Don’t let me be miss-KK-understood!
Az apa férfi, az anya graffitiművész!
Miss KK, aki miatt a csajok szó szerint a falra másznak. Neve fémjelzi ugyanis azokat a felragasztható paste up (papírfalragasz) poszterbabákat, amelyek mintha egy túlpörgetett punk hiphop divatmagazin oldalairól léptek volna elő.
Régóta adósak vagyunk a hazai street art megismertetésével, ami mostantól változni fog. A korai Nikon, Hoes, Tish, Rapa fémjelezte első graffitis generáció után szép lassan kibontakozott a stílus tágabb spektruma. Az utcákat szinte szektás elhivatottsággal bombázó hardcore graffiticsapatok mellett megférnek az olyan művészcsoportok is, mint az 1000% vagy az olyan alkotók, mint Stark Attila. Továbbá olyan street art művészekkel büszkélkedhetünk, mint Fat Heat, Fork Imre és 0036 Mark, akik akár nemzetközi áttörésre is esélyesek. Az átlagpolgár is kezdi megérteni, hogy ez egy kommunikáció, melynek ő is részese.
A művészet mindenkié!
Kodály Zoltán hitvallásának parafrázisa mentén fontos észrevennünk, hogy a művészet és az önkifejezés elsősorban nekünk, embereknek szükséges, nem pedig a porlepte aukciós termeknek. A művészettel való aktív találkozás egyértelműen pozitív hatást gyakorol mindenkire. Az jó, ha vannak kérdőjelek, ha kétségek merülnek fel bennünk, ha vitázunk valamiről. Így azt sem vehetjük természetesnek, hogy a várost uraló multifáraók reklámokkal és politikai üzenetekkel a megkérdezésünk nélkül bombáznak bennünket. A graffiti és a street art visszatámad. Néha durván és vadul, máskor pedig humorral és glamúros bájjal, mint Miss KK mottó-pólóval ellátott alakjai.
Miss KK utcai dekorküldetése, hogy kisminkelje az öreg Budapestet, mintegy ráncfelvarrást végezve
a városon, mellyel nyitott kapcsolatban él. Alkotásai megnevettetnek, elgondolkodtatnak,
és egyúttal némi extra pezsgést csempésznek a városi mindennapokba.
Miss KK Magyarország egyik legkiemelkedőbb női street art úttörője. Ezúton is bátorítunk minden lányt, és úgy általában véve mindenkit, hogy ijedjetek meg a falaktól, hanem vegyétek birtokba őket. KK funky poszterbabái mára nemzetközi ismertségre tettek szert: hírességek fotózkodnak a poszter-képeivel, a megmintázott sztárok pedig sorra osztják meg munkáit a közösségi platformokon. Itt volt az ideje, hogy megkérdezzük a Paste Up Miladyt, mi újság a falragaszok birodalmában. A cikk elolvasása után a történet nem ér véget: érdemes saját felfedezőútra indulni a városban a KK-cuccok után. Lévén időlegesek, a pillanatnak szólnak, és mindig máshol bukkannak fel. Amennyiben alaposabban beleásnád magad a munkásságába, látogass el a misskk_budapest Instagram oldalára, vagy július 10-ig tekintsd meg kiállítását a Telep Galéria területén.
Most pedig következzen az interjú, és ne feledjük:
„A legjobb dolgok a világon nem dolgok.”
Felütésként jöjjön egy rövid, de annál lényegretörőbb kédés, miért alkotsz?
Szeretek a semmiből valamit csinálni. Szerintem a kreativitás egy ajándék. És szándékosan nem a „tehetség” szót használtam, mert ugyan az is egy ajándék, de tett és szorgalom nélkül nem ér semmit. Számomra az alkotás egyik pillére a folytonosság. Élvezem, hogy amit csinálok, örömet okoz és tetszik az embereknek, ugyanakkor kihívás a figyelmüket fenntartani. Ösztönöz, hogy egy projekttel felülmúljam az előzőt, elsősorban a saját magam számára, de más számára is.
Miként kerültél kapcsolatba a művészettel, mint olyannal? Alapvetően a korai inspirációidra vagyok kíváncsi, amik a vizuális berkek felé vittek.
Gyerekként magamnak való voltam, csendes, félrevonuló kislányként sokat rajzoltam. A szüleim támogatták ezt a tevékenységet, rajzszakkörre, később pedig rajziskolába jártam. Általános iskolában mesefilmfigura-tervező akartam lenni, később a divat felé vettem az irányt. Nagymamám jól rajzolt, anyukám varrónő volt, apukám tűzoltó. Féltettek, hogy a rajzolgatásból nem lehet megélni, de mindig támogattak. Részben átragadt rám is ez a félelem, de volt egy elég erős ösztönöm, ami a kreatív szakma felé vitt, úgyhogy kitartottam.
