Barion Pixel

A Tribe Called Quest: a Törzs küldetése a jó zene

Benedek Csanád

2023.10.04.

30 perc

A Törzs küldetése az volt, hogy életre hívta a Tribe Called Questet, minden idők egyik legfontosabb rapcsapatát. Hogy miért a legfontosabb jelző, az ebből a cikkből kiderül. Mi innen Magyarországról és legfőképp 2023-ból sok mindent eleve adottnak veszünk. Amikor kimondod azt a szót, hogy boom bap, nekik is köszönheted. Q-Tip első albumuk első számában elmondja a képletet: The boom, the bip, the boom bip. Megszületik egy korszak. Akit mélyebben érdekel a boom bap története, annak ITT egy régebbi cikkünk a témával kapcsolatosan. Most a boom bap szíve jön: A Tribe Called Quest.

Miért fontos?
Alapvetően kétfajta zenekar létezik, az egyik létrehoz dolgokat, a másik ebből építkezve alkot. A létrehozók szűk táborába tartozik az A Tribe Called Quest, röviden az ATCQ is.

Korszakalkotók voltak, minden ilyen típúsu zene utánuk jött. Ezt nagyon fontos megérteni. Bár vesszőparipám, hogy a zenei stílusok nem pont egy évtized kezdeténél indulnak, de a boom bap szinte pont 1990-ben indult.
A Tribe első albuma is ekkor robbant be. A másik nagyon fontos tényező, hogy el is jutott az emberekhez. Ez egy nagyon ritka kegyelmi állapot. Az egyszeri mezei hallgató sokszor észre sem veszi, hogy kedvenc zenei stílusának ászai csak a sokadikak a stílusban.

A Tribe Called Quest – 1990

A Tribe, akár Pallasz Athéné Zeusz fejéből, egyből teljes fegyverzettel ugrottak ki a színpadra. Mindezek fejébe kereskedelmileg is hozták a számokat, ráadásul oldalvízen a fősodrású média árnyékában. Ez nagyon, de nagyon, és még egyszer leírom, nagyon ritka. Az ilyen jellegű cikkeknek pont az a célja, hogy elhelyezzük térben és időben az igazi történeteket. A siker ezekben nem mindig tényező. Értem ezalatt, hogy egyáltalán nem természetes, sőt egyenesen ritka, hogy egy innovátor maga arassa le a babérokat. Ez sem a trap, sem a reggae (ugye nem gondoltad, hogy Bob Marley találta ki, ugye nem) sem egymillió zenestílus esetében sem így működik. A Quest tulajdonképpen szembe ment minden akkori prognózissal azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba fog tartani a hiphop. Vágtak egy új ösvényt, egy „Paths of Rhythm”-et és az emberek „Instinctive Travels”-jei oda vezettek.

A Tribe Called Quest: People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm [Full Album]

A boom bapes cikkben már kiveséztem, hogy a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején nem azt jósolták, amit mi ma látunk. Mindenki a new jack swing stílust gondolta befutónak. Ez MC Hammer, Vanilla Ice, Wreckx-n-Effect, Salt-N-Pepa-féle poposabb, gyorsabb, pörgősebb vonal volt, amit a nyers, agresszív rapbeatek végül hazavágtak, korszerűtlenné tettek. A zsíros kenyér és rajta a pirítás jobban ízlett az embereknek, mint a só, a paprika és a vanília. De ez első körben nem így nézett ki. A zenekiadók ezerrel tolták a new jack swinget.

A boom bap lentről indult, organikusan szerveződött, majd megváltozatott mindent. Ezt hívod te
ma a golden era-nak. Az első csákányvágásokat (többek között) a Tribe tette, hogy kiássák nekünk
ezeket a vaskos aranymintákat a jazzalbumok mélyéről. Örökre megváltoztatták a hiphopot!

