Magyarok vagyunk, és mindig panaszkodunk. Panascodic márkájúak vagyunk. Ezért olyan jó érzés leírni, hogy végre nem késve szállunk fel egy trendvonatra bulibáróskodni, hanem autentikusan veszünk részt egy kultúra alakításában. Ilyen a lo-fi hiphop aminek az élőzenés, kézműves dobos és a klasszik mintázós részében is jól állunk. A lo-fi nem csak a hiphopot jelenti. De mi most abba megyünk bele fülig. Nevezik chill hopnak, jazz hop, és chill wave-nek is.
Minden zenei stílus esetében egy adott ponton, ha kommersszé válik, felmerül az igény, hogy visszatérjünk az alapokhoz. Ezt nem lehet csupán a retro szóval leírni. Egyfajta kézművesség és a régi technikák használata. Másfelől tiszteletadás az elődök felé, úgy hogy az ő módszereiket használjuk. Szorosan kapcsolódik az analóg megoldásokhoz, Akai dobgépek, kazettakultúra, csináld magad hozzáállás.
Mik a közös nevezők? Nem találkoztam olyan beatmakerrel ebből a körből, aki nem kedveli J Dilla-t vagy Madlibet, ezek iránytűk. Alapvetően azt kell megérteni, hogy nem azért csinálnak lassabb bpm dobokat, mert chill out, lo-fi, vagy bármi ilyesmi vezérelné őket, hanem mert a szöveges hiphopban is ezt kedvelik. Senki nem úgy állt hozzá, hogy ezt a szegmenst akarja kiszolgálni.
Mi a titka? Nem baj, ha koszos, ha recseg, ha ropog, mint egy régi lemez, füstös jazzes hangminták kopogós dobokra. Hangulata van, mintha tényleg az ószeresnél találtuk volna a zenét, a bolhapiac régebben amúgy is a lemezvásárlás része volt. Lehetne elemezni, de a valódi ok szerintem máshol keresendő.
Nem találkoztam olyan beatmakerrel ebből a körből, aki nem kedveli J Dilla-t vagy Madlibet, ezek iránytűk.
Vigyázat, most gonoszkodás jön. Alert, alert! Pont az a titka, ami miatt újdonságnak érzik a csak mindig az aktuális trendekben fürdőző újságírók. Valójában nem újdonság, eleve a hiphop beat, a popzene része lett. A Massive Attack által is fémjelzett triphop hullám és Nujabes (RIP 2010) tevékenysége már feltörte az utat.
Ini (1995 center of attention) vagy német Walkin Large még új volt a kilencvenes években, de jellemzően az underground ismerte őket. A miénk volt. A kétezres években a japán Jazzy Sport kiadó, vagy Nujabes és hasonló előadók már elértek egy nagyobb közönséget. Ez folytatódott a 2010-es évek elején, lásd Betty Ford Boys/Suff Daddy, Wun Two – csak hogy nemzetközi példákat is említsünk.
A laidback, utaztatós beateket gyártó arcok, nem csak instrumentális
zenékben gondolkoznak, szerves részei a szöveges hiphopnak is.
Sokan viszont, akik a chilled cow, steazyasfuck stb. csatornákat hallgatják, nem hiphop fanok, csak bejön nekik. Nem is előadókat, hanem a csatornát hallgatják.
A karanténidőszak még jobban megtolta a nézettségeket, hiszen több idő maradt csak puhulni a kádban, chillezni az ágyban. A mainstream fősodor hiphop előadói egyfajta sztárburokban élnek. Menedzsmentek veszik körül őket, szinte elérhetetlenek. Miközben az utcáról, meg arról beszélnek, hogy a nép fiai, ezt az imázst már védett luxus villák mögül adják elő. A lo-fi arcok, nemzetközi szinten is tartják a kapcsolatot egymással, kiadók, csatornák jönnek létre. Egy ilyen világhoz organikusan tudott kapcsolódni a magyar hiphop lazább része.
Amit érteni kell ezzel kapcsolatban, hogy maguk a producerek, nem feltétlenül örülnek, hogy a zenéjük egyfajta háttérzene. Ki akar liftzene lenni? Másfelől, ha sok emberhez jut el, az kapukat nyit meg és elősegíti, hogy újabb zenék szülessenek. A másik oldalról mindenki akkor és úgy hallgatja a zenét, ahogy neki jól esik.
Sokan egyfajta meditatív zenefüggönyként használják, hogy kizárják a világot. Erre tényleg alkalmas, főleg ha elárulom, hogy a másik oldalról maga a készítése is szinte zen valahol, amíg órákig válogatod és rakosgatod a hangokat, kizárva a külvilágot. Ez a kézművesség átjön a jó zenéknél.
A magyar lo-fi hiphop sikeréhez az is hozzájárul, hogy instrumentális, vagyis a magyar nyelv nem gátja. Ahogy Esterházy mondta, be vagyunk zárva a nyelvünkbe. Viszont a zene maga univerzális. Új közösségek és identitások jönnek létre, a közös érdeklődés és ízlés mentén. Mindezt szinkronban a világgal.
Nem mehetünk el egy mémjelenség mellett, a Fidelitas egy kulturális vargabetűvel chill-out Orbán mantrát gyártott. Félek, hogy nem azért mert tényleg élik ezeket a zenéket, hanem nyugati mémeket másolnak (Merkel chillwave stb.). Pedig, ha tudnák, hogy hazánkfiai a saját lábukon, NERc bunda nélkül is megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben is…
Magyar lo-fi hiphop svédasztal a teljesség igénye nélkül:
Blunt One – Mujo – Stack One – Herring Franky – Sakura – Jazzbois – The Drumlord – csnts
