És veszünk kínai deszkás, kosaras vagy retró cipőt.
Jó, igen, minden cipő kínai. A világ Made in China lassan. Viszont ez csak összeszerelés, az igazi profit ide jön a nyugati világba.
A címben feltett kérdés folytatódhatna úgy is „Mikor adják be a kínaiak is a derekuk?”. Az államilag megrendelt kincstári lazaság sosem menő a fiatalok körében. A taktika egyszerű, vegyél népszerű amerikai sztárokat, és akkor a kínai fiatalok körében is cool-faktoros leszel.
A Li-ning a vagánykodásban eljutott odáig hogy Erik Ellington signature modellel lépne be a gördeszka piacra.
Erik Ellington amúgy nem csak egy mezei deszkás, hanem több cipőt is tervezett az Emericának, a Supra márkának pedig résztulajdonosa. Szorosabb kapcsolatban volt ill. támogatottja a Baker, KR3W, Zero, Shake Junt, Deathwish, cégeknek.
Ellington a hitelességét adja, a Li-ning meg egy 30 milliárd dollárt mozgató márka.
A gördeszkapiac újra fellendülőben van, a szomorú, hogy a klasszikus deszkások alapította deszkás cégek közül nagyon sok megszűnt. Viszont minden sportszergyártó létrehozott gördeszkás divíziót. Kína tulajdonképpen világtrendeket követ. Csak ha egy elefánt megmozdul, akkor úgy tűnik ő hozza a változást.
Keleten a nyugat változatlan
A kínai nyitás után számtalan sportruházati vállalat özönlött a világ második legnagyobb gazdaságába, remélve, hogy követheti a Nike sikerét, Kína pedig lehetséges versenyzőnek bizonyult az Egyesült Államok megelőzésében a sportruházati piac terén, hiszen óriási ország.
Jelenleg a két ország közötti piac és méretbeli különbség megdöbbentő és nagyrészt aránytalan. 2016-tól az amerikai piac mérete 103 milliárd dollár volt, míg Kína messze lemaradva a második 28 milliárd dollárral. Figyelembe véve, hogy Kína lakossága (1,4 milliárd fő) megközelítőleg négyszerese az USA-nak, könnyű észrevenni azt a szakadékot (és a lehetőséget), amelyet sokan elvárnának a kínai GDP növekedésétől. Az országban már a világ legnagyobb középosztálybeli lakossága van, és ez még mindig növekszik, és mindez több kínai vásárlóerőt jelent.
Ahogy a sportcégek elérhető statisztikái mutatják (Nike, Adidas) 10-12%-os növekedése nem nagy piaci kapitalizáció, figyelembe véve Kína hatalmas méretét és potenciálját.
Évtizedekkel azután, hogy a nagy nyugati márkák, mint a Nike és az Adidas,
népszerűvé váltak, új szereplők jelentek meg a kínai piacon. A hazai márkák.
Li-Ning, Peak, Anta, Warrior Shanghai, Feiyue! Ismered őket, fogod őket hordani?
Pár mondat erejéig áttekintjük a kínai cipőmárkákat, akik büszkén hirdetik, hogy van kínai divat.
Li-Ning a kínai Jordan
Li Ning a saját nevén indított sportszergyártó céget. Ő egyébként tornász volt, aki nemzeti hőssé vált, miután hat aranyérmet szerzett az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián. A neki kitalált „torna hercege” címet kapta hazájában eredményeiért. A 2008-as pekingi olimpia lángját ő gyújtotta meg a Madárfészek stadion fölé berepülve.
Tetőtől talpig magába öltözött, Li-Ning-et viselt. Ez összhangban volt Kína azon szándékával, hogy a sportiparban is komoly gazdasági erőként mutassa be magát, és tudatalatti kontextusban próbálja megváltoztatni a világban létező „Made in China” gagyi benyomását.
Az évek során a márka számtalan ligát, csapatot és játékost támogatott. Nevezetesen volt a Houston Rockets hivatalos partnere, az NBA-sztár Yao Minget is támogatta.
