Besztológia
A zenei média és a marketingguruk egyik kedvenc játéka, hogy top 10-es, top 50-es listákat állítanak össze, amiket aztán nagy elméletekkel igyekeznek alátámasztani. Ebben a cikkben szétszedjük ezeket a túltolt botorságokat. A zene nem sport, a rap nem sportteljesítmény, nem lehet objektíven mérni. Ízlések és pofonok között vágunk most rendet, miközben megmutatunk pár elfeledett best of rappert, akik valahogy sosem kerültek fel a listákra, holott méltán megérdemelnék.
A zene nem sport
Kendrick Lamar Drake-et és J. Cole-t betámadó diss trackje után újra fellángolt a vita arról, ki is a legjobb. Pro és kontra érvek özöne árasztotta el a közösségi médiát. Ha azonban egy lépést hátralépünk, felmerül a kérdés: miért is kell Kendrick és Drake, vagy J. Cole és Eminem között választanom? Ki döntötte el, hogy ők a legjobbak, és milyen érvek alapján? Azért, mert okos szövegeket írnak? Legalább ötven olyan rappert tudok felsorolni, akik bőven megütik ezt a szintet, Aesop Rock-kal az élen. Mert jól pörgetnek? Legalább annyi jó chopper MC van, akinek ott lenne a helye, kezdve a Foreign Beggaz tagjával, Orifice Vulgatronnal. Ja, csak hogy indiai-angol undergound előadóknak nem osztottak lapot. Magyarán eleve az egész egy showműsor a médiának. Ha van valami, amit utálok a kapitalista Amerikában, ez a legnagyobb, legjobb összehasonlítgatás. Itt a cikk elején, abba is hagyhatod az olvasást, ha azt hiszed minden idők 10-50 legjobb rapperéről lesz szó. Ezt nem lehet mérni. Ez nem olyan, mint a súlyemelés, ahol a legnehezebb súlyt emelő nyer. Nem a leghosszabb szám vagy a legtöbb hang számít. Sőt, még az sem biztos, hogy a legokosabb írja a legjobb szöveget. A zene noha leírható tudományos formulákkal, nem attól jó, amelyik a legnehezebben előállítható. Sőt, a zenének lényege az X-faktor, a te személyed egyedisége. A sportokhoz hasonló összehasonlítások jó szórakozást nyújthatnak, és lehet hozzájuk keretet kitalálni, de ez a cikk épp azt hivatott bebizonyítani, hogy még ezekben is csalnak.
Az üzlet az biznisz
Ezeknek a legjobb, legnagyobb, legfontosabb listáknak az igazi rákfenéje, hogy még a saját szabályaikat sem tartják be. Tehát, ha mondjuk a legjobb Eastcoast, Westcoast, déli vagy legjobb chopper rappereket állítják is össze, egy dolog biztosan befolyásolja őket: tele lesznek nagy nevekkel, mivel az újságírók egy része túlságosan gyáva ahhoz, hogy szembemenjen az elvárásokkal. Egy 2Pac vagy Biggie mindig szerepelni fog ezeken a listákon.
Hiába jó rapperek gyűjtőhelye a Freestyle Fellowship vagy kiemelkedően jó rapper Abstract Rude, és Double K,
sosem lesznek benne a legjobb Westcoast MC-k top 10-ében, mert az a platinalemezes kiadós arcoknak és
legendás halottaknak van fenntartva. Eazy-E-nek, 2 Pacnek és már Nippsey Hussle-nek is bérelt helye van.
Hogyha már 2Pac szóba került, akkor senki sem a Point The Finga-t fogja említeni, ha a legjobb számairól van szó. Pedig ha raptechnikailag nézzük, ez az egyik legjobb. Csak egy besült, sikertelenebb albumán (Strictly 4 My N.I.G.G.A.Z) található. A legjobb valahogy az idők folyamán a legsikeresebb szinonimája lett, kár.
