Valentin napon debütált a mozikban a Bob Marley: One Love című játékfilm, amely a kasszáknál az előzetes várakozásokat is messze túlszárnyalta. Úgy látszik, emlékszik még a világ a reggae-sztárra. Nem véletlen, hogy 5-10 évente érkezik róla valami. Ennek apropóján a jobb Marley-filmeket gyűjtöttük most egy csokorba.
Csak a szépre emlékezem?
Ha rendszeresen követed a 4BRO oldalát, észrevehetted, hogy több cikket is írtunk a reggae-ről, Jamaikáról, valamint különféle reggae-zenészekről. Felmerülhet a kérdés bennetek, hogy akkor miért nem Marley-val kezdtük, miért csak most, és miért nem egy átfogó cikk keretében. Az ok nagyon egyszerű, 2Pac-hez és Biggie-hez hasonlóan ő is egyfajta szentté avanzsálódott. Nehéz kikutatni mi valós infó, és mi nem vele kapcsolatosan, lévén elképeszően sok életrajzi ferdítés látott róla napvilágot.
Érthető módon némiképp kozmetikázták a múltját, nem mintha olyan rossz ember lett volna, de mégsem volt egy szent, na. 10 gyerek 7 asszonytól valahogy csak összejött. Az évek során azonban Marley neve egy brand lett, amivel sok mindent el lehet adni. Ha olyan filmekről írunk, mint a Life and Debt vagy a Countryman, kevesen nézik meg, vagy olvassák el a cikket, hiába eredeti alkotások, nincs mögöttük egy olyan erős hívószó, mint Marley. A témánál maradva az is érdekes, hogy milyen tévképzet alakult ki az emberek fejében a rasztákról és a reggae-ről. A legutóbbi népszámlálás szerint a Jamaikában élő emberek kevesebb, mint egy százaléka vallja magát rasztafarinak. A reggae is inkább termék, a disco dancehall aktuális verziója pörög, nem a Roots. Hailé Szelasszié etióp császár (nevezzük nyugodtan diktátornak) körüli katyvaszról már nem is beszélve, aki köztudottan Bob Marley egyik inspirálója. Ebbe most nem mennék bele, csak egy infó a diktátorról: 1941-ig klasszikus ókori rabszolgatartás volt Etiópiában. Bob Marley későbbi éveiben az etióp ortodox egyházba való belépésekor hivatalosan is felvette a Berhane Selassie nevet. Ezeket többnyire nem részletezik a filmek, doksik, holott pont ez lenne a dolguk.
Ennek ellenére a Marley-ról szóló filmeket, dokumentumfilmeket szinte mind merem ajánlani, mert nagy szívvel készültek.
Nesta vagy Robert?
A filmek megnézése előtt azonban nem árt egy kicsit átfutni Marley életét. Főleg azért, mert a legtöbb film és doksi egy időszakra koncentrál, evidenciának veszik, hogy mindent tudsz róla, hiszen egy ikon. – Mondjuk nem itt nálunk.
Elsőként íme egy apró érdekesség: nem Robert (Bob) volt az első keresztnév, amit édesanyja neki szánt, hanem Nesta. Történt ugyanis, hogy mivel a Nesta elsősorban női név, az anyakönyvvezető önkényesen a Robertet rakta előre, így megpecsételve a Bobságot.
Robert Nesta Marley 1945-ben született és 1981-ben halt meg. Rettentően fiatalon, mindössze 36 évesen. Énekes, gitáros és dalszerző a reggae egyik úttörője, de messze nem ő találta fel a műfajt. Híres volt jellegzetes ének- és dalszerzői stílusáról. Marley reggae-hez való hozzájárulása nagyban növelte a jamaikai zene ismertségét világszerte, és a populáris kultúra globális szereplőjévé tette a kis szigetet, ezáltal felhívva sok helyi tehetségre a figyelmet.
The Wailers és egyéb kalandok
Bob a jamaikai Nine Mile-ben született, majd 12 évesen édesanyjával Kingston legrosszabb környékére Trenchtownba költözött. Bob Marley és Neville O’Riley Livingston (későbbi nevén Bunny Wailer) gyerekkori barátok voltak. Marley professzionális zenei karrierjét 1963-ban kezdte, miután Peter Tosh-sal és Bunny Wailerrel megalakította a Teenagers bandát. A felállást különböző néven ismerték: Teenagers, Wailing Rudeboys, Wailing Wailers, végül csak Wailers. Joe Higgs, aki a közelben lakott, tanította zenélni Peter Tosh-t és a srácokat, ahogy azt a Tosh-ról szóló cikkben írtuk is. A csoport 1965-ben kiadta debütáló stúdióalbumát, a The Wailing Wailers-t.
