Nagyot fordult a világ gördeszkás sneakerek világában az első dedikált profi cipő, az Etnies 1987- ben bemutatott Natas Kaupas modellje óta. Nagyjából akkorát, mint a futócipőkkel az első Air Maxek debütálásával. Ez a változás, egy nem várt fordulattal, a gördeszkázás luxus körökben való megjelenésével csúcsosodott ki, amit Virgil Abloh, a Louis Vuitton és Lucien Clarke együttműködésének köszönhetünk. De ne rohanjunk előre, vizsgáljuk inkább meg, hogy mi vezetett odáig, hogy már az LV is a Thrasherben hirdet.
Ha végiggondoljuk az elmúlt néhány évet az utcai divat alakulásának szempontjából, akkor jól látható, hogy ez az egész felhajtás egy teljesen logikus húzás volt a Louis Vuitton-tól. A cipőeladások az egekben, a sneakerkultúra annyi embert foglalkoztat mint korábban soha, és felnőtt egy olyan hypebeast-generáció, akik az egymás közötti tiszteletet a minél nagyobb úgynevezett clout elérésével, azaz a pénzben mért sikerrel, vagyis a méregdrágán (lehetőleg minél) vásárolt limitált kiadású ruhakollekciókkal, és az exkluzív márkák darabjainak hajkurászásával igyekeznek kiérdemelni.
Na, de miért pont gördeszkázás? Mert mindig is a különcök, punkok, a társadalom peremén élő utcagyerekek, és a végtelen fiatalságot és szabadságot hajszolók elfoglaltsága volt – ez pedig valljuk be, sokak számára csábító volt és lesz is. Persze a szubkultúra körforgásába való bekerüléshez kevesen hajlandóak ténylegesen tenni is valamit. Sokkal egyszerűbb a legegyszerűbb önkifejezési módnak számító öltözködési stílust átemelni a mindennapjaikba és máris elhihetik tartoznak valahova. Ez persze csak a képlet egyik fele, a másik pedig az, hogy a gördeszkázás ép ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénzt termel, mióta a köztudatban is teljesítménysporttá avanzsálódott, bármennyire nehéz is számunkra ezt bevallani és elfogadni.
Ez az egész felhajtás tehát egyfajta vírusmarketing, ami a tradícionális luxusból kiégett közegnek nyújt egzotikumot az utcakultúra formájában.
A bizniszbe a legnagyobb sportszergyártó cégek is beszálltak, az olimpiai számok közé is bekerült, a modern internet világa pedig olyan, mintha kifejezetten a gördeszkásokra szabták volna. Nehéz ezt a sok dolgot nem pénzre váltani, a luxusmárkák közül ezért még időben lépett a LV.
Ez az egész felhajtás tehát egyfajta vírusmarketing, ami a tradícionális luxusból kiégett közegnek nyújt egzotikumot az utcakultúra formájában.
Persze bármennyire is triggerelődnek ezen a core gördeszkázáshoz foggal körömmel ragaszkodók, nekik sem kellene ezen pörögni, mert az ilyen óriásmárkák – a Louis Vuitton idén már 166 éves, úgyhogy valamilyen szinten még akár elismerésnek is tekinthető, hogy egy ekkora cég ebben a kultúrában látja a jövőt – kisajátítani úgysem tudják a sportot. Még a kisajátítás is erős szó, hiszen megcélozni sem tudják azokat, akiket valóban érdekel a gördeszkázás. Ez tulajdonképpen már az árszabásnál meg fog bukni, ugyanis már azt is nagyon nehezen emésztette meg a közösség, amikor a 90-es évek végén megjelent Chad Muska éS cipője az akkor egyedülállónak és egyben mérföldkőnek számító 100 dolláros árcédulájával. És még ha felszínesen is, de elmerülünk napjaink legnagyobb deszkáscipő-cégeinek kínálatában (Vans, Adidas, Nike SB) még mindig ritkán találkozni háromjegyű összeggel. A Vans és Adidas profi cipők 75-től 90 dollárig megállnak, de a Nike Sb is csak a ritkaságaival merészkedik a mágikus 100 dolcsis árfolyam fölé.
Ez az egész felhajtás tehát egyfajta vírusmarketing, ami a tradícionális luxusból kiégett közegnek nyújt egzotikumot az utcakultúra formájában. Másfelől pedig az olyan önjelölt divatpápák öncélú szórakozása, akiket, aztán ha épp meggyanúsítanak egy kultúra kizsákmányolásával, akkor gyorsan találnak valamilyen kapcsolódási pontot, amivel máris igazolva érzik a kontárkodásukat. Persze nem ennyire rossz a helyzet, hiszen a gördeszkázás népszerűségének felívelése közvetlenül és közvetve is egyre több embernek biztosít megbecsülést és megélhetést
A luxizás egyébként nem újkeletű dolog a gördeszkázáson belül. Egy sokkal rosszabb időszakban próbálkozott meg egy nagyon hasonló koncepcióval a Reebok és Pharrell Williams, akik Ice Cream nevezetű brandjükkel szerették volna a gördeszkás-hiphop-kultúrát eladni fényűző köntösbe csomagolva. Ehhez Pharrel megnyerte magának az akkor már Los Angeles-i ikonnak számító Terry Kennedy-t és a philadelphiai legendát, Jimmy Goreckit. A srácok ennek ellenére mindössze csak egy emlékezetes turnéfilm kiadásáig jutottak. A projekt végül azért fulladt kudarcba, mert hiába a csapat és a visszacsepegtetés a kultúrába, az akkor még zártabb deszkás közeg nem igazán értette mit is akarnak az egésszel, na meg persze a cipőik is deszkázhatatlanok voltak, amit a márka megszűnése után idővel a pro team tagjai is elismerni kényszerültek.
