Józsi gyerek a ráján. A kifejezés jelentése körülbelül annyi „Pistike a biciklin”. Joe Kid on a Stingray egy nehezen beszerezhető, de annál több bringás örömöt adó kis doksi, ami BMX-kultúra kialakulását járja körül. Igazi időutazás a hetvenes évekbeli vad nyugatra, mert bizony elég vad volt a nyugati part akkoriban. Valami kellett legyen a levegőben (van egy tippem mi), hogy egyszerre alakult ki a gördeszka, szörf és a bicikli MX, a kerékpár modernebb válfaja.
Ne üljél fel rája, ez egy rája!
A Schwinn Stingrayt 1963 -1981 között gyártották, nemcsak a BMX-et inspirálta, hanem mint ahogy írtuk, a lowrider bicajokat is.
A Stingray/rája, a „dinamikus kinézetű bicaj”, forradalmasította a kerékpárdizájnt.
Akkoriban elnyert több tervezői díjat is. Áramvonalas formáival beindította a fiatalok képzeletét.
Mindenki ilyet akart, és aki nem a keleti blokkban élt, annak lehetett is.
Ebben az időben a motokrossz már hatalmas népszerűségnek örvendett az Államokban. A gyerekek pedig elkezdték ezt másolni. Tetejébe egymástól függetlenül illegál versenyeket rendeztek. Ezek elég durvák voltak, minimális védőfelszereléssel, magas kockázattal. A BMX cross így a legősibb ága a sportnak, olyan tinik űzték elsőként, akiknek anyagi okok miatt nem volt lehetőségük cross-motorozni. Ezzel aztán tulajdonképpen létrehoztak egy új zsánert.
Ahogy múlt az idő, ezek a BMX-rendezvények egyre népszerűbbek lettek, különösen Kaliforniában. Az 1970-es évek elején a BMX, mint különálló sportág, kezdett megerősödni és hivatalosan is megkezdődtek a BMX-versenyek. Azt azért képzeld el milyen lehetett, hogy sétálgatsz valami városszéli dombon, és egyszercsak 15 gyereket látsz, amint életre-halálra versenyeznek. Konkrétan törik-zúzzák magukat az illegál versenyeken, amit legfőképpen a szüleik elől titkoltak.
A bájszikűl motokrossz története?
Igazából nem akarunk nyakig a „dirtbe” belemászni és BMX-wikipédiát sem szeretnénk felmondani, de ezen a ponton mégis érdemes említést tenni a klunkerekről, amit sokan hajlamosak elfelejteni. A biciklis lezúdulás és versenyzés legalább annyira a klunkereké is, mint a BMX-é. A Joe Kid… erénye, hogy a rendezők ritka archív felvételekkel és érdekes interjúkkal teli 30 éves bicajtörténelmet gyűjtöttek össze, hogy elkészítsenek egy filmet, amely feltárja a BMX versenyzés történetét, trendjeit, sztárjait a hatvanas évek végétől az ezredforduló elejéig. A Joe Kid on a Stingray történelmi perspektívát ad a BMX-sportnak, de úgy tálalja, hogy élmény nézni. 2005- ös film és 8,9-en tanyázik az IMBD-n, az azért nem rossz. Szerencsére Mark Eaton dokumentumfilmje nemcsak a bennfenteseknek szól. Veterán pro BMX-esek magyarázzák el mi is történt valójában a BMX evolúciójában. Ez egy mondatban: bevállalós vadorzók és zúzdabringázás, majd megjelenik a freestyle.
Őskor
Hajléktalanok, zöldre festett meztelen nők, és sok gyerek, aki élvezetből töri össze magát
A hatvanas évek végén és a hetvenes években mindennek volt egyfajta amatőr bája és vadsága. Az első nagyobb brigád, az úgynevezett „csöves mezőn” versenyzett, a neve nem véletlen. Valójában nem mező, hanem egy domb volt, ahol a hobók is égették a gumit, csak nem a domboldalon gurulva, hanem az olajoshordóban. Egy elhagyatott domb tele csövessel és vad kölykökkel megszülte a motorversenyzés fura mostohagyermekét, a BMX-et.
Tulajdonképpen egy Pál Utcai fiúk-történet, csak amerikai verzióban. A másik társaság
(legyen a vörös ingesek) nem kitúrni akarja őket, hanem összefognak. Illegális versenyeket
tartanak és kézzel írt szórólapokon terjesztik az igét. És végül a helyet is megszerzik.
