Rögtön az elején egy érdekességre mutatnék rá. A magyar emberek egy része természetesnek veszi, ezt az árképzést. A nyugat diktál, az ő trendjeik. Ez az ára. A minőséget meg kell fizetni. Ezt mondják. Maga a Nyugat ezt nem veszi természetesnek, nagyon sokan vonják kétségbe, maguk a trendérzékeny, a hypebeast-arcok között is, hogy mire fel túlárazottak bizonyos termékek. Mi van valójában mögöttük?
Nem tudom, hogy hány apuka, anyuka tudja, hogy valójában mennyibe kerül a lurkó kisírt csukája.
Nem hiszem, hogy egy jól menő vállalkozó jó szívvel 100 ezret kipattint egy növésben lévő gyerek cipőjére. Sőt, a legtöbb ilyen fazon azt szeretné, hogy a gyermeke maga küzdjön meg azért, amit szeretne.
A nagyon elszállt arcokat leszámítva egyszerűen a tinik nem mondják meg otthon, hogy most nagy mázlijuk volt, és egész olcsón, 80k-ért vettek egy Jordan 1-et, amit rögtön tovább is adhatnának 110k-ért, de akkora kedvenc, hogy mégse. Így van az, hogy aki 120 ezerért veszi meg, az azt mondja, hogy 70-ért vette, hogy mégse nézzék akkora madárnak, aki meg 80-ért, az 50-et mond otthon, és arra is megy a szemráncolás. Aki meg büszkén mondja, hogy tényleg 120 ezret fizetett egy olyan cipőért, amit 5 éve még 35–40 ezer forintért meg lehetett venni. Az nyugodtan próbálkozzon a repüléssel, mert lehet nem látja, de tollas a háta.
Mi az, hogy drága? Mihez képest drága?
Az eredeti Jordan 1 1985 márciusában 65 dollárba került. Volt egy kis botrány körülötte a színe miatt, de ettől nem lett drágább. Tovább megyek, valójában nem is a Jordan egyest tiltotta be az NBA vörös-fekete színe miatt, hanem a Nike Air Ship modellt. A márka csak legendát gyártott utána. De még tovább megyek, a második Jordan modell konkrétan bukás volt, Michael meg épp eltörte a lábát és el akart menni az Adidashoz.
Az igazi áttörést, ami a mai Jordan-hype első hullámát hozta, az valójában a hármas Jordan volt. A Nike megint előremenekült, rátette az ugró Jordan-logót (ezen volt rajta először), megjelent az akkor futurisztikusnak számító látható légtalp, és az elefántbőr dizájn nyomat. Mondjuk ez mai napig vagány lépő.
Először a márka az átlagos és alacsony bevételű családok gyerekeire árazta be magát, akik a legjobban akarták őket. Ezt felmérés bizonyította: a gazdag gyerekek Adidast, Pumát vagy Converse-t vettek akkoriban.
A kilencvenes évekre egyszerre lett népszerűbb Michael Jordan, maga a kosárlabda, a kosárlabdacipő, és így a Nike is. A kábeltévé elterjedt, a magazinok színesebbek szagosabbak lettek, megjelent az internet, képek és reklámok mindenhol, a jelenség tovább folytatódott. A Jordan cipők státuszszimbólumok lettek, a trendet nem lehetett megállítani.
Mindezek miatt a Jordanek ára 100 dollárra ugrott fel, jelentősen magasabb volt, mint az akkori csúcs kosárlabda cipő, a Converse Weapon, vagy az Adidas Rivalry.
A Nike Jordan cipőit a személyes márkanév mentén egyfajta sport luxustermékként forgalmazta. Annak állította be.
Aztán persze erre a trendre más márkák is ráültek, vagy legalábbis megpróbálták, így lett a Reebok Pump, vagy a Ewing cipő stb.
De valóban luxus volt ez? Gondoljunk bele, ekkor még csak 100 dolláros cipőkről beszélünk, hol van ez az igazi luxustól? Hol vagyunk még a Jordan x Dior együttműködéstől? Akkoriban az igazi divatcégek és haute couture márkák lenézték a sportszergyártókat. Ez valójában a külvárosok luxusa volt. Egy gettófilmben volt ez a poén.
