Ez a mostani egyike azon ritka alkalmaknak, amikor egy lelkes olvasónk által írt cikket teszünk közzé. Úgy véltük, hogy a Penny Board kapcsán megfogalmazott gondolatai és személyes tapasztalatai különösen aktuálisak, hiszen a jó idő beköszöntével egyben elérkezett a nyáresti krúzolások ideje is.
A Penny Board nem deszka – vagy mégis?
Deszkás körökben mintha konszenzus lenne azt illetően, hogy a Penny Board nem deszka. Holott igencsak úgy néz ki. (Nem mellesleg, a neve is „board”, azaz deszka.) A Penny Board tulajdonképpen egy műanyagból készült gördeszka, a „normál” deszkánál nagyobb, puha gumi kerekekkel. Kis, színes, divatos cirkáló. Kisgyerekeknek, meg plázacicáknak való.
Én is ezt gondoltam. Aztán megláttam őt, a mexikói koponya-mintás lapjával. Kicsi, gyerekes, ráadásul a kereke is világít, ultraciki. Mégis megvettem. Első nap nem tudtam vele mit kezdeni. El sem tudtam képzelni, hogyan fér rá mindkét harminckilences csukám egy ilyen kicsi valamire. A harmadik napon aztán végre sikerült mindkét lábbal ráállnom, majd el is hasaltam. A negyedik naptól kezdve azonban elválaszthatatlanok vagyunk.
Egyik nap kilátogattam az Erzsébet térre, a deszkások törzshelyére. Nagy élvezettel krúzoltam körbe-körbe a teret. Mikor elfáradtam leültem pihenni. Először csak a skatepark melletti padra, „körön kívül”. Majd mint a farkas a mesében, először az egyik mancsomat becsenve, beköszöntem a deszkásoknak, majd ott hagytam megőrzésre a hátizsákomat. Lassan bemerészkedtem és leültem. Persze csak nekem volt Penny Boardom. Csodálkoztam is, hogy nem néznek rám furán, vagy legalábbis nem túl feltűnően. A fejemben már készítettem a kifogásokat, ha esetleg magyarázkodni kényszerülnék: hogy tisztában vagyok vele, ez nem igazi deszka, meg régen egy évig rendes gördeszkával deszkáztam. Tudom, az kevés, de…
Szerettem volna, ha befogadnak, ha közülük való lehetek, nem egy hülye pozőr. Persze szeretek pózolni a Pennym-mel és képeket is megosztani a közösségi média felületeken. De nem ez a lényeg. Hanem a gurulás. Közben csak erre figyelsz, megszűnnek a gondok. Ilyenkor nem agyalsz a leadandón, azon, hogy miként jössz ki hó végén.
Csak suhansz, elmosódik a táj körülötted, eggyé válsz a sebességgel, az úttal.
Miközben a tüdőd teleszívod friss levegővel, egészen szabadnak, önazonosnak érzed magad.
És mindezt átélheted egy néhány ezer forintos eszközön állva.
Penny Skateboards. Sokan tévesen úgy vélik, azért hívják így, mert olcsó. Korántsem. Nevét az ausztrál gyártó Penny nevű feleségéről kapta. Hivatalosan csak ezt a márkát hívhatnánk Penny Skateboards-nak, de tévesen minden ehhez hasonlót így neveznek, ezért a köztudatban a „Penny Board” egy típus megnevezésére szolgál. (Ahogy minden konyhai kéztörlő, márkától függetlenül Szilvia lett.) Az eredeti Penny egyáltalán nem olcsó, néhány közülük negyven-negyvenöt ezer forintba kerül. Speciális, nagy teherbírású műanyagból készülnek, nagyobb súly alatt is inkább hajlik, mint törik. Ez a kínai utánzatokról már messze nem mondható el, de a probléma nem érint, míg száz kilós nem leszek.
