A Budapestről szóló számok legtöbbször sokat markolnak és keveset fognak. Általában az a céljuk, hogy megmondják a nagy tutit. Valójában a számokban akár ki is lehetne cserélni a magyar fővárost bármelyik más nemzetére, a közhelyek ugyanis szinte mindegyikkel működnek. Nehéz az élet, tarts ki, mutasd meg, itt voltál szerelmes, itt szerettek, minden ide köt. Ez Berlin, vagyis Budapest, vagyis Róma. Budapest a mi Prágánk. Párizs a mi Budapestünk. Ennek nem volt sok értelme, de jól hangzik és ez a lényeg. Sajna. Sőt, sokszor ezek a számok, naivságukban sem őszinték, hanem felkérésre, pályázatra születnek. Ebben az összeállításban olyan dalokat, filmeket, és könyveket említünk meg, amik budapesti terekről és utcákról kapták a címüket. Ha arra jársz, hátha eszedbe jut, hogy más is járt már itt, sőt neki ez a hely volt a legfontosabb.
A leghíresebb budapesti történet a Pál utcai fiúk. Ki gondolná, hogy egykor a Pál utca szinte a város széle volt. Gyerekek fantáziájának és szabadságának színtere. Kicsiben az egész világot írta le. Nekik a grund volt a valóság, a Pásztoroknak csak a napi üveggyöngy behajtás. Einstand! Az erősebb jogán elveszem! Még ma is hányan ismerik ezt az érzést. Mi kicsit mind Nemecsek Ernők vagyunk, akik az emberi kicsinyesség gittegyleteivel harcolunk. Egy Nemecsek Ernő volt a ferencvárosi József Attila is, akit abból a gittegyletből is kirakták ahová szeretett volna tartozni – az Illegális Kommunista Párt. Milyen világ az, ahol az ember már illegális sem lehet?
Szabó István Budapesti mesék című filmjében pár ember talál egy villamost, nagy nehezen sínre állítják, húzva-tolva elindulnak vele. Mind többen csatlakoznak, különböző külső és belső akadályokat kell leküzdeniük. Közösen hozzák létre a valóságot. Ez a mi közös történetünk. Tartunk valahová? Szabó István például a Tűzoltó utca 25-be. Ebben a filmben, egy nemzedékeket átfogó családtörténet bontakozik ki a Tűzoltó utcai kopottas pesti bérházban. Ahol felnő a főszereplő is, ahol megtörténik vele a világ. Ez a miénk, mert velünk esik meg. Házunk a múlt egy darabja – írja Szabó István a film mottójában: „Az emberek, akik itt laknak, a múlt emlékeinek szövevényében élnek, életük legnagyobb döntéseit a háborús évek követelték tőlük, s emberségük, magatartásuk döntő próbái elé is akkor álltak.”
Futrinka utcát találsz Budán, de van Micimackó utca is a XX. kerületben. Van humora Budapestnek. Mirr-Murr kandúr kalandjaiban a kutyát Téglagyári Megállónak hívják, mert ott találták, a téglagyári megállónál. Ha egyszer leszállsz Kőbányán, a téglagyári megállónál, ne feledd még egy ilyen apró jelentéktelen hely is megnemesülhet.
A belvárosban található az Aranykéz utca, melyet Krúdy Gyula az Aranykéz utcai szép napokban örökített meg. Itt működött az Arany Kéz Fogadó, a Goldene Hande Gasse, ahol a kor jeles alakjai adtak egymásnak találkát. Petőfi Sándor és barátai, az Egyenlőségi Társulat tagjai 1848–49-es szabadságharc alatt itt tartották összejöveteleiket. Nem véletlenül írtam németül az Aranykéz utcai fogadót, ugyanis akkoriban még Budapesten a németek aránya 34 százalék volt és bizony ezek nagy része a magyarok mellett
állt ki a forradalomban életre-halálra. Most minden békés, ez egy jó környék, el nem tudod elképzelni, hogy itt még véres bandaháború is zajlott. 1998. július 2-án ebben az utcában történt a modern magyar történelem egyik legbrutálisabb alvilági leszámolása. Boros Tamás olajszőkítő „vállalkozót” egy távirányítású bombával robbantották fel. A merényletben a célponttal együtt négyen haltak meg, és húszan szenvedtek valamilyen sebesülést.
