Barion Pixel

A fantasy műfaj megkerülhetetlen festőművésze és illusztrátora – Szendrei Tibor

Petke Balázs

2022.10.20.

7 perc

Tizenévesként, amikor napjaim nagyobb részét képzeletbeli világokban töltöttem és hipnotizált állapotban bolyongtam orkok, trollok és goblinok között valami eszeveszetten izgalmas fantasy történetben – Szendrei Tibor festőművésznek köszönhettem, hogy el tudtam képzelni, miképpen is néz ki egy ork.

Akkoriban – a 90-es évek elején – már regényfüggő voltam és a fantasy műfaját új dimenzióként éltem meg. A rémtörténetek, a sci-fi, Verne kalandregényei mellett, mintha egy új ajtó nyílt volna egy olyan világra, amire igazán szükségem volt akkoriban. Egy különleges műfajra, ami teljesen elrugaszkodott a valóságtól és olyan hősöket tárt elénk, akik bőrébe belebújhattunk időnként, hiszen a fantasy műfaja ezt lehetővé tette számunkra. Hétvégenként, a szerepjáték találkozásaink során, mi magunk lehettünk a kalandok és küldetések főszereplői!

A Cherubion könyvkiadó ontotta a regényeket. Zúdultak ránk a Kaland-Játék-Kockázat könyvek és ha épp nem egyedül olvastunk, vagy játszottunk ezekkel a könyvekkel, akkor összegyűltünk valakinél, mindenki átszellemült a saját főhős karakterévé, legyen az egy harcos barbár, vagy egy sötét mágiát gyakorló goblin pap – és egy egész napon keresztül nyomtuk a szerepjátékot.

Soha nem felejtem el az állandó zarándokhelyünket a Szépvölgyi úton – a Silverland fantasy és szerepjáték üzletet. A nap, a hét fénypontja volt, amikor eljutottunk végre és beléptünk abba a parányi, 8m2-es fantasy szentélybe.

Egymást kerülgettük és böngésztük a legújabb felhozatalt és persze a cikkem elején túloztam – nem csak Szendrei Tibor jóvoltából tudtuk, hogy miképpen is fest egy ork, vagy egy troll. Ott a Silverlandben, minden polcról sárkányok, démonok, pokolbéli ivadékok és harcosok tekintettek le ránk. Kis terület, nagy választék – de az üzlet alfája és omegája az eladó srác volt: ő volt a fantasy világ mindentudója. Akár a video kölcsönzőkben, egy original, született videotékás. Bármit kérdezhettél, ő tudta a választ, tanácsot adott, mesélt a várható megjelenésekről, minden könyvvel képben volt és nem volt az a szerepjáték modul, vagy világ, amivel ő még ne játszott volna.

Silverland

Így teltek tehát a fantasyvel megfertőzött tinédzser hétköznapjaink és ennek a világnak volt/van egy fontos szereplője, Szendrei Tibor festőművész és illusztrátor, akinek személye szorosan kapcsolódott Nemes Istvánhoz és a Cherubion könyvkiadóhoz (Nemes Istvánról egy korábbi cikkemben írtam már).
Istvánnal a mai napig jó barátok és természetesen az összes Nemes-féle Káosz regény, Skandar Graun epizód borítóját Tibornak köszönhetjük. (kivéve a Káosz Szava az első kiadásának borítóképét)

Szendrei Tibor pályája még nem körvonalazódott a fiatalkori éveiben. Az iskolát követően sodródott az élet forgatagában. Dolgozott lakatosként, újságkihordóként, állatgondozóként, majd eltöltött egy kis időt moziszínháznál is – ahol már meg tudta mutatni rajzoló, festő tehetségét az általa készített, nagyméretű moziplakátok formájában. Majd 4 évnyi dekoratőr/grafikus időszakot követően válhatott független művésszé, akinek az illusztrációi és festményei jelenthették végre az elsődleges bevételi forrást. Mindez egybeesett az akkor még pályakezdő Nemes Istvánnal való megismerkedésükkel a Phoenix könyvkiadónál. Szendreit addig a pontig nem érdekelte a fantasy világa, viszont Istvánnal való hosszas beszélgetések, majd kapcsolatuk baráti szintre való emelkedése egyre érdeklődőbbé tette a téma iránt.