A marketing egyik gyakori trükkje, hogy egy előre meghatározott narratívába csalogatnak minket. Gyakran feltett kérdések például: ki a jobb, 2Pac vagy Notorious B.I.G., Kendrick Lamar vagy J. Cole? Az ember máris válaszolna, de valójában nem szükséges ennyire behatárolt keretek között gondolkodni. Miért nem az a kérdés, hogy mondjuk Sean Price vagy Gift of Gab, esetleg Kota the Friend vagy Pouya? Mindig a sztárokról van szó. Azonban itt is van egy álnok csapda: gyakran már eleve eldöntött, ki lesz a vesztes.
Vegyük például az Eminem, MGK (Machine Gun Kelly) beef-et. Igen, MGK-t sokan együgyűnek és pózernek tartják, de vajon tényleg olyan rossz? Mit tud Eminem? Kiváló rapper, ez nem vitás. Ez oké. Mit tud MGK? Tud rappelni, tud énekelni, játszik zongorán, kimondottan jól gitározik, és sok beatjét ő maga csinálta.
Ha Eminem szavai szerint a rap egy háború lenne, neki egy éles kardja lenne, míg MGK-nak egy teljes arzenálja. Természetesen én is úgy gondolom, hogy Eminem jobb rapper, de iszonyat sok unalmas száma, közepes semmitmondó beatje van. MGK ilyen szempontból egy érdekesebb előadó, de sosem lesz olyan jó szövegíró, mint Em, ellenben sokszor szórakoztatóbb. Azonban ez egy előre felépített fake vita volt. Az igazi lényege a sztorinak, hogy Eminem sosem harap bele egy olyan MC-be, aki tényleg lenyomhatná, ahol lenne esélye annak, hogy megmarják, és netán veszít.
A Nas vs Jay-Z volt talán az utolsó ilyen. Nincsenek igazi mély beefek, csak csipkelődések, vagy kicsinyes viták. Sokan mondják, hogy Eminemnek senki sem mer beszólni, mert lenyomja. Tényleg ez a zene lényege? A hiphopnak része a párbaj, de egy Beastie Boys, Ugly Duckling fehér rapperei lehet sosem nyernének Eminemmel szemben, viszont a zenéik, az ötleteik jobbak, nem is beszélve a humorukról. Bár Eminemnek is volt humora, csak aztán leszokott a drogokról (és nagyon morcos lett).
Na, de akkor mégis hogyan?
Az első dolog, amit valamennyire lehetne mérni, aminek szinte van sportértéke, az a pörgetés. A chopper rapperek, akik ugye nagyon gyorsan beszélnek. Technikailag a legjobbak: Twista, Tech N9ne, Bizzy Bone, Busta Rhymes, Crucified, Ludacris, Beam, Krizz Kaliko, Hopsin, Denzel Curry, és a már emlegetett Foreign Beggars Mc-je, továbbá a hölgyeknél a szintén angol Soom T MC is adja.
Foreign Beggars: Evil Dr.Hip Hop ft. Dark Circle
Crucified: That Music
A pörgetésről külön cikket fogunk írni, azonban egy fontos szempontot érdemes megérteni. Akik ismertek lettek a fentiekben felsorolt a rapperek közül, nem csupán a technikás hadarásuk miatt, hanem az egyéb képességük, szellemességük révén emelkedtek ki. Magában a gyors rap egy technika, amely olykor vásári mutatványnak tűnhet. Kell még valami plusz.
Gawne: Chopper (Fastest Rap Ever)
Mac Lethal: Rapping 1000 Words in 2 Minutes!!!
Da originators: az eredetiségről, elsőségről
Az Adventure Time (Kalandra fel!) egyik epizódjában feltűnik egy James Baxter nevű sárga ló, aki egy labdán egyensúlyozik, amit a többiek roppant menőnek találnak és igyekeznek utánozni. Sőt, akadnak olyanok is, akik még ügyesebben tudnak labdán egyensúlyozni nála. Ennek hatására Baxter felhagy a labdázással. Később elmagyarázza, hogy nem azért egyensúlyozott a labdán, hogy menő legyen, hanem mert egyszerűen élvezte csinálni. A többiek viszont vért izzadva versenyt faragtak a tevékenységből a menőség kedvéért, így az élvezet helyébe a teljesítmény kényszere lépett. Hasonló jelenség figyelhető meg bizonyos X-sportágakban (BMX, Gördeszka), ahol sok esetben nem az eredeti trükkök megalkotói váltak népszerűvé, hanem azok, akik lemásolták és tökélyre fejlesztették mások ötleteit. Ez a jelenség az úgynevezett középszint győzelme.