– Ez milyen kabát rajtad tesó? Nincs ráírva.
– Egy francia márka, Yves Saint Lauren.
– Akkor miért nincs a hátán rajta nagyba a címke, hogy mindenki lássa milyen drága a szetted? Mint az én Jordan melegítőm, nézd a hátán mekkora, ezt még Jerseybe is látják.
És tulajdonképpen eljutottunk ide.
Valóban több dolog együttállása kellett ahhoz, hogy ez így kialakuljon. Mint mondtam, elterjedt a kosárlabdacipő utcai viseletként. A hiphop és a feketék Jordant egy példaképnek tekintették, nem a Nike volt a hősük, hanem Jordan. Mivel a hiphop is egyre népszerűbb lett az egész világon, ezek a hatások egymást húzták előre. Megjelent egy új kulturális jelenség, amely a sportruházatot a mainstreambe vonta. Ez persze nem csak a Jordanre vonatkozott, hisz a Run DMC a My adidas-ról énekelt, de a Nike volt az egyik legnagyobb nyertese ennek a hullámnak, ami ma is tart.
Vissza a jelenbe. Nézzük meg az érveket!
Miért drága?
Azért mert ritka.
Amikor én voltam gyerek valóban ritka volt. De nem csak Magyarországon, hanem Amerikában is. New Yorkból a kattantabb sneaker freak emberek elutaztak Jersey-be, de fel Vermontba is. Egyszerűen nem volt sok színben, és nem volt sok belőle.
Erre kitaláltam egy kifejezést: a leggyakoribb ritkaság. Valójában semmi nem igazolja, hogy ritka, hogy hiánycikk. Nem tudok még egy lépőt mondani, amiből ennyi lenne. Drága, de zavarbeejtően sok van belőle.
Egy Vin Baker, Eddie Jones, Ray Allen Jordan sokkal ritkább, alig találni már. Sokan nem is tudják, hogy ezek az emberek kaptak saját Jordant. Carmelo Athony is egyébként. Most nem a team Jordanekről, a remix Jordanekről, a futócipő Jordanekről, hanem a sorszámozottakra gondolok.
Egy Reebok Twilight Pump, vagy egy ritkább Shaq, azért tényleg fel kell szántanod a netet. De próbálj meg Adidas Supermodifiedot venni (a Superstar 90-es évekbeli változata, ahol előre van tolva a három csík). A cikk írásakor megnéztem, az egész interneten 6 db van, az is csak törpe és yeti bigfoot méretben. A Diadora, vagy New Balance bizonyos modelljeire tényleg vadásznod kell. Ezzel szemben Jordanből annyi van, hogy csak pénz kérdése az egész. Ne gyere nekem, hogy ritka színállás, meg limited modell! Sneakerhead vagy? Tedd a szívedre a kezed, te is tudod, hogy kb. 4 évente rotációban majdnem mindent kiadnak újra. Persze ugyanazzal a dumával, hogy ez most vagy soha vétel.
Azért mert prémium bőrből készültek.
Ha, ha, ha! Ez a kedvencem. Kezdem azzal, hogy a mid-ek eleve valamilyen közepesen tré bőrből vannak, amit mindenki tud, ezért is olcsóbbak, nem csak azért, mert a hi-top cipőket jobban szeretik. Az úgynevezett luxus bőr csak bizonyos modellekre, bizonyos típusokra, színekre vonatkoznak. De még azokra se. Több Jordan (sok V és VI és XI-es) részben vászonból, műanyagból, vagy úgynevezett szintetikus bőrből, vagy mesh anyagból készülnek. Off White Jordanek is. Ezek messze nem olyan tartósak, mint egy bőr cipő. Légy szíves be ne írd nekem commentbe hogy cordura vászon, mert millió dolog készül cordura vászonból már. Ez egy 30 éves technológia.
Jordan kedvenc Jordanei egyébként a III., a XI-es, és a XII-XIII-as.