Hatások és vadászok

Zene-bona-petit
Az A Tribe Called Quest (akkor még) rendkívül bonyolult hangzása a hiphop és a jazz metszéspontjából indult ki, miközben szövegeik (általában) elkerülték a rapben mindig is uralkodó toxikus „bréméregető” közhelyeket. Ehelyett egy laza, szerethető hangulatot árasztottak. Sőt, amit mindenki elfelejt itthon, mert szövegértés nulla, hogy konkrétan elmagyarázták a számaikban azt, hogy mi is a hiphop. Táncra és gondolkodásra serkentenek és kérik, hogy csatlakozz. Sőt, megrúgnak, ha nem csatlakozol. Can I kick it! Ma a Who sampled, a mintacsomagok és a Shazam korában nem is tudjuk elképzelni mi meló lehetett ezeket analóg módon összerakni. A Tribe-bal dolgozó sokat látott Bob Power hangmérnök élete egyik legszebb és legnehezebb szakmai kihívásának nevezte, amikor az elképzelései alapján a srácokkal együtt új hangzást hoztak létre. A mintáik mély zeneismeretről árulkodnak, azt a művelt érzékenységet visszhangozták, amely elkerülte a rongyosra használt Amen beat-et, a James Brown-féle funkokat, valamint az akkora már megszokott hangzásokat, miközben ők a hard bop minimalista, viszonylag lazább elemeit vadászták. Arról nem is beszélve, hogy sok zenéjük a nagybőgőből indul ki. Miles Davis egykori bőgőse a maga jogán is világhírű Ron Carter szerepelt is a második albumukon.

A Tribe Called Quest – The Low End Theory [Full Album]

Kulcsfontosságú modern trendeket sejtettek meg. Noha nem voltak a mainstreamben jelentősek, de mégis az A Tribe Called Quest lett az egyik legfontosabb hiphophatás. Átgondolt alternatívát mutattak mind a gengszterkedő hardcore, mind a nyálas-szerelmes vonallal szemben.

A csoport produkciója rögtön hatással volt kortársakra, ezzel megváltoztatva a hiphop hangzását. Dr. Dre nagyra értékelt debütáló The Chronic c. albumát a dobok terén a The Low End Theory ihlette. Dre, aki a G-funk születésénél bábáskodott, tudta, hogy a Tribe után már nem használhatja a régi dobjait, mert ósdi hatást kelt. Pete Rock kijelentette, hogy bárhová ment lemezt vadászni mintának, Q-Tip már ott volt. „A Tribe arra késztetett, hogy feljebb lépjek, és még komolyabban vegyem, mint azelőtt.”

A People’s Instinctive album meghallgatása utána Scarface (Geto Boys) azt állította, hogy ekkor érezte, hogy „igazán megkívánta a rappelést”, perspektívát adott neki. Questlove, a Roots dobosa, azt mondta, hogy az A Tribe Called Quest meggyőzte, hogy megtalálhatja a helyét a hiphopban.

„Mindannyian [Q-Tip] fiai vagyunk” – mondta Pharrell Williams. „Jómmagam, J-Dilla, Kanye [West] – nem lennénk itt, ha nem lennének a Tribe-albumok.”

Hozzátette, hogy rávilágítottak a „fordulópontra, amely arra késztetett, hogy megértsem, hogy a zene művészet”. Kanye West a Pharcyde-ot és az A Tribe Called Questet nevezi legnagyobb inspirációjaként, miattuk kezdett el beateket csinálni.

Q-Tip (1991)

A hasonló gondolkodású későbbi előadók, például Commonnal és Lupe Fiasco, mind megemlítették, hogy nekik is segítettek abban, hogy a gangsta rap néha háttérbe szoruljon. Ezen kívül elindították Busta Rhymes és Consequence (Q-Tip unokatesója) szólókarrierjét, miközben felbecsülhetetlen hatást gyakoroltak számos más előadóra. Dilla felfedezése, Common és Pete Rock, Mos Def támogatása hatalmas dolgok, mert ezátal egy okos hiphopkorszak nyitottogatta szárnyait. De totál váratlan területeken is feltűnnek. Havoc mesélte, hogy Large Professor mellett, a teljesen ismeretlen Mobb Deep is sok technikai segítséget kapott az akkor már sztár Q-Tiptől, aki három beatet is készített a Mobb Deepnek, miközben hangmérnökként dolgozott a The Infamous-albumukon. Nas első albumára is készített zenét. A Beastie Boys tagjai legnagyobb raphatásaiként a Public Enemy-t és a Native Tongue kollektívát emelték ki. A Jungle Brothers és az ATCQ beateket próbálták megérteni.

