Az AFTERLIFE vitathatatlanul az elektronikus szcéna legerősebb brandjévé lépett elő az elmúlt néhány évben, amely a markáns vizuális megjelenés mellett egy felismerhető, jól definiált hangzást is jelent a nem kommersz klubzene iránt elkötelezettek számára. Ahogy a Solumun által gründolt Diynamic, vagy az AME duo és Dixon által életre hívott Innervisions is hosszú utat járt be a jelenlegi pozíciók elfoglalásáig, a berlini székhelyű, de olasz gyökerekkel rendelkező túlvilági társaság néhány év alatt telibe trafálta a globális piacot újabb és újabb csúcsokat döntve. Bár sokan kicsit leegyszerűsítve a techno gyűjtőnév alá sorolják be az irányzatot bárhonnan is nézzük a core előadók zenei munkásságát az AFTERLIFE nem igazán az. Hogyan változott a milánói beszélős tech-house jómunkás-embereiből melodic főpappá kevesebb, mint 10 év alatt a Tale Of Us? Miben rejlik az AFTERLIFE ereje? Pont erre keressük a választ mi is.
Szem
A fejjel lefelé zuhanó műugró fazonról talán nem csak nekem ugrott be először a 90-es években a piacokon (is) hódító Chiemsee brand, bár az ugró pozíciója eltérő, lehet, hogy ők is ismerték a márkát a logó megalkotása előtt. Az AFTERLIFE arculat és vizualitás meglehetősen egyszerűen indult 2016-ban; fekete háttérben egy félig szétnyitott karú meztelen figura lebeg, ennyi. Könnyen értelmezhető, viselhető, és köthető össze szinte bármilyen releváns tartalommal, zseniális és funkcionális szimbólum amit bábuként a színpad fölé lógatva már kész is a dekoráció. A kiadványoknál a sötét hangulatot sejtelmes fraktálokkal és absztrakt geometrikus formákkal oldják később, amelytől határozottan izgalmasabbá válik az AFTERLIFE képélmény.
A dedikált fesztivál és klub bulik elengedhetetlen kelléke a bábu, a rettenetes mennyiségű robotlámpa és lézer, valamint a hely adottságaihoz mérten egy irgalmatlan méretű LED háttérfal. A vizualitás a korábban említett absztrakt, földöntúli, és szigorúan non-figuratív világra épül, és jól harmonizál a monumentális és epikus zenei tartalommal. Bizonyos pillanatokban akár transzcendens élményről is beszélhetünk annyira kimunkált egységről van szó, de talán a túlzott kiszámíthatóság és az esetenként megmagyarázhatatlanul cheesy zenék miatt óvatosan bánnék a kifejezéssel.
Tale Of Us @ Paris-Charles de Gaulle Airport
Fül
Az AFTERLIFE hangzás megismeréséhez és megértéséhez mindenképpen fontos az alapítók zenei pályáját áttekinteni. A Tale Of Us története a milánói tech-house szcénában indult számos, a kor hangzásának megfelelő, ma visszahallgatva kicsit megmosolyogtató darabbal. A zenei átalakulás első fontos állomása a Thugfucker számára készült Disco Gnome remix volt, ami nemcsak az olasz klubéletben, hanem világszerte hatalmasat szólt.
A számos előadót kitűnő érzékkel az egekbe repítő DJ Tennis Life and Death kiadója biztosította az átmenetet Matteo és Carmine számára; groove-osabb és sötétebb darabok is jöttek egymás után és a hangzásuk egyre kifinomultabbá és komplexebbé vált. Az átmenet számomra egyik legkedvesebb darabja a Mano Le Tough-nak készített remix, ami nemcsak nagyot ment abban az időszakban, hanem lefektetett néhány, a későbbi hangzással kapcsolatos alapkövet is.