Ugyanakkor évekig hobbi volt, másodtevékenység csupán. Így viszonylag sokáig voltak általános munkáim, és ezek mellett éjszaka fejlesztettem magam, tevékenykedtem.
Hogyan határoznád meg a stílusod, van valamilyen filozófia a munkáid mögött?
Elsősorban harsány, de nem ripacs. Nem szeretem, ha valami túl erőszakosan mászik a privát terembe. Nyilván ezt a munkám illegális mivolta megkérdőjelezi, de inkább arra gondolok, hogy nem nyomulok, nem small talkolok, nem hirdetem magam és nem tartom magam a „sex sells” elvhez. Inkább vicces, elgondolkodtató, gyermekien naiv, kicsit filozofikus dilizésnek mondanám. Részletorientált, vicces, színes és kedves.
Miért pont paste-up (felragasztós) munkákat készítesz? Milyen sajátosságai vannak ennek a műfajnak?
Első szerelmem a graffiti volt, de a betűkkel nem bánok jól, illetve kevésbé érdekel a saját magam hirdetése, amiről a writerkedés szól. Inkább olyan tevékenység foglalkoztatott, amivel szintén sok embert elérek, de meg is tudom őket szólítani. Illetve a ragasztással több időm van a grafika elkészítésére, a felhelyezése ugyanúgy gyorsan kell történjen, de magával az alkotással el tudok időzni.
Emlékszel, hogyan született meg az első „Miss KK baba”?
Az első baba nem volt tudatos street art elem. Egy iskolai feladathoz kellett illusztrációt készíteni és a fotómontázs technikát választottam, mert rajzolni nem volt már időm. Akkoriban tanultam meg kezelni a Photoshopot és elvarázsolt, hogy divatmagazinok fotóiból stylingolhatok egy teljesen új kreációt.
Az ikonikus Miss KK-babák mikor jelentek meg először Budapest utcáin?
Az első babát 2007-bem ragasztottam ki a Lánchíd budai részén.
A plakátjaidon rendre feltűnik egy mottó is, van erre vonatkozóan valami koncepciód?
Van egy jegyzetfüzetnyi gyűjteményem idézetekből, mondásokból, amikből válogatok. Abszolút hangulatfüggő, hogy melyik köré építem a kompozíciót. Általában éppen ahhoz nyúlok, ami legközelebb áll hozzám aznap. Fontos, hogy tudjak vele azonosulni, mert ezáltal szerintem másokat is megszólít.
Tudsz mondani pár helyet (környéket), ahol meg lehet nézni a legfrissebb munkáidat?
A Telep Art Gallery-ben van kiállításom jelenleg, ami július 10-ig látható. Streetbabákat pedig pl. a Blaháról az Astoriára sétálva a Klauzál utca sarkán, a Rumbach Sebestyén utcában, a Toldi klubtól pár méterre egy telefonfülkén és a bulinegyed több pontján is lehet látni. Illetve a Miller Genuine Drafttal lesz egy nyereményjáték júliusban, amin MISS KK-táskát lehet nyerni.
Mi az, amit pozitív energiákat ad neked, mi inspirál?
Mások sikere nagyon motiváló számomra, mert azt erősíti bennem, hogy igenis lehet a művészettel érvényesülni, pénzt keresni, kiváltani az általános alkalmazotti munkát. Tök jó látni, hogy nagyon sok barátom, aki graffitiből, street artból jön saját vállalkozássá tudott fejlődni.
Inspirál még az utazás, más városok és kultúrák megismerése.
Elég egyértelmű, hogy nyakig benne vagy a hiphop kultúrában, a zenei oldalról mi érdekel téged? Nem hiphop is jöhet?
Általában van 3 szám, amit folyamatosan hallgatok, még ha nem feltétlenül új is. Rapen belül nagy kedvencem NAS, 2Pac, Lauryn Hill… klasszikus dolgok. Rapen kívül bármi, ami éneklős és van mondanivalója, forever kedvencem Whitney Houston.
Egyre inkább a képek korában élünk, egyre többen képekkel kommunikálnak, fejlődik az emberek vizuális kultúrája vagy…?
A social média agresszív közlési/megmutatási folyamára gondolsz? Mert akkor a hasznos infók szűrése egyre nehezebb szerintem. Mindenki a számára kedves, dekoratív fotókat rakja ki, face app, AI, Photoshop, mindenféle test- és arckorrekció megjelent. Nem nagyon tudok hozzászólni, érdektelen és üres számomra. Hálás vagyok, hogy nem most vagyok tini…
Tudtommal eddig két férfi babaképed van (Frank Ocean, Travolta)? Lesznek vagy voltak még férfi ikonok a gyűjteményedben?
2011-ben volt egy 4BRO-s kampány, Szabó Simonnal, RADIO