Ebben a cikkben olyan kulturális érdekességeket olvashatsz, amit máshol magyarul nem, és sokszor még angolul sem. Ha nincs időd egyben elolvasni, mentsd el. Hidd el, érdekes lesz, főleg ha tervezel japánba utazni. Főleg a lámpák miatt. Az életed menti meg ez a cikk most. Olvass tovább és megtudod miért.
Önmarketing és görbe tükör
Évtizedekre visszamenőleg Japán költ az összes ország közül legtöbbet önmarketingre. Nem véletlen, hogy a kialakult kép róluk az, hogy szorgalmasak. Az sem véletlen, hogy mindenki ismeri a sportjaikat. Ellenben az összes japán küzdősportot (karate, judo, aikidó, kendó) nem űzik annyian, mint a baseballt és a focit otthon náluk. Az USA-ban többen kendóznak, mint Japánban. Szóval ez is fura. Ezzel szemben akármennyit költenek önreklámra, nehezen tudják levetkőzni a perverz japánok, a fura sziget megnevezést. Ennek két oka van, hogy mi is sötétek vagyunk és ők se egyszerűek. Viccet félretéve, régebben a gallok és a nadrágviselő emberek nyújtottak meglehetősen szokatlan látványt a tunikás, skótszoknyás világban. Ezen példán elindulva sok dolog, ami nekünk fura, valójában nem az.
A többire tudományos válaszokat is mondunk.
Az idő másképp telik keleten, mint nyugaton?
Két dolgot nagyon fontos megérteni, hogy el tudjuk helyezni magunkat térben és időben.
1. Japán 1640-ben teljesen izolálta magát, olyan szinten bezárkózott, hogy még a véletlenül hajótörést szenvedő európaiakat is, mindenféle tárgyalás nélkül, kivégezték (Edo-korszak 1603–1868). Ebből kifolyólagt még 1868-ban is szó szerint 1600-ban éltek. Harminc év alatt hatalmasat lehet fejlődni, de 400 évet nehéz mentálisan átugrani. Például egészen 2001-ig megtiltották a nőknek, hogy részt vegyenek a Yamakasa-felvonuláson, amelyen a sintó szentélyeket viszik keresztül egy városon. Ugye a nők ezen rendszer szerint „tisztátalanok”. Végtelenségig lehetne sorolni az ilyen példákat.
2. A másik hogy Japánban kasztrendszer volt, pont úgy ahogy azt a legrosszabb rémálmaidban elképzeled. A Koseki/családnyilvántartás tulajdonképpen mindenkit számontartott. Ha nem voltál benne, az még rosszabb. Akkor kaszton kívüli burakumin vagy eta-ember voltál. Nekik családnevük sem volt, nem is lehetett, egy becenévvel élték le az életüket. Ugye nem kell mondanom, hogy az emberkereskedelem, a szexpiac milyen módon használta ezt ki. Emberek, akik jószerivel nem is léteznek.
A kasztrendszer annyira mély nyomot hagyott, hogy még 2008-ban is perek folytak a bizonyított kivételezések miatt. Majd ugyanebben az évben egy utolsó nagy reform vette kezdetét, annak érdekében, hogy ne lehessen tudni, hogy ki milyen kasztból is kerül ki.
A nagyvállalatok ugyanis, bár illegális, de utánanéztek mindenkinek, és valószínűleg most is ezt teszik. És itt jön a lényeg! Szóval, amikor azt olvasod, hogy mi történt 100 éve Japánban vagy most, az merőben más időintervallumot takar, mint a nyugati társadalmakban. Ne a saját mércédhez hasonlítsd! Sokkal közelebb vannak egy szó szerint középkori hagyományokra épülő társadalomhoz. De ez megint nem a mi középkori társadalmunk. Mint mondtam a Japánok külön úton fejlődtek, a szépségideáljuk, a szexuális kultúrájuk más volt. Mondjuk sokáig pont izgalmasabb és felvilágosultabb, mint az európai. Japánban a szexualitás a szárazföldi Ázsiától elkülönülten fejlődött, és Japán sokáig nem fogadta el azt a szűzies konfuciánus nézetet a házasságról, amelyben a tisztaságot nagyra értékelik. Ez az egyik dolog.
