Kiemelkedő és bizonyos szempontból egyedülálló háborús film, amit a hullámok fanatikusai tesznek emberivé, és persze Francis Ford Coppola látásmódja. Egy film, ami váratlan hatással volt a jövő nemzedékeire. A hollywoodi produkció, ami megteremtette a hullámszörf alapjait a Fülöp-szigeteken.
A 31,5 millió dolláros költségvetésű Apokalipszis Most egy rendkívül jövedelmező és egyedi háborús film lett, számos utalással a szörfözésre és a szörfkultúrára. 1979-ben írta John Milius és rendezte Francis Coppola. Lenyűgöző szereplőgárdát vonultat fel, köztük Marlon Brando, Robert Duvall, Martin Sheen, Larry Fishburne és Dennis Hopper. A film Willard kapitány (Martin Sheen) Vietnámon keresztüli utazását mutatja be. Az a küldetése, hogy megtalálja és megölje Kurtz ezredest (Marlon Brando), aki megőrült a vietnami háború alatt, bevetette magát a dzsungelbe, ahol az őserdei közösség istenként tiszteli őt.
Nevezhetnénk háborús road movie-nak is, ami egyben utazás az őrület és az elveszett
józan ész határán. Megfűszerezve a hullámok iránti szenvedéllyel, ami áthajtja az
egész filmet, Kilgore kapitány sosem lankadó lelkesedésével és hangszínével.
Hollywood hatása a Filippínókra
Az Apokalipszis Most amerikai dráma nem várt mellékhatásaként a Fülöp-szigeten meghonosodott a hullámlovaglás. Hogyhogy épp a Fülöp-szigeteken? Mert részben ott forgatták a filmet. Egy csendes, szinte még érintetlen halászfaluban, amit Baler Beach-nek hívtak a helyiek. A misztikus hangulatú öbölben való forgatáskor a film készítői még nem tudhatták, hogy egy új sportág veti meg lábait a szigeten. (Bár, ha nem a film, akkor kisvártatva a youtube vagy a turisták így is úgy is elhozták volna a nagyszerű adottságú helyre a szörfözést. „Két méteres hullámok!”)
Érdekesség, hogy a Fülöp-szigetek függetlenség napja egybe esik az amerikai függetlenség napjával, tehát július 4-én van. 1946-ban kiáltották ki önállóságukat épp az amerikai államoktól. Igaz, évszázadokig spanyol uralom volt a szigeten, onnantól kezdve, hogy Magellán rábukkant a szigetcsoportra 1521-ben. Egészen addig míg a spanyol-amerikai háborúban el nem bukták a Fülöp-szigeteket a spanyolok, Kubával és Puerto Ricoval együtt.
Viszont mindezeknek köszönhetően remekül beszél a helyi lakosság spanyolul, de még inkább angolul. Valamint a lakosság nagyrésze keresztény. Ez mind könnyen kezelhetővé és barátságossá teszi a körülményeket azok számára, akik oda szeretnének utazni.
A szigetcsoport több mint 7500 szigetet ölel fel, amiből csupán 800 lakott.
No de visszakanyarodva a filmhez, ahogy Kilgore alezredes üvölti: „There’s Always time for a few waves.” – Mindig van idő egy-két hullámra!
A Charlie Don’t Surf
Minden idők egyik legnagyobb és leghíresebb filmsora. Született azóta több azonos elnevezésű rock banda, nyílt ilyen nevű étterem Európában és Amerikában egyaránt, de még egy Call of Duty szintet is neveztek el így. Sajnos magyarul nem jön át, mert a fordítás megölte az eredeti pikantériát: „a sárgák nem sportolnak” nem ugyanaz, mint a Charlie Don’t Surf.
De ki az a Charlie?
A vitenami háborúban terjedt el ez a szóhasználat. Az amerikai katonák vietkong – vagyis Viet Cong -ellenségeiket gyakran „VC”-ként emlegették, a NATO fonetikai kódszavainak kezdőbetűiként: „Victor Charlie”. Amikor a csapatok a Viet Congról és általában a vietnami kommunistákról akartak beszélni, egyszerűen „Charlie”-ként emlegették őket.
Charlie’s Point: Szörfözés a háború alatt és aztán
Aki beírja a keresőbe ezt az elnevezést, az rögtön láthatja, hogy egy messzeföldön híres szörfparadicsomról van szó. Hogy honnan ered az elnevezés? Azt is a filmből tudhatjuk meg.
A film egy bizonyos pontján William Kilgore alezredes, alias Robert Duvall találkozik a lövész társával, Lance B. Johnsonnal (Sam Bottoms), egy szőke, napbarnított, egykori dél-kaliforniai profi szörfössel, azonnal szoros egység szövődik közöttük. Két művelet közti ráérő idejükben, vagy annak közepén másról sem beszélnek csak a deszkákról, hullámokról, és szörfös élményekről.
A film egyik leglátványosabb homéroszi pillanatában egy helikopteres támadás elpusztít egy vietkong falut, ahová főként csak azért ment az alakulat, mert Kilgore meghallja, hogy két méteres hullámok vannak arra. A csapatok partra szállnak, Kilgore megparancsolja Lance-nek és embereinek, hogy szörfözzenek a helyi hullámokon (Ki akarom próbálni a hullámokat! Hallotta mit mondtam? Eddig harcoltunk, most sportolunk!)