Mindez a zenében is létezik, ahol az emberek mások ötleteit másolják és sajátítják el. Ezek az idomított, tenyésztett produkciók sokszor nagyon is tökéletesek és népszerűek. Valahogy így veszik el az eredetiség. Jóllehet szinte mindenki másol, vesz át dolgokat, de ha nem adsz hozzá valami sajátosat, ami a tiéd, akkor ez csak egy másolat. Az eredetiségnek ellenben nincs fokmérője. Az olyan művészek, mint Ol’ Dirty Bastard, R. A. the Rugged Man, vagy Bushwick Bill önmagukért értékesek és saját univerzumukban léteznek. Őket össze lehet hasonlítani, de nem érdemes, mert mindegyikük egyedülálló és különleges a maga módján.
Három a magyar igazság
Alapvetően talán három kategória különböztethető meg a rap világában: a verbális formaművészet (mint a chopper és technikai rappek, valamint az intelligens és tartalmas szövegek), továbbá a bekategorizálhatatlan egyedi rapperek. Azonban itt jön az egésznek a sava-borsa, ugyanis a zene hozzáadásával a cucc teljesen új értelmet nyer. A zene, és az ahhoz illeszkedő szöveg, illetve flow, egy új dimenziót ad az egész élménynek.
Az angol anyanyelvűek igencsak értékelik a tálalás módját. Ezért van az, hogy még az intelligens emberek is élvezhetik az egyszerűbb rappeket. Egy barátom ezt (egyébként filozófia szakos) úgy fogalmazta meg, ha okoskodást akar hallani, akkor elmegy a könyvtárba és kivesz egy filozófiakönyvet.
Ezen kategóriák mentén rengeteg tehetséges rapper található, akik kiváló alapokra építenek nagyszerű szövegeket, de nem férnek fel a toplisták élére, mert azokat a jól brandingelt sztárok uralják. Természetesen ízlés kérdése, hogy kinek milyen zenék és rappek tetszenek, de létezik olyan általános közmegegyezés, ami nagy valószínűséggel mindenkinek tetszenek. Az intelligensebb magazinok, mint a Complex és az XXL, tematikusan válogatnak, például 50 legjobb battle rapper, vagy 50 legjobb New York-i rapper. Ennek van is értelme.
Listánk végén olyan rappereket említünk meg, akiknek ott lenne a helyük a toplisták élén, de a hype-politika miatt esélyt sem kapnak, valamint azokat, akik állandóan a csúcsokon vannak, de akár le is kerülhetnének onnan. Közben érdemes figyelni a toplistákat, amelyek mindig heves vitákat váltanak ki a tenger túlsó oldalán. (Billboard top 50 / Forbes top 50 / Source top 50)
A megoldhatatlan egyenlet megoldásai: Idő + eladott lemezek szorozva a hype-pal
Legyünk igazságosak. Az idő múlásával egyre nehezebb mindenki számára, mivel évente legalább egy új tehetség bukkan fel, és nekik már nehezen jut hely a klasszikusok mellett. Nas, Rakim, Biggie, Eminem tényleg levehetetlen. A legtöbb listán állandó helyük van más rappereknek is, például a lemezeladások miatt Gucci Mane, Rick Ross, Nicki Minaj, Drake, 50 Cent és újabban Bad Bunny neve is rendszeresen felbukkan. Andre 3000 és Jay-Z esetében nincs vita, ott a helyük.
Játszunk nyílt lapokkal. Én egy hardcore Jay-Z hater vagyok, egyszerűen nem értem mit esznek ebben a fasziban, ráadásul hatalmas koppintó, olyan mértékben, hogy az már mémmé vált.
Jay-Z stole all of his lyrics from Biggie?