A másik már ijesztőbb. Japánban nem volt a lovagkorhoz hasonló nőeszmény, egy nőhöz való ragaszkodást kimondottan a gyengeség jelének tekintették. Más fejlődési ív, ami egy erőltetett modernizációba torkollott, az atombomba a hétköznapok realitásává tette a sci-fit. Meg is érkeztünk a jelenbe.
A Fácse miatt még mítosztalanítani sem lehet rendesen
A cikkben furcsaságokról és érdekességekről fogunk beszélni. De nem tudunk mindenről. Az Arckönyv közösségi oldal robotprogramjai nem tudnak különbséget tenni, ha egy cikkben kulturális és nem uszító vagy sértő módon szerepel egy fogalom vagy kép. Magyarán a japán bondage/shibari- kötözés fura művészi jellegéről nem lehet írni. Mert letiltanak. És sok hasonló dolog. Pedig itt lehetne igazán mítosztalanítani és megvédeni a japánokat. A hentai manga, a pinku filmek nem elterjedtek, a kötözés sem, ezek olyan furcsaságok, amit felkapott a nyugati média. Az állatorvosi esete ennek az elhíresült használtbugyi-automata. Nem igaz, hogy használt bugyi automaták vannak. Egy darab ilyen volt, azt is betiltották. Nem igaz, hogy népszerű a bagel head. Amikor tulajdonképpen fánkimplatáció van a fejedben. Ezek ott is furcsaságok, ott is különlegességként mutatja be a helyi média. Na, ezt veszi át a nyugati sajtó, hogy ilyenek a japánok.
Akkor következzenek a valódi furcsaságok!
Egyben az összes eddigi normalizáló törekvésem agyoncsapom.
„Hátborzongató”, de szó szerint. Amikor a „kis kifli nagy kifli” üzlet lesz.
Japánban van olyan, hogy együtt szunyókálhatsz egy lánnyal kis kifli-nagy kifliben. De tényleg, csak hozzábújni lehet. Az első „bújókávézók” 2012-ben nyíltak meg Tokióban, Soine-ya néven (szó szerint „együtt alvó bolt”). Ezek lehetővé teszik, hogy a férfi vendégek egy nő mellett aludjanak térítés ellenében. A szexuális aktus szigorúan tilos, a belépő önmagában körülbelül 25 dollárt jelent. A lehetőségek 20 perces alvással kezdődnek, és akár 10 óráig is terjedhetnek. Az árak jelentősen eltérnek egymástól, a legalacsonyabb opció körülbelül 40 dollár, a legmagasabb pedig 400 dollár körül mozog. Az együtt szunyókáláson kívül a vásárlók a „lány vállveregetése”, a „lány hajának három perces simogatása” szolgáltatásokat is megrendelheti. Ez kétségtelenül furi.
A gésák eredetileg férfiak voltak
Mindenki látott már gésáról képet. De valójában nem. Egy geikó vagy gésa, ahogy Tokióban hívják őket – egy kifinomult ízlésű művelt hölgy, aki jártas a hagyományos japán performanszok művészetében. Sok külföldi tévesen azt feltételezi, hogy a gésák az éjszakai pillangók. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a múltban a gazdag kurtizánok, szexmunkások a gésákhoz hasonlóan öltözködtek. Az eredeti gésák azonban messze voltak attól, mint amilyennek ábrázolták őket – férfiak voltak.
A gésa (芸者) szó szerint „művészeti személy”-t jelent, és ezt a kifejezést a taikomochi (太鼓持) leírására használták – „férfi szórakoztatók” voltak, akik feudális uraiknak léptek fel, hasonlóan a nyugati bárdokhoz, mesemondókhoz, udvari bolondokhoz. A gésáknak műveltnek kellett lenniük, és lehetőleg valamilyen hangszeren is illet nekik játszani. Az első lánygésát geiko-nak vagy „művészeti gyermeknek” nevezték, és népszerűségük gyorsan terjedt. Hamarosan felülmúlták az eredeti férfigésákat. Azonban sokszor a színházakban a női szerepeket is férfiak játszották. Olyan jól, hogy sok híres női színész is elismerte, hogy az adott női szerepben az a férfi jobb volt, mint egy nő.