Utasítja egy beosztottját, hogy hozza a 8’6 Yater Spoon szörfdeszkáját, miközben döntő lesre készülnek. Mikor a tizenhét éves katona közbeveti: „Ez rettentő zűrös hely, tele van sárgákkal.”( It’s Charlie’s Point!”) Erre Kilgore lazán rávágja: „A sárgák nem sportolnak (Charlie don’t surf)
Néhány évvel azután, hogy az Apokalipszis most kultikus filmmé vált, az igazi Charlie’s Point turistalátványossággá lett, a hely pedig a Fülöp-szigetek szörfözésének fővárosa lett.
Az eredeti filmben vajmi keveset láthatunk effektív szörfözésből. De 2001-ben napvilágot látott egy 49
perccel hosszabb rendezői változat, Apocalypse Now Redux címen, ahol többet kaphatunk a sportból.
Valószínűleg Francis Ford Coppola-ban fel sem merült a filmjének hosszú távú hatása a helyi kulturális életre: Ahogy dolgozott a stáb, a helyi filippínók, például Edwin Nomoro a pálya széléről figyelték a forgatást. Nomoro 10 éves volt akkor, és mindennap lejött a tengerpartra, hogy lássa, ahogy a beach egy komplett csatajelenetté változott, egy teljesen élethű vietnámi faluval, és száguldozó helikopterekkel a feje fölött.
„Amikor a napi forgatás véget ért, a stáb néhány tagja a parton hagyta a szörfdeszkáját. Kicsit vártunk, azán a barátommal felkaptuk a deszkákat, és a vízbe vetettük magunkat. Megpróbáltuk utánozni az amerikai embereket, nem volt könnyű dolog, de nem adtuk fel. Saját magunktól tanultunk meg szörfözni, hamar ráéreztünk, és azóta sem hagytuk abba. Ez az életünk!
Miután rákaptak a szörfözésre a fiúk, elkezdtek tanítani másokat is. Egyre több embert hódítottak meg a hullámok és inkább gyorsan, mint szép lassan a turisták köreiben, külföldi szörfösök közt is elterjedt a hely híre, és egyre többen érkeztek a kisvárosba, szörfözés céljából. A hely neve a film után Charlie’s Point lett, és lett ismert világszerte.
Emellett Nomoro számára is elegyengette a jövőt: szenvedélyét a megélhetésre tudta fordítani, és több mint 40 év elteltével még mindig pénzt keres abból az iparágból, amelynek létrehozásában segített.
„Van egy kis szörf bázisom, néhány bérelhető szörfdeszkával. Oktatunk is. Emellett van néhány kiadó szobám szörfösök számára.” – mondja. „A film technikailag megváltoztatta az életemet. A mai napig ez a szerelmem és az életem, ebből etetem a családomat és iskoláztatom a fiaimat.”
Baler ma már nagyon nem az az álmos halászváros, ahol Martin Sheen és Robert Duvall partra lépett évtizedekkel ezelőtt. Hatalmas szállodák sorakoznak a tengerparton, és egyre-másra épülnek újabbak.
A helyi turisztikai hivatal szerint 2018-ben legalább 80 ezren jártak ide. A legtöbb látogató filippínó – manilai lakosok, akik csak egy hétvégét szeretnének szörfözni – de egyre nagyobb a külföldiek aránya.
Idézet egy idézetből
John Milius később elárulta, hogy a „Charlie don’t surf” kifejezést Ariel Sharon volt izraeli miniszterelnök megjegyzése ihlette az 1967-es hatnapos háború alatt.
Úgy tűnik, miután Sharon megnyerte az Aquabai csatát, egy lándzsával a kezében merülni ment. Miután levadászott néhány halat, és legénységével elfogyasztotta azokat, ezt mondta: „Megesszük a halaikat”, mintha azt mondaná: „Idejöttünk, elpusztítottuk mindenüket, és most megesszük a halaikat is a vizeikből.”
A „Charlie Don’t Surf” című mondattal a forgatókönyvíró ugyanazt az üzenetet akarta eljuttatni a közönséghez – „Megöltük őket, és most elvesszük a hullámaikat is.”
John Milius kijelentette, hogy szeretné hangsúlyozni a vietnami háború nyugati parti érintettségét, főként azért, mert „az amerikai kultúra ekkor Kaliforniában összpontosult, a hippikkel és a beatnikekkel.” Még Malibuba is elvitte Robert Duvallt, hogy a színész eredetiben lássa, milyen stílusról, életérzésről van szó, és hogy meghallgassa a klasszikus szörfös zsargont.
Néhány évvel ezelőtt az Apokalipszis Most-ban használt két szörfdeszkát elárverezték. Az egyik egy pintail modell, amelyen Reynolds Yater mester matricája és logója volt. A másikat Francis Ford Coppola tartotta meg. Valójában a két deszka pontos eredete még mindig rejtély, több mint 40 évvel a film megjelenése után.
Nagy élmény a film hullámokkal együtt és azon túl is, nagy alakításokkal, csodás látványvilággal és érdekfeszítő történettel. Csak bíztathatok mindenkit, hogy megnézze. Még azokat is, akik amúgy nem szeretik a háborús filmeket.
