Ahogy a székely vicc mondja: Ez nem tudom mi, de jön valahonnan, és megy valahová.
Egy meg egy az nem kettő, hanem három. Legalábbis az újragondolt, mashup albumoknál, ahol két egymáshoz nem illő zenéből születik meg egy teljesen új esztétikai tartalom. Barangoljunk el az internet kies vidékeire, ahol bizony kincsek is vannak.
A statisztikák azt állítják az internet fele pornó, a másik fele kismacskás videó. A maradékon osztoznak az emberi civilizáció többezer éves kultúrájának vívmányai. Vagy az előbbi lenne valójában az emberi civilizáció? Mielőtt belelovalnám magam egy vaskos puzsérizmusba, hogy kiátkozzam a világmindenséget, a másik énem csendben megjegyzi, hogy az emberiség maradéka is próbálkozik. Csak ha felnyomsz az orrodba egy fogkefét, arra többen kíváncsiak, mintha éveket töltenél zenék bütykölésével. Mi mégis inkább az utóbbit fogjuk megosztani.
A digitális kor hajnala, a Napster, a fájlcserélők elhozták azt a világot számunkra, hogy nagy mennyiségben férünk hozzá zenékhez. Ez az átlagember számára sok albumot jelent. Egy zeneőrült számára a zene minden részét jelenti, acapellák, hangsávok, effektek halmaza. Nem is kellett sokáig várni, hogy ez visszahasson magára a kultúrára is. Eddig úgy képzeltük el a zenészt, hogy játszik valamilyen hangszeren, aztán megjelent a DJ, aki a lemezen játszik.
Minek nevezzük azt az embert, aki pusztán szórakozásból szétbont zenei albumokat és összeépít más albumokkal?
A mashup ma már egy külön virágzó zenei kultúra, ami a saját öntörvényű világát éli. Azért öntörvényű, mert nem mindenki engedi meg, vagy ad rá engedélyt, hogy szétszedjék az ő saját zenei produktumát. De a remixelőket, vagy pontosabban az összemixelőket, a jogszabályok a legritkább esetben érdeklik.
A különböző elemek keveréke vagy összeolvadása, még ha sok ember számára zavaró is, mások számára meg egy új zene, új tartalommal. Újragondolást nem lehet azzal elintézni, hogy ezek csak remixek, különösen nem, ha két előadó, két konkrét albumát illesztik egymásra. Ezt divatosan nevezhetnénk epic battle-nek a nagyok csatájának is.
Egy cinikus ember azt mondhatná, hogy tulajdonképpen jórészt olyan albumokról beszélünk, amik amúgy is hangmintákból épültek fel, amit lelopkodtak innen onnan. Tehát csak ezeket a sample-ket, hangmintákat cserélgetik. De ahogy a hip-hopot, vagy bármilyen hangmintákra épülő zenét sem lehet ennyivel elintézni, a jó mashup albumok is trükkösebbek. Egyfelől, sokszor egy új verzió három-négy előzményből épül fel. A riffeket, kis hangokat teljesen másképp használják, mint az adott kor, amikor készült. A másik meg a Kolumbusz tojása hatás, hogy könnyű azt mondani, ja ezt én is meg tudta volna csinálni. A lazán egymáshoz illeszkedő számok mögött több száz óra kísérletezgetés van, amikor meg nem jött ki semmi értékelhető. Mi most az értékelhető részével foglalkozunk.
Eddig úgy képzeltük el a zenészt, hogy játszik valamilyen hangszeren, aztán megjelent a DJ, aki a lemezen játszik. Minek nevezzük azt az embert, aki pusztán szórakozásból szétbont zenei albumokat és összeépít más albumokkal?
Danger Mouse: The Grey album
Danger Mouse kísérleti projektként hozta létre a Grey Albumot 2004 februárjában, amelyet korlátozott, 3000 példányban megjelent kiadásra szánt. Az volt az elképzelése hogy a Beatles „White” albumát, és Jay Z „Black” albumát egybemixeli, de az egészet. Ez egy játék volt részéről, egyfajta zenei hobbi.