1995-ben Ali Muhammad társproducerként készítette el a Brown Sugar című kislemezt D’Angelo-val. Amúgy mindig Q-Tipet és Phife-ot emlegetjük, de ne feledjük mekkora hatása volt Ali Shaheed Muhammadnak a neo soulra, igazából kábé az elindításában is részt vett, mármint beatek szempontjából. Ha már beatek, Fu-Schnickens-nek is rakott, és akkor ott van még a J-Dillával közös csapatuk, az Ummah.

Phife, Q-Tip és Ali Shaheed Muhammad, New York City (1991)

Az Ummah egy zenei produkciós kollektíva volt, amely Q-Tip és Ali Shaheed Muhammad tagjaiból, valamint a néhai Jay Dee-ből (J Dilla) állt. Alkalmi tagok voltak Raphael Saadiq és D’Angelo.

Amellett, hogy az A Tribe Called Quest negyedik és ötödik albumát majdnem teljes egészében elkészítették, az
Ummah számokat és remixeket készített számos hiphop és kortárs R&B-előadó számára, köztük a legnagyobb
nevek: Busta Rhymes, Whitney Houston, Keith Murray, Brand New Heavies, Michael Jackson és Jon B.

A csoportot azért nevezték így el, mert két tagja (Tip és Ali) hithű muszlim. Az „ummah” szó arabul „közösséget”, „nemzetet” vagy „testvériséget” jelent.

Tribe Called Quest „gave birth to neo-everything”
Kierna Mayo az Ebony magazin zeneszaki főszerkesztője nyilatkozta ezt a The Village Voice-nak. „A Quest támogatta meg az akkor még ismeretlen D’Angelo-t, Erykah Badu-t, Roots-ot, fellépési lehetőséget, reklámot biztosítva nekik, de egyértelmű hatása volt Maxwell és Lauryn Hill egész korosztályára, Andre 3000-re, Kanye Westre és Talib Kwelire. Minden, ami mindebből megmaradt a Tribe-bal kezdődik.”

A csapat fanjainak névsora totál szerteágazó. Elton John „minden idők legmeghatározóbb hiphopbandájának” nevezte őket, de Iggy Pop, Billy Corgan (Smashing Pumpkins énekese) Robb Flynn (Machine Head énekese) is kedveli őket. Michael Rapaport színész pedig akkora rajongójuk, hogy doksit is készített róluk.

Beats, Rhymes & Life: The Travels of A Tribe Called Quest

Q-Tip azért még a humoránál van, arra kérdésre, hogy miért nem kaptak még csillagot a hírességek utcáján vagy mi okból nincsenek a Rock n Roll Hall of Fame-ben, viccesen reagált.

Ebben az időszakban a Cypress Hill-lel együtt segítettünk a fehér közönséget behozni a hiphop világába. Egyébként én sem értem, hogy miért nem vagyunk benne a Rock n roll Hall of Fame-ben, hisz van a csapatnak fehér tagja, Jarobi White.”

A békés fiúk háborúi
Úgy tűnhet mindenki szereti őket, ők a raposztály eminens tanulói, a kis kedvencek, de azért óhatatlanul is elérte őket egy-két beef. A Tribe Called Quest körül tényleg nem jellemző, hogy beefek és fegyverropogás lenne, ellenben sarkos véleményük miatt néha belekeveredtek a zeneipar cicaharcaiba.