Részben ezért is olyan drága a Concorde, vagyis XI-es.
Aztán ott van a fordított bőr kérdése, a magyar nyelvben úgy tudom nincs ennyire kibontva, a velúr se mindegy, hogy milyen, mert a nubuck és suede nem ugyanolyan fordított bőr, a nubuck sokkal tartósabb, finomabb és ellenállóbb.
Ha elsétálsz az internetre vagy bármelyik sportcipő márkaboltjába, kis keresgéléssel találsz kiváló minőségű bőrből készült sportcipőt. Outletekben ugyanez vár, bár ott van mérethiány. Odáig is el merek menni, hogy egyes Jordaneket leszámítva, nagyon sok átlagos árú Adidasnak, Pumának, New Balance-nek és Diadorának különösen sok jó, pontosabban jobb minőségű bőrcipője van, mint az átlag Nike-nak vagy Jordanek. A Nike SB/Dunkot nem is mondom.
Azért mert luxustermék
Ez visszavezet az előző kérdéshez, mitől az? Egyébként vannak már tényleg luxustermék Jordanek, de a nagy része nem az.
Vannak Diadorák, melyek made in Italy, Adidas, ami made in France (igen, nem Germany, bár német cég, de ebbe most nem megyek bele), Puma, ami made in Germany, New Balance, ami made in England, made in USA, Mizuno, ami made in Japan. Ezekre a modellekre lehet mondani, hogy egyfajta hagyományőrzés miatt drágább, mert a magasabb hazai munkabért fizetik ki. Nem kezdtem el külön listát írni, hogy van, ami kézimunka verziót is tartalmaz. Ez az adott márka egyfajta luxi kiszerelése. Minőségben tényleg prémium kategória, de ugye erről szól az egész cikk, hogy sok Jordanről, ami annak van beállítva, ez nem elmondható. Szinte azon a gyártósoron készül, amin a hamisítványa is. (Vagy tényleg azon).
Érdekes, hogy a Nike erre nem törekszik, Jordanek mind made in Kínák. Régebb made in Dél-Korea, de akkor még Dél-Korea is összeszerelő üzem volt.
Azért mert technológiai innovációk vannak benne
Ez igaz, de nem lehet érv. Erre majd jobban kitérek a következő pontnál. A Jordan cipők a Nike zászlóshajói, belepakolják a legújabb fejlesztéseket, és magának a sportszergyártásnak is új utakat találnak. Viszont a Jordan cipők kiemelkedően magas árai, csak a klasszikus Jordanekre vonatkoznak, arra a 14 modellre, aminek a csúcsidőszakában játszott a mester.
Azért, mert Jordant, a márkanevet fizeted meg
Azért drága, mert drága. Most jön a legfurcsább rész, az önellentmondás. A Jordan valójában nem drága. Szinte mindig fogsz találni fél áron, vagy outletben, termékeket normális árakon. Ami drága, a korai modellek, amiben játszott. Itt térünk vissza a technológiai innovációra.
Minden évben kijön egy számozott Jordan modell, és több remix modell. Ezek nagy része tényleg tele van fejlesztésekkel, de két éven belül meg tudod venni őket féláron. Valójában jobb technikai jellemzőkkel
rendelkező termékeket megkapsz kedvező árakon, mert nem részei a Jordan hype-nak. Jordan múltja drága.
Azért mert a piac most így árazta be
Ez vitathatatlan. A láthatatlan kéz, a piac. A kereslet-kínálat törvénye eldönti ezt maga. Tegyük azért hozzá, hogy a Nike mindent megtesz, hogy belenyúljon ebbe.
A Nike saját oldalán a Snkrs.com-on előre fel kell iratkozni, de ezeket megvenni reális áron szinte lehetetlen, mert a resellerek rendelő botokkal egyből lefoglalják az összest. Míg a nyilvánosságban a Nike ez ellen képmutatóan tiltakozik, kiderült, hogy valójában támogatja ezt az eljárást, mert a csak másodkézből vásárolható, háromszoros, négyszeres áron adott cipők az ő brand-jét is növelik. Meglepő módon a Nike pont az olyan boltokkal baszakodik, akik csak személyes vásárlásnál és maximum egy vagy gyerekméretben és lányméretben, maximum 3 darabot adnak egy embernek. Volt olyan bolt, ahol köteleztek, hogy abban menj ki, így elérve, hogy ne a resellerek vásárolják meg.