A márka igazi áttörése a nemzetközi színtéren 2012-ben történt, amikor a Li-Ning elhozta Dwyane Wade-et a Jordan Brandtől. Abban az időben Wade-et a Jordan Brand egyik reménysége volt. De nem vásárolták a cipőit. Sokan a gyenge terméktervezésnek tulajdonították. Amikor a Li-Ning 10 millió dolláros üzlettel és tulajdonjoggal kereste meg Wade-et, a kosaras elhagyta gyermekkori hőse márkáját, hogy saját örökségét kovácsolja, és megszületett a „Way of Wade” (WOW) márka.
A „Way of Wade” népszerű Kínában. Az egész márka Wade körül forog, aki meghatározó szerepet játszik a brand stratégiájában és identitásában.
Az Egyesült Államokban is folyamatosan népszerűsítik a márkát. Rick Ross rappernek is van Li-Ning signature csukája.
Ma 12 olyan játékos van az NBA-ben, akik Li-Ninget viselnek, és közülük hét Wade márkás cipőjét viseli.
A WOW márkának saját kreatív csapata van, amelyben a veterán Eric Miller, a Converse és a Nike innovációs konyhájának egykori vezető tervezője is megtalálható
Anta, az igazi antagonista
Na ők igazán odarakták magukat. Marci, Szabi tudom, hogy olvassátok a cikkeim, most le fogjátok kávézni magatokat! Az Anta iszonyat nagyban van, csak titkolja, hogy megvedd a menő nyugati brandjeit. Az Anta tulajdonában van a Salomon cipő, Arc’teryx (igen Szabi az amerikai Arc’teryx outdoor szupermárka), az Atomic, a Wilson, (ha ezt tudná Tom Hanks), és a leghíresebb baseball- ütőgyártó, a Louisville Slugger. Mellékesen megjegyzem, hogy a Filába is bevásárolták magukat.
Az Anta stratégiája más, mint a Li-Ningé. Alapvetően nem a nyugati sportszergyártók piacát, hanem a Li-Ning piacát szeretné hódítani. Ezért Kínában ők egymás ősellenségei. Szponzorációban ők is erősek: Rajon Rondo, Kevin Garnett és az aranykezű Klay Thompson is viselt Antát.
PEAK – legyen amerikai neved az sosem árt
A PEAK története szintén külföldi márkák OEM-jeként (legyártójaként) és az ANTA szomszédjaként kezdődött, mivel mindketten Kína, Fujian tartomány ipari és gyártási központjából származnak.
Méretét tekintve a PEAK a legkisebb vállalat a nagyok közül, bevétele 450 millió dollár a legújabb nyilvános bejelentések alapján. Meglepő módon a márka rendelkezik a legnagyobb NBA szponzorációs felállással: 17 kosarast támogatnak, ezzel a Nike és az Adidas mögött helyezkedik el a támogatott játékosok tekintetében. A korábbi szponzorációk között szerepelt Tony Parker és Dwight Howard is, mindkettő pályafutásuk későbbi szakaszában.
PEAK egy furcsa babonás hírnevet szerezett USA-ban, mint „bajnokságot nyerő” márka. A brand 2009–2016 közötti múltja ennek a gyökere, mivel a PEAK által szponzorált játékosokkal rendelkező csapatok nyolc egymást követő évben hét NBA-döntőt nyertek. Meglepően nagy mennyiségben adnak el az államokban is cipőt. Ez részben az angol névnek is köszönhető.
Kínai retró (Warrior Shanghai és Feiyue)
Feiyue
Feiyue egy low-tech edzőcipő cég, amely az 1950-es években kezdte meg működését, egyszerű vászoncipőként. A szerzetesek és harcművészetet gyakorlók körében lett nagyon kedvelt. A tartósságáról ismert márka hamarosan kultikus népszerűségre tett szert. Ma is ők a legnépszerűbb választás a kínai iskolások tesióráira.
