Ahhoz, hogy megértsük az amerikai hiphopot és a magyar rap helyzetét Európában, tudni érdemes egy jelentéktelennek tűnő apróságot. Magyarán, hogy Magyarisztánban, nagy hagyománya van a filmek, sorozatok szinkronizálásának. Így a magyar emberek nem igazán szoktak hozzá, hogy a nemzetközi sajtóból tájékozódjanak, legyen az zene vagy politika, vagy bármi. Erre még visszatérünk.
Lil Yachty neve egy önoltás. Azokat a feketéket nevezik Yachty-nak, akik művelt gazdag fehérnek akarnak látszani és pózolnak ezzel. Hogy jön ez ide? Kell-e ezt tudni róla ahhoz, hogy élvezzük a zenéjét? Valójában nem, de ha tudod, akkor rögtön leesik miért affektál, és hogy ez egy show-elem, a humora része.
Ilyen apróságot millió egyet lehetne mondani szinte előadóként lebontva. Ezek mind elvesznek mire ideérnek hozzánk, mert senki nem fordítja le ezeket és nem kerül megfelelő kontextusba. Nincs rapszinkron. A másik furcsaság, hogy a magyar hiphop mindig a tini fanokból zenésszé váló arcokkal változik. Ezért mi mindig csúszásban vagyunk. Vagyis mindig futunk a trendek, hangulatok után. Ez a boombapre is érvényes.
Asap Rocky Peso számának évében (2011) lengyelek, románok, csehek, oroszok, németek, franciák, már mind csináltak trapet. Mi öt éves késéssel szálltunk fel a trapvonatra. Amíg Lil Frakk és Kapitány Máté felnőttek. Glxy megelőzte a korát, de hiába volt már milliós nézettségű beatje a Youtube-on, ezt itthon senki nem vágta, vagy nem is érdekelte. Mire Aziz vagy az OTL (onthelow) köre nálunk kialakult, addig már nem sok friss volt ebben, a trap pedig popzenévé vált. A popzene is lehet izgalmas, de mégis csak kiszolgálásra készül. Egy termék.
A másik probléma, hogy az a kifejezés, hogy beat game, talán még le se volt írva magyar zenei médiában. Tehát máshol állandó innováció van a beatek terén. Itt érünk oda-vissza, hogy a lengyeleknek, franciáknak, románoknak, a trendeken túl van saját beatstílusa is. Ezt a magyarok, amíg nem hallgatják megérteni sem szokták miről beszélek, mert mi jó esetben is színvonalas amerikai másolatokat csinálunk. Ez Vanis, SÉF, vagy Gege kvalitásaiból semmit nem von le. Csak hát le kellett venni egy nagy nézettségű Sör És Fű feat DSP számot a netről, mert egy az egybe megcsináltak egy francia számot. És kiderült a francia nem sample volt, hanem a saját hangzása.
Pedig az elmúlt tíz évben nagyot változott a hiphop világa is. Drake, Asap Ferg, a UK drill, Grime hangzását építi be a stílusába, Pop Smoke (R.I.P) beatmakere egyenesen londoni drill arc volt. A koreaiak és az oroszok, a phonk hangzást az amcsi horror vonalról elemelve, saját zsánerré tették, driftezős versenyek, instru veretések alapzenéje. De a koreai hiphop ezen túl is sajátos future cucc.
Keith Ape azért nem csinál már trapet, mert azt mondta az már fiú, meg lányzenekarok popja Dél-Koreában. Másban van már. Latin Amerika reggaetonja jelen pillanatban népszerűbb világszerte, mint bármi. Kolumbiából J Balvin és Kali Uchis, Spanyolországból Rosalia világsztárrá tudott válni. Ez nem olyan egyértelmű, mint ahogy ezt most leírom, eddig nem volt ilyen. A brazil favela funkba, baile funkba most bele se megyek. Szóval igen, nagyon sok sajátos hangzás alakult ki.
De nem Magyarországon.
Talán ott történt valahol egy furcsa törés, hogy nálunk azok az előadók, akik tényleg megélnek a hiphopból, más országokban novelty rapnak, humornak, trashgiccsnek, poénkodásnak számítanak; viccesek, de nem részei a hiphop kultúrájának. Máshol az első előadók is hitelesek voltak, és húzták magukkal az egész kultúrát, graffitistől, b-boy breakestől. Mert a Kossuth -és Jászai Mari-díjas színésznő fia, Ganxta Zolee nem gengszter. Majka egy valóságshow-sztár, médiahack.
Az Animal Cannibals szigorúan 14 éves kor alatt értelmezhető. A Belga tényleg vicces, de nem hip hop, és így jutunk el a Pregnant Whale nevű rockzenekar énekeséhez, Krúbihoz, aki tulajdonképpen tett egy humoros kirándulást a hiphopban és ez bejött neki. Talán az a különbség, hogy Lil Yachty bármikor fel tudja sorolni a NWA tagjait, még akkor is, ha nem hallgatja. Krúbi lehet azt sem tudja mi az az NWA. Az előbb emlegetett Asap Rocky klipjében van egy Big L megemlékezés. Vajon hány magyar fiatal trapfan srác vágja Big L-t ma? Ettől még lehet jó fej valaki, csak ez olyan, mint amikor focista akarsz lenni, de nem tudod ki az a Pelé. Végül is nem kell tudni. Aztán ha csinálsz egy biciklicselt azt hiszed te találtad ki. Így jutunk el, a cikk végére és a fő problémára.
Ahogy az angol mondja: Don’t hate the player, just hate the game.
A hazai rajongók többnyire, nem tudnak különbséget tenni, sőt mindegy nekik, hogy valaki egy másolat, epigon, vagy eredeti, akár beatek, akár szövegek szintjén. Ha jobban körbenéztek magatok körül, a tehetségek itt vannak Magyarországon csak a közönség nem ismeri fel őket, hogy ki az, aki eredeti és értékes.
Vagyis a magyar rajongók, nem tudnak különbséget tenni, sőt mindegy nekik, hogy valaki egy másolat, epigon, vagy eredeti, akár beatek, akár szövegek szintjén. Ijesztő belegondolni, de nálunk még a szövegeket is koppintják. Lásd Dopeman életműve. Lmen Prala, Phillius Dei bármikor sikeresebb tud lenni, mint egy önazonos Kapitány Máté. Ez a közönségen múlik. Ezért van az, hogy Kasza Tibi, Dér Heni vadul hasít a trappel. Magyarországon Björk egy kávézóban pultozna, Moby hátul mosogatna, a csapos RZA lenne, Method Man sehol, ő sitten lenne, Raekwonnal és Ghostface-szel együtt. Nick Cave egy alkesz lenne, nem kapna már hitelt, és balhézna Damon Albarnnal, hogy ki szedje össze a sörösdobozokat. És te felállnál, kisétálnál a zajból, de még utoljára egyszer körbenéznél. Ha megnézed jobban, ezeket az embereket magad körül, ezek a tehetségek itt vannak Magyarországon, csak a közönség nem ismeri fel őket, hogy ki az, aki eredeti és értékes, és ez nem is gond neki. Majd megmondják nekünk, amúgy is megszoktuk. Jó langyos mosogatólé, Moby nem szereti, de nekünk jó.
Utóirat: nyugi a Backstreet Boys minden létező univerzumban sztár lenne. BACKSTREET BAAACK AAALRIIIGHT!
