Barion Pixel

A metál rozsdamentesítése

Benedek Csanád

2021.07.14.

7 perc

Azért jó, ha szociológus is ír a 4bro.hu-ra, mert sok statisztikát olvas, és talán tud önkritikát is gyakorolni. Bár nagyrészt hiphop zenéről írok, itt az ideje, hogy rehabilitáljuk, és méltó helyére tegyük a gitárzenéket. Ebben a cikkben a gitárzene nem britpopot, és nem indie rockot, hanem heavy metalt, black metalt, punk rockot, hardcore-t és hasonlókat fog jelenteni. Vagyis a zúzósabb gitárzenéket.

Ki szerethet olyan zenét, amiben az előadók éktelenül hörögnek, miközben végtelennek tűnő gitárszólókkal tépázzák az emberek idegeit? A kérdésben megnyilvánuló előítélet továbbgyűrűzik, amikor a heavy metal és a keményebb rock műfajok rajongóiról egyenesen azt gondolják, hogy bizonyára defektesek, labilisak, agresszívak. Similis simili gaudet, vagyis a hasonló a hasonlóval gondolkodásmenetet nehéz megszakítani. A pszichológia korai idejében még voltak olyan hipotézisek, hogy talán a szép emberek szép zenéket hallgatnak, a csúnya vagy kövér emberek durva ízlésűek. Ez természetesen nem igaz. A Fat Wreck Chords kaliforniai punkkiadót slim fit emberek is hallgatják, nyugodj meg!

Az első tévhit és közhely, amit el kell oszlatnunk, a deszkás rapperek fogalma.
Először is maguk a deszkások, bár preferálnak adott stílusokat, mint a legtöbb ember, nem csak egyfajta zenét hallgatnak. Azt, hogy egy adott videóban milyen zenére gurulnak, ezer dolog határozza meg, de még a legrappesebb időszakban a legrapperebb (beateket is gyártó) Chad Muska is gurult 99 luftballonra és bármire, ami neki tetszett. A lazább, casual öltözködést, és a Vans és egyéb deszkás márkák elterjedését mossák össze a hiphopos stílussal. Ellenben ha valamivel össze lehet mosni a deszkás kultúrát, az bizony a punk rock. Együtt nőtt fel a két stílus.

Surf rock, nardcore, skate punk a.k.a. Cali punk
Keretes írásban fogunk foglalkozni a surf rockkal, az egyetlen zenei stílussal, aminek egy sport is van a nevében. Dick Dale gitárszólóit a mai napig nehéz koppintani, egyszerűen azért mert annyira gyors és intenzív. Végtelen, elszállt gitárszólók, pörgés, suhanás, zuhanás akárcsak a hullámokon. A Ponyvaregény miatt egy számát mindenki ismeri. A latinosabb vonal mellett tudni kell, hogy vannak punkosabb számai is.

Mielőtt a bő gatyás Pharrell Williams gördeszkásnak képzelte volna magát, voltak már trükköket is tudó, igazi deszkások, akik, mily meglepő, deszkásnak képzelték magukat. Na, ők bizony punk rockot hallgattak. A korai deszkásokhoz is köthető punk rock zabolátlan. Pont mint a Suicidal Tendencies.

A korai időszakot nardcore jelzővel is illetik. Utalva ezzel Oxnard, California körzetre. Ez nem a dallamos nánáná nananana punk rock, amit a barátnőd anyukája is kedvel. Ez a zene szembeköp. Black Flag, Circle Jerks. JFA – Skateboard Anarchy.

A californiai dallamos punk nem a plázák népének készült. De lássuk be, jól eladható! A Bad Religion, SNFU, Pennywise, NOFX, The Offspring hozta el a dallamos punk rockot, a melodycore-t, ami aztán végképp a deszkásokhoz kapcsolódott.
Természetesen a californiai deszkások hallgattak angol punkokat is. Sőt azt hallgattak először. A Rancid maga egy tisztelgés,(rossznyelvek szerint koppintás) az angol elődök előtt. Mindenesetre laza, hiszen californiai. Száz szónak is egy a vége, skate ’n destroy!