1968-ban Bob feleségével Ritával meglátogatta Jimmy Norman dalszerzőt bronxi lakásában, aki nagy név volt akkoriban, még Jimi Hendrixnek is írt. A nála töltött háromnapos jam session végül egy 24 perces kazit eredményezett. Roger Steffens, a „Reggae levéltárosa” szerint ez a kazetta ritka kincs, mivel bemutatja azt a törekvést, miszerint Marley-t igyekeztek betörni, ezáltal alkalmassá tenni az amerikai slágerlistákra. A The New York Times cikke szerint Marley különböző stílusokkal kísérletezett a kazettán, doo-wop, soul, a „Splish for My”-nél pedig az 1960-as évek előadóinak lassú szerelmes dalstílusát is alkalmazta. Érdekes kérdés, mi lett volna, ha valami nyálasabb funky, soul énekesként fut be. Benne volt a pakliban. A művész, aki még nem honosodott meg szülőföldjén, próbált Angliához vagy Amerikához hasonulni. Milyen jól tette, hogy hazament, megkereste a gyökereit, újra kitalálta önmagát és nekünk adta a szívét.
1969 újabb változást hozott a jamaikai zenében, az ütem még tovább lassult. Az új ütem egy lassú, egyenletes, ketyegő ritmus volt, amelyet először a The Maytals „Do the Reggae” című dalában volt hallható. Marley felkereste Leslie Kong producert, akit a reggae hangzás egyik fő fejlesztőjeként tartottak számon. A találkozás eredményeként a Wailers megtanulta a leckét, majd kezdetét vette az a korszak, amit te is ismersz.
A filmek Marley ezen életszakaszát nem igazán taglalják, többek között ezért is készült ez a cikk, hogy némi betekintést nyújtsunk a reggae megjelenése körüli világba. A The Wailers első albuma 1973-ban Catch a Fire címmel jelent meg, rocklemezként csomagolva. Mindezt egy egyedi Zippo öngyújtóval kiegészítve. Az Államokban egy ideig a reggae-t egyfajta soul-, blues-variánsként próbálták eladni. A stílus aztán széket kért a nagyok asztalánál. A stílusbeli értetlenséget jellemzi az is, hogy abban az évben a Wailers-t a funky-ban utazó Sly and the Family Stone számára előzenekarként szervezték le az Egyesült Államokban. Négy fellépés után a zenekart elbocsátották, mert népszerűbbek voltak, mint a főzenekar. A Wailers 1974-ben sajnos felbomlott, és a három fő tag mindegyike szólókarrierbe kezdett.
Mi a siker ára?
Wailers későbbi feloszlását követően Marley a zenekar nevén folytatta.
Sokat elárul a korszakról, hogy 1975-ben Marley az „I Shot the Sheriff” című dalának Eric Clapton által előadott verziójának világméretű népszerűsége révén ért el nemzetközi népszerűséget. Ha bombasztikus címet akarnék adni, azt mondanám egy fehér trójai faló kellett ahhoz, hogy a reggae eljusson az amerikai mainstreambe.
Akik a siker alapján ítélnek meg egy albumot, azt mondják Marley legnagyobb slágereket felvonultató albuma a Legend. 1984-ben jelent meg és minden idők legkelendőbb reggae-albumaként tartják számon. Marley egyébként mára amúgy is minden idők egyik legnépszerűbb zenei előadója lett, a becslések szerint még az élete során több mint 75 millió lemezt adtak el világszerte. 1975-ben Marley világszintű áttörést ért el a „No Woman, No Cry” élő változatával. Ekkor már figyelte a világ a cuccait. Érdekes módon az USA-ban a Rastaman Vibration (1976) albuma ért el igazi áttörést.
