Örök érvényű megállapítás, hogy a gördeszkás felszerelésünk legfontosabb része a lap és a cipő. Ennek egyértelműségét, talán még magyarázni sem kell, hiszen mindkettő elengedhetetlen ahhoz, hogy érdemben és élvezettel tudjunk gördeszkázni. Nem véletlen az sem, hogy erre a két termékcsoportra alapozzák a profik a megélhetésüket és ezeknek van globálisan a legnagyobb piaca. Pénzügyi és gazdasági szempontból a lapgyártás azonban jóval kisebb iparágnak számít, költségesebb az előállításuk és az árrés is kisebb rajtuk. Nem csoda hát, hogy a legnagyobb sportszergyártó, illetve sportruházati cégek a cipőikkel szivárogtak be, és vették át szépen lassan az irányítást a gördeszkázásban.
A Vans, a Nike SB, az Adidas Skateboarding, a New Balance, valamint a Converse uralja most ezt a piacot. Igaz, hogy a klasszikus, főként kosarábladázáshoz, teniszezéshez és európai focihoz kifejlesztett modelljeiket már a gördeszkázás hajnalán is előszeretettel hordták a riderek, ennek ellenére azonban sok gördeszkás mégsem érzi legitimnek jelenlétüket a szubkultúrán belül. Ennek több oka is van, melyek közül a multisportos identitás – vannak kifejezetten gördeszkások által vezérelt cipőgyártók – és a sportág kizsákmányolásán alapuló pénzorientált gondolkodás merül fel legtöbbször, mint megbocsáthatatlan bűn.
A mainstream márkákon túl vannak a másodvonalbelinek számító, a gördeszkázáson belül mély gyökerekkel rendelkező cégek, mint a DC, éS, Emerica, Etnies, Globe, Lakai, de ide sorolható még a Circa, vagy a Fallen is. Ezek próbálnak napjainkban is önazonosan működni, de saját múltjukból nehezen képesek kitörni. Emiatt inkább tűnnek fáradt, az életben maradásért kétségbeesetten küzdő, haldokló óriásoknak, mint a nagyokkal szembeszállni képes, a hazai pálya előnyeit okosan használó tapasztalt játékosoknak.
Van azonban egy harmadik vonal, amiben olyan iparági belsősök mozgatják a szálakat, akik kiábrándultak a tőkeelönyből induló, hypebeast-sneaker-kultúrán lovagoló corporate brandekből és nem hisznek már a régi nagyok felvirágzásában sem. Ez a néhány bátor, határozott elképzeléssel bíró arc nem a gördeszkás cipőpiac megreformálását tűzte ki célul, csupán alternatívát szeretnének nyújtani a csilivili dropok és limitált kollekcióktól megcsömörlött arcoknak. Vizsgáljuk meg, hogy a gyűjtésünkben szereplő független márkák hogyan is képzelik el ezt.
State Footwear
The Free and Liberated State, azaz a szabad és felszabadított állam – szól a cég mottója, ezzel is utalva arra, hogy noha természetesen üzleti alapokon működő cipőmárkáról van szó, ők teljes egészében a kultúrának szeretnének visszaadni. A céget 2016 januárjában indította útjára Kevin Furtadi, aki az egykoron a Tum Yeto cégcsoporthoz tartozó Dekline-nál dolgozott brand director pozícióban, így meglehetősen alapos rálátása van a dolgok működésére.
Furtado és a State célja, egy olyan gördeszkás kézben lévő cipőcég létrehozása volt, ami minőségi alapanyagokból készülő, strapabíró, könnyedén hozzáférhető és megfizethető cipőket kínál. Furtado felismerte azt is, hogy a skater owned kifejezés nem feltétlenül jelent egyet az underground működéssel, hiszen rögtön úgy nyitott, hogy a deszkások körében okkal gyűlölt Zumiez üzletláncba is beintézte. A Jenkem magazinnak adott interjújában azonban nem győzi hangsúlyozni, hogy ezzel a lépésével nem villára és sportkocsikra gyűjt, hanem egyszerűen csak így tudja fedezni a felmerülő gyártási és a csapattal kapcsolatos költségeket. A cipőket, (amiket, mint szinte minden egyes cég esetében Kínában gyártat) egy-két saját feature-t leszámítva a klasszikus modellek formavilágából táplálkozik és 55-60 dolláros áron kínálja, amivel bőven a nagy cégek kiskereskedelmi árai alá megy. A projekt mögött deszkás oldalról olyan arcok állnak, mint Ben Gore, Matt Rodriguez, Jon Nguyen, Christian Maalouf, Kevin Coakley és Brian Powderly, míg az üzemeltetésben a Static-ért felelős Josh Stewart és a Habitat atyaúristene, Joe Castrucci segíti.
The Free and Liberated State, azaz a szabad és felszabadított állam – szól a cég mottója,
ezzel is utalva arra, hogy noha természetesen üzleti alapokon működő cipőmárkáról van szó,
ők teljes egészében a kultúrának szeretnének visszaadni.