Rendben, elismerem, Jay-Z kétségtelenül tud rappelni, és vannak igazán erős sorai, de léteznek mások is, akiknek állandó helyük van a listákon. Dr. Dre és Kanye West például, mint rapperek is gyakran szerepelnek ezeken a listákon. Ezt erősen vitatnám. Kanye esetleg, de nem a top 50-ben. Dre pedig semmiképp, különösen, mivel gyakran mások írják a szövegeit, bár legendás producer, de ez önmagában nem teszi őt nagyszerű rapperré. Erről bővebben is olvashatsz a cikkünkben.
A legendás női rapperek közül MC Lyte helye megkérdőjelezhetetlen. Viszont nem akarok senkit megsérteni, de Queen Latifah és Lauryn Hill nem igazán top 50-es rapperek. Ms. Hill gyönyörűen énekel és tud rappelni is, de messze nem olyan jó rapper. Queen Latifah pedig már nem igazán aktív, bár a kezdeteknél jelen volt, és kedvelt személyiség, színésznő, akit mindenki szeret. Igazából az fáj, hogy sok amerikai csaj is lehetne ott, akik atom jók, mondjuk Gavlyn, Snow tha Product, Jean Grae, Princess Superstar, Rapsody és Bahamadia.
Akiket kihagy a képlet
Kezdjük azzal, hogy ha nem vagy amerikai, mintha nem is léteznél a rap világában. Ez részben érthető a nyelvi különbségek miatt. De mi a helyzet az angol rapperekkel és azokkal, akik angolul rappelnek? Sajnos ők is felejtősek. Mielőtt ezt nyugtáznád, ne tedd. Ez egyáltalán nem logikus vagy természetes. Az angol gitárzene nagyon is népszerű Amerikában. Bowie, a Beatles, a Rolling Stones, az Oasis, a Clash, a Sex Pistols és a Motörhead az Államokban is legendásak.
Lehet, hogy elsőre azt gondolnád, hogy a rap közönsége suttyóbb, bár nem hinném, hogy a Sex Pistols közönsége csak a Harvard bostoni ír diákjaiból állt volna. Az amerikai rap egyszerűen abnormálisan és elképesztően belterjes, amit a kiadók és menedzsmentek manipulálnak. Ezt már az USA-ban is érzik. Néhány okosabb zenekritikus, köztük Anthony Fantano is megjegyezte, hogy ez elég egyoldalú.
Például 2019 tavaszán Lil Simz (Grey Area), Dave és Stormzy is kiadtak nagyszerű anyagokat. Eközben az Államokban a nagy nevek az őszi szezonig nem jelentkeztek új zenével, mégsem foglalkozott senki az angol vonallal. Pedig lenne miről beszélni, hiszen a Grey Area az egyik legjobb EP/album, amit valaha nő készített, de hagyjuk is a női jelzőt, simán egy kiváló album.
Little Simz: Venom | A Colors Show
Dave éneklős, sztorizós stílusa nemcsak különleges, hanem elképesztően népszerű is. Ebben a tekintetben talán csak Stormzy múlja felül, akinek még Banksy is készített egy ikonikus mellényt. A High Focus és Blah Records-os arcokba és egyéb régi legendákba bele sem megyek.
Lee Scott: Don’t Tell Me
Nem hagyhatom ki, hogy megemlítsem: Streetz teljesen egyedi stílussal rendelkezik, míg Loyle Carner nemcsak kiváló szakács, hanem remek szövegíró is, aki még az ételekről is jobb szövegeket ír, mint Action Bronson. A nagy öregekről, mint Rodney P, Gunshot, vagy akár LKJ nem is beszélve. Anglia hatalmas erőt képvisel a grime, UK drill, drum and bass, dubstepre való rappelés és más kísérleti műfajok terén. Ezek az előadók nincsenek jelen a toplistákon, holott például LKJ, azaz Linton Kwesi Johnson dubköltő legalább annyit tett a rap előadásmódjának kialakulásáért, mint Rakim, a Furious Five vagy Slick Rick. Linton egyértelműen rapel számos dalában, és az angol nyelv egyik mestereként tartják számon. Ő volt a második olyan ma is élő költő, akinek verseit a Penguin Classics sorozatban kiadták. Majdnem minden komolyabb egyetemen tanítják a kortárs angol irodalom témakörében. Ő sem fér rá ezekre a toplistákra. F*ck the system!