Nemes ez idő tájt indította el saját könyvkiadóját, a Cherubiont és természetesen nem volt kérdés, kit kér fel a borítók megfestésére. Szendrei Tibor itt belépett azon a bizonyos ajtón, amely egyben számunkra is kitárult gyerekkorunkban. Várta őt a fantasy és a sci-fi határok nélküli univerzuma, ahol szabadon, szinte mindenfajta megkötés nélkül bontakoztathatta ki tehetségét.
Annak ellenére, hogy gyerekként rengeteget olvasott, felnőtt korában ezt a szenvedélyét időhiány miatt háttérbe kellett szorítania. Még azokat a regényeket sem volt ideje elolvasni, amelyekhez borítót rajzolt.

Szendrei filozófiája szerint egy regény borítója akkor jó az író számára, ha a kedvenc szereplőjét vagy
jelenetét ábrázolja, egy kiadónak akkor ideális, ha erős a marketing ereje, a festő, azaz Szendrei számára
pedig akkor, ha a kép visszaadja a regény hangulatát. A sok szempontot össze kell gyúrni, hozzá kell
adni a megfelelő technikai alkalmazást és így születhet meg egy igazán ütős borítókép.

Emlékei szerint, sajnos nem mindig állt rendelkezésre az összes fent említett kiadói és szerzői instrukció. A külföldi megrendelések esetén gyakran csak homályos, briefek alapján tudott dolgozni. Számos esetben csupán a mű címét és műfaját tudta a kiadó megadni, még az eredeti borítóképet sem láthatta, így kellett nekifogni a tervezéshez. A mai napig jelennek meg képei különböző európai országokban, bár ezek szinte kivétel nélkül a korábbi munkái újra felhasználásáról szólnak.

Engem személy szerint nagyon érdekel, hogy egyes művészek milyen helyszínen dolgoznak, miképpen zajlik náluk egy adott munkafolyamat, milyen sajátos technika mentén alkotnak – így találtam rá Szendrei Tibor gondolataira arra vonatkozóan, hogy mi játszódik le a fejében amikor próbál megtervezni egy képet:

Megtervezés instrukciók alapján. Leírás: egy sereg ork és elf áll egymással szemben a csatatéren. Az orkok lerohanják az elfeket, akik a pajzsfal mögött emelik az íjaikat. A táj kietlen, az égen füst fojtogatja a napot. Tömegjelenet. Látszódjanak a seregek.
Ez remek jelenet lehetne. Már látom magam előtt. Ahogy az orkok rátámadnak az elfekre, akik nyílzáporral fogadják őket. Hallom az ordítást, érzem a füstszagot. Ott vagyok. Én alkotom a csatát. Rajtam múlik, éreztetni tudom-e másokkal, amit az érzékszerveim felfognak. Én vagyok a rendező, az összes színész, a kellékes, a ruhatervező, a maszkmester, a speciális effektekért felelős, és nem utolsó sorban az operatőr. Illetve ebben az esetben a fényképész, mert ebben az esetben mindössze egyetlen jelenetet, pillanatot kell megrendeznem.”

Hasonló gondolatokkal kezdhet neki éppen most is valami borító tervnek a városi lakásában Szendrei Tibor, bekapcsolva a blues zenét – hogy kizárja a város zaját – és beengedhesse saját gondolatait az éppen soron következő nagy pillanat megrendezéséhez.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Felipe Pantone – ilyen lenne, ha a robotok graffitiznének

Kosárlabdapálya az egész világ, legalábbis Kasper Nyman kosár és csont nélküli fényképein

Elkeseredett szovjet plakátháború az alkohol ellen

Cipőszobrok és egyéb lények

Matt Crabe és az elszabadult téboly

McBess – színes egyéniség fekete-fehérben