A filmek kedvenc időszaka
A legtöbb Marley-ról szóló alkotás az 1976-os évre fókuszál. Nem véletlen, hiszen sikere folytán és részben akaratán kívül politikai huzavonába keveredik. 1976. december 3-án, két nappal az általa szervezett ingyenes koncert (Smile Jamaika) előtt ismeretlen fegyveresek betörnek hozzá, melynek során felesége, valamint Don Taylor menedzser komolyan megsebesül. Bob kisebb sebeket szerzett a mellkasán és a karján. Sokan úgy vélték, hogy a gyilkossági kísérlet politikai indíttatású volt, mivel szerintük a koncert az egyik párt támogató gyűlésére épült. Ami persze nem volt igaz. A koncertet megtartották ugyan, de nagy stressz alatt. Ezt követően Marley két évre kvázi elmenekült Jamaikából. Majd 1978-ban egy általa kitalált rendezvényen (One Love Peace Concert) visszatért, hogy megnyugtassa a harcoló feleket. Az előadás vége felé Marley kérésére Michael Manley (az akkoriban kormányzó Népi Nemzeti Párt vezetője) és politikai riválisa, Edward Seaga (a szemben álló Jamaikai Munkáspárt vezetője) csatlakozott egymáshoz a színpadon, és kezet fogtak. Ha megnézitek a doksikat, megértitek, hogy miért volt ez egy igen jelentős momentum.”
Van love és film is
Bob Marley esetében tényleg érdemes doksikat nézni. Már az apja is megér egy misét, de a későbbi sztorik se gyengék. Nézőpont kérdése, ki mit részesít előnyben. Ha valaki a játékfilmeket kedveli, kezdje az idei filmmel, de mindenképpen nézzen meg egy doksit is. Érdemes akár többet is meglesni. Ez nemcsak róla, hanem a korszakról, a reggae-zenéről is szól, nem lesz unalmas egyik sem.
Bob Marley: One Love (2024)
Reinaldo Marcus Green filmje kapcsán felmerül a kérdés, hogy eddig miért nem készítettek róla ilyen játékfilmet. Külön érdekesség, hogy sok helyszín eredeti, vagyis ott forgott, ahol maga a mester is rúgta a bőrt, és pengette a gitárt, na meg kapta a golyókat.
Kingsley Ben-Adir véleményem szerint jó választás a szerepre. Noha Marley morcosabb alkat volt, a zenéi mégis olyanok, mint Adir arca, tele vannak szeretettel, de bátrak is egyben. Reinaldo Marcus Greent a rendezőt a Serena testvérekről szóló életrajzi film a Richard király, és Monsters and Menből is ismerhetjük. Doksikat meg azért kell nézni, mert azok jó esetben hűek a tényekhez.
Marley
2008 februárjában Martin Scorsese rendező bejelentette, hogy dokumentumfilmet kíván készíteni Marley-ról. A filmet 2010. február 6-án mutatták volna be, Marley 65. születésnapján. Scorsese azonban időbeosztási problémák miatt visszalépett. Helyére Jonathan Demme érkezett, aki a Steve Bing producerrel fennálló nézeteltérései miatt esett ki a pikszisből. Demme-t végül Kevin Macdonald váltotta, aki a Marley című filmet jegyzi, melyet 2012. április 20-án mutattak be. Ha csupán egy dokumentumfilmet néznél róla, vagy összesen egy filmre van időd, ez legyen az.
Kevin Macdonald neve ismerősen csenghet a 4BRO olvasóinak vagy a hegymászás szerelmeseinek. Neki köszönhetjük a már több cikkünkben is említett zseniális Zuhanás a csendbent.
ReMastered: Who Shot the Sheriff?
A Netflixről sok jó és rossz dolog is elmondható, most jöjjön a jó.
A rasztafariánus vallás, mozgalom erőszakos politikai elnyomása Jamaikában nemcsak frázisok a dalokban. Ne feledjük Peter Tosh halálát sem! Róla írtunk már ez ügyben. A jamaikai politikához köthető nyomozások, valamint a CIA-nak Bob Marley rejtélyes támadásával kapcsolatos érintettsége a mai napig kérdéseket hagy maguk után. Kavarások, zavarosban halászás, lövések a sötétben. Marley egyébként tudta, hogy ki az, aki rálőtt. Ezt a szálat boncolgathatták volna. A tag nem semmi egyébként, Bobnak szintén volt gengszter haverja, és az is nagy kérdés hova lettek Marley emberei pont azon az éjjelen. Kérdések, kérdések hátán. Pár választ azért kapunk. Kár, hogy ezeket a filmeket nem dobja fel könnyen a ’flix algoritmusa.