Naki Sumo babasíró verseny
A hagyományos fesztivál a tokiói Sensoji Templomban zajlik, ahol szumóbirkózók lépnek a színpadra, és feltartják a résztvevő babákat, és megpróbálják rávenni őket, hogy elkezdjenek bömbölni. A bizarr gyakorlat eredete több száz évre nyúlik vissza, és mögötte az a hiedelem húzódik meg, hogy a vad bömbölés, az aktív sírások valahogy elűzik a közeli démonokat, amelyek egyébként kárt okoznának. A csecsemők megríkatására használt technikák közé tartozik az ijesztő maszk felhelyezése, majd rámorognak a gyerekekre.
Ahol meg kell húzni a nadrágszíjat
Japán híres a szumóbirkózóiról, de a szumóbirkózáson kívül nehezen találni igazán elhízott embereket az országban. Külön cikk témája lehetne, hogy a japán szumóbirkózók nagy része ma már Mongóliából importált kövér ember. Tudjuk, hogy a japán étrend jól kiegyensúlyozott, de nem ez az egyetlen oka alacsony elhízási arányuknak. Ugyanis állami rendelet van arról, hogy a 40 és 74 év közötti japán állampolgárok derékbőségét évente meg kell mérni. A 2008-as Metabo-törvény részeként a kormány figyelemmel kíséri a derékbőséged, miután betöltötted a 40. életéved. Mindezt az egészséged érdekében. A férfiaknál 85,09 cm, a nőknél 89,92 cm a derékbőség határértéke. A vállalatok még súlycsökkentő órákat is szerveznek, hogy segítsenek a túlsúlyos alkalmazottaknak fitten tartani magukat.
Fura vagy logikus büntetések és szabályok?
Fura KRESZ
Kezdjük az elsővel. Japánban a hatvanas évek elejéig, ha részegen autóbalesetet követtél el, az enyhítő körülmény volt. Hiszen részeg voltál. Nem logikus. Aztán persze átvették az egységes rendszert. Valóban átvették. Át, de elég furán.
Ahol a kék zöld, emiatt a turisták zavarban vannak. Kék közlekedési lámpák – vagy zöldek?
Szinte általánosan a piros azt jelenti, hogy megállsz, a zöld pedig azt, hogy mehetsz. Ez egy olyan lecke, amelyet legtöbbünkbe akkor belevernek, amikor beszélni is alig tudunk. Akkor mehetsz, ha zöld van. De mi történik, ha olyan kultúrában élsz, ahol a zöld egyben kéket is jelent?
Ha módodban áll, hogy körbeutazd Japánt, zöld, kékeszöld, türkiz és akvamarin fényeket fogsz észrevenni, és mindez egy japán nyelvi furcsaságnak köszönhető. Míg ma már külön kifejezések vannak a kékre és a zöldre, addig a régi japánban az „ao” szót mindkét színre használták. A modern japán nyelvben a „midori” szó zöldet jelent, de a hivatalos irodalomi japánban még mindig „ao” néven emlegetik a lámpákat. Míg a nemzetközi közlekedési törvény előírja, hogy minden „indulhat” jelzést zöldlámpával kell jelezni, a japán nyelvészek, és hagyományőrzők tiltakoztak kormányuk azon döntése ellen, hogy az új egyértelmű „midori” kifejezést használják, és továbbra is arra biztatták az embereket, hogy az „ao” szót használják. A kormány végül úgy döntött, hogy kompromisszumot köt, és elrendelte, hogy a közlekedési lámpák a zöld lehető legkékebb árnyalatát használják – technikailag még mindig zöldet, de elég észrevehetően kéket ahhoz, hogy továbbra is megfeleljen az „ao”-nak. Logikus nem?
Ami viszont tényleg logikus lehetne nálunk is, hogy a japók pénzbírsággal sújtják a járművezetőket, ha esővízzel fröcskölik a gyalogosokat. Az ilyen gondatlan vezetés nem fogadható el Japánban, és a sofőrök akár 7000 ¥ (kb.66,24 USD) pénzbírságot is kaphatnak, ha valakit lefröcskölnek.