New jack swing vs új jazzy beat
Még az olyan kontemplatív gondolkodók is, mint az A Tribe Called Quest, belefutottak néha egy-egy pofonba és még nekik kellett lecsillapítani a kedélyeket. Phife Dawg az 1991-es „Jazz (We Got)”-ban megígérte, hogy részéről csak „Strictly hardcore tracks, not a new jack swing”. Ezzel feldühítve a Wreckx-n-Effect-et, akik épp a raplisták élére kerültek a „New Jack Swing” című dalukkal. Sőt volt olyan is, hogy az egyik tag egy Run–D.M.C. koncerten megütötte a Q-Tipet, és ebből egy komoly verekedés alakult ki. A símaszk, amelyet Q-Tip az ATCQ Hot Sex-videójábanviselt, a sérülései elfedésére szolgált.

Q-Tip ugye queens-i, most csak azoknak mondom, akik nem vágják a QB (Queens Bridge) környékét, hogy ezzel kihúzták a gyufát rendesen. Tipnek mindenki segíteni akart, amiből egy hajszál híján Harlem Vs Queens belháború lett. A végén még Q-Tip kért meg mindenkit, hogy ne balhézzanak, nem számít az egész.

Phife Dawg aztán az 1992-es The Scenario-ban Vanilla Ice-nak is beszólt: „Vanilla Ice platina? Ez a szar, nevetséges!” Mindez csak azért halványult el, mert kiderült, hogy Vanilla nem gengszter és az egész egy kamu, megcsinált imázs, így esélye sem volt, hogy komolyan vegyék.

Egy ki nem robbant beef nyomában
2Pac tragikus halála miatt jó néhány gázos cselekedete feledésbe merült, habár ő tett is azért, hogy a keleti oldal megorroljon rá. 1994-ben a The Source Awards-on Tupac Shakur bedobta az Out on Bail című dalát, megszakítva az A Tribe Called Questet, amikor épp átvették az Év zenekara díjat. Ez azért is extra gáz, mert aktív pályafutásuk alatt ez volt az egyetlen díj, amit kaptak. Később kiderült, hogy ez a tiszteletlenség véletlen volt, de akkor nem volt internet, minden lassabban terjedt.
A De La Soul így is beoltotta 2Pacet. Ezt a De La Soul-os cikkben kifejtem. Valójában Biggie és Pac kaptak beefeket rendesen, csak a haláluk után ezt mindenki elengedte.

Phife Dawg egyébként teljesen fura módón az „Oh My God”-ban akkoriban lájtosan (ma már nagyon is sértően) beoltotta a TLC-t, hogy „több óvszer van nála, mint mint a TLC-ben”. Meglepő módon ezen a TLC nem megsértődött, hanem a következő albumán, a CrazySexyCool-ban, intróként felhasználta.

Q-Tip és Phife Dawg

Q-Tip és Phife vitájának háttere
Q-Tip és Ali Mohammed iszlámra való áttérése az 1990-es évek közepén nagyban befolyásolta a csoport zenéjének irányvonalát a Beats, Rhymes and Life c. albumon. Az Ummah produkció stílusa, a minimalista R&B és a jazz-zel átitatott hangzás eltér a csoport korábbi munkáitól. Lírikailag az album kevésbé játékos, komolykodós, a filozófiai megközelítés erősebb.
Consequence, Q-Tip unokatestvére, hat dalban volt jelen. Phife Dawg később kijelentette, hogy ebben az időszakban kezdte elveszíteni az érdeklődését a csoport iránt: „Valóban úgy éreztem, hogy a Midnight Marauders-szel megtaláltam magam a zenében. Amikor megjelent a Beats, Rhymes and Life, kezdtem úgy érezni, hogy már nem illek bele. Q-Tip és Ali áttért az iszlám hitre, én pedig nem.”
Phife-val akkor több dolog is történt. Egyfelől utasítgatták, miközben neki már saját kultusza volt a maga jogán. Aztán volt pár zenei kérdés is, amivel nem értett egyet. Amin végképp kiakadt, hogy az utolsó pillanatban ütemeztek be neki stúdióidőt. „Atlantából rohanva New Yorkba repültem, és amikor a stúdióba értem, senki sem volt ott. Lemondták az ülést anélkül, hogy szóltak volna. Úgy tűnt, hogy a vezetőség másokkal foglalkozott, nem velem.”
Később a szólóalbumán a Flawless”c. számban kritizálta is Q-Tip nercbundás (Breath and stop) korszakát. A következő évben Q-Tip felvette a What Lies Beneathcímű dalt a Soundbombing III-válogatáshoz, amelyben Phife Dawg Flawless-ben elhangzott dumáira reagált. Itt azért rendesen belemartak egymásba. Míg Phife elszállt pózernek nevezi régi zenésztársát, a válaszban Q-Tip egy dagadt gremlinnek, gyáva kis görcsnek nevezte Phife-ot, akinek ő járta ki az utat. Kár a két számért. Mégha mindkét számban van is igazság, de ennél összetettebb a dolog. Q-Tip tényleg egy sportos, jóképű tag, igazi frontember volt mindig. Phife Dawg szegény meg egy hízásra hajlamos, cukorbeteg, alacsony srác, aki nehezen hitte el, hogy tehetséges. Szerencsére 2003-ban félretették nézeteltéréseiket. Fátylat a múltra.

