Egy generáció poszterautója – Lamborghini Countach

Mitől lett a Lamborghini Countach a történelem talán legikonikusabb alakú szuperautója?

Nem titok, hogy azok az autók, amelyek megdöbbentően futurisztikusnak tűntek hajdanán, általában rosszul öregszenek. A 70-es évek a szárnyakról, ékekről és szögekről szóló korszakában az autótörténelem legradikálisabb dizájnjait mutatták be. A Countach azon maroknyi autó közé tartozik, amely még fél évszázaddal később is előhozza a sokkfaktort, ha valaki rápillant.

A jövő nem egyszerre történik, kis jövők néha becsepegnek a jelenbe, ezen alkotások nem csak zenék, regények, filmek lehetnek, hanem az iparművészeti szintet elérő alkotások. A formatervezés és a mérnöki bravúr bátor találkozásai. A jó forma jóformán semmit nem változott az elmúlt 51 évben, és mégis időtlenül modernnek tűnik. A Lamborghini Countach volt a világ első modern sportautója, amely menővé tette az „ék” autókat.

A Miura árnyékában szinte csak érdekességként egy melléképületen a Carrozzeria Bertone karosszériaépítő cég kiállítóterében az autógyártó egy szögletes „frankenstein” járművet is kiállított, maga sem tudta, hogy ez mennyire meghatározza majd a jövőképét: ez volt a Lamorghini Countach.
Egyáltalán nem számított, hogy egy eldugott standra került az autó. Teljesen lesokkolta az autórajongókat, mintha tényleg egy időgépből dobták volna ide ezt a modellt. Azonban még közel sem állt készen. Két évig tartó, intenzív munkára volt szükség, hogy a Countach gyártásba kerüljön, a motor hűtéséhez például légbeömlőket kellett vágni a karosszériára, és pár centiméterrel az orrát is megemelték. Végleges változata csak 1974-ben került piacra (LP400 néven).

A Lamborghini meg versenyfutásba kezdett az idővel, mert akkora felhajtás indult meg a modell körül. A lelkes és gazdag vásárlók ezt a futurisztikus bemutató autót akarták az utakon. A verseny nagy volt a gyártók között. A Lambo még underdog volt ebben az időszakban.

A vállalat kezdetben traktorokat gyártott. Egyes források szerint Lamborghini tervezőnek jelentkezett
a Ferrarihoz, ahol Enzo „Comandante” Ferrari kinevette és lefitymálóan azt tanácsolta, ha ennyire ért
a traktoros Lamborghini az autókhoz, csináljon ő autót. Ferruciot „visszaküldték” a traktorokhoz.

Erre Lamborghini megalkotta a Miurát. Ez volt az első középmotoros utcai sportkocsi, és egyben a szupersportkocsik kategóriájának megteremtője. A Lamborghini a Ferrarik legfőbb ellensége lett. A Countach meg egy technikai K.O.-val ért fel akkor a Ferrarinak.

A Countachnak sikerült átvennie a Lamborghini korábbi sikereit a Miurával, és azt egy olyan trenddé alakítani, amely a következő 50 évben is folytatódott. Mérnöki szempontból a Countach LP500 prototípus alapvetően versenyautó volt, de az utcára szánták. Ez beindította az emberek fantáziáját.

A pozitív fogadtatás ellenére a Lambo alapítóját, Ferruccio Lamborghinit meg kellett győzni. Végül is az ő büdzséjére ment a játék. Fogadást kötött Bob Wallace tesztpilótával, hogy ha a „kiwi” el tudja vinni a prototípust Sant’Agatától a szicíliai Targa Florioig és vissza anélkül, hogy elromolna, akkor ő engedélyezi a projektet. Wallace 1972 májusában teljesítette a hozzávetőleg 2500 kilométeres utat, és a legenda szerint visszatérése után a Lambo pátriárka irodája előtt megnyomta a Countach kürtjét. Ferruccio állítólag csak elmosolyodott és vállat vont. A Countach elstartolt, és az elkövetkező 16 évben öt generációt élt meg a modell, amelyek mindegyike sajátosabb volt, mint az azt megelőző modell.

