Miért a berlini kiadó az egyik benchmark az elektronikus szcénában? Meddig fokozható a DJ kultusz a nem kommersz szegmensben? Erősen szubjektív, de mázmentes cikksorozat az Ame duó és Dixon által felépített összkulturális brandről. Első rész.
Fan boy vagyok, ez tart életben, tudok lelkesedni az újszerű hangokért, egy jól sikerült dalért, vagy egy szép borítóért is. A lemezgyűjtésben talán ez a komplexitás adja az egyik függőségi faktort, egy-egy kiadvány valamelyik eleme úgy be tud akadni, hogy évek múlva is képes vagy felidézni.
Az első Innervisions lemez ami a kezembe került talán a Dél-afrikai Culoe De Song EP-je lehetett 2009 környékén. Lenyűgöztek a sejtelmes, túlvilági hangok, a finoman puffogó beat, és persze a borító sem volt kutya, soha nem tudtam melyik oldalon nyílik. A kiadónak ekkor már tekintélyes katalógusa, és egy elég nagy slágere – Ame: Rej – is volt, megjelent már a chicagoi Derrick L. Carter, a francia elektronikus legenda Laurent Garnier, és sok teljesen ismeretlen producer zseni is az ősközösséget alkotó Ame, Henrik Schwarz, Dixon, Marcus Worgull ötösfogat mellett.
Szorosan követem azóta minden egyes megjelenés útját, és egyre közelebbről ismerem a közösséget is, amely azóta szó szerint meghódította a világ érzelmesebb és diverzebb tánczenékre fogékony hallgatóit.
Az Innervisions egy soha véget nem érő utazás. A következő sorozat ennek néhány állomásáról szól,
amellett, hogy talán bizonyítja miért ez az a brand, amire 20 év múlva is mindenki emlékezni fog.
A kezdetekkor a csapat tagjai lazábban kötődtek egymáshoz, Dixon egy feltörekvő nagy teherbírású berlini dj, Kristian (1/2 Ame) a karlsruhei lemezboltos, Frank (2/2 Ame) pedig rock és jazz háttérrel szintén Karlsruhe-ból.
A városi legenda szerint Kristian lemezeket árult az autója csomagtartójából egy olyan klub előtt, ahol Dixon is játszott, így találkoztak először. A vicces kis színes jól hangzik, egyszer majd rákérdezünk tényleg így volt-e.
A hármas tagjai már bele-bele kóstoltak a producerkedésbe is, majd az akkoriban hatalmas ívet karcoló Jazzanova által alapított Sonar Kollektiv szárnya alatt sublabelként 2005-ben elindítják az Innervisionst. Hamar kiderül, hogy a kémia és a koncepció kitűnően működik mind közöttük, mind az újdonságra éhes zenei közösség között is; néhány release-t követően önállósodnak, és egyre kiforrottabb lemezeket jelentetnek meg. Az első időszakból kiemelkedő, és fontos dalok a Rej mellett:
A karaván halad, a szekér szalad; Dixon turné üzemmódra vált, és lassan körbe djzi a földet. A sejtelmes, mély, néha törzsi, máskor szabdaltabb és elektromos hangzás egyre népszerűbb lesz, a kiadó feje pedig mesteri szintre emeli az irányzat prezentálását. A tömeges internet korszaka tovább fokozza a tétet: Dixont négy egymás követő évben is a világ legjobb DJ-jének választja a Resident Advisor közössége, ami egy viszonylag objektív képet fest az Innervisions főpapjának teljesítményéről, és hatalmas lökést ad a folytatáshoz.
A következő részben szó lesz arról, hogy miért különleges a csapat kreatív központja, a Muting The Noise lemezbolt és stúdió Berlinben, majd tovább evezünk a legfontosabb témára aka mitől más az Innervisions élmény, mint a többi elektronikus party. Stay tuned!