Danger Mouse nem kért engedélyt a Beatles anyagának felhasználására. A Jay-Z acapella felvételei, bár szerzői jogi védelem alatt álltak, kereskedelmi forgalomba kerültek. Az EMI kiadó ezt a szabadfelfogású projektet beperelte és minden hivatalos megjelenéstől eltiltotta. Dangernek Mouse-nak csak a neve veszélyes, egy multival szemben nem tudott sok mindent tenni.
Érdekes ebből is látni a korszakok közti különbséget. Míg az egyik előadó perel, a másik ösztönzi, hogy terjedjen az alkotása. Furcsa visszagondolni erre, de 2004-ben, habár volt internet, az EMI records komolyan gondolta, hogy el lehet egy ilyen albumot tüntetni.
Egy zeneipar ellenes aktivista csoport, a Downhill Battle, kitalált egy eseményt, Grey Tuesday néven. Ez már nagyon 2021 szagú volt, mert ez egy elektronikus polgári engedetlenségi eseményt képzeltek el 2004. február 24-én. A résztvevő webhelyek 24 órán keresztül ingyenesen letölthették a The Grey Album példányait, így tiltakozva az EMI leradírozási kísérletei ellen. Csak ezen az egy napon több mint 100 000 példányt töltöttek le. Soha még remix albumnak ekkora visszhangja nem volta médiában. Az is igaz, hogy előtte nem is volt nagyon példa arra, hogy két konkrét teljes albumot egybe építsenek. Számokat egymásba mixelni annyira azért nem nagy kunszt, de kimondottan két albumot, ahhoz azért kell fantázia.
Danger Mouse-t egyébként a Gnarls Barkley zenei projektből ismerheted, neki köszönhetjük a Crazy-t de MF DOOM-mal is van közös albuma, ami nagy szó.
Jay-Z az esettel kapcsolatban több interjúban elmondta, hogy mivel a hip-hopból jön, ami eleve a hangmintázásra épül, furcsa lenne, ha kiakadna ezen. A saját életében pedig egyfajta házi mém lett, hogy van egy albuma a Beatlesszel. Azt is érdekesnek tartja, hogy mivel ez egy 3000 példányban kiadott kísérleti kalózkiadvány, ő valahogy nem kapott belőle tiszteletpéldányt. Neki magának kellett azt az élményt megélnie, hogy kutatnia kell, hogy vegyen egy saját példányt magából. Ezt nagyon vicces élménynek tartotta.
Paul Mcartney saját bevallása szerint később próbált beszélni az EMI kiadóval, hogy ez egy új korszak, és ez egy tribute album. Interjúkban említette azt az egyáltalán nem elhanyagolható zenetörténeti érdekességet, hogy sok fehér zenész koppintott le riffeket, témákat, régi fekete blues és rock’n’roll előadóktól. Elvis első albuma is tulajdonképpen fekete előadók számainak feldolgozása. Tehát maga Sir Paul áldását adta a lemezek frigyére. A Grey albumot meglepetésre több zenei magazin is az év (2004) legjobb albumai, közé választotta.
Paul Mcartney saját bevallása szerint később próbált beszélni az EMI kiadóval, hogy ez egy új korszak, és ez egy tribute album. Interjúkban említette azt az egyáltalán nem elhanyagolható zenetörténeti érdekességet, hogy sok fehér zenész koppintott le riffeket, témákat, régi fekete blues és rock’n’roll előadóktól. Elvis első albuma is tulajdonképpen fekete előadók számainak feldolgozása.
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, és ezt itt lehet szó szerint is érteni, hiszen egy vegyesfelvágott, egy zenei salátabár amiről is szó van. Külön kihangsúlyozom, hogy mashup, és remix számok albumok ezreit lehet találni. Ez egy trend. Azt, hogy Mariah Carey éneksávja alá bevágnak egy housemixet, azokat ne várd itt tőlem, hogy minősítsem. Nem tartom magam sznobnak, sőt rosszabb a helyzet, a ketchupot meg tudom inni kólával, és a McDonald’sban is eszek, ha úgy van, de a Gumimaci, vagy Hupikék Törpikék eurodisco slágereket hallgató emberekre mindig furcsán néztem. Létezik pár album, ami több mint trendi számok összemixelése.