A Feiyue céggel kapcsolatban az az érdekes, hogy mind az amerikaiak, mind a franciák hamisítják, és a mai napig perben vannak velük a kínaiak. A francia „kollégát” szellemi tulajdon lopásával vádolják Kínában, ami ritka eset, lássuk be. Egyszerűen a márkának nem volt levédve a neve nyugaton, és a kung-fu filmek népszerűsége után elkezdték külföldön engedély nélkül gyártani. Mondjuk az számomra vicces, hogy egy gall üzletember egy ilyen nevű cégre azt mondja, hogy ez egy francia cég.
Warrior Shanghai
A Warrior 1927-ben alapított cipőgyár. A legrégebbi kínai sportcipő cég. Tényleg angol neve van. A kínai írás a cipőn azt jelenti „visszatartott/megtartott erő”.
A 60-as évektől a 80-as évek elejéig országos népszerűsége lett Kínában. A 80-as évek közepén a külföldi márkák népszerűbbek lettek, és a Warriort gyakran a munkásosztály, a szegények cipőjének tekintették. Manapság különböző vállalatok elkezdték nyugatra importálni. A legmenőbb online boltokban is találhatsz Warriort.
A Warrior érdekessége, hogy a sanghaji Huayi vegyipari és gumigyártó vállalat tulajdona. Vannak Warrior márkájú abroncsok is, amelyeket a Michelinnel közös vállalkozásban készítenek.
Nyugat vs kelet?
Az olyan nyugati márkák, mint a Nike, Adidas, Lacoste és egyéb luxusmárkák Kínában továbbra is a legnépszerűbbek. Viszont kibontakozni látszik két új tendencia.
Az egyik a retró, mint nálunk a Tisza cipő. A másik hogy Kína mindenből kulturális és ideológiai harcot csinál. A kínai fogyasztók nacionalista érzelmeire, és nemzeti büszkeségére játszik rá. Iszonyat pénzekkel támogatják a saját márkáikat.
Ezek a márkák, Anta, Li-Ning többéves próbálkozás és tévedés után már nem csak a túlélésre törekszenek, egyértelmű fellendülésben vannak, a hazai piac olyan nagy, hogy van ott keresnivaló. Továbbá a fiatal fogyasztók közelgő generációja motiváltabb a hazai márkák képviseletére és viselésére.
A hazai márkák célja nem csupán a Nike vagy az Adidas legyőzése, céljuk, hogy kulturális szimbólumokká váljanak Kínában, akárcsak a Nike Amerikában vagy az Adidas Németországban. Az igazán vicces
az egészben, hogy ezt részben úgy érik el, hogy amerikai sztárok népszerűségére bazíroznak.
Így építik, amerikai kosarasok és deszkások a kapitalista-kommunista Kínát.
Kínának hatalmas a mérete és a potenciálja, de akkor miért nem áll fel?
A gyönyörű, bulvárszagú cím egyébként a legnagyobb kérdés. A kínai gazdasági fellendülés nem olyan egyértelmű, mint azt mi hisszük. Nem szeretnék lebecsülni egy beteg óriást, mert annak a kis ütése is hatalmas. Az úgynevezett súlyemelős példázat jól mutatja a valós helyzetet, miszerint nulla kilóról 100 kilóig viszonylag könnyű növelni a súlyokat és az látványos eredményeket felmutatni, utána nehéz a növekedést tartani, sőt egy ponton túl szinte csak nagyon picit lehet. Kína látványos eredményei is a nullához közeli állapotoktól látványosak. A gazdasági sikerek ellenére a társadalomban óriási ellentétek feszülnek, robbanás közeli állapotok vannak. Azért gondoljuk mi azt, hogy az amerikai társadalom nagyobb bajban van, mert ott a média nulla-huszonnégyben közvetíti a társadalmat. A kínai társadalom egy üstben fő és fortyog, robbanásveszélyes. Viszont mindezt divatosan teszi. Ne feledjük a régi kínai mondást: „Jobb a saját régi ruhát megfoltozni, mint újat kérni kölcsön”!