De honnan a név?
A neve ugyanolyan pimasz volt, mint a kinézete. A „Countach” egy piemonti kifejezés, amit talán legjobban úgy lehetne lefordítani, amikor valaki meglepődésében azt mondja, hogy „Te jó ég”!

A szóbeszéd szerint Nuccio Bertone mondta ezt, amikor először meglátta a Gandini által tervezett prototípust. Az alkalomnál Ferruccio Lamborghini is jelen volt és eldöntötte, hogy ez lesz a típus neve. Egy másik verzió szerint ezt maga Lamborghini mondta amikor meglátta a formatervet. Egy harmadik verzió szerint ez Gandini egyik kollégájának volt a szavajárása, aki gyakran mondogatta a Countach tervezése közben, míg végül a kifejezés ráragadt az új autóra.

Színek harca
A Countach hivatalos színe az élénk sárga, de a Lambo sosem ragaszkodott a színekhez annyira. Ennek a Ferrari a fő oka. A legtöbb Ferrarit a piroshoz kötik, mert ez volt Olaszország hivatalos színe a nemzetközi versenyeken, így kezdődött a Ferrari. Viszont a Ferrari hivatalos színe a sárga, amit a cavallino (a lópajzs szimbólum) háttere is bizonyít, mert ez Modena, Enzo Ferrari otthonának a színe.

Lamborghini válasza erre az előre menekülés, vagyis az úttörő és merész színhasználat, Countach és a Lamborghini Diablo olyan ikonikus színeket viseltek, ami előtte máshol nem fordult elő, mint pl. a Metallic Blue Tahiti és a Thirty Metallic, de lehetne folytatni a sort. Ma már mindenkinél nagy a színválaszték, de ez is egy Lambo újítás volt, vagyis előremenekülés a Ferrari miatt.

A jövő formája – az „olasz ék”
Az „olasz ék” formát Marcello Gandini álmodta meg, aki a Miura után kezdett el kísérletezni egy szokatlanabb formanyelvvel olyan gyártók számára, mint a Lancia, az Alfa Romeo és a Lamborghini. Valójában az 1968-as Alfa Romeo Carabo és az 1970-es Lancia Stratos Zero a Countach közvetlen előfutára volt, így rengeteg a hasonlóság a három modell között. Gandini tényleg imádta vonalzóval szabni a szögeket.

A tökéletesen szögletes orr, egyedi oldalsó küszöbök, mára sajnos megszűnt felpillantó pop-up fényszórók és a brutálisan lecsapott hátsó rész mellett az autó csak lapos üveglapokat használt. Semmi nincs, ami megszakította volna Gandini trapéz alakú remekművének vonalait, oldalsó tükrök sem kerültek rá. Minek is visszapillantani, mi a jövőbe megyünk. A showmanship utolsó felvonásaként az ajtók drámaian, ollószerűen nyíltak fel. Az ollós ajtók a Lamborghini jelképeivé váltak, amelyek a Diablo, a Murciélago és az Aventador valamint más kiadású modelleken is megjelentek. Az ollós ajtókat működés közben látni ma is esemény, de képzeld el, milyen észbontó volt az 1970-es években.

Letisztult, futurisztikus vonalaival a Countach LP 500 könnyen bekerült az akkori összes nemzetközi autós magazinba. A drámaian hátrasöpört szélvédővel és kidudorodó légbeömlőkkel a Miura az akkori ízlés szerint szebbnek számított. A Countach azonban lehetetlen volt, és a lehetetlen mindig megnyerte a fogaskeréklelkű emberek gépszívét.