A Penny típusú deszkák (ez a helyes megnevezés) ellen szól, hogy nem igazán alkalmasak trükközésre. Bár jó néhány TikTokon látható skatehuszár próbálkozik vele, valljuk be, ezek a deszkák tényleg nem erre lettek kitalálva. Hanem akkor mire? Gyors haladásra. Lehet-e rá teljes értékű közlekedési eszközként tekinteni? Relatíve igen. Ahogy bármire, aminek kerekei vannak, és amelyet vezetni képes személy használ, aki ismeri a KRESZ szabályait. Ugyanakkor én speciel többnyire a gyalogos járdán használom, így biztonságosabbnak érzem, ismerve a hazai utak minőségét. Mégha a Penny egy normál deszkához képest nagy, puha kerekeinek hála jobban is veszi az akadályokat. Egy száraz falevélen, vagy egy pár milliméteres repedésen nem esek el. Nedves betonon is meglepően jó a tapadása, így esős időben sem kell otthon hagyni. További előnye a gumi kerekeknek, hogy nem zörögnek az aszfalton, így kevésbé zavarjuk a járókelőket. Nálunk a ’80-as években a Triál (PEMÜ) volt hasonló, csak épp beton kemény kerekekkel – a szerk.
Szeretem, hogy kicsi, könnyű, akár hátizsákban is hordozható. Mindent összevetve nekem bevált. Közben lett „rendes” deszkám, a kis pennyt mégsem dobtam sutba, ugyanúgy szeretem, mint eddig. Nem ritkán Pennyn gördülve a másik deszkát hónom alá csapva gurulok a skatparkba. A pennyt egyébként sokkal kevesebben cikizték, mint amire számítottam. Több skaternek kifejezetten tetszik, megirigylik a kis „koponyás-dizájnos izét”.
Talán sokaknak megvan a Dogtown urai című film, ahol kaliforniai szörfös fiatalok az első gördeszkáikat azért készítik el, mert gyakran hiába várnak a megfelelő hullámokra. Így bármikor „szörfölhetnek” a betonon. Az első deszkáik még kezdetlegesek, ám folyamatosan fejlesztik őket. A nagy áttörést a műanyag kerekek jelentik. Innentől a határ a csillagos ég. És miért említettem ezt a filmet? Mert ezek az első gördeszkák leginkább a Penny típusú deszkákra emlékeztetnek. Ne mondjuk tehát, hogy totál haszontalanok. Gyorsulási versenyek, krúzolás hangárokban – igazi életérzés, ugye?
Krúzoláskor testsúlyunkkal játszva jobbra-balra kanyargunk, vagy akár szinte táncolunk a deszkával. Van egy titkos szenvedélyem: éjjel, tizenegy, éjfél körül hasítani az ekkor már üres utcákon. Semmi közlekedés, semmi trükk, csak a Penny és én, hangtalanul, a kerék világít, néztek már ufónak is. Krúzolni jó és kész.
Sokan úgy vélik, hogy a Penny Boardon való tanulás egyszerűbb, és remek alapot nyújt a későbbi áttéréshez egy normál gördeszkára. Mások szerint ez fordítva igaz, mert a Pennyn kisebb mérete miatt egyesek számára nehezebb egyensúlyozni. Ez ügyben nem tudok nyilatkozni, én gyerekként deszkáztam, és felnőttként lett Pennym (majd újra normál deszkám is). Választani sem szeretnék a kettő közül, mindkét deszkát egyformán szeretem, nem válnék meg egyiktől sem. Tulajdonképpen kár őket összehasonlítani, mert a felhasználásuk eltér egymástól. Csak annyit kérek, hívjuk a Penny Boardot is deszkának, ha kicsi, meg műanyag, akkor is. A pennyseket meg ne hívjuk pozőrnek. Nem pozőr az, aki igazán szereti, éli, amit csinál. Akkor sem, ha közben el-elkattint pár jó fotót.