A piac és a látható kéz
2013-ban az Adidas új technológiákat adott ki, boost stb., megszerezte Kanye Westet, és nagy nyereségeket kezdett elérni. Ez fokozott versenyre késztette a Nike-ot.
A Nike modellek, Jordanek, Kobe-k, Lebronok nem fogytak olyan gyorsan, mint az előző években, és a cég növelte a kínálatot, hogy kiegyenlítse a bevételeket, de túltelítette a piacot.
A Sole Collector szerint 2017. szeptember és november között csak a Jordan 30 különböző retrót adott ki.
Ennyit arról, hogy ritka. Az áremelések, a túltelített piac és a megnövekedett verseny kombinációjának
hatására „Jordan Fatigue”-nak („Jordan kifáradás”) nevezték ezt az időszakot a piac szakértői.
Míg az Adidas piaci részesedése majdnem megkétszereződött. Mindenki elfelejti, hogy elképesztően nagyot bukott a Nike ebben az időszakban, mert a Lebron modellek nem fogytak úgy, ahogy szerették volna, és valószínűleg a Nike raktáraiban nagyon sok cipő porosodik, hogy ne legyen telített a piac.
A Jordan márka elnöke, Larry Miller elismerte, hogy a márka túl sok cipőt bocsátott ki, és ki kell találni, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni a fiatal fogyasztókkal.
A Nike vezérigazgatója, Mark Parker ezt tette fő stratégiai pontjává. A Nike Kanye Westje Travis Scott lett. Jöttek egyéb ászok és Jokerek is, Virgil Abloh és az Off White, és a Vlone, Supreme és hasonló kollaborációkkal megpróbálták a high fashion felé vinni a márkát. Leigazolták Travis Scottot, milyen furcsa ez így, szinte már nem is kosárlabda játékosok a márka fő arcai. Napokban jött ki két Billie Eilish Jordan. Travis a signature modelljével, az egész retró vonalat felhúzta. Ami még szomorúbb (nekem), hogy a Jordannel szinte megegyező Dunk/SB modellt is. Így azok is a kezdenek pofátlanul drágák lenni. Régebb Jordan egyest kis keresgéléssel, odafigyeléssel nagy eséllyel találtál 100-120$ környékén. Dunkot meg 60-80 dollárért. Na, ez most nincs. Tinik és az apukájuk pénztárcája megölte, túlárazta a piacot.
A Jordan 2018-ban folytatta visszatérését. A márka felkínálta a női vásárlóknak is a modellválaszték teljes kínálatát. Fiatalok számára ez furcsa lehet, de ja, nem nagyon voltak lányméretben Jordanek. Igazából a XII-es környékén kezdtek először a nőkre gondolni.
Azt is mondhatnám, hogy a 2000. után születettek ezt választották. Akik a kilencvenes években születetteknek már volt egy köre a márkával a 2000-es évekre, és megunták azt (lásd: Jordan Fatigue). Az új generációt viszont rá tudták kapatni. És jött a Last Dance, amiről mondjuk már ki, nem egy dokumentumfilm, hanem egy Jordan branding.
Jordan-mánia titkos összetevője az évek során mindig a kielégítetlen kereslet volt. Soha nem volt elég cipője a piacon. Először azért, mert tényleg nem mertek sokat gyártani, és azt is drágán adták. Aztán már sokat gyártottak, de megmaradt az illúzió, hogy ez egy ritka, különleges dolog. Menőnek hiheted magad, hiszen nehéz beszerezni, vagy azért, mert drágán veszed meg, mert ritka, ami nem is.
Így lett a tömeggyártott ritkaság a megvehető, túlárazott boldogság egyéni szinonimája.