Straye
Teljesen más marketingformulát követ a Straye, ami mögött a Los Angeles-i streetwear világ feketeöves nehézsúlyú bajnoka, Angel Cabada áll. Neki köszönhettük korábban a Krew és a Supra márkákat, így van fogalma arról, hogy mibe is vágta a fejszéjét. A Straye mondhatni rárúgta az ajtót a gördeszkás világra, ennek ellenére szinte még az előszobába sem sikerült bejutnia. Pedig olyan arcok sorakoztak föl már induláskor is a márka mögött, mint Jamie Thomas – aki egy az egyben átjátszotta a Straye nek egykori márkájának, a Fallennek az Insta-accountját -, vagy Chad Muska, aki ezzel egyidőben még nagyban a Suprának dolgozott és nem is nagyon tudta megmagyarázni a Straye-vel való összeolvadását, csupán néhány ködös kijelentéssel próbálta oldani a körülötte kialakult ellentmondásokat.
A Straye mondhatni rárúgta az ajtót a gördeszkás világra,
ennek ellenére szinte még az előszobába sem sikerült bejutnia.
Azóta bővült a deszkás palettájuk Windsor Jamesszel, Boo Johnsonnal, Dane Vaughnnal és Antwuan Dixonnal is, akik LA környékén még csak-csak számítanak, de a globális gördeszkázást tekintve egy ideje már súlytalanná váltak.
A cipőik egyébként szintén az egyszerű formavilágokat követik és a nagyon kedvező 45-60 dolláros sávban mozognak. A cég bátran hangoztatja, hogy a piacon található legtartósabb cipőkről van szó, amivel kapcsolatban azért már ránézésre is vannak kétségeink. A márka célkeresztjében főként a fiatalok állnak, vagyis ahogy ők állítják a profiktól kezdve a pózereken át a celebeken és Instagram sztárokon keresztül mindenki, amit valóban alá is támaszt rendkívül harsány termékpalettája – amik közül azért nehezen tudna választani egy real gördeszkás. Cabada egyébként valamit megint nagyon jól csinált, ugyanis 50%-ban bevásárolta magát a cégbe a BBC International cipőgyár, ami olyan márkák cipőinek gyártásáért felel mint a Tommy Hilfiger, a Polo Ralph Lauren, a Reebok, a K-Swiss, a Marvel, vagy éppen a Universal. A partnerség keretében Cabada ezentúl a dizájnért és a marketingért, míg a BBC a gyártásért és az értékesítésért felel majd.
Last Resort AB
A Last Resort AB a legfiatalabb cég a cikkben tárgyalta közül – tulajdonképpen miattuk született ez az írás is – és egyelőre az egyetlen, amihez Magyarországon is hozzá lehet jutni. A márka mögött a Polar deszkák atyja, a gördeszkás világ egyik legnagyobb különce, a svéd Pontus Alv áll. Az egykor profi státuszban gördeszkázó Pontus karrierje során olyan cégóriásokkal dolgozott együtt, mint az Emerica, a Converse, vagy a Nike.
A Last Resort AB indulását kísérő interjúkban hangsúlyozza is, hogy valamilyen szinten tiszteli a nagy cégeket, könnyen és jól lehetett velük együtt dolgozni, és manapság már a profi deszkásaikat is megfizetik, ami nagy szám ahhoz a korszakhoz képest, amiben ő nőtt fel. Mégis, teljesen lelketlennek és mesterkéltnek érzi az egészet és úgy volt vele, hogy itt az ideje egy 100%-ban gördeszkás kézben lévő cipőcég létrehozásának. A Last Resort AB-vel a hozzá hasonló kreatív fiataloknak kíván opciót kínálni a márkajelzésekkel elhalmozott – amiket Pontus kifejezetten utál és igyekezett minimalizálni is saját márkája esetében – corporate márkák erdejében. Persze tisztában van azzal is, hogy nem a személye, hanem a gyártott termék dizájnja és minősége az, amivel tömegeket képes lehet maga mellé állítani.
A cégben rajta kívül a tulajdonképpeni ötletgazada, Sami barátja tölt be fontos szerepet, aki talált neki egy olyan gyárat Vietnámban, ahol olyan cipőket tudnak gyártani, melyek kiskereskedelmi árát képesek tartósan 100 euró alatt tartani. A cél tehát egy végtelenül letisztult, márkajelzés mentes, teljes mértékben gördeszkás szemmel kialakított, olcsó és minőségi cipő gyártása volt. Ez Pontus szerint tökéletesen meg is valósult és bízik benne, hogy a már meglévő üzleti partnerei segítségével a cipőbizniszt is úgy felforgatja majd, ahogy a Polarral tette anno a gördeszka lapok piacával!