A Törzs őstörténete… ismered a Crush Connectiont?
Q-Tip (Kamaal Fareed) és Phife Dawg (Malik Izaak Taylor) legkorábbi időktől barátok voltak. Phife Dawggal kétéves koruk óta ismerik egymást. Együtt nőttek fel a New York-i Queens St. Albans negyedében. Ez, ahogy Q-Tip egyszer fogalmazott, a rossz környék jó része. A környékről származik még LL Cool J. Sőt, Hollis a Run–D.M.C. őshazája is erre van. De nem erről híres igazán a negyed, hanem itt lakott a legtöbb jazz-zenész a városban: Ella Fitzgerald, Count Basie, Miles Davis – sorolhatnám, elképesztő a lista érdemes megnézni a Wikipédián. Egészen biztos, hogy ennek volt hatása a srácokra.

Kezdetben Q-Tip sokat freestyle-ozott és battle-rapperként is közismert volt, akkor még J Nice és MC Love Child néven. Ez már önmagában is vicces, hogy Szerelemgyermek néven adod be a keménykedős dumákat. A híre miatt egyszer egy brooklyni srác a suli előtt megvárta, hogy megmérkőzzenek. A tag csúnyán lerappelte Tipet. Olyannyira, hogy komolyan elgondolkozott azon, hogy abba kéne hagynia. Szerencsére nem tette. Az MC, aki lenyomta, később Ol’ Dirty Bastardként vált ismertté. Nem szégyen tőle kikapni.

Q-Tip (bármilyen hihetetlen) programozónak készült. A manhattani Murry Bergtraum High Schoolba járt, ahol először a brooklyni Ali Shaheed Muhammaddal, Afrika Baby Bammal és Mike Gee-vel kötött barátságot, utóbbi kettő később a Jungle Brothers-t alkotta meg.

Ali Shaheed, Afrika Baby Bam, Q-Tip, Mike G.

1985-ben Muhammaddal duót alapítottak, majd Ali nagybátyja által biztosított felvevővel demókazettákat kezdtek készíteni. Később csatlakozott hozzájuk Phife Dawg, aki szintén rappelt, és hozta új barátját, Jarobi White-ot. Először Crush Connectionnek nevezték magukat, ebből lett a későbbi talányos Quest. Phife az elején amúgy annyira nem volt tag hogy először nem is egy ATCQ, hanem egy Native Tounge Posse-tracken, a Buddy-n, szerepelt 1989-ben. Ez a De La Soul Buddy című kislemezének remixe.

