#76148) és a basszusgitáros Marvin „Peanut” Andrews (#78715) is közreműködött a hangszeres játékkal.
„Az utcán sok gyerek dicsőíti a bűnözést – úgy gondolják, hogy ez az élet része. Azt mondják,
szívesebben mennek börtönbe, meg hogy ott naponta háromszor lehet ingyen étkezni. Üzenetünk
éppen az ellenkezője: ez nem az a hely, ahol jó lenni. Bármilyen rossz is odakint, itt még rosszabb.”
Lifers Group: Real Deal
Csicskapuding MTV és a többiek
A nyelvezet éles. A börtönéletet nem lehet reálisan visszaadni kertvárosi anyukáknak tetsző kifejezésekkel. A Lifers Group első videója, a Belly of the Beast később legendás lett hiphopkörökben, de az akkori ún. „mondern nyitott” zenei média meglepő módon bojkottálta.
Akkoriban az MTV élet és halál ura volt, a klipek nagyrészt itt mehettek le, de a Liferst kitiltották innen. „Meglepődünk, amikor látjuk, hogy társadalmilag ilyen felelőtlenek.” – nyilatkozták erről akkoriban. Igen, a többszörös gyilkos elítéltek valószínűleg azon gondolkodtak, hogy az MTV kényes ízlésének megfeleljenek.
Ne feledjük, ezek azok az idők, amikor a Snoop Dogg klipjeiben a seggrázást is kitakarták. Én mindig azt hittem valami durvább dolog lehet kitakarva, hát nem.
A lényeg, hogy a Lifers Group jóval később lett csak legendás, fénykorukban nem sugározta az akkori mindent uraló zenei média.
A Lifers utóélete
Amennyiben mi egy nagy büdzsével rendelkező magazin lennénk, és lenne idő hónapokig előkészíteni egy cikket, írni a börtönarchívumnak, engedélyt kérni stb. utána lehetne menni, hogy kivel mi történt azóta a Lifers Groupból. Ez egyébként egy nagyon jó doksi témája is lehetne.
A „Lifers Group művészek jogdíjai a Fiatalkorúak Tájékoztatási Programja javát szolgálják” – mondta az akkori hivatalos tájékoztatás – szóval nem láttak egy fityinget sem belőle. A Warner Elektra Asylum által terjesztett 40 000 példányos első nyomat mind elkelt. Teljes meglepetésre a Lifers Group Rahway Prison, That’s It ep-t 1992-ben Grammy-díjra is jelölték, de Melvins-nek és a rapcsapat többi tagjának a börtön tisztviselői megtiltották, hogy részt vegyenek a ceremónián.
A Lifers Group állítólag 18 000 dollárjába került a börtönnek, ezért aztán lefújták a programot. A korabeli újságírók azon élcelődtek, hogy ez a 18 ezer dollár nem a bejött haszon volt-e, amit a fiúk zenéjéből kerestek. Egy biztos, ha van ‘gengszterrapalbum’, ez az. Minden más gengszter rapper valahol puding ezekhez a fiúkhoz képest. Kivéve Suge Knightot, de ő be is került most. Legközelebb róla írunk.