Ami két előadó munkásságára koncentrál az szép tiszteletadás az előadóknak, és érdekes zenei játék. Arról nem is beszélve, hogy jóval nehezebb is ezeket összeépíteni. Mégis van pár album, ami bár nem két zenekar számainak mixe, hanem sokkal többnek, de saját maguk által felállított mércét messze túllépték.
Az itt következő 4 remix album túlmutat a trendek aktuális hullámain.
Dean Grey American Edit
(Green day vs Everybody (Madonna, Oasis,Johnny Cash, Queen, Dire Staits)
Itt is az a furcsa helyzet állt elő, hogy a lemezkiadó perelte az ausztrál remixelőket, Billie Joe (Green Day énekese) viszont maga adta ki nekik a hangsávokat, mert rajongója volt a projektnek. A vita ellenére a lemez vezető kislemeze, a Boulevard Of Broken Songs a világ számos rádiójában az év legtöbbet játszott dalává vált. Ausztráliában a billboard első helyén is csücsült, ami nagy szó egy bootleg remix albumtól.
Illinoize – Sufjan Stevens vs Hip hop by Tor
Na most azt tudnod kell, hogy ma már Sufjan Stevens egy sztár az angolszász világban, de amikor ez a remix album készült 2005-ben nem volt legendás státuszban, sőt sokan emiatt a mashup album miatt ismerték meg. Én is. Ez furcsa lehet a Sufjan rajongóknak, de sokan innen ismertük meg. Ez a mashup egy klasszikus.
Ha unatkozol és nincsenek problémás rapper haverjaid, vagy csak egyszerűen nem tudsz füvet szerezni ez az album fog segíteni, hogy legyen. Mármint haverod, a másik illegális Magyarországon.
Három személyes kedvenc mashup albumom egyike, ez telitalálat. Itt összeértek az ízek a zenei salátában. A válogatás azért is izgalmas, mert a hip-hop oldalról is olyan számokat válogattak össze, ami szakértő kezekre utal. Arra akarok ezzel utalni, hogy a legtöbb mashup arc, a közmegegyezés kanonizált ikonjait rakja egybe.
Ami inkább szól a hype-nak, mint a lehetőségnek, hogy megismerj érdekes zenéket.
The Ocarina of Rhyme – Zelda vs Hip Hop
Tudtam, hogy elfog jönni ez a pillanat, hogy annyira ideposztolnám magam, mert én is csináltam ilyen dolgokat. De full ciki magadat tolni egy cikkben, amit te írsz. Mindenesetre ez egy beteg mix. A 8 bites Zelda játék zenéjét keverték össze rapklasszikusokkal.
The Kleptones: Uptime + Downtime
A Kleptones a remixek, mashupok nagymesterei, ciki lett volna kihagyni őket. Ez számomra egy kulturális mozaik is, hogy mi történt a XX. században.
Most kezdődik a mérkőzés a ringben. A piros és a kék sarokban is fontos előadók fontos albumai ugranak egymásnak.
Bizarre Tribe – Pharcyde vs. A Tribe Called Quest
Amerigo Gazaway – Bizarre Tribe – A Quest to The Pharcyde
Ezt is meg lehet vásárolni néha lemezen, hisz mindkét rapcsapat nyitott volt az ötletre. A két bandában nagyon sok közös vonás van, furcsa, hogy soha nem csináltak közös cuccot. Ez azért is furcsa, mert a rapperek kimondottan szeretnek közreműködni egymás albumain. Mindkét csapatnak sokat dolgozott, és a zenekar hangzását is alakította Jay Dilla, mindkét csapat pozitív üzenetekkel operált, jazz-funk hatás is erősen érződik a zenéiken. Ez az album egy igazi east coast, west coast szellemi párbaj, amiben mindenki életben marad és mind jól járunk vele.