Jarobi White, Ali Shaheed Muhammad, Phife Dawg és Q-TIp (1990)

Honnan a név?
Egészen fura szitu, de a csapat névkarmájára elég nagy hatást gyakorolt Afrika Baby Bam a Jungle Brothers-ből. Kamaalnak a „Q-Tip” becenevet is ő adta, ami a középiskolában vált népszerűvé, és végül a művészneve lett. A csoport végső nevét (A Tribe Called Quest) 1988-ban szintén a Jungle Brothers találta ki. A „Black Is Black2 című Jungle-dal hozta a nevet, ahol Afrika Baby Bam A törzs, melyet Questnek hívnak kifejezéssel ihlette őket. Az angolban a called sok mást is jelenthet, így az emberek ezt a talányos nevet kezdték el használni. Egy törzs által megidézett kalandok, tán a legjobb fordítás. Abban az évben a két banda találkozott a hasonló gondolkodású De La Soul-lal, ahol a három csoport végül együtt alkotta meg az afrocentrikus, pozitív gondolkodást sugalló, és eklektikus mintavételükről ismert Native Tongues kollektíva magját. Ebbe aztán beletartozott Queen Latifah, Monie Love, a Black Sheep, de még a Beatnuts is. Juju szerepel is a Can I Kick It klipjében.

Native Tongues

A csapatnak volt egy nagy aduásza abban az időben, lévén New York akkori egyik leghíresebb DJ-je, DJ Red Alert, a Jungel Bro-s Mike Gee nagybátyja volt. Hogy értsd kb 5-10 emberen múlt ténylegesen, hogy mi ment a New York-i raprádiókban. Az egyik ilyen Dj Red Alert volt. Ő tényleg tolta, csempészte be a pop-rap közé az akkori új, és jó dolgokat, a Brand Nubiant, Das EFX-et, Naughty By Nature-t, Rakimot. A Public Enemy akkor is sujtás volt, nem rádióbarát, és mégis kapott helyet. Külön cikket lehetne írni, hogy mennyit számít, számított egy jó ízlésű DJ akkoriban.

1989 elején az ATCQ aláírt egy demószerződést a Geffen Records-dzal, és elkészítettek egy öt dalból álló demót. Ezen top számok voltak az első albumról. A Geffen a nagy new jack swing-lázban úgy döntött, hogy nem kínál szerződést a bandának. Ma ez a kézzel rajzolt borítós, kis demókazi horrorárakon megy a másodlagos zenepiacon. A csapat végül az akkor eléggé ismeretlen kis kiadó, a Jive Records, szerény ajánlatát fogadta el. Kevés pénz, sok szabadság. Nem mintha válogathattak volna. A Jive akkoriban független rapkiadóként volt ismert, amely sikerét részben a Boogie Down Productions/KRS One és a Too Short felívelő karrierjének köszönhette.

A nyomok ide vezetnek
1990. április 10-én végre megjelent debütáló albumuk a People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm. Igazi béna borító. De mond ki egyben! A Tribe Called Quest: People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm. Bár szellemes, de nagyon hosszú. Ennek ellenére ez egy gamechanger cucc.

A zene jazz, funk, soul és rockminták eklektikus keveréke volt. Az albumot a névtelenség ellenére a kritikusok elismerése övezte. Az akkor még komoly tényezőnek számító Source magazin öt mikrofonra értékelte, így ez lett az első album, amely megkapta a magazin legmagasabb értékelését. Az NME minősítése szerint „Ez nem rap, ez közel áll a tökéletességhez. Az album ennek ellenére nem kapott nagy figyelmet, csak a Bonita Applebum és a „Can I Kick It?” klippek megjelenése után lendületek be. Mindenki elfelejti de Q-Tip ugyanebben az évben vendégszerepelt a Deee-Lite Groove Is in the Heart című house kislemezén, amely világszerte sikert aratott. Ez egy ismeretlen zenekar életében hatalmas reklámlehetőség. A Groove Is in the Heart akkoriban tényleg mindenhol ment. Egy pillanatig ne gondold, hogy akkor annyira érdekelte a világot a Quest. Az ilyen kis dolgoknak elképesztő ereje tud lenni.

Nagyon durva, de az első ATCQ csak hat évvel a megjelenése után, végül 1996-ban lett aranylemez.

A Tribe Called Quest – Can I Kick It?

