Ez az egész káosz maga az élet, és most felkerült a Netflixre is. A félig görög, félig ausztrál, de teljesen őrült Pappas testvérek története.
Eleve minden gördeszkás doksit ajánlunk, ami jó, de ezt tényleg. Az elképesztő, hihetetlen, fordulatos szavakat rongyosra lehasználták. De a szótárban ezek a szavak vannak erre a doksira. Annyit spoilerezek, hogy nem ettől fogod Tony Hawkot megszeretni.
Minden történetnek három oldala van
„Minden történetnek három oldala van:az enyém a tiéd és az igazság.” – mondja Tas a film elején.
Nem mindenre derül fény, de már csak a tények önmagukban is elviszik a sztorit. Hogy nem lett belőle játékfilm, azt nem is értem. Azt, hogy az ausztrálok őrültek egy erőltetett nemzetkarakterológiának éreztem, de lehet a közhelyben valami. Choppert, aki látta, érti. Az biztos, hogy kemények és egyenesek, mint a feszítővas.
Volt egyszer egy, vagyis két ausztrál fiú
Hol volt, hol nem volt, volt két gördeszkás ausztrál királyfi, akik gondoltak egy nagyot, és egy életem egy halálom, szerencsét próbáltak a lehetőségek földjén.
Amerika tárt karokkal várta őket. Se. De ennek ellenére feljutottak a torony tetejébe és gombát is szedtek az erdőben.
Nem legyőzték a sárkányt, hanem maguk váltak azzá. Csak aki tűzet köp, lángokat arat.
A sólyom pedig nem a barátod. Sőt, röptében még a trükkjeidet is kilesi. Az én mesém is tovább folytatódhatna, ha nem esett volna le az állam a történettől. Hogy éltek-e boldogan, amíg meg nem haltak? Ez derüljön ki a dokumentumfilmből!
Pappasok tapaszok nélkül
„Ha modellkedni akarsz, menj New Yorkba, ha színészkedni, menj Hollywoodba, ha gördeszkázni, menj San Diegoba.” – mondja Tas Pappas. A semmiből, üres zsebekkel ő tényleg nekiindult, akit aztán 16 éves öccse, Ben is követett nemsokára. Szüleik mintha nem is lennének. Ha néha feltűnnek, akkor csak még rosszabb a forgatókönyv.
Önmagukat „mániákusnak” valló páriák voltak, akik megszállták az Egyesült Államokat és egy olyan sportágat, ami keménynek volt kikiáltva, de nem a Pappasoknak. Forradalmi stílusuk és durva „go for broke” hozzáállásuk meghozta a gyümölcsét.
Ausztrál kívülállókként berobbantak a nagy pénzekben játszó gördeszkaversenyek világába, ahol nem tudtak mit kezdeni velük. Ők nem voltak benne a képletben, ráadásul igen nehezen voltak verhetőek. Enyhén szólva Tony Hawknak lejtett a rámpa. Az ESPN bírói a jelek szerint a hazai amerikai sztárt, Tony Hawkot kedvelték. Most diplomatikus voltam. Az ökölvívásban azt mondják, hogy ki kell ütni a srácot a döntetlenért.
Go for broke
A Pappasok a gyertya mindkét végét égették. Ijesztő belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem teljesen beacidozva, begombázva, bemindenezve deszkáztak volna, akkor milyen eredményt érnek el. Ennél többet nem szeretnék spoilerezni. Nem akarom a Facekönyv-algoritmust kiakasztani, ebben a doksiban majdnem minden létező ismert kábszi neve elő fog fordulni. A film őszinte szembenézés a démonokkal. A srácok táncra kérték az ördögöt, de aki táncba megy vele, az nem akkor hagyja abba, amikor ő akarja.
Skate and destroy esetünkben skate and selfdestroy. Önpusztítás és gördeszka, sosem álltak távol egymástól. Szomorú, és magával ragadó történet. Tanulság van és nincs egyszerre. A gördeszka iparággá vált a kilencvenes években. Abban a korszakban, amikor a nagy cégek, a jó arcú, reklámban használható madarakat, „sólymokat” keresték, a „csatornapatkányokkal” nem tudtak mit kezdeni. Mondjuk, ők se magukkal. Egy biztos, ilyen történetet csak az élet tud írni.