A vájt pávör?
Japánban az 1960-as évekig nem engedélyeztek piros vagy fehér polgári autókat. A piros és fehér autók ma már annyira elterjedtek, hogy elképesztő belegondolni, hogy az 1960-as évekig illegálisak voltak Japánban. Bármilyen furcsa is, ennek valójában oka van. A japánok szerint a piros és fehér autók megzavarhatják a sofőröket az utakon, mert például a mentőautók, a tűzoltóautók, a rendőrautók és a mentők hasonló színűek. Könnyű lehet összekeverni, hogy mely járműveknek adjanak elsőbbséget anélkül, ha épp nem indokolná a KRESZ. Az ázsiai kultúrákban ezeknek a pozícióknak nagyon fontos szerepe van. Miután engedélyezték, tudjátok mi történt? Majdnem mindenki fehér autót akart. Statisztikát nem tudok, de elképesztő mennyiségben lett fehér autó, egyébként Dél-Koreában is. Az oka az is, hogy Japánban és Koreában is a fehér a legelegánsabb, legkülönlegesebb, és mindenki menő akart lenni, legalább így. Egy utolsó KRESZ-érdekesség, hogy Japánban is az angol KRESZ van életben. Nem logikus, de miért is lenne bármi az.
Egyéb furán furi szabályok
Ha Japánban jársz, ne dobj fagylaltot a postaládába miközben walkie-talkie-zol arról, hogy az Antarktiszra akarsz menni. Nagyon sokba fog kerülni. Körülbelül 8 millió forintodba.
Japánban tilos más országból vásárolt walkie-talkie (pl. UHF-CB rádió) birtoklása. A behozatal is illegális. E szabályok be nem tartása 1 éves börtönbüntetést vagy 1 000 000 ¥ (2,7 millió Ft) pénzbírságot vonhat maga után. Oka ennek, hogy Japán nagymértékben támaszkodik a saját rádióhálózatára a közösségi műsorszórásban a fontos információk továbbításához. Interferencia esetén a külföldi walkie-talkie potenciálisan összezavarhatja a dolgokat.
Na de a fagyi?
A fagylalt postaládákba helyezése ártalmatlan csínytevésnek tűnhet, de Japánban akár 5 év börtönbüntetés is kiszabható és mellé 500 000 ¥ (kb. 1,4 millió Ft) pénzbírságot is kaphatsz.
A törvény nem korlátozódik csupán a fagylaltra – az idevágó postatörvény 78. cikkelye minden postai vagyontárgyat véd a károktól. 2006-ban letartóztattak egy 42 éves Saitama prefektúrában tevékenykedő postást, mert a rendőr észrevette, hogy szemetes híján csokoládéfagylaltot tett egy postaládába. Tehát igen, ezt a furcsa japán törvényt ténylegesen végrehajtják. Akárcsak azon a brit turistán, aki szemetesládának nézte véletlenül a postaládát..
A japán állampolgároknak egyébként tényleg értesíteniük kell a kormányt, ha az Antarktiszra szeretnének látogatni. A világ nagy részén az embereknek nem kell tájékoztatniuk a kormányt a következő nyaralóhelyéről. 1997-ben Japán aláírta az Antarktisz-szerződést, amelyben vállalta, hogy megvédi az Antarktiszt a környezeti ártalmaktól. A szerződés részeként Japán korlátozza a polgárokat abban, hogy olyan tevékenységekben vegyenek részt, amelyek károsíthatják a környezetet az Antarktiszon.
Igazából vámot szednek a lakosságtól. Egyébként nagyon helyesen. Körülbelül másfél millió forintot kell pluszba kifizess az államnak, ha a Déli-sarkra akarsz menni.
Van még egy fura szabály, ami elég friss. Japánban tilos alkoholfogyasztásra kényszeríteni valakit.
