Álmodban ártatlan – Tom Waits életrajzi könyve mindenki számára érdekes olvasnivaló.
Ha csak egy könyvet olvasol el Tom Waits-ről, akkor az a Mac Montandon által szerkesztett, Dányi Dániel fordításában 2006-ban megjelent Álmodban ártatlan című legyen az. Mondjuk csak ez az egyetlen magyarul megjelent Tom Waits-könyv. Szerencsére ez jó. Vagyis sokkal jobb, mint minden más zenészről írt monográfia, amit ez idáig olvastam. Annyira jó, hogy még akkor is érdemes elolvasni, ha nem ismered vagy éppen nem rajongsz Tom Waits zenéjéért.
Nem szokásom csak úgy passzióból zenészmonográfiákat ajánlgatni, de a Tom Waits
életét interjúkon keresztül bemutató könyv mindenki számára izgalmas olvasmány,
még azoknak is, akik nem mélyedtek el a zenéjében. Ennek egyszerű oka van:
Tom Waits a világ egyik legjobb nyilatkozója. Az interjúadás Maradonája.
Ő az utolsó humanista – ezt persze veheted kétértelműen, mert imád így fogalmazni –, egy igazi reneszánsz ember, aki megáll, hogy elmerengjen a hazugságok iránti vonzalmán, vagy a mosogatásban rejlő boldogságon, és rendre rácsodálkozik az élet apró örömeire. Olyan pillanatokra, mint amikor egy nyári éjszakán nyakig merülsz a testhőmérsékletű tengerben vagy tóban, és hirtelen súlytalanul lebegsz a végtelen feketeségben. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia ezt!
Az ember, aki nem interjút ad, hanem stand-upot
Az interjúk során Waits gyakran kitér a személyes életével kapcsolatos kérdések elől, helyette apró, de annál szellemesebb megjegyzésekkel válaszol – olyannyira, hogy akár stand-up komikusként is megállná a helyét. Nyugi nem lövőm le a könyv sztorijait. Csak ha nem ismernéd Waits-et, tudd nem véletlenül írtam, hogy hatalmas aranyköpés-bemondó.
„Utálom Disneylandet. Ez az, ami előkészíti a gyerekeinket Las Vegas mániára.”
„Nincs ördög, csak Isten van, és néha részeg.”
Mit gondoljunk arról az emberről, aki szerint a legjobb képessége, hogy mélyreható vitát tud folytatni egy olyan könyvről, amelyet sosem olvasott? Waits úgy jellemezi a saját hangját, mint „amikor eszel és homok kerül a szendvicsbe”.
– Mit gondolsz a tökéletes boldogságról?
TW: A boldogság soha nem tökéletes.
– Mit tart a leginkább túlértékelt erénynek?
TW: Őszinteség.
– Milyen alkalmakkor hazudsz?
TW: Kinek van szüksége alkalomra?
Magát egy „lázadók ellen lázadó lázadónak”, életét pedig egy „folyamatban lévő performansz művészeti kísérletnek” tekinti. Ezekről a mondatairól tudni kell, hogy utál interjút adni, és általában szívatja a riportert, ha az nem elég okos, hogy felvegye a kesztyűt.
Tom Waits a zenéről
„Hát, olyasmit azért nem akarok csinálni a stúdióban, amit a színpadon ne lehetne reprodukálni. Alapvetően minden ócskásnál kapható hangszerekkel dolgozom… Van egy bandám, bennük megbízom. Olyan, mintha lenne egy csapatnyi embered, akik képesek bankot rabolni, vagy szükség esetén női ruhákba öltözni. Belsőépítészek lehetnek vagy „éttermi dolgozók. Ők jelentenek mindent… Nem tudom ezt egymagam csinálni. De utálom a felszerelések és hangszerek látványát a színpadon… A drótok meg minden. Szinte az ambulancián érzem magam, ha meglátom ezt sok kelléket. Fognám a Leslie basszuspedálokat, felraknám őket egy konyhaasztalra, és ököllel játszanék rajtuk.””
Tom Waits zenéjének elemzése önmagában egy külön cikket érdemelne, hiszen a bluestól kezdve a folkrockon, americana-n, jazzen át egészen a sanzon és varieté elemekig sokféle műfaj keveredik benne. Ő maga is a folyamatos megújulás mestere. A hetvenes évek érzelmes balladái és a nyolcvanas évek kocsmazenei stílusa után a kilencvenes évektől egyre kiszámíthatatlanabb és kísérletezőbb zenei irányt vett.