Linton Kwesi Johnson: Sonny’s Lettah (Anti-sus Poem)
Aztán persze akkor is ráfaragtál, ha svéd vagy. Szerintem ez a szám minden idők egyik legjobb rapszáma, akkor is, ha nem vagy egy anarchista kommunista, mint Promoe. Átjön mit akar.
Promoe: THX 1138
A THX 1138 egyébiránt George Lucas első filmje, és a Gang Starr You Know My Steez klipje is azt idézi meg.
Mass Appeal avagy a tömegvonzás szabályai
A cikk utolsó a szakaszában olyan rappereket szeretnék megemlíteni, akik minden szempontból megérdemelnék, hogy bármelyik legjobb rapper listán szerepeljenek, de mindig akad egy ok, amiért végül lecsúsznak róla.
Gang Starr: Mass Appeal
Kétségkívül ez az egyik legjobb rapszám, ami valaha született, mégis csekély az esélye, hogy felkerüljön bármilyen toplistára. A tömegvonzásnak megvannak a maga szabályai, például a jó megjelenés. A Gift of Gab-ről már írtunk egy részletes cikket, ahol alaposan kifejtettük ezt a témát. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy se Gab, se RA és AFRO se olyan trendi, könnyen eladható karakterek. Ezzel összefüggésben sok más rapper is van, akik sosem lesznek Nike támogatott vagy termékskálaskorbut-terjesztő.
Gift of Gab (feat. R.A. The Rugged Man and A-F-R-O): Freedom Form Flowing (Official Music Video)
Egy másik állandó visszatérő probléma, ha egy banda tagja vagy. Rapzenekarok tagjai ugyanis csak nagyon ritkán kerülnek fel a toplistákra. Talán a Wu-Tang Clan és az NWA kivételek. Az olyan együttesek tagjai, mint a Roots, Fu-Schnickens, Pharcyde, Lords Of The Underground, Das EFX, The Perceptionists (Akrobatik és Mr. Lif), vagy a Jurassic 5-ból Chali 2na, bőven megfelelnének minden kritériumnak, hogy ott legyenek a legjobbak között. Ugyanígy, a Dead Prez is valahogy feledésbe merült.
Fatlipet noha kirakták drogproblémái miatt a Pharcyde-ból, ennél a számnál nem sok őszintébbet, hitelesebbet és humorosabbat ismerek. Ez rapmagasiskola, punchline magasiskola, és egyben nagyon igazi is. Semmi feszengés.
Fatlip: What’s up Fatlip (Official Music Video)
Van még egy kategória, amit én szívem szerint két részre bontanék. Az intelligens rap lehet történetmesélő, punchline-okkal teli, humoros vagy mély tartalmú is. Természetesen ezek gyakran átfedik egymást. Azok a legendás storyteller MC-k, akik ennek a műfajnak az úttörői, szintén nem kapnak megfelelő elismerést. Kool G Rap, Lord Finesse, Masta Ace, Slug (Atmosphere) és Slick Rick – komolyan nincs hely számukra? Ez szinte hihetetlen, különösen, hogy Big Daddy Kane szerepel a listákon. Nem akarom őket egymással szembeállítani, de ha Big Daddy Kane ott van, akkor Craig G, Chub Rock, Kool G Rap és Jeru the Damaja is megérdemelné a helyet
Lyricist lounge
Aztán ott vannak azok a lírikusok, akire lehet azt mondani, hogy fura beatekre furán rappelnek vagy furák, különlegesek a szövegeik, de valójában a legmagasabb szintet képviselik. Aki ismeri az életművüket, az tudja, hogy bármit is meg tudnak rappelni. Mr. Lif, Aesop Rock, Armand Hamer, MF Doom, Jonwayne, Moruf, GZA, Earl Sweatshirt, Abstract Rude tulajdonképpen simán hozza azt a szintet, ha nem jobb, mint J Cole vagy Kendrick.
Jonwayne: These Words Are Everything
Az ő esetükben gyakran én is szoktam Genius lyrics-eket nézegetni, mert rendkívül összetett és magas szintű angolt használnak. Viszont mindenképpen megéri elmélyedni a szövegeikben.