A japánok, mivel ázsiaiak, genetikájukból adódóan nem igazán bírják a piát, ellenben nagyon sokat vedelnek. Gyakoriak a nomikai-k. A nomikai-kon (ivóparti) gyakori, hogy egy bárban összegyűlt munkatársak együtt esznek, de inkább isznak. A társak nyomása, és hogy igent kell mondani a feletteseiknek, gyakori oka annak, hogy az emberek nem utasíthatják el az italt. Ez furcsa lehet, de valós és komoly probléma. A törvényt négy éve fogadták el a japán munkavállalók védelmében. Ennek a törvénynek köszönhetően Japánban drasztikusan csökkent az italozások száma.
Ehető automaták
Pontosabban minden, ami ehető és ami nem, annak is van automatája.
A Japan Vending Machine Manufacturers Association szerint 23 emberre körülbelül egy automata jut. Japánban óvatos becslések szerint is több mint 6 millió automata van. Ennek egyik oka a magas népsűrűség és az egekbe szökő ingatlanárak kombinációja, ami azt jelentette, hogy a japánoknak nincs sok helyük a fogyasztási cikkek tárolására, és a japán cégek szívesebben ragasztanak egy automatát az utcára, mintsem hogy nyissanak még egy kiskereskedelmi üzletet. A japán közbiztonság színvonala is hozzájárul ahhoz, hogy ezeket az automatákat ritkán rongálják meg, így szinte bárhol elhelyezhetők.
A legtöbb automata üdítőitalokat, teát és kávét árul. Mások korhatáros termékeket, például alkoholos italokat és cigarettákat, újságokat. Teljesen természetes, hogy kilós rizst, olajat, fűszert, süteményt is vehetünk automatában. De némelyikben élő orrszarvúbogarakat is vásárolhatunk.
Azon a puszta örömön túl, hogy konkrétan vannak automata áruházak, ahol 0-24-ben vásárolhatsz. Az itt kapható élelmiszerek egy része európai embernek fura. Sertés chashu leves ramen, és páclében konzerv csiga. Sörösdoboz méretű marhaínleves vagyis daikon retek és a rágós konnyaku zselé egyben. Felmelegítve állítólag finom, és valódi marhaíndarabokat tartalmaz. Én magam ittam szénsavas uborkalevet. Amúgy elég jó. A nemzeti ízlés különc oldalának ékes példája a Mr. Kanso nevű étteremlánc, amely csak konzervdobozból készült ételeket szolgál fel. Az országszerte több mint 40 helyszínen több mint 300 étel közül válogathatnak az étkezők, a világ minden tájáról származó konyhák közül. A lehetőségek közé tartozik a sörösdobozos kiszerelésű franciasaláta, a párolt halpogácsaleves, a currys ízesítésű oroszlánfóka (igen jól olvasod), és a koreai selyemhernyó-krizál.
Japán találmányok, amit lehet nem is tudtál
Airsoft fegyverek
Az Airsoft Japánból származik az 1970-es évek elejéről. Szigorú fegyvertörvények tiltották a lőfegyverek birtoklását, de egyre nőtt a fegyvermásolatok piaca – ezek legálisak voltak. Néhány rajongó ezután elkezdte módosítani ezeket a modellfegyvereket rugós és gázüzemű lövedékekre.
Az airsoft fegyverek hamarosan népszerűvé váltak az alkalmi, szimulált, háborús játékokban, amelyeket a japánok túlélőjátékoknak (サバイバルゲーム, sabaibaru gēmu) neveztek. Ahogy egyre több vállalat kezdte el gyártani ezeket a gázüzemű fegyvereket, népszerűségük Észak-Amerikába is átterjedt.
A QR-kód (Quick Response-kód) egy kétdimenziós vonalkód (tulajdonképpen pontkód), amit a japán Denso Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Ők már azóta használják. Nevét az angol Quick Response (=gyors válasz) rövidítéséből kapta, egyszerre utalva a gyors visszafejtési sebességre és a felhasználó által igényelt gyors reakcióra. Rendkívül népszerű Japánban, ahol számos plakáton, hirdetésen szerepel, és a legtöbb mobiltelefon is képes értelmezni.