Fela Soul
Fela Kuti vs De La Soul – Fela Soul
Az afrikai afrobeat egyik legnagyobb alakja, és New York-i laza hip-hop, de hagyjuk is a felvezetést, a De La Soult mindenki ismeri. Nem véletlenül. Ezeket az előadókat földrészek választották el, de ezen az albumon szerencsésen találkoznak.
Jaydiohead
Radiohead Vs Jay Z
Ugye a mashup albumok arról híresek, hogy híres, hírhedt előadók számait építik egybe. Ez is egy ilyen váratlan fordulat.
Wait What – ‘The Notorious xx’
Notorius BIG Vs The XX
Ez is „egy esernyő és egy varrógép találkozása a műtőasztalon.” De működik és ez a lényeg. A Wu Tang Clant választottam kísérleti nyúlnak, annak illusztrálására, hogy egy-egy nagy név önálló életet él. A Beatles, Notorius B.I.G, Bob Marley-ból nagyon sok feldolgozás készült albumszinten is. A Wu Tang soha nem nyert Grammy-t, és komolyabb díjat, a Wu nem a statisztikák, hanem az emberek kedvence.
Wugazi
Wu Tang Clan Vs Fugazi | Wugazi: 13 Chambers
Cecil Otter & Swiss Andy által
Ez kötelező. Ha csak épp átgörgeted a cikket, akkor ez kötelező. Ha nem értenéd, hogy kinek jut eszébe pont a Fugazit pont a Wu mellé rakni, rögtön megérted, ha meghallgatod Cecil Otter saját zenéjét. Szinte mintha a kettőt ötvözné. Pedig ez egy saját dala.
Dark Side of the Wu
Pink Floyd vs Wu Tang Clan
Erre mondják, hogy clickbait mert nem bírsz nem rákattintani.
Wu-Tang vs. The Beatles
Enter the Magical Mystery Chambers
Amikor ez készült már a lemezkiadóknál is mindenki tudta, hogy ez egy menő dolog, itt márnem perelt senki senkit.
Wu vs. ATCQ : A Clan Called Wu
Enter the Marauders
Csak az a kérdés, hogy 2018-ig hogy nem jutott senkinek eszébe ez a mix? A kilencvenes évek New York-i hip-hopjának legjobb pillanatai egy albumon.
A legfurcsább kombó díját nyerte:
MF DOOM vs SADE
Sadevillain
Ami akkora siker lett hogy második része is van.
MF DOOM Vs. Nujabes
Metaphorical Villainy
MF DOOM sok mindenkivel készített albumot, és sokan azt hiszik a Nujabes flipre is, hogy soralbum, pedig ez bizony mashup.
Nina Simone & Lauryn Hill
The Miseducation of Eunice Waymon
Nincsenek szavak.
Yasiin Gaye
Mos Def vs Marvine Gay
– Yasiin Bey , Mos Def másik neve.
Ha beleásnád magad a témába, találhatsz autentikus csatornákat, ahol kedvedre, szemezgethetsz. A-OK All Day csatorna,
Az én három személyes kedvencem Wugazi, Bizzare Tribe, és az Illinoize. Nekünk ezek még külön stílusok, zenei ikonok, a XXI. század embere ezeket már egybe hallja, egybe fogja hallani. Az albumok önálló életet élnek, függetlenül a szerzők eredeti akaratától. Úgy képzeld el ezt, ha neked valaki azt mondja, Haydn József, Mozart Amadé Farkas, Beethoven Lajos te ezeket mind a bécsi klasszikához sorolod, egybemosod, de a kortársak szemében nagyon is másnak számítottak.
Beethovent már sokan akkor is a romantikához sorolták. A Beethovenes lázadó fiatalok biztos nem zúztak az apáik puha Haydn számaira.
A nagy kérdés számomra, hogy mashup-kultúra a retroba ragadás végtelen köre, vagy valami újnak a születése? Netán mindkettő egyszerre?