Az örűttek zenyéje
A rebellisnek tekintett zenei műfajok – mint például a heavy metal, punk, rock, hiphop, rap – egyik fontos ismérve, hogy gyakran a fennálló rendszer kritikáját fogalmazzák meg, és lázadnak a mindenkori berendezkedés és hatalom ellen. Vagy egyáltalán csak nonkonformisták. A másik, hogy a számstruktúrák sokszor nehezebben befogadhatók. A pszichopatákra azonban kevésbé jellemző a nyílt nonkonformizmus, ők inkább a környezetükbe simulva, másokat irányítva és kihasználva szerzik meg azt, amit akarnak. A kattantak nem mutatnák, hogy kattantak. Mondaná a tautológia logikája.

A kutatások semmilyen összefüggést nem találtak, a maladaptív személyiségvonások (nárcizmus, machiavellista, empátiára való képtelenség, a stressztűrő félelemmentes dominánsok) és a durvább zenék kedvelése között. Viszont találtak összefüggést a popzene, pontosabban a trendi, aktuális zene hallgatói között. Amiket ugye illik ismerni, és a közbeszéd tárgyai, azok között, akik a zenét is egyfajta társadalmi elfogadottság mentén, vagy felületesen hallgatják.

A sorozatgyilkosok zenei ízlése meg egyenesen maga a rádiózene. Sajnálom, ezt mutatják a számok, nem egy kifinomult, klasszikus zenét hallgató Hannibal Lecter fog elrabolni. Szóval, ha éjszaka stoppolsz és felvesznek, tekerj egy rockmaraton-csatornára, ha visszatekeri a slágerrádióra a sofőr, bajban vagy.
Érdekes mellékadat, hogy ahogy a rapzene, a hiphop egyre népszerűbb, tulajdonképp a tengerentúlon már ez a pop, és így pont egyre népszerűbb a sárgaház lakói között is. Pop is the psycho!

Nuthin’ but a ”G” thang?
Ha megnézel egy hollywoodi gengszterkedős, bandanában bandázós filmet, ami Los Angelesben vagy Kaliforniában játszódik, biztos lehetsz benne, hogy lesznek benne kockás inges latinok, lowrider kocsik, amiből bömböl a hiphop. Csakhogy ez így nem igaz. A felmérések mást mutatnak a börtönökben végzett széleskörű kutatásokban. Nehéz kiszedni a latin gengszterekből még alapadatokat is, még olyan adatokat is, hogy melyik környéken nőttek fel (bandatérkép miatt), viszont a zenei ízlésükről szívesen beszélnek. A latin gengszterek között a legnépszerűbb zene nem a hiphop, hanem a latin tánczene. A második legnépszerűbb viszont a kemény rock és a heavy metal és ágazatai, és csak utána a rap. Direkt írtam a heavy metalt, vagyis a speed metal, thrash metal és társai. Sepultura, Slayer, Brujeria, Anthrax és hasonló zenéket kedvelnek. Ez amúgy lehet csak számunkra meglepő, mert aki ismeri Dél-Amerikát, az tudja, hogy óriási metál kultusz van. Tulajdonképpen szinte kivétel nélkül minden zenekar a dél-amerikai koncertjeit tartja a legvadabbaknak, ott indul be a közönség a legjobban. 2010-ben Chilében az 55 ezer ember befogadására alkalmas Hipico stadion színültig megtelt, és a kirekedt több mint 2000 ember miniforradalmat csinált. A chilei hadsereg kellett kivonuljon, hogy humanista módszereivel és vízágyúival lehűtse a lángnyelves cipős metálos latinokat.

Nehéz ma rendes punknak rockernek vagy metálosnak lenni. NER-es milliárdosok szegecses bőrdzsekiben vonulgatnak a H&M-ben Misfits és Ramones pólókat lehet venni, körülbelül mindenki lyukas, sőt előre szaggatott farmerben mászkál. A lázadás is üzlet lett. Ne foglalkozz vele! A zene a tiéd. Ezért jött el közénk a Pantera, a great southern trendkill.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Bréda Bia Top5 – Slágerek, melyek bárkit táncra perdítenek

Deszkáról deszkákra: boardsport ikonok, akik a világot jelentő deszkákon sem jönnek zavarba

A Lou Pearlman-sztori: Backstreet Boys, NSYNC és nagyon sok lopott pénz

Amadou & Mariam – Ha vak vezet, a világ zene

Berghain – a négy fal között morajló hedonizmus

Képzelt riport egy nagy-britanniai fesztiválról