A New York-i underground stílus első számú hangja, aki amúgy svájci.
A Kimou-velt street art
Hogyan jut el egy svájci születésű, belgiumban tanult grafikus odáig, hogy pólókat készítsen Spike Lee-nek, vagy együttműködjön brooklyni graffitis legendákkal? Sőt, miként volt képes egyáltalán tényezővé válni egy közel 10 milliós város underground életében? És ha ez nem lenne elég, még egy doktori is ott figyel a polcon a vintage amerikai sportruházatok terén végzett munkásságáért.
Az elmúlt tíz évben Kimou Meyer (más néven Grotesk) szinte összes New York-i underground márka kulcsszereplőjével dolgozott. Klasszikus képzettségére és kívülálló nézőpontjára támaszkodva ikonikus grafikai nyelvet és stílust hozott létre. New York értékelte ezt, hogy részben miatta is new maradt. Az üde svájci szél egészen Brooklynig fújt és friss áramlatokat hozott a városnak.
Hogyan közelítsük meg New Yorkot és Kimou-t?
Kimou Meyer tevékenységei egy cikksorozatot is elbírnának. Hogyan közelítsük meg, mivel kezdjük? A grafikussal, betűtervező kalligráfussal, tagelő graffitissel? A festővel, akinek enyhén kubista stílusa azonnal rabul ejt? Groteskkel, a szobrásszal és tervezővel, vagy a branddel, eseteleg a divatlogó tervezővel, akinek nevéhez sok márka logója és arculata fűződik? Netán a saját ruhamárka létrehozójával, vagy a sportújságíróval? Igen, ez mind egyben Kimou Meyer aka Grotesk.
A svájci oxigénből a New York-i szmogba
Akit a metró füstje megcsapott
Meyer sztorija egy magazinnal kezdődött 1984-ben. A Svájban élő és akkor még csak 10 éves Kimou a szülei révén hozzájutott a National Geographic egyik számához, történetesen a New York-i különszámhoz, melynek borítóján a legendás Chrysler épület fotója volt látható.
A belső oldalakon pedig nem a megszokott turistacsalogató, zöldellő Park Avenue és környéke volt bemutatva, hanem a szürke betondzsungel.
A Reagan-korszak legdurvább pillanatait éljük. A bűnözők által elárasztott városban természetesen a grafitti is igazodik a korszellemhez. A város falai és a metrószerelvények festékszóróval lebombázva. Ez akkor még teljesen új, vad és apokaliptikus behatás volt a frissen vasalt, precízen nyírt svájci pázsiton olvasgató ifjú Meyernek.
Megkérdezte a szüleit, hogy elvinnék-e oda. „Akkoriban erre nem volt lehetőségük, ugyanis a szülei vállalkozása épp akkor ment tönkre. Úgyhogy egy elég sajátos, mondhatni groteszk utazást tervezett az ifjú Grotesk. Szó szerint lerajzolta a magazin képeit. Hónapokig gyakorolta a fényképek megrajzolását. Mivel a graffitiről semmit nem tudott, ezért rajzokat csinált, ahol az épületeket telerajzolta graffitivel.
Évekkel később, amikor Kimou először találkozott a háromdimenziós New Yorkkal, elsétált a Brooklyn Bridge-hez, hogy megnézze magának a metropoliszt, miközben Gang Starr Hard to Earn című albumát hallgatta. De idézzük őt szó szerint: „Amikor megkaptam a grafikusi diplomámat, a vizsgabizottság egyik meghatározó tagja éppen stúdiót nyitott New Yorkban, és meghívott gyakornoknak, amire én igent mondtam. Az egyik első dolgom az volt, hogy vettem egy Gang Starr CD-t, és felmentem a Brooklyn Bridge-re, hallgattam a „Mass Appeal”-et, néztem a WTC ikertornyait, az Empire State Buildinget, és bennem volt az adrenalin, hogy itt vagyok. Hol is? Mert természetesen eltévedtem és nem a legjobb környéken. GPS nem, de metró szerencsére volt a környéken. Így kezdetét vette az utazásom, ami ma is tart.”
Mielőtt Meyer májer lett volna
Grafikai tervezést és kommunikációt tanult 5 évig a „La Cambre”-ben Brüsszelben, Belgiumban. Amikor bemutatta a diplomához kapcsolódó záróprojektjét, Dimitri Jeurissen, a zsűri tagja és a Base tulajdonosa, felkérte a New York-i stúdiója csapatába. 2 évig dolgozott ott, majd felvették az Ecko Unltd-hez művészeti vezetőnek. Az ő nevéhez fűződik az egyik Ecko rinocérosz logó. Innentől kezdve egy streetwear divattörténeti cikket is írhatnánk. A Zoo York kreatív igazgatója lett 4 évig, és nem volt megállás. Szabadúszóként számos nagynevű cégnek dolgozott. Ilyen az Upper Playground, az Alife, a Stüssy, a Sixpack, az Uniqlo, a Nike, a Carhartt, stb.
Szintlépés és saját márkák.
2010-ben két partnerével, Aaron Amaróval és Chris Isenberggel megalapította saját cégét, a Doubleday és Cartwrightot.
Sportra és kultúrára szakosodott kreatív ügynökség oldalát érdemes megnézni, nem azt érzed, hogy egy reklámszagú termékajnározás közepén vagy.
Meyerék szerintem legnagyobb dobása a Milwaukee Bucks új csapat logójának megtervezése. Igazi gengszter szarvas lett megrajzolva. Mint mondtam van egy Victory Journal nevű sport- és kulturális folyóirat, ahol egészen érdekes módon írnak sport körüli dolgokról, és egy NoMas nevű kis ruhamárkát is grundoltak.
És még mindig nem lőttuk el a nagyágyút. Meyer illusztrációs, szobrászati iparművészeti projektjét, a Grotesket. Ez a New York-i utcahangulat a letisztult svájci esztétikával párosulva hatalmasat megy dizájnvonalon. A símaszkos betörő faszobor, a Jordan-cipős lábú lámpát vagy a Polo Raekwon fabábu magában is emlékezetes.
Kimou rajzai, Groteskito Insta-oldalán és az ott található Messi, Giannis, Mobb Deep festményei túlmutatnak a szimpla illusztráción.
Kimou Meyer úgy menő, hogy messze nem olyan bugyuta, mint Kaws, és lehozza az utca szintjére az igényességet. Nem foglalkoztunk még a vintage sport dolgaival. A sportruhaterveivel. Nem baj, mire elfelejtitek, írunk róla még egy cikket.
Lazaságba csomagolt igényesség, és közérthető képzőművészet.
Ilyen, amikor egy svájci megtermékenyíti New Yorkot. Kissé Grotesk.