Kameramánia
A japánok már a hetvenes évek óta tolják ilyen-olyan formában a kamerát telefonon, kaputelefonon, órán és bármin. Nagyon gyorsan kialakítanak erre infrastruktúrát, ez tényleg egy külön izgalmas téma lehetne. A Kyocera japán elektronikai cég fejlesztette ki az első kereskedelmi kamerás telefont. 1999 májusában jelent meg Japánban, és használták is. Győrben gimnazista koromban az egyik barátom japán származású tanárának már akkor volt kamerás telefonja, a fél város bement megnézni. Nekünk még fekete-fehér kijelzős kígyókergető Nokia volt a csúcs.
Kyocera Visual Phone VP-210-nek hívták, és 110 000 pixeles előlapi kamerája volt – a mai iPhone 11 Pro Max 12 MP-es kamerával büszkélkedhet. Japánban egyébként szinte minden okostelefon vízálló (az eladott telefonok körülbelül 90-95%-a), mert az emberek még a fürdőben is használják. A vízálló telefonok ezért már több mint egy évtizede általánosak Japánban.
Ha már digitális majális, akkor azt is tudni érdemes, hogy a digitális tükörreflexes fényképezőgépet (DSLR) is a japánok találták ki. A Nikon 1986-ban mutatta be az első digitális egylencsés tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépét. Bár az igazat megvallva a mai digitális gépektől kissé eltért a működése: a digitális jelet analóg videojellé alakította és úgy rögzítette. Ezzel szemben 0,3 megapixeles érzékelővel rendelkezett, és egy mágneses hajlékonylemez segítségével egyszerre akár 50 fekete-fehér képet is menthetett. Bár ezek a specifikációk ma nevetségesek lehetnek, a Nikon megnyitotta az utat a fotózás digitális forradalmának, és a Sony, Mavica, Kodak követte az úton.
Amikor mi csaptuk be őket, és végül hagyomány lett belőle
Ma már szerencsére furán hat, de az internet kora előtt nehéz volt ellenőrizni az állításokat. Ezzel vissza is éltek a marketingesek. Kezdve azzal, hogy ha nem fogyott egy termék Japánban, hát egyenesen hazudtak nekik. A reklám hazudik? Na ne! De tényleg, hahaha!
Például a csokoládét túl édesnek találták, és erre azt kamuzták nekik, hogy Valentin-napon a menő európaiak csokoládét ajándékoznak. Trend lett, senki nem akart maradi lenni.
Kit Kat – a márka, ami bemákolta Japánt
A márka beégés (brand bundler) cikkünkben írtunk a Matsui és Milka miatt milliókat bukó cégekről. De van olyan is, akinek véletlenül bejött a név. A nyelvi hangzás egybeesése miatt a csokimárka neve úgy hangzik, mint a japán Kitto Katsu kifejezés, ami azt jelenti „bizonyára nyersz”, így egyetemi vizsgák előtt is népszerű szerencsét hozó ajándék lett.
Sehol a világon nincs több mint 300 féle ízű Kit Kat. Létezik köztük szójaszósz, sajt, wasabi, grillezett kukorica, miso és édesburgonya ízű csoki is.
Boldog KFCarácsonyt?
Úgy néz ki Japánban évtizedek óta igen
Itt a mi kultúránkban egy gyorsétterem az utolsó hely, ahol ünnepelni szeretnénk a karácsonyt, de ez Japánban sokaknak egy menő hagyomány, ahol az emberek általában KFC-t esznek szenteste. Ez a hagyomány egy kamu hagyományból ered, ami az 1970-es években kezdődött. Az ország első KFC-jének marketingesei azt kamuzták be, hogy nyugaton trend karácsonykor KFC-t enni, ez meghitt és vidám dolog. A japánok egy része meg elhitte, hogy ez nyugati, menő dolog. Ez aztán így maradt. A jó marketing segített a fura hagyomány megtartásában, és ma is annyira népszerű szokás, hogy hetekkel korábban meg kell rendelni a KFC-s karácsonyi vacsorát, ellenkező esetben órákat kell sorban állni.
Bizarr divatok és trendek
A legfurább japán társadalmi jelenségek talán a hikikomori és az internetes öngyilkosságtervező klubok.