Kern András a Lövölde térről írt dalt. Persze van Palotának, Csepelnek, Kőbányának is száma. Az összes negyed közül, mégis a XIII. kerületet, azaz Angyalföldet szeretik a legjobban a város lakói, ha abból indulunk ki, hogy melyik városnegyedről született a legtöbb dal. De persze az is lehet, hogy csak itt született a legtöbb zenész.
Nagy Feró, Vámosi János, Tátrai Tibi, Radics Béla, Fenyő Miki, rapperek egész hada – Ganxta Zolee, Papa Joe, Mulató Aztékok, Killakikitt, PKO, Sör és Fű, a teljesség igénye nélkül.
„Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.”
Vámosi még úgy ejti ki a felvételeken a háver szót, ahogy azt kell. Ma már kevesen ejtik így.
Csak Neked Kislány: Expedíció. Ez egy igazi Budapest szám.
„Közvágóhíd, Boráros
Hol rejteget a város?
Négyes-hatos, Király utca
Kettőszáz forintos a pizza”
Ez arról szól, hogy a főhős bejárja a belvárosi helyeket. Hol lehet a lány, aki után a szíve epedezik, miután a fél éjszakát átkutyagolja, végül nagy nehezen összefutnak. Akkor előadja, a laza véletlent: „Helló, hát hogy kerülsz ide? / Ööö pont erre jártam.”
Ezek a számok akkor lesznek igazán érdekesek, amikor a helyek, amik a fiatalkorunkat jelentették többé már nem lesznek.
Petri György a Petőfi tér melody-ban Agyrém térnek nevezi a helyet. Ma pedig milyen szép kis tér. Ha már ott vagyunk és elindulunk, végig megyünk a Duna Korzón. Érzünk e kiváltságot? Tudjuk-e, hogy anno a cselédeknek tilos volt itt végigmenn? Mennyire furcsa ez a mából nézve. Az alsóbb rétegeknek is megvolt a maga korzója. Az Óriás utcán Józsefvárosban (az Üllői utat kötötte össze a Baross utcával).
Csáth Géza ezt írja a Kálvin Téren című novellájában: „A városoknak tudni illik, nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és
némely halaknak.”
A város egyik szíve mindenképp a Széll Kálmán tér. Török Feri Moszkva tér című filmjét sokan szeretik, de a fiatalabbak nem tudják, hogy régen ez a hely maga volt a háromdimenziós Facebook. Net helyett itt lógtak az emberek, itt lehetett belájkolni valakit, és itt vettek fel egy eseményre. Bár nagyon kevés szórakozóhely volt fiatalok számára, a Moszkva téren akár ismeretlenül is be tudtál csatlakozni a házibulikba. Egyfajta emberelosztó volt. Igazi vérkeringés.
„A szél esővel andalog, háztetőkön antennák az angyalok
Kanyarodó villamos tag a széktámlám, Örök körforgás Moszkva már Széll Kálmán” – Bfok11
Közelben van a Széna Tér, amit Cseh Tamás is megénekelt, egy igazán szép és szomorú dalban.
„A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
Itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát,
Golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott,
Bújt a pincébe apám is, anyám is,
Míg a szoldátok üvöltve halálig,
így megyek, én így megyek a Széna téren át”
Amikor iskolába jársz és álldogálni kell ünnepségeken március 15-én vagy október 23-án nem mindig vagy abban a lelki és mentális állapotban, hogy átérezd a helyzetet, és korodnál fogva nem is mindig látod át. Az osztálytársaid éppen hülyéskednek, nevetőgörcsöt kapsz, vagy épp teljesen bele vagy esve egy csajba, őt bámulod végig. Közben téged is bámul egy lány, akit egy másik fiú bámul.
Szerintem nem is lehet vezényszóra átlelkesülni. Cseh Tamás ezért is indítja ezt így a Corvin köziekben: „Szombat este jött ivás után, s félrehúzott: van egy balladám árvák voltak úgy, mint te meg én senkik voltak úgy, mint te meg én.”
A Beatricének is van száma a Corvin közről. Azért emeltem, ki ezt a két számot mert ezek még akkor íródtak, amikor megüthetted a bokád ilyen dolgokért.