Az amerikai kritikusok gyakran úgy írják le Tom Waits-et, mint egy sajátos világítótornyot a zene égboltján.
„Egyedülálló hangot képvisel az amerikai zene radarján” – mondják róla, és sokan úgy vélik, hogy Waits
Edward Hopper festővel együtt az amerikai elszigeteltség két legnagyobb ábrázolójának egyike.
Zenéjének sokszínűségét jól mutatja, hogy Tom Waits nemcsak az „alternatív” és a „folk” kategóriában nyert Grammy-díjat, de még a rock műfajban is volt Grammy-jelölése. Ő egy ilyen fazon: mindig tartogat egy ászt a kabátzsebében.
Amikor Tom Waits elnyerte a Grammy-díjat a legjobb alternatív album kategóriában Bone Machine című lemezével, a hírre reagálva Jim Jarmusch-nak a következőket mondta: „Alternatíva minek? Minek az alternatívája vagyok? Mi ez a baromság, hogy alternatív? Nehogy már a nagy kiadók által generált mesterséges popzene legyen a mérce. A Pepsinek a whiskey nem alternatívája.”
A zenei eszközök terén különösen széles spektrummal rendelkezik, előszeretettel használ egyedi készítésű hangszereket. Ilyen például a Chamberlin Music Master 600, egy ritka, az 1960-as években gyártott analóg szintetizátor, vagy akár egy fotonklarinét (!?). Waits ezek kapcsán így nyilatkozott: „Ennek olyan a hangja, mint egy billentyűs homár, aki tábortűzön hal meg.”
„Minden hardverelemet csodálni kell hangzásbeli tulajdonságai miatt: vasvillák, tojásverők, feszítővasak, kandallórácsok, lapátok, üllők, betonacélok, szemetesek. Ezek cinek, dobok, hangzások. Mind csodálatos játék.”
Sok saját hangszert is csinált: wc-ülőkéből kasztanyettát, de a kedvencem, egy 4 köbméteres fémdobozt (szemétlerakónak szánták) alakított át „Strata Dumpster” (más néven „Dumpstalele”) hangszerré. Egy fél méteres lyukat vágott az egyik oldalába, és hét zongorahúrt feszített át rajta, és két hegesztett híddal rögzítette. A húrokat lehet pengetni, vagy hajlítani. A hangot úgy írja le, mint „vonatszerű és hatalmas, mint egy úticéllal rendelkező szemétűrhajó.”
Megannyi érdekességet olvashatsz a zenei kalandozásairól, de én most inkább a kevésbé ismert oldalát emelném ki: Waits nagy rajongója a punknak és a hiphopnak. Olyannyira, hogy több albumát is az Epitaph és az Anti punkkiadóknál jelentette meg, továbbá rajong a Pogues-ért, és szerepelt egy Ramones tribute albumon is. Sőt, a Ramones egyik számát fel is dolgozta. A hiphopból a gengszter és az okos rapet is kedveli. Kool Keith-szel van közös száma.
MF Doom és Aesop Rock-rajongó. Aesop Rock-nak van is egy Tom Waitsre huzalozott remix albuma. A Real gone albumán meg beatboxol is. Kérdés mit nem csinált.
„Az éjszakai élet, valamint a szegénység és a bűnözés iránti lírai érdeklődést érzek.”
Kritikusai gyakran azt vetik Waits szemére, hogy megjátssza, túltolja ezt a vagabund karaktert. Ehhez csak annyit fűzök hozzá: olvasd el az életrajzi könyvét. A történetei nem légből kapottak – heroinista barátnő, balhék, van ott minden. Például 1977 májusában Waits-et és közeli barátját, Chuck E. Weisst letartóztatták, mert egy kávézóban verekedésbe keveredtek rendőrökkel. Végül felmentették őket, miután a védelem nyolc tanút vonultatott fel, akik cáfolták a rendőrök verzióját. A könyv ezt a sztorit részletesen kifejti, és hát, vannak benne húzós részek.
Szituációkat kell teremtened ahhoz, hogy írhass róluk, ezért az öntörvényűség állandó állapotában élek.” – mondta fiatalabb korában. Ez pontosan nem tudom mit jelent, de mindenesetre érdekes.