Hikikomori
A hikikomori akut társadalmi visszahúzódás, a társadalomtól való teljes kivonulást és szélsőséges elvonulást jelenti. A társadalmi elszigeteltség és bezártság magas foka. Japánban legalább egymillió embert érint. Valószínűleg sokkal többet, mert onnan számolják, ha valaki fél évig nem lépett ki a lakásból, régebben egy évig. Ezt eleve abszurd így nézni, sokan elzártan élnek, nem mérhető.
A hikikomori jelenségét a legdurvább elmagányosodásként, izolációs szeparációként vagy „modern remetékként” írták le. Becslések szerint a fiatalokon kívül több mint félmillió középkorú személyt is érint. Ezek szinte mind cselekvőképes és nem szellemileg sérült emberek. Valamilyen módon mindenképp sérültek, de ebbe most nem mennék bele miért ennyire nyomasztó számukra az a világ. Hiányoznak a japán társadalomból, megoldás szintjén ez egy hatalmas kérdőjel az ország számára.
Öngyilkos klubok
A lelki társ megtalálására az internet egy nagyszerű lehetőség sokak számára szerte a világon. De mi van, ha egy olyan kultúráról beszélünk, ahol legalább két híres író, költő halt meg úgy, hogy csoportban követett el öngyilkosságot? Azt nem is mondom, hogy a híresebb japán írók majd fele amúgy is öngyilkos lett. A csoportos öngyilkosság egy elég fura dolog Európából nézve, de létező jelenség. Japánban a kibertérben sokan beszélnek, fantáziálnak erről, és sajnos több dokumentált eset van, hogy egymást biztatják vagy közösen mennek el a végső útra. A rendőrségnek sok plusz energiájába kerül felderíteni az ilyen csoportokat. Az is nehéz ebben, hogy beszélni miért ne lehetne erről, az nem bűncselekmény. Ha meg megtörténik, már nem lehet mit tenni.
„Neked a divat nem mondja meg”, mert Japánban már nem lehet mit hozzátenni…
A japán divatról és szubkultúrákról külön cikket kell írni, mert sokkal izgalmasabb, és másképp tevődik össze, mint ahogy azt elsőre mi értelmezzük. Nagyon sok szubkultúra van, amiben valójában elmenekülnek a valóság elől, de ezzel együtt létre is hoznak egy külön világot. Ezek különösen az 1960-as évektől burjánzanak szinte követhetetlenül. Az még a legtöbb japán fannak megvan, hogy léteznek az otaku (rajzfilm és képregény kattant) cosplay, magical girl, fury arcok. A fury egyébként olyan, aki állatnak képzeli magát, de most ebbe ne menjünk bele. A kawaii (édeske, édi bédi) vonal se pont az, amit mi gondolunk róla. Cikket írtunk erről mi is. Ez egyértelműen lázadás volt régebben, és menekülés a gyerekkorba. A kawaii arcok például graffitiztek is. Még inkább különleges a japán cholo kultúra. Ők olyanok, akik a mexikói, latino kultúrára kattantak rá, és életvitelszerűen úgy élnek. Az se egyszerű pite, hogy mit gondolnak rólunk a japánok. Egyfelől van, aki szemnyílást nagyobbít vagy a bőrét fehéríti. Aztán ott vannak a gyaruk, akik egyértelműen az amcsi-európai trendeket másolják, ők meg szoliznak, pont az ellenkezője. A női bosozoku motoros bandákról szintén emlékezzünk meg. Világszinten is nagyon sok például a japán női punkzenekar. De amúgy is nagyon sok nő foglalkozik zenével, és ami lényeges, nem csak pop vagy klasszikus zenével, mint máshol, hanem sokkal aktívabbak a szubkulturális alkotásokban is. Ezzel mindenképp megelőzték a világot. Amivel nem előzték meg a világot, hogy japánban nem nagyon van fogszabályozás, sőt kimondottan szexinek számít, ha egy lánynak csálék a fogai. Ez annyira igaz, hogy egyre nagyobb a trend a fiatal nők körében, hogy yaeba (szó szerint „kettős fog”) sapkát viselnek a szemfogakon, ami egyfajta zsúfolt, görbe megjelenést kölcsönöz mosolyuknak.