Meghalni a szépségben
De minden szépségnek ára van. A Countachba bemászni se egyszerű, de a tulajdonosoknak tornásznak kellett lenniük ahhoz, ha parkolóhelyre tolattak a kamerák kora előtt ezt csak úgy tudták, hogy kinyitották az ajtót, félig kilógva, megfordulva, a küszöbön egyensúlyozva átnéztek az autó hátulja felé. 1975-ben erre egy kis periszkóp tükör jelentett megoldást, amelyet a tetőre szereltek fel a jobb láthatóság érdekében. Az autó gyártásának első négy évében mindössze 158 darab LP400 Periscopica készült, mert ezt a funkciót sajnos ezt követően leállították. Aztán győzött a józan ész az olasz stílus felett, felkerült a visszapillantó az ajtókra.

A 70-es évek jövőjére a 80-as évek tartott igényt
1980-as évek a rendkívüli pazarlás évtizede volt. Az olajválság után a Nyugat megrázta magát és a kapitalista buli tovább folytatódott. Drága, hangos, nehéz, nem baj csak jól nézzen ki. Emellett fegyver és autómánia, csillagháború és sci-fi.

Az 1980-as évekre a legtöbb ember a popkultúrán keresztül lát rá. Pénz, csillogás, a drogok, a szupermodellek drága autók mellé támaszkodva. Az emberek többségénél ez a helyzet. A rockzene mellett elszabadultak a szintetizátorok, és a futurisztikus Jean Michel Jarre, Vangelis-szerű syntwave electro zenék. Ez a stílus szinte könyörgött a Lamborghini féle formavilágért.

Az elsuhanás évtizede. Két versenyző, élénk piros csík a naplementében, amelyek 290 km/órás sebességgel haladnak. Hátul nyolc kipufogócső felhorkan, morog, ha meghallod a hangját, érzed, ez képes megidézni a démonokat. A Ferrari Testarossa és a Lamborghini Countach. Mindkettő radikális, gyors, olasz. Akkoriban az olasz szinte a menőség szinonimája volt. Olaszos, tehát művészi, reneszánsz. Valóban művészet olyan csábító autókat készíteni, mint ezek.

Forma 1-es safety carnak sok autót használtak, de kevés volt olyan lenyűgöző, mint Countach fellépése a Monacói Nagydíjon 1980 és 1983 között. Mindenki ezeket nézte, nem a Forma 1-es széria rakétákat.

Bár 1974 és 1990 között kevesebb mint 2000 Countachot gyártottak, a hatása felmérhetetlen.
Stílusa és teljesítménye miatt majd minden autós-versenyzős filmben szerepelt,
mint pl. Cannonball Run és a Speed Zone, Fast and Furious stb.

Annek ellenére, hogy a hetvenes évek találmánya, mégis a nyolcvanas éveket meghatározó formaként szokták reprezentálni, pl. a Kung Fury-ben is. Sajnos a ritka autókülönlegességekre rátapad az újgazdagok kivagyisága, csillogási vágya. Így kerül az autó olyan megalázó helyzetekbe, hogy a Leo által alakított A Wall Street farkasa lebreakeli ezt a ritkaságot. Érdekes kontraszt a letisztult forma és az emberi katyvasz találkozására. Ha egy mérnök így látja az autóját, biztos szívroham kerülgeti.

2021-ben új, limitált szériában a modellt újjáélesztették, 112 példány készült.

Amikor a Lamborghini 1971 márciusában a Genfi Autószalonon bemutatta Gandini prototípusát, az autóipar kissé meghökkent a szögletes, ék alakú alkotástól.
A Countach több volt, mint pusztán a kamasz fiúk vágyálma, vagy a beérkezett nagymenők státuszszimbóluma. Egy jel volt a jövőből.

Joggal mondhatjuk, hogy a jövő ékautós időutazásának küldetése sikeres volt, mivel a Countach az 1970-es évektől az 1990-es évekig az autós beszélgetések alapvető része volt. Ötven évvel a debütálás után még mindig befolyásolja a márka irányvonalát. Segítette a Lamborghinit túlélni történelmének legnehezebb éveit, és a nevet a mai rocksztárstátuszba emelte. Ha beírod a YouTube-ra, hogy „lambo”, tucatjával fogsz zeneszámokat találni, aminek ez a címe. Még japánokat is. Egy forma mind felett. Countach.

The Cannonball Run Countach: Supercar Legend | Full Documentary