Matthieu Bessudo Londonban élő francia művész, aki az illusztráció, a street art és a grafika világában McBess néven vált ismertté. Alapvetően a különböző stílusirányzatok ügyes keverésével vívta ki a szakmai elismerést. Továbbá zenei téren is ténykedik kisebb-nagyobb elánnal.
Számos alkalommal Írtunk már képregényes stílusban alkotó grafikusokról (Dave Arcade, Ori Toor, Jake Foreman is ezt a vonalat öregbíti), de ők mind pulzálóan színes világban mozognak. McBess munkái azonban ezer közül is felismerhetők, lényegében ezért is tudott kiemelkedni, mert jóformán csak fekete-fehér megoldásokkal dolgozik, miközben a régi rajzfilmek világát szürreális elemekkel ötvözi. Képeiben el lehet veszni, és érdemes is. Nagyon intenzív látványt teremt, ami vagy egyből tetszik, vagy totális katyvasznak találod.
Bessudo újta McBess-hez
Magáról az oldalán csupán annyit közöl, hogy „egy Londonban élő francia művész, aki valamikor a 20. században született. A stílusa hatások keveréke, és ezek a hatások nyilvánvalóak, a srác nem találta fel újra a kereket.”
Szerencsére rajzaival tele a világháló, ellentétben az életrajzi adataival. Annyit azért sikerült kideríteni, hogy 1984-ben született, továbbá a Supinfocom multimédiás művészeti iskolában végzett. A McBess művészi alterego egyesíti a kereszt- és vezetéknevét, a „Matthieu Bessudo”-t.
Mivel az iskolában volt még egy Bessudo nevű osztálytársuk, ezért hogy meg tudják különböztetni kiről is beszélnek, mindenki McBess-ként kezdte el hívni.
McBess először a Sigg Jones című rövid 3D-s animációs filmben való részvétele után került be a köztudatba, melyet 2006-ban készített egy iskolai projekt részeként. A diploma megszerzése után Londonba költözött, hogy szabadúszó illusztrátorként dolgozzon, miközben a saját grafikán is tevékenykedett, amelyek végül a mai munkáinak alapját képezik.
Az egyik módja annak, hogy a 3D-s, számítógép alapú munkák miatti unalmát legyőzze, a szabadkézi rajz. „Papírra rajzoltam, és érdekesebb lett, mint a számítógépes verzió, így inkább rajzoltam, ahelyett, hogy a tényleges munkámat végeztem volna.” – meséli az Offset előadása után. „Végül úgy döntöttem, hogy kilépek, de mint kiderült, amúgy is ki akartak rúgni!”
A fekete-fehér színei
Stílusának egyedi ismertetőjele, hogy az 1920-30-as évek Fleischer Studios régi rajzfilmjeinek, illetve a Betty Boop-animációknak a karaktereit kortárs formák és szimbólumok használatával frissíti, de szemmel láthatóan a hatvanas évek pszichedelikus rockja is hatást gyakorolt a munkásságára. Művei tele vannak játékos részletekkel, többnyire fekete-fehérben készülnek. Remek képregényes stílusban illusztrálja a szex, a drogok és a rock ’n’ roll szellemiségét. Aki többre éhes, akkor látogassa meg weboldalát.
„A stílusom öntudatlan próbálkozásnak indult. Olyan ez, mint egy rossz recept, ahol valamit túltolsz. De aztán elkezdesz koncentrálni, és ki kell hoznod belőle valamit – ez annyira költői, de egyben baromira utálom is –, meg kell próbálnod újra belehelyezkedni a hatéves éned helyébe.” – mondja. „Ahol semmi más nem számított, mert egy műanyagdarabból, egy apróságból egy egész világot varázsolhatsz.” – magyarázza.