Bob Marley: The Making of a Legend (2011)
A hetvenes évek elején felvett, majd 30 év múltán előkerült felvételek alapján Esther Anderson egy jamaikai egy utazásra visz minket. Láthatjuk és hallhatjuk a fiatal Marley-t mielőtt még híres lett volna. A film a Wailers első próbáját mutatja be, amikor még csak álom volt egy jamaikai szupercsapat. Az albumok, számok elkészülésének körülményeit járjuk körbe. A reagge-zene és a rasztatudat erejét egy olyan forradalom elindulását, amely megváltoztatta a rockzenét és a kortárs kultúrát.
Bob Marley: Rebel Music
Jeremy Marre filmje nem a legszíneseb, szagosabb, de az egyik legautentikusabb alkotás. A többiek előtt végzett átfogó kutatást. TV-filmként egy sorozat részeként jött ki. Nehéz egy olyan ajánlóban az emberek figyelmét felkelteni, aminek minden filmje ugyanarról a témáról szól. De ebbe bele is tudsz nézni, mert fent van a YouTube-on is.
Ebben a filmben több nem látott klip és dal is felcsendül Többek között a Soul Rebel és a Heat Of The Day, ami véleményem szerint a legjobb dolog ebben a doksiban. A Soul Rebel 30 másodperce elképesztő, és nagy kár, hogy az Island Records nem hozza nyilvánosságra azokat a verziókat, amelyekben benne vannak a hibáik. A ska helyi hangzásai, jamaika népdalai, régi törzsi énekek. Egy egy új spirituális ébredés kezdete. A kitaszítottakon és szegényeken keresztül a rasztafari vallás és filozófia mind ott pezsgett, minden elem kezdett összeérni! Rengeteg gyakorlattal, próbálkozással és hibával, a The Wailers végül megszülte a saját hangzását. De több más ügy is szerepel ebben a dokumentumfilmben. Köztudottan Bob életében sok nő játszott szerepet. Egyetlen dokumentumfilmben sem figyeltek erre. Az 1976-os Miss World, Cindy Breakspeare-től is született gyereke, ők is nyilatkoznak Bobról. Felesége, Rita is beszél erről a témáról, és a nagyon fura nyitott házasságukról. De ne feledjük Rita más férfiaktól származó gyerekeit is örökbe fogadta Marley. Pátriárka volt, na. Így lett a Marley klán.
Jamaika nem csak a jamaikaiaké
Nemzetközi szinten Marley üzenete egészen érdekes kultúrákban is visszhangzik, valamint a különféle őslakos közösségekben is meglepően népszerű. Például a bennszülött amerikai hopi és havasupai törzs tagjai kimondottan nagyra értékelik munkásságát. A törzs tiszteletbeli tagjává választották. India-szerte pedig számos, szinte isteni, félisten jellegű oltárt láthatunk a Bob Marley rajongóinak számára.
Bob Marley kétségkívül a modern kultúra egyik legnépszerűbb és leginkább félreértett figurái közé tartozik.
Gettógyerek volt, aki Che Guevaráról és a Black Panthers-ről álmodott, és akár illegálisan is kitűzte plakátjaikat a lemezboltban, az utcán.
Ehelyett ma Bob Marley a rádiók kedvence, mosolygós jóindulat, karibi hangulat, hullámzó tenger, pálmafa és slágerek sora. Marley nem volt ilyen negédes cukorkabolt. Igen, a reggae dallamos, de elszánt és kimondottan lázadó. Marley sosem tartotta magát sztárnak. Ez a marketing kicsit kilúgozta a velejét, puhává tette, lealacsonyította. Bob Marley ennél sokkal többet ért.
Marley nem arról énekelt, hogy a béke könnyen eljöhet a világba, hanem arról, hogy a földi pokol túlságosan könnyen ragadja el az embert. A dalai az emlékei voltak, együtt élt a szegényekkel, látta a nyomort maga is. Marley nyers és igaz, és szíven üt, mint a híres mondata:
„Kisfiú koromban sírtam, mert nem volt cipő a lábamon. Aztán abbahagytam a sírást, amikor láttam, hogy egy baba sír, mert neki még lába sem volt.”