A Last Resort AB a kreatív fiataloknak kíván opciót kínálni
a márkajelzésekkel elhalmozott corporate márkák erdejében.
Cariuma
A brazil csoda, ami alig néhány hónap alatt szinte a teljes internetet letarolta, beszámolt róluk a Vogue, a Highsnobiety, a Forbes és a The Berrics is. Persze ez a masszív marketinggépezetének köszönhető, azonban az mindenképp megsüvegelendő, ahogy szépen lassan mind a divat, mind pedig a gördeszkás kultúrába beszivárogtak. Az előző márkákhoz képest a riói Cariuma egyébként inkább a divatra, mint core gördeszkás mivoltára helyezi a hangsúlyt. Utóbbira is támaszkodhatna, mert két boardsport-fanatikus alapította, azonban ők egy teljesen más oldalról, a szimpátia elérésével igyekeznek maguknak rajongókat szerezni. Fenntartható, átlátható és környezettudatos. Ezek talán a legfontosabb buzzwordök manapság a divatvilágban, a Cariuma pedig igyekszik teljes mértékben megfelelni a modern elvárásoknak. Újrahasznosított és visszakövethető természetes alapanyagokat használnak (pl: bambuszt, pamutot, parafát) mind a cipők mind pedig a csomagolások esetében, a vászont fair trade kereskedelem útján beszerzett pamutból készítik, mindezek mellett teljes kínálatuk 43%-a vegán.
Annak ellenére, hogy a dizájn fontosságát is hangsúlyozzák, a Cariuma ismert fazonok újragondolásával dolgozik. A zöld felfogás és etikus gyártás azonban az árcédulákon is meglátszik, a cipők szinte kivétel nélkül a 100 eurós határon mozognak. A review-k egyébként sok-sok pozitívumot írnak a Cariumaról és profi gördeszkás csapatának tagjai is elismerően nyilatkoztak róla.
Meglepő, de olyan arcokat sikerült már első körben leigazolniuk, mint a legendás Mike Vallely, a Tampa AM győztes portugál zseni, Gustavo Ribeiro, vagy a no stance stílusa miatt manapság nagyon felkapott, Leandre Sanders. Rajtuk kívül a Berricset tulajdonló Steve Berrának is rögtön kedvencévé váltak a cipők, aki nem győzött ömlengeni róla a Berrics social felületein.
Fenntartható, átlátható és környezettudatos. Ezek talán a legfontosabb buzzwordök manapság
a divatvilágban, a Cariuma pedig igyekszik teljes mértékben megfelelni a modern elvárásoknak.
Futottak még
HRS
A szofisztikáltabb és elegáns darabok kedvelőinek készít cipőt a HRS, vagyis a Human Recreational Services, amit a legendás Erik Ellington indított útjára az egykori Supra marketingmenedzser, Dennis Martinnal.
Mintegy érdekességként csaptuk a listához, mert árban és minőségben is teljesen mást képvisel,
mint a többiek. Ahogy Ellington is nyilatkozta, a HRS-t ízig-vérig a gördeszkázás táplálja, mégsem
kizárólag nekik szól, persze hogy is szólhatna egy luxusmárka az utcakultúrának.
Az egész HRS, amellett hogy tiszteleg a nagy divatházak luxusmárkái előtt, sokkal inkább igyekszik arra a sokat emlegetett tézisre alapozni, hogy a gördeszkások ízlése nagyban meghatározza a divat alakulását. És hogy ez mennyire nem csak egy elnagyolt megfogalmazás, olvassátok el az ide kapcsolódó cikkünket a Lous Vuittonról. Az időszakosan elérhető kínálatuk egyébként ritkán tartalmaz olyan modellt, amiben jószívvel elindulnánk deszkázni, főként a mokaszinok és hajóscipők vonalán mozognak, ezek árai pedig, a felhasznált prémium olasz alapanyagoknak köszönhetően a 300-1000 dollárig alakulnak.
Proper
Utolsó vizsgált márkánk a Proper, aminek múltja nagyon érdekes, jelene pedig legalább annyira bizonytalan. Ami miatt érdemes vetni rá egy pillantást az a tulajdonos személye, Shawn Baravetto, aki dolgozott többek között a Circa-nál és a DC-nél is, és a Nike SB-nél is ahonnan Product Line Manager pozícióból távozott azért, hogy az összes itt szerzett tapasztalatát (és nem kevés megtakarítását) a Properbe fektesse és kamatoztassa.
Footwear That Works a márka szlogenje, de a végeredmény azonban nagyon felemásra sikeredett. Egy ilyen rezümével rendelkező arctól, ha nem is többet, de teljesen mást vártunk volna arculat és dizájn terén is. Visszafogott eresztés lett a Proper, amit egy ideje nem frissülő webshopja is hűen tükröz. Bár úgy tűnik, hogy egy-egy modellből még azért lehet rendelni és Instagram-on is aktívak, legutolsó kollekciójuk 2019-ben jelent meg.