Aztán van egy szinte csak rapzenében értelmezhető kategória, a saját flow és világlátás. Itt most nemcsak az elborultakra gondolok, hanem a szöveg és a zene egységére is. Az MC által választott beat és a felépített hangulat nem csupán flow. Például a Bones, Scarface, Necro, Ill Bill sötét világai nem feltétlen a legmélyebb szövegeket hozzák, de az összhatásuk erős. A rapet elsősorban a szövegek miatt kedvelők között keresve se találni olyat, aki szerint Ghostface, Raekwon, Prodigy, Big Pun, Roc Marciano, Mach-Hommy vagy Percee P rossz MC lenne.
Percee P: Put it on the Line
Hogy fiatalabb előadókat is említsek, Marlon Craft, Wiki, Joyner Lucas, Mexican OT, JID, EarthGang, Logic, Danny Brown és Tyler, the Creator szintén ebbe a kategóriába tartoznak. És miért nincs benne a legjobb aktuális MC-k top 5-jében Lil Dicky? Azért, mert fehér és fura? Valójában a fekete rapperek nem mernek kiállni ellene, mert ahol eddig megjelent, ott hatalmas pirulás lett a vége. Egyébként Harry Mack is zseniális freestyle-isten, de ő már egy külön kategória.
Desiigner, Lil Dicky & Anderson .Paak’s 2016 XXL Freshmen Cypher
Lil Dicky Freestyle on Sway In The Morning
Továbbá ebbe a kategóriába sorolom azokat az előadókat is, akik a nyelvi játékokkal és a formával is kreatívan bánnak, nemcsak a tartalomra összpontosítanak. Itthon például Gengszter Zoltán és Majka is előszeretettel használták a digidizést, ami valójában a Das EFX poénja. Ennek ellenére ők sem kerültek fel a toplistákra, pedig már csak ezért a számért is illene megemlíteni őket.
Das EFX: Baknaffek (Official Video)
Kíváncsi vagyok, mennyien veszitek észre, hogy Double K (RIP) ebben a track-ben, tulajdonképpen csak megnyomja a sorvégeket, sokszor nem is rímelnek, zseniális.
People Under the Stairs: Set It Off
Apróságnak tűnhet, de nagyon jól jön ki, ahogy OT megnyomja az „R” betűket.
Hardest Ese Ever: That Mexican OT
Ezek az apró, elsőre jelentéktelennek tűnő dolgok azok, amelyek egy rappert kiemelnek a többiek közül. Az, hogy ki a legjobb, sok tényezőtől függ, de persze ízlés dolga is, bár vannak nyilvánvaló és hallható különbségek. Ebben a cikkben nem célunk megmondani, ki a legjobb, hanem inkább arra törekszünk, hogy ne essetek áldozatul a hype-nak. Kendrick Lamar kiváló rapper, de a Lyricist lounge rész elején felsorolt rapperek mind hasonló gondolati mélységet képviselnek. A pörgető/chopper rapperek listájában Tech N9ne, Gift of Gab, AFRO szintén egyszerre mélyek és gyorsak, azonban kevésbé eladhatóak.
Emlékezzünk Gómez Dávila, a kolumbiai moralista filozófus szavaira: „Alapelvként állapítsuk meg, hogy minden korban a középszerű dolgok lesznek igazán népszerűek.”
Ez egy show-műsor laikusoknak, a reflektorfény kitakarja azokat, akik az árnyékban vannak, akiknek nem jó a menedzsmentje vagy egyszerűen nem hallgatják sokan őket. De ne feledjétek, bármennyire is fényesen ragyognak az aranyláncok és az aranyfogak, a hiphop a sötét parkokból, a csatornából jött, az út rossz oldaláról.
Artifacts: Wrong Side Of Da Tracks
Bár ebben a cikkben nem állítottunk össze hivatalos toplistát, azt egy másik írásunkban fogjuk megtenni. Most viszont kifejezetten kíváncsiak vagyunk olvasóink top 5 vagy top 10 kedvenc MC-jére és rapcsapatára. Kérjük, írjátok meg kommentben a favoritjaitokat. Tényleg kiváncsiak vagyunk, kiket pörgettek.