Na de akkor mégis mit akarhat a Louis Vuitton? Ahogy azt már korábban említettük a highfashion cégek figyelme a gazdag fehér üzletemberekről hangsúlyosan eltolódott a divatfanatikus fiatalok felé. Ennek a folyamatnak volt az egyik lépése Virgil Abloh art directorrá nevezése a cégnél. A chicagói Abloh a Fendinél kezdte pályafutását (itt ismerte meg későbbi jóbarátját Kanye Westet is) melynek köszönhetően elkerült Párizsba, ahol tehetsége révén a divatvilág elitjével dolgozhatott együtt. Ennek eredményeképpen alapította meg 2012-ben a Pyrex Vision-t, majd 2013-ban az elmúlt évek egyik leghypeabb márkáját, az Off-White-ot. A LV-nál azzal a céllal kezdte meg a munkát, hogy minél szorosabbra fűzze a francia márka és a streetwear világ (melynek része a gördeszkázás is) kapcsolatát. Ettől a világtól egyébként nem is álltak annyira távol, hiszen 2017-ben már bemutattak egy emlékezetes kollekciót a Supreme-mel együttműködésben. Ennek az elképzelésnek volt része az is, hogy olyan autentikus arcokkal töltse fel a kollekcióbemutatók kifutóit, mint Lucien Clarke, aki 2018-ban kezdett együtt dolgozni Ablohval. Az ő neve a gördeszkás világot nem ismerők számára biztosan nem mond sokat, pedig egy hiteles arc, a londoni Palace-csapat egyik alapembere. Anno a Supra-csapattal még Magyarországot is megjárta, és az Erzsi parkos sokat emlegetett demójukon még deszkázni is láthattuk. Meglepő egyébként, hogy Abloh választása pont rá esett, nem mondjuk, hogy a csodagyereknek induló, már 32 éves Clarke stílusával bajok lennének, de sokkal markánsabb karaktereket is találni a Palace-nál. Kettejük célja a profi gördeszkázás új szintre emelése, egy teljesen új modell megteremtése, aminek tervek szerint Clarke csupán az első és nem az egyetlen arca lesz.
Ezalatt, az Instagram-posztokra tekintve, valószínűleg az elképzelhetetlenül nagy gázsit és luxus nyújtotta exkluzivitást értik. Ez a fajta kivagyiság, ami főként a végtelen pénzkötegekkel való pózolásban nyilvánul meg, egyébként nem túl jó üzenet Abloh korábban már elhíresült tweetjének fényében, ami arról szólt, hogy a dizájn a legújabb átverés, de az biztos, hogy meg kell adni a módját egy ilyen horderejű történetnek. Virgil Abloh korábbi kedvenc deszkás sneakere 700 dollárba került a LV-nél, így ha hozzászámoljuk azt, hogy ez egy pro cipő lesz és mellette még ekkora hype is övezi, simán elkérhetnek érte 1500 dollárt is.
Virgil Abloh korábbi kedvenc deszkás sneakere 700 dollárba került a LV-nél, így ha hozzászámoljuk azt, hogy ez egy pro cipő lesz és mellette még ekkora hype is övezi, simán elkérhetnek érte 1500 dollárt is.
Ami a cipőt illeti, hibátlanul illeszkedik napjaink retro trendjébe és főként a 2000-es évek DC cipőinek sziluettjei elevenednek meg rajta, de első ránézésre eszünkbe juthatnak olyan klasszikusok is, mint Chad Muska CM802-je, vagy az Osiris D3-ja. Mindezek ellenére meglepő egyébként a formavilág, amire első ránézésre nehezen mondható el, hogy jó lenne benne gördeszkázni. Sokkal inkább húz ez az egész az elmúlt években a luxusmárkák között nagyot menő dadshoe trend felé. A tervezésnél egyébként teljesen szabadkezet kapott Clarke, akiről a cipő megjelenése pillanatában már kereken egy éve gyűlnek az anyagok az első LV-videóhoz. És amire biztosan a legtöbben kíváncsiak vagytok az az ára, de erről és a pontos megjelenésről még nincsenek infóink. Ami biztos, hogy Virgil Abloh korábbi kedvenc deszkás sneakere 700 dollárba került a LV-nél, így ha hozzászámoljuk azt, hogy ez egy pro cipő lesz és mellette még ekkora hype is övezi, simán elkérhetnek érte 1500 dollárt is. Ebből persze már önmagában is látszik, hogy igazából kiknek szól a projekt, persze már alig várjuk a Jenkem magazin tesztjét, amiben garantáltan a legőrültebb módokon vetik majd górcső alá ezt a szörnyszülöttet. Egyébként, ha gördeszkásként fájna a fogad egy kis luxusra, akkor csekkold Clarke korábbi szponzorát, a Bryan Herman és Erik Ellington által alapított HRS-t (Human Recreational Services), ami pont egy fordított LV-t tolt és gördeszkás megközelítéssel és mentalitással szállt be a luxusbőrcipők piacába. Az eredmény pedig nagyon pofás lett, az újragondolt mokaszinjaik zseniálisak és bár az áraik jóval a deszkás sneakerek fölött vannak, még mindig nem érik el a highfashion márkák szintjét.