A B.U.M.S (szintén játék a hajléktalanok kifejezéssel) volt az első szervezett társaság: Bicycle United Motorcycle Society (BUMS) néven. A hajléktalanok lakta dombot a hely tulajdonosa annyira nem tudta kihasználni, hogy amikor az egyik srác (Scot Breithaupt) ki akarta bérelni 1 évre, egy dollárért odaadta. Végül 5 dollár lett, öt évre.
Más csoportok is alakultak ebben az időben. Kaliforniával kapcsolatban érdemes tudni, hogy ezer arca van. Teljesen más a hippi és melegközpont Frisco, ahol a legtöbb hajléktalan is él, mint Los Angeles, ahol a legtöbbje drogos, és veszélyes. Ezen kívül Orange country nagy része tele van republikánusokkal, ellentétben Malibuval, ahol akkoriban szintén elkezdődtek a versenyek Malibu Racing néven. De az egy merőben más világ volt, a nyakig begombolt srácok tátott szájjal nézték a nudista hippiket és az egy szál semmiben szörföző csajokat. Itt esett meg az sztori is, ami mai szemmel kiverné a biztosítékot, hogy egy zöldre festett és felettébb csinos meztelen nő adta át a fődíjat a nagyrészt 16 év körüli fiúknak. Ott volt a korai BMX minden hőse, minden álmuk egyszerre vált valóra.
Hőskor
Az első hivatalos, már nem B.U.M.S jellegű szervezet az NBA volt, a National Bicycle Association. Amerikában tényleg hamar felpörögnek az események, ha az emberek rákattanak valamire. A Yamaha Gold Cup 1974-ben már komoly versenynek számít, 100 ezer dollárt tett bele anno a Yamaha. NFL-stadionban rendezik a döntőt és 16 ezer ember ment ki egy akkor még ismeretlen sportágat megnézni. 1982-ben már 70 000 ember töltötte be a Houston Astrodome-ot, hogy szemtanúja legyen egy BMX motocross-bajnokságnak.
A film erénye, hogy bemutatja a BMX-et körülvevő fluktuációt és a korszakok közötti hullámzást. A BMX is a margóról indult, mint a gördeszka, de a gördeszka folyamatosan egyre nagyobb lett, míg a BMX népszerűsége ingadozó. A korai időkben egyébként volt oldalkocsis BMX-verseny is, egészen fura mai szemmel.
A nyolcvanas évek bája és baja
Nem szerencsés a korszakokat pontosan dátumozni, mert nem teszik meg azt a szívességet, hogy pont 1980-ban induljanak és 1990-ben érjenek véget. De egy dolgot leszögezhetünk: a BMX sorsa a nyolcvanas években dőlt el. Felnőtt lett és szabad a stílusa. Megjelent a freestyle. A sport kitalálta önmagát.
A nyolcvanas évek már nagyban játszik, külön játékfilmek vannak a „csodabringáról”. Nemcsak a nálunk is ismert 1983-as BMX banditák, ahol Nicole Kidman is feltűnt, és amiben az Oakley még nem szemüveg, hanem bicikli markolat-gyártó volt. Legendás még az 1986-os Rad is, csak nálunk kevésbé ismerik.
Ezek a filmek bájosan naivak voltak, viszont bemutatták a cross mellett a freestyle-t is, ráadásul nagyon sok gyerekhez eljutottak.
Megjelennek az igazi csodabringák is, a GT, Dyno, Mongoose, Diamond Back,
Redline és a Haro Bikes is elkezdett Freestlye bringákat gyártani. Emellett
elképesztő mennyiségű, színű, formájú gagyi és nem gagyi BMX született.
A dokumentumfilm egyik fő témája a megjósolhatatlan csúcsok és mélypontok, amelyek a sportágat a 70-es évek óta jellemzik. Párhuzamok mutathatók ki a gördeszkások, különösen a Dogtown és a Z-Boy arcok sorsa és a BMX-esek között. A gördeszkásokhoz hasonlóan a korai BMX-esek közül is sokan kiégtek. Most finoman fogalmaztam meg a drogproblémákat, a börtönéveket és a durva baleseteket. A tesztoszteron és az adrenalin a BMX-sport barátja, de a hétköznapokban nem segít. Egy biztos, minden BMX-generáció kihívás elé állítja a gravitációt. Néha mintha le is győzné azt.
Az 1980-as éveket a cikksorozatunk következő részében fogunk mélyrehatóbban taglalni.