Low End és egyéb mélységek
Az A Tribe Called Quest második albuma, a The Low End Theory, 1991. szeptember 24-én jelent meg, a Check the Rhime című kislemezzel. Ebben elmondják a lényeget a rapzenéről.

Rap is not pop, if you call it that then stop”

Ezen az albumon létrejött a tökéletes lírai kölcsönhatás Q-Tip és Phife Dawg között. Addig a csapat legtöbb dalában csak Q-Tip hangja volt hallható, de Tip arra biztatta Phife Dawg-ot, hogy az akkoriban diagnosztizált súlyos cukorbetegsége ellenére ne abbahagyja a rappelést, hanem menjen bele még jobban. Sokan elfelejtik, hogy ez egy furcsa választóvonal is volt a csapat életében. A felvételek során Jarobi White a csapat csendestársa, de örökös tagja, elhagyta az aktív rappelést, hogy mesterszakács legyen. Ha Phife is továbbáll, akkor a Törzs nagyon megfogyatkozott volna.

A Tribe Called Quest – Check The Rhime

Zeneileg az album egyesítette a hiphopot a jazz-zel, különösen a bebop és a hard bop laza atmoszférájával, kombinálva a produkció minimalista megközelítésével, amely lecsupaszította a hangzást énekre, dobra és basszusra. A keverés és a hangmérnök, Bob Power, főszerepet játszott az albumon, mivel az volt a feladata, hogy eltávolítsa a felületi zajt és a statikus feszültséget. Ez a kulcsmomentuma az album boom-bap hangzásának. Bob Power a hiphop „Bors őrmesterének” nevezte a The Low End Theory-t utalva a Beatles legendás albumára.

A Low End Theory széleskörű elismerést kapott a kritikusoktól. A Source a második egymást
követő ötmikrofonos értékelést adta nekik, dicsérve a „progresszív hangzást”. Tulajdonképpen
ennek az albumnak a technikai megoldásait másolták utána nagyon sokan.

Összeesküvéselmélet-hívők, fun fact-rajongók egy kis fura morzsa nektek. Nem tudom hallottatok-e az Iron Mountainról. Ma már egy épületrendszer, de először tényleg egy hegy mélyén lévő atombunkerhálózat volt. Arra az esetre hozták létre a hidegháború alatt, ha az oroszok nukleáris csapást mérnének az országra, akkor legyen egy hely, ahol az ország kulturális kincsei biztonságban vannak. Regények, tudományos felfedezések, zene. Na, persze először ez egy génbank, és államtitok-gyűjtőhelynek épült, de van neki egy kulturálisan értékmegőrző szerepe is. A Kongresszusi Könyvtár a The Low End Theory-t beválasztotta örökös megőrzésre az Iron Mountainban található National Recording Registry-be. Tehát a nagy fehér atyák is azt gondolják, hogy ez az album az USA egyik kulturális kincse.

Mindig éjfél vagy mindig dél?
Az A Tribe Called Quest 1993. november 9-én adta ki harmadik albumát Midnight Marauders címmel. A borítója gyönyörű tiszteletadás a hiphop igazi egyéniségeinek.

Számomra ez az album a csapat csúcsteljesítménye. Sokak szerint a boom bap csúscspontja a 1993-as év. Ekkor jelent meg az első Wu is. Meglepő módon ez a cucc már kimondottan sikeres is lett.

A Midnight Marauders lett az A Tribe Called Quest leggyorsabban eladott albuma. 1995. január 11-én platinaminősítést kapott, mindössze 14 hónappal a megjelenése után. Még az olyan elvontabb számok is, mint az Electric Relaxation is, aminek népszerűsége oda vezetett, hogy 1995 és 1996 között a The Wayans Bros. című sitcom nyitó főcímdala lett. Sok elemző szerint a Tribe nem alákínált a hallgatóknak, hanem kinevelte a hallgatóit. A munka gyümölcse erre az albumra érett be. Három szinte tökéletes album és két Ummas-album.