Mostanában gyakrabban dolgozik Photoshoppal, mint tollal és papírral – „A sima vonalak és ívek sokkal szebbek, mint az Illustratorban. Utálom az Illustratort, olyan rideg.” – McBess munkája három fő téma köré összpontosul: lányok, étel és zene. „Az ételt nagyon szórakoztató rajzolni, mert soha nem ölt ugyanolyan formát.” – magyarázza. „Ha beírod a „ribeye hátszín hús” szót a Google-ba, nem fogsz két egyforma szeletet látni. Ennek ellenére igyekszem elkerülni a hivatkozásokat, amikor rajzolok, szeretem úgy csinálni, mint a gyerekek, ahol az ember bizonyos módon gondolkodik egy tárgyról. Valójában nagyon rosszul tudok reális dolgokat rajzolni, például nem tudok épületeket rajzolni.”
Az évek során McBess számos felkérést vállalt olyan márkáknál és szervezeteknél, mint a Converse, Nike, Jack Daniels, sőt, London városának is dolgozott, ugyanakkor nem szívesen megy bele a megrendelésekkel járó alkudozásba.
NIKE 2015
Clash of Clans Witch Mural by Mcbess
„Minden alkalommal, amikor fizetős munkát végzek, kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy illusztrációkat árulok pénzért.” – mondja. „Mindig kompromisszumot kell kötnöm, de ez természetesen a kompromisszum definíciójától is függ. Személy szerint úgy érzem, kompromisszumot kell kötnöm minden alkalommal, amikor a legkisebb visszajelzést is kapom, hogy változtassak valamit.” – magyarázza. „Nem akarok egocentrikusnak tűnni, de valahányszor valaki más tanácsát követem, mégha igaza is van, úgy érzem belém nyúl. Azért csinálom, mert szeretek pénzt kapni, de mégsem érzem jól magam, ha megcsinálom. Önellentmondás, tudom.”
Mcbaise és a Halott kalózók
McBess nemcsak grafikus, hanem zenész is (Mcbaise). Valójában több bandával is együttműködött. Két saját projektje van, a rockosabb Dead Pirates, és az elszállósabb Mcbaise. A zenélést nem tartja szabadidős tevékenységének.
„Nem szeretem a hobbikat, nem látom értelmüket. Vannak dolgok, amelyeket meg akarok tenni, így megvalósítom. Már négy éve játszom a bandával, és nagyrészt sikertelenül, de a francba, akkor is több időt fogok rá fordítani.” – mondja.
The Dead Pirates: Alberic
Wood (korai Mcbaise)
Kiforrott Mcbaise. Ilyen, ha valaki magának álmodhat klipet, amit aztán meg is tud valósítani. Mondjuk ezt nem is lett volna egyszerű elmagyarázni másnak.
Mcbaise – Water Slide (feat. Kamggarn)
Élet, amit nem lehet rajzolni
Egyébként a zenén és a grafikán kívül létezik számára egy harmadik érdeklődési terület is. Dudes néven létrehozott egy saját márkát, miközben másoknak is bedolgozik. Az alábbi videóban Dick Spumante-val diskurálnak a zene és az élet nagy dolgairól.
Morning Coffee with McBess
„Bár most nagyon jól élek a grafikából, meddig fog ez tartani? Ez mindig trend kérdése. Az elmúlt két évben az illusztráció inkább az egyszerű, naiv stílusokról szólt, és határozottan úgy látom, hogy nem vagyok olyan divatos, mint voltam. De nem számít, akkor is folytatom. Ezért nem érdekel, hogy feltétlenül pénzt keressek belőle, mert ha csak pénz kérdése lenne, bizonyos irányokba kellene terelnem a munkámat, hogy a trendben maradjak. Ez pedig elrontja az alkotó egyediségét.”
Alapvetően egy olyan arcról van szó, akit a megfelelési kényszer nem feszélyez, vagy drogbáró vagy tényleg ennyire megy a reprintbiznisz, az biztos, hogy nagyon rendben van a forma. Ha jobban bele akarjátok ásni magatokat a világába, van vele egy szuper podcast és persze az oldala is kötelező.
Artist Spotlight: McBess
„A csúcspont nem a siker és annak anyagi vonzata volt, hanem az, hogy az emberek odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy én voltam az oka annak, hogy rajzolni kezdtek, ennél nincs felemelőbb érzés.”