A duó Berlinbe költözése újabb lendületet adott és itt született meg a mesterterv is. Míg a produceri munkák tovább finomodtak és mélyültek a TOU világszerte ismert actté vált, majd 2016-ban jöhetett a szintlépés. Az AFTERLIFE név beszédes és hűen tükrözi, hogy milyen hangulatok férnek meg a kiadó égisze alatt; sötét, melankólikus, agresszív, vokálos és trance-es darabok egyaránt megélnek egymás mellett annak függvényében, hogyan képzeljük el a halál utáni életet.
Természetesen van összefüggés a teljesen különböző hátterű producerek munkái között, nagy kérdés, hogy ezt a hasonlóságot idővel a brand sikeressége és a megfelelni akarás, vagy a zenei önkifejezés szabadsága hívta életre. Minden kiadvány magas minőségű, ám Innellea, az Adriatique vagy Mind Against egyes darabjai túl is mutatnak ezen a konstansnak tekinthető színvonalon és egy külön szintet jelentenek. Az utóbbi időben monstre válogatásokkal szélesítették ki az előadók körét ami elsőre furcsának tűnhet, de egyértelműen funkcionális lépés az érdeklődés fenntartása és a pozíciók biztosítása érdekében. Minden egyes poszt az ilyen válogatáson szereplőktől újabb és újabb rétegek elérését jelenti tovább szélesítve ezzel az AFTERLIFE egyház bűvkörét.
Az Afterlife név beszédes és hűen tükrözi, hogy milyen hangulatok férnek meg a kiadó égisze alatt; sötét, melankólikus, agresszív, vokálos és trance-es darabok egyaránt megélnek egymás mellett annak függvényében, hogy képzeljük el a halál utáni életet.
A technós párhuzamra visszakanyarodva; részben a hangzás által determinált közösség vagy célcsoport, részben a techno felemelkedésében rejtőző extra potenciál miatt a kezdetek óta a kisterem vagy B helyszín állandó fellépői a business és a valódi techno fajsúlyos szereplői. Marcel Detman, Amelie Lens, Ben Clock, Rodhad, Fjaak vagy Chris Liebing egyaránt felbukkannak az ibizai Afterlfife szezonban, ami stabilan hozza az elvárt számokat minden csütörtökön a legmagasabbra pozicionált Hi Ibiza klubban. Bár sok utalás és technós elem fedezhető fel mind a Tale Of Us, mind a kiadó hangzásában a stílust inkább helyezném a lassított neo-trance, a szomorkodós progi, és a melodic house háromszögbe.
Élmény
Érzelmekre és érzékekre egyaránt ható kis mértékben szakrális jellegű szeánsz egy AFTERLIFE parti, ahol mindenki alaposan megkapja a magáét. Nagy csavarások, hosszú kiállások, mérsékelten adagolt vokálmennyiség és sok döngölés helyenként fátyolos, vagy karcos rétegekkel. Az intenzív vizualitással fűszerezve szép egységet alkot minden összetevő, még akkor is érdemes kipróbálni ha az ember nem feltétlenül éli ezt az irányzatot, és nincsenek a ruhatárában releváns darabok.
Tale Of Us @ Zamna Afterlife Part1
Összegzés
Nagy utat járt be a két főpap loop-house-tól induló karrierje során és mind a saját zenéket, mind a kiadót és az AFTERLIFE márkát tekintve is maradandót alkotott. Meglepő és egyedülálló, hogy ennyire rövid idő alatt sikerült birodalmat építeniük, de ha figyelembe vesszük a jó együttállásokat, az alaposan végiggondolt pozicionálást és a rengeteg kreatív munkát ami ehhez kellett, talán nem is annyira hihetetlen. Mivel az elektronikus szcéna pár évtizedes története alatt több csillaghullást megélt már, nagy kérdés lesz a jövőre nézve, hogy miként alkalmazkodik a páros a későbbi trendfordulókhoz és meddig lebeg az a bábu a kozmikus felhőkkel borított fekete égbolton.