A Tribe Called Quest: Midnight Marauders album cover

A majmok bolygója sajátos hely, mert nem találod ki melyik két album lett a legsikeresebb. Természetesen a soulosabb utolsó kettő, amiről igazából, ha a szívedre teszed a kezed, kevés szám maradt meg a fejedben. Find away ide vagy oda. Természetesen ezek is igényes albumok, csak ATCQ szinten gyengébbek. 1998-ban a csapat feloszlott, röviddel ötödik albuma, a The Love Movement megjelenése előtt. Az A Tribe Called Quest nyolc év alatt öt albumot adott ki, három platinalemez lett, kettő arany. Ez azért nem rossz.

A Tribe Called Quest – Midnight Marauders [Full Album]

Aztán ugyanolyan gyorsan összeomlottak a kiadói és menedzsmentproblémák, valamint a Q-Tip és Phife Dawg közötti személyes konfliktusok miatt. A 2011-es Michael Rapaport által rendezett Beats, Rhymes & Life c. dokumentumfilm ezt jól adja vissza. Az okokat egészen fura dolgokban is lehet keresni. Phife Dawg konkrétan elmondja, hogy neki a sportok, csapatjátékok mindig is fontosabbak voltak, mint maga a zene. A zene nélkül tudna élni a sportrajongása nélkül nem.

Ennek ellenére testvériségük megmaradt, amit az a tény is bizonyít, hogy a csoport körülbelül egy évtizeddel később újra egyesült azzal a céllal, hogy Phife Dawg orvosi költségeit segítse. Phife mindig is küzdött a cukorbetegséggel, és állapota rosszabbodásával veseátültetésre volt szükség 2008-ban. A Tribe Called Quest végül eljutott oda, hogy egyesülnek újra, de Phife Dawg meghalt a 2016-os We Got It From Here felvétele közben cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények miatt.

A Tribe története esetében egyik szemünk nevet, mert létrejött sok zseni album, a másik szemünk sír, hogy szétestek az aktív évek alatt, és aztán már nem volt lehetőség folytatni ezt. Csak hogy értsd. „Hú, még csak 18-19 évesek voltunk, amikor elkezdtük. [Amikor] szakítottunk, még csak 28-29 évesek voltunk. Most 35-36 évesek vagyunk. Teljesen más lenne stúdióban lenni. Nagyon érdekes lenne látni, hol tart most Q-Tip.” –Phife Dawg mondta ezt 2006-ban. J-Dilla akkor halt meg, akit szintén lehet tiszteletbeli Tribe tagnak tartani. Sajnos a legtudatosabb éveikben nem zenéltek együtt. Azért egy Q-Tip, J-Dilla, Madlib, Hi-Tek-beatekre rappelő Tip, Busta Consequence, Phife Dawg, De La Soul megtámogatással nagyon erős lehetett volna.

Oszd meg és uralkodj!
Ez a baráti társaság jó példa az Oszd meg és uralkodj! elvére, de másképpen. Oszd meg a pénzt a tesókkal, és úgy vidd a bankot! Ne a szeletért harcolj, hanem hozz létre nagyobb tortát! Végül mindenki kapott egy szeletet a tortából. Ma a hiphop a pénzmutogatás és az aranyfogak birodalma lett. Persze mindig is voltak jó MC-k, de ne feledjük, hogy a Tribe népszerű is volt, és ez befolyásolta az egész korosztályát. Ami igazán fontos, hogy az örökségük jelen van. Létrehoztak három-négy perces számokat, amik mégis végtelenek, bármikor elővehetőek és még mindig friss. A csapat szavatossága sosem jár le. Alacsony cukortartalmú, ezért semmi romlandó nincs benne. Ha tudni akarod mi a hiphop, a Tribe Called Questtel kezd!

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Magyar punkok, akik bevették a világot

Ki a legjobb MC? Minden idők legjobb rapperei

DJ Premier plánban

Az Alchemist-sztori: az alkimista, aki azon kísérletezik, hogy önmaga legjobb verziója legyen

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött