Tokió egyenlő Japánnal?
Egy ország, aminek piros lámpás negyede már a középkor óta létezik, és hűen őrizve hagyományait, a bulizás terén is rendesen odateszi magát. Bulinegyed, melynek lakossága nagyobb, mint Magyarországé. Ha a japánok kiengednek, ott a csapból is alkohol folyik, és mivel genetikailag rosszabbul bírják, mint mi, ez látszik is. Az első, ami kapásból megtévesztő lehet, hogy sokszor maguk a japánok is elmennek lazítani „las vegas-ozni”, szerencsejátékot játszani Tokióba. Ezért is lehet egy illuzórikus képünk erről a furcsa világról.
„Messziről jött ember azt mond, amit akar”
A japánról szóló beszámolókra a fenti mondás hatványozottan igaz. Tulajdonképpen, ha van pénzed, menj el Nipponba, forgass valamit, és mondd azt, hogy ilyen Japán. Voltaképpen ez történik. Külön kedvencem, amikor az előszeretettel látogatott helyeken olybá tűnik, hogy a közönség nagy része nyugati arcvonásokkal bír. Valójában turistahelyekről mesélnek turisták turistáknak. Hol van akkor az igazi Japán? Ez fogós kérdés.
Az igazi Japán
„Fotók, amelyek Tokió új klubarcait örökítik meg.” A cím hallatán biztos lehetsz benne, hogy a történet annyiban kimerül, hogy egy fétis klubban készített fotókra rámondják, ez Japán. Sőt, sokszor olyan szubkultúrákat mutatnak meg, amik Japánban épphogy csak megtűrtek.
Sokáig a cosplay, a beöltözés, vagy akár a kawaii stílus egyaránt furcsa különlegességnek számítottt Japánban is. De továbbmegyek, amiről mi azt hisszük valamire, hogy az nagyon japános, sok esetben a helyiek között az a nyugati stílus. Persze, ahogy ők képzelik, hogy mi milyenek vagyunk. Így még ijesztőbb nem? Magyarán a magukat konzervatívnak tartó japánok, amit mi sokszor eredeti japános szigetországbeli sajátosságként detektálunk, na, ők abban a nyugati kultúra leképeződését látják. És igazság szerint az is. A legjobb példája ennek a mangaszemek. A fura, túlméretezett szemek, amit mi tipikusan japánnak tartunk, azért olyan nagyok, mert pont, hogy az európaiakat akarja mintázni. Ezt minden japó tudja, mi látjuk ezt ázsiainak.
A zárt társadalom
Japán egy zárt társadalom, ami így a leírtak alapján elképzelve messze más, mint megélni. Mi egy jóval nyitottabb társadalomban élünk, noha itt is sokan érzik magukat magányosnak, nem találva közösséget, mozgásteret. A szigetországra ez még inkább jellemző.
Sokan mondják, hogy az igazi Japánt nehezen lehet megismerni, lévén nem engednek be a szűkebb világukba, és a bulinegyedben sem mindig találod meg az autentikus spotokat, vagy egyenesen be se engednek gaijint (külföldit) a specifikusabb helyekre. Mások szerint ez alapjában véve nem is baj. Japánban olyan klubokba kell menni, amelyeket külföldieknek hirdetnek. Itt az emberek interakcióba lépnek egymással, táncolnak, ezáltal könnyebben létesítenek kapcsolatot.
Akik huzamosabb ideig éltek Tokióban, azt mondják, hogy azok a klubok, ahová csak japánok járnak, általában nem annyira szórakoztatóak, mert ragaszkodnak a csoportjukhoz, kis körükhöz és nem állnak szóba veled. De nem azért mert turista vagy, a másik japán társasággal sem barátkoznak. Ez nincs minden esetben így, de az tisztán látszik, hogy szeretnek szeparálódni, hiszen a társadalmuk is kasztrendszer jellegű.
Országméretű bulinegyed?
Tokió tán a világ legszínesebb éjszakai életének ad otthont. Néhány körzet (köztük Shinjuku, Shibuya, Ginza, Kabukicho és Roppongi kerületek) évszázados viszonylatban is híres. Ezek együtt akkorák, mint majd egész Budapest. Ki ismerheti egy városnyi bulinegyed partiszokásait? Ahhoz ott kell élni.
Shibuya
Shibuya a város egyik tánczenei központja. Itt összpontosul minden, ami mainstream, ugyanakkor nagyon izgalmas hely, mert az állandó az nyüzsgés hatására folyamatosan változik. A legtöbb vonat és metró csak éjfélig közlekedik, ennek ellenére még éjjel-nappali képregényboltok is vannak. Ezzel talán mindent elmondtam.
Nonbei Yokocho („Részegek sikátora”) is erre található. Közvetlenül a Shibuya állomás mellett. Anno ez egy kimondottan autentikus rész volt, azonban mióta a turisták is egyre nagyobb számban tudomást szereztek róla, valamelyest hígult. A „Részegek sikátora” kicsit lepusztult utcájában, apró bárok sorát találni, némelyik olyan kicsi, hogy egyszerre csak négy-öt ember fér el. Sok helynek még saját mellékhelyisége sincs. Bár az elmúlt években egy kicsit felkapottabb lett, ez még mindig Tokió egyik legreprezentatívabb yokochoja. Bárokat, bisztrókat és különleges üzleteket is találhatsz a Nonbeiben. Tán nem mindenkinek megy újdonságszámba, de elképesztő, hogy milyen szinten van kivilágítva Shibuya.
Tokyo’s Sleepless Town After 1 am
Shinjuku
A Shinjuku Kabukicho része Tokió legismertebb piros lámpás negyede. A terület kétes hírneve ellenére érdekes, és érdemes felfedezni. Remek kis bárokat és éttermeket, valamint helyi, sajátos zenei különlegességeket és még sok „mást” is találhatsz. Nem elhanyagolható tényező, hogy Tokió a világ egyik legbiztonságosabb nagyvárosa. Szóval bizonyos határok mellett lehet mászkálni. A No-go zónák itt nem afrikai, dél-amerikai háborús övezetként értendők. Bár a jakuzás cikkünkben nem hangsúlyoztuk ki kellőképpen, nemcsak a rendőrség, a szervezett bűnözés is „vigyáz ránk”, ha nem vagyunk túl hülyék, nem ütjük meg a bokánkat. Szóval lehet kísérletezni, de a „nem” az „nem”.
Akit érdekel mi az, ahová nekünk nem biztos, hogy van bebocsátás, annak ajánlom a komolyabb Tokyo Decadence vagy a kicsit viccesebb R100 című filmeket.
Shinjuku-Kabukichoban volt az egyik tényleg legfurább szórakozóhely is: a Robot Restaurant. Az étterem robotshow-val kínálta a vacsorát. Éjszakánként diszkóként is működött. A COVID-19 járvány miatt az étterem sajnos végleg bezárt. Itt található egyébként az a rész, amit a legtöbb ember japánnak gondol. A fura szubkultúrák valamint Tokió kicsi, de nyüzsgő melegnegyede (2-chome/Ni-Chome). Itt elég érdekesen szoktak az emberek felöltözni. Van olyan játék is, hogy kirakják a ruháikat, megszámozzák és dobókockával dobnak, és azt veszik fel, ami kijön.
Bár nem olyan rejtett vagy ismeretlen, mint korábban, a Golden Gai zóna még mindig színes és gyakran eredeti, felfedezésre váró része Shinjukunak. Ez anno elvileg egy hagyományos ivó negyed szerepét töltötte be. Keskeny sikátorok kis sora, tele több tucat apró bárral, amelyek közül sok, a gyakran korlátozott ülőhelyek ellenére, szívesen látja a nem törzsvendégeket is. Itt átélheted az ázsiai hering élményt, a maga közvetlenségében.
Roppongi
Roppongi mindig is hírhedt körzetnek számított, de anno vadabb No-go zónaként tartották számon. A bárokkal, klubokkal és egész estés műsorokat szolgáltató helyekkel zsúfolt Roppongi kétségtelenül Tokió egyik leghíresebb éjszakai negyede.
A háború után élte féktelenebb korszakát, az amcsi katonaság a szövetséges erők szórakozóhelyeként szolgált. Igazán népszerű kerületnek számított a nem japánok körében, itt most a többi ázsiai nációt is értem. Roppongi most a másodvirágzását éli. A térség átlagosnál magasabb belépési és italárakkal fogad.
A Roppongi egy igazi mix. Vegyül itt minden, előkelő szórakozóhelyek, jazzklubok és nyugati stílusú bárok. Hétvégente zsúfolásig megtelik a környék. Sokat elárul a videóblogok készítőinek felkészültségéről (tisztelet a kivételnek), hogy adva van egy igazi vad zóna, de csak Shibuyát és Shinjuku-t ismerik. Noha általában biztonságos, ne feledjük, hogy a Roppongi környéket a jakuzák és egyéb bandák is szeretik. A nehézfiúk gyalogsága gyakran ide jár szórakozni a helyi keresztapák pedig Ginzába.
Ginza
Nappal előkelő üzleti negyed és divatos bevásárló hely. Ginza az a hely, ahol minden luxusmárkát drágábban vehetsz meg, mint bárhol a világon. Szóval hajrá!
Ahogy leszáll az éj, Ginza, Tokió prémiumkategóriás szórakoztató negyedévé válik, ahol rengeteg fura, bizarr, dekadens fine-dining étterem is található. Többek között Tokió legjobb sushifalatozói is. Szerény helyek, horrorárakkal. Ezen kívül elegáns bárok és fényűző éjszakai klubok. Ginza éjszakai életének nagy része rejtve van a kíváncsi szemek elől. A legjobb bárok és éttermek jó része a magas épületek felső emeletein található. Számos „partiintézményben” komoly árak vannak, valamint meglehetősen exkluzív belépési szabályzat, kötelező mandzsetta és hasonlók.
A Genius az egyik ginzai luxusklub, ahol Tokió legjobban öltözött és legtehetősebb emberei találkoznak. De elárulok egy titkot, ez az újgazdagoknak és a popsztároknak szól. Az igazán exkluzív helyek Japánban titkosak. Tényleg titkosak. Ha kötetlenebb légkörre vágyunk, azért Ginza is egy nagy terület, sok neves koktélbárnak is otthont ad, mint például a Star Bar, 300 Bar vagy a Suki Bar.
Shimokitazawa
Ha eddig elolvastad a cikket, most jön a jutifalat.
Shimokitazawa (röviden: Shimokita) egy bohémebb, lazább negyed, amelyet kevésbé látogatnak az alkalmi utazók, és a tipik turisták. Annak ellenére, hogy csak egy rövid ugrásra van Shibuyától, nagy spektrummal rendelkezik az ázsiai régiségek, különleges éttermek és a független szórakozási lehetőségek tekintetében.
Shimokitazawa a törzshelye a tokiói alternatív közegnek, és tele van nyüzsgő (és kedvező árú) bárokkal és izakayákkal, amelyek közül sok olyan zegzugokban rejtőzik, amelyek megtalálása némi kutatást igényel. Az izakayák kis szakés helyek pár székkel. Semmi flanc, a hangulat és a dekoráció is te vagy. Shimokita Tokió egyik indie zenei központja is, ahol több tucat remek kis zenei szubkulturális szintér található. Ez egy olyan kis univerzum, amelyet érdemes meglátogatni.
Matsuri!!!
Nemcsak a húszéveseké a világ?
Az igazi „lifehack” parti, civil kurázsi, ha Japánba olyankor mész, amikor valami nagy fesztivál vagy ünnepség van. Ilyen például a Seijin no Hi. Japánban a törvényes felnőttkor nem 18, hanem a 20. életév. A szavazás, az ivás, a dohányzás és egyéb tevékenységek a 20. életévüket betöltöttek előtt nyílnak meg. Sejtjük, hogy nem a szavazás élményétől mámorodnak meg a fejek. Japánban az éves Seijin-no-Hi ünnepre január második hétfőjén kerül sor. Nagy bulikkal ünneplik. A Seijin-no-Hi eredete i. e. 714-ből származik, amikor egy fiatal herceg új köntösben és frizurában jelent meg, hogy ezzel is jelezze felnőtté válását. A különleges stílusú teljes szettkimonók, amelyeket sok fiatal nő hord a Seijin-no-Hi-hoz, több ezer dollárba kerülhet, ezért gyakran bérelik, nem pedig vásárolják.
Van pár egészen fura, de meglehetősen népszerű fesztivál Japánban, amit tényleg nehéz hova tenni, sőt, a „Köldök” fesztivál egész új, mert 1969-ben jött létre. A Hokkai Heso Matsuri fesztivál része, hogy kifestett hassal táncolnak az emberek Hokkaidon. A gonoszűző babákat sírásra ingerlő eseményről (Naki Sumo Matsuri) már mi is írtunk. De vannak ennél furábbak is.