Tom Waits a színész
ogy Tom Waits nem csupán egy zenész, aki híressége révén kapott cameo szerepeket filmekben. Már a Jim Jarmusch-féle Down by Law (Törvénytől sújtva) óta színészként is komolyan számon tartják. Gondolj bele: egy olyan rendező, mint Robert Altman, nem fog egy zenészt szerepeltetni a filmjeiben, ha az illető nem jó színész. Waits legalább ötven filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet. Legutóbb a Buster Scruggs balladája és a Licorice Pizza című filmekben láthattad. Francis Ford Coppola rajongója Waits-nek, és különleges kapcsolatuk révén szerepelt több Coppola-produkcióban is. Sokan nem tudják, de Waits Oscar-jelölést is kapott Coppola One from the Heart című filmjének zenéjéért. A Short Cuts (Rövidre vágva) című Altman-film miatt pedig epizódszereplőként Golden Globe-ot és a Velencei Filmfesztiválon is díjat nyert. Fun fact: mielőtt híres lett volna, Winona Ryder a Waits család gyermekeinek babysittere volt.
Tom Waits=antireklám
„A munkám természetellenes felhasználásai a reklámok… olyan, mintha egy tehén tőgyét varrnák az arcom oldalára. Fájdalmas és megalázó.”
1988 novemberében Tom Waits pert indított a Frito-Lay chips ellen, miután egy reklámban egy színész az ő hangját utánozta a Doritos népszerűsítése érdekében. Először természetesen őt kérték fel, de nemet mondott, így a cég végül megpróbálta utánozni a jellegzetes hangját. Waits 1992-ben megnyerte a pert, és 2,6 millió dolláros kártérítést ítéltek meg neki – ami több, mint amennyit addigi teljes zenei karrierjéből keresett.
Évekkel később illegális zenefelhasználás miatt az Audit és az Opelt is beperelte, de a tőlük elnyert pénzt már jótékony célra ajánlotta fel.
Waits wallás
Tom Waits-nek nem egyszerű rajongói vannak – valódi kultusz övezi. Bár a magyar közönség számára tán kevésbé ismert, az angolszász kultúrában ikonikus figura. A mainstream kereskedelmi sikerek elmaradása ellenére Waits számos zenészre gyakorolt mély hatást, miközben sajátos stílusa generációkat inspirált. Zenei öröksége túlmutat a listákon és a díjakon, hiszen alkotásai olyan mélyrétegeket érintenek, amelyek sokkal inkább az egyéni élmények és érzések szintjén rezonálnak a hallgatóival.
2015-ben a Rolling Stone „Minden idők 100 legnagyobb dalszerzője” listáján az 55. helyre került.
Egészen érdekes, hogy kik is kedvelik. Waits összebarátkozott Sylvester Stalloneval, Coppolával, Nicolas Cage-el. Jarmusch Waits-et „a melankólia hercegének” nevezte. A magukat Waits-rajongóként jellemező hírességek közé tartozik Johnny Depp, John Oliver, Jordan Peterson, a színész Colin Firth.
A zenészek kedvenc zenésze
Tom Waits rengeteg dalszerzőt és zenészt inspirált, és nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismeri a hatását. Olyan ikonikus művészek, mint Rod Stewart, Bruce Springsteen, Keith Richards, Steve Vai és Elvis Costello rendkívül elismerően nyilatkoznak róla. Nem véletlen, hogy számos zenész dolgozta fel dalait: Rod Stewart, Springsteen és a Ramones mind feldolgoztak Waits-számokat. Keith Richards pedig több dalában is közreműködött gitárosként. A rajongói tábor tényleg lenyűgöző: Joe Strummer a The Clash-ből, Michael Stipe az R.E.M.-ből, Frank Black a Pixiesből, sőt, James Hetfield és Bob Dylan is nagyra becsülik. Dylan, aki maga is komoly hatással volt a fiatal Waits-re, egyszer azt mondta, hogy Waits az egyik „titkos hőse” volt.
A norvégiai Oslóban évente megrendezik a Tom Waits pub-crawl maratoni futást (akarom mondani ivászatot), amelyre minden év májusa körül kerül sor, mintegy ezer versenyző részvételével.
2011 márciusában beválasztották Waits-et a Rock and Roll Hall of Fame-be. A díj átvételekor kijelentette: „Azt mondják, nincsenek slágereim, iszok, és nehéz velem dolgozni… mintha ez rossz lenne.”
Tom Waits egy zenész, aki valószínűleg humoristaként és színészként is megállná a helyét. De elsősorban az egyik utolsó bárd, szomorú bohóc, aki gyógyít a dalaival.
„Az egyetlen dolog, amit láthatsz, az minden, ami hiányzik belőled.
Gyere le a keresztről, legalább használhatjuk a fát.
A világ nem az otthonom, csak átutazom.”
A többit elolvashatod a könyvben. Igen, ez még mindig egy könyvajánló.