„Hideg őszi szél volt még a fák is sírtak ,néma csend honolt a Corvin köz fölött
a Szabadság hazája és a gonosz birodalma döntöttek a sorsunk felől”
Herminamező – Szellemjárás (Halász Péter )
Hányan tudják, hogy a Hermina utcában a mozgássérültek, rokkantak is fegyvert ragadtak 1956-ban. A tolókocsikban, mankókkal, bicegve, puskát, géppuskát, kézigránátokat szereztek. Majd lőállásokat építettek ki az otthon kertjében és ablakaiban. Az orosz tankok éjszaka érkeztek a ligetbe. A lövegek a kertet az emberekkel együtt felszántották.
A Tölgyek Alatt.
„Margit-sziget. A tölgyek alatt Szeretek pihenni,
Hova el nem hat Város zaja semmi.
Zöld lomb közein „Áttörve” az égbolt
S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt.”
Ezzel csak az a baj, hogy akkor a Margitszigeten csak nagyon fiatal csemete tölgyek voltak. Arany János egyszerűen a sziget platánjait tölgyfának nézte.
Ezt már a kortársak is észrevették. „Ó, de szépek a költeményei – ó, ha az Ön hársai maguk is beszélni tudnának!” Mire a költő: „Legelőször azt mondanák: Kisasszony, mi tölgyek vagyunk. József főherceg (aki igen jól ismerte a fákat) elolvasva a papírra vetett sorokat, ezt mondta: “Kend ugyan kiváló költő, de rossz botanikus, mert a fák, ahol ül, nem tölgyek, hanem hársak. Odább foglaljon helyet, vagy 10 lépésre vannak innét a tölgyek.” Hogy teljes legyen a magyaros káosz, Arany János tölgyfája, ahol az emléktábla is van, egy kőrisfa.
Bercsek Péter egykori kertészeti vezető, szaktekintély, még az 1960-as években ezzel kapcsolatban a következőre jutott: „Ezen elgondolkodva szemügyre vettem Arany János tölgyeit, és nekem is kétségeim támadtak, mert méretük és fejlettségük alapján akkoriban még csak 10-20 évesek lehettek, ami nem nagy kor tölgyek esetében, és kevésnek tűnik a megejtő árnyékhatáshoz és ihletadáshoz. A környéken azonban nincsenek időskorú hársfák, csak egy óriási kőris, ami a költő idejében igencsak terebélyes koronájú fa lehetett.”
Paraj Vilmos egy rossz gyerek. Nem elég, hogy betegséget színlelve otthon marad, amikor matematikadolgozat fenyegeti, de unalmában Cili macskát terrorizálja, és légpuskával lövöldözik a Klauzál téri verebekre. Így indul egy magyar rajzfilm. Vili a veréb a Klauzál téren játszódik. Nem Amerikában, nem a pénzfacsaró Disneyverzumban, amit eleve úgy csinálnak hogy semmi specifikus ne legyen benne, hogy mindenkinek megfeleljen. Mennyivel többet ad egy olyan világ, ami itt van a szomszédban, ami varázslattal tölti meg a várost egy kisgyerek számára, akinek éppen formálódik a személyisége.
Ha már Klauzál tér, itt lakott Seress Rezső, a Szomorú Vasárnap („Hungarian Suicide Song” Billie Holiday verziójában) dal szerzője, és itt lakott a kis Presser Gábor is, akit felküldtek, hogy tanítson neki valamit Rezső bá. Egy kis zongorázós ismerkedés után arra jutottak, hogy Presser talán jobb zongorista nála már gyerekként, de a zene nem sportteljesítmény, hanem ihlet és ötlet. Találja meg a maga útját. Az inspiráció a kulcs.
LGT.
„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el”
Sétáljunk tovább ki a 4-es 6-os villamos vonalára. Felnézek a Wesselényi utca kereszteződésénél és eszembe jut, amit Déry Tibor mondott, „ezt a háztömböt egy éjszaka alatt kártyáztam el.”
Arrébb meg egy állatkertből elhozott majom adott egy hatalmas maflást Dérynek. Hogy történt? Nézz utána.
Szinte bármerre mész, ott megöltek valakit, vagy szerelembe esett valaki. Minden utca egy újabb történetet rejt. Most is íródnak ezek a mesék. Az egyik főszereplője pedig pont te vagy!