Kanamara Matsuri
Mit szépítsük, a Kanamara tulajdonképpen a dákókról szól. Az „Acél Phallus Fesztiválja” néven is ismert esemény minden tavasszal Kawasakiban zajlik, Tokió és Jokohama között. Időpontja április első vasárnapja. Ez a teljesen fura utcabál a 17. századig nyúlik vissza. A legenda szerint egy éles fogú démon szerelmes volt egy fiatal nőbe. A démon féltékeny volt azokra a férfiakra, akik elnyerték a hölgy szerelmét. Így hát bebújt a hüvelyébe, és leharapta minden férfi hímtagját, akivel lefeküdt. Az asszony megzavarodva kért segítséget. Végül a kovács barátja készített egy acél péniszt, amely kitörte a démon fogait, ami lehetővé tette a nő számára, hogy normális életet élhessen. Ennek a csodálatos acélbögyörőnek a tiszteletére aztán Kanamarába szentélyt is építettek. Na, most ebből a kis történetből is látszik, hogy Japánban nem volt olyan fajta prüdéria, mint ami a kereszténység 1000 éve alatt nálunk kialakult. Ilyen vidám népek ezek a pogányok, na.
Hadaka Matsuri
Február harmadik vasárnapján Okajamában (de másutt is Japánban) elég fura dolgokat láthatsz. A Hadaka Matsuri avagy a Meztelen Feszt.
Ez az egyik legőrültebb fesztivál, amelyet megnézhetsz egész Japánban. A tél egyik leghidegebb éjszakáján mintegy 10 000 vékony ágyékkötőt (vagy azt se) viselő férfi gyűlik össze az okajamai Saidai-ji szentély körül. Hideg vízzel locsolják őket, közben arra várnak, hogy a főpap ledobja a shingi nevű szent botokat. Azok, akik elkapják a szent botokat, a babona szerint hosszú évekre szerencse fogja övezni. Ha nem értenéd miért kell ehhez meztelennek lenni, a válasz tök egyértelmű. A démonok miatt. Egyébként ilyenkor hatalmas pogo megy a szerencsehozó botocskáért.
A tuti tipp bulizásra
Mielőtt a tuti tippet elmondom. Azt tudni kell, hogy Halloween és az egész körítése Japánban nem új keletű. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ha érdekel a horror, akkor Japán a te országod. Hirtelen nem tudok még egy kultúrát, ami ennyi erőszakos történetet őrzött meg. A szellemek típusainak külön neve van, az obake-t mindenki használja, de a yurei esetében még a szót se mondd ki. Szóval igazából horror, és ijesztgetés témában nem nagyon tudtunk újat mutatni nekik.
Szóval a tuti tipp a Halloween. Mindenki lazább, közvetlenebb. Nekik ez egy nagy, vidám, maszkos ünnep. Az ő rémtörténeteik sokkal ijesztőbbek, mint az angolszász kultúra pókhálós szellemei. Két dolog tette a Halloweent Japánban népszerűvé: a tokiói Disneyland és a Universal Studios Japan. A tokiói Disneyland 2000-ben tartotta első Halloween rendezvényét, és ez évről évre egyre nagyobb és nagyobb. Ezek már hatalmas utcabálokká váltak sok helyen.
Apróságok és kis titkok
Japánról még érdemes tudni, hogy Cash society, még mindig nagyon népszerű a készpénzes rendszer. Vagyis nagyon sok helyen nem tudsz kártyával fizetni. Váltani kell és papírozni. A hírnév hiánya ellenére Japán kézműves sörvilága megdöbbentően színvonalas és változatos. Olyan sörfőzdékkel, mint a Hitachino, a Coedo, a Baird és a Minoh (számtalan más mellett) mindegyik innovatív és megállná a helyét a világon bárhol. A japán tematikus love-hotelekről nem írtam, mert az klasszikus esetben nem tömeges szórakozás. A titkos klubok itt tényleg titkosak. Ugye, ha titkos, hogy is tudhatnánk róla! De a Japánok szeretik még jobban elrejteni az elérhető szolgáltatásokat is. Abba gondolj bele, ha egy legális helyet így eldugnak (hamis csomagtároló-szekrénysor, aminek az egyik kulcsa a kapu (3:10-nél a videón)), mennyire vannak elrejtve az exkluzív dolgaik!
4 Top Secret Hidden Bars in Tokyo (Shinjuku & Ebisu)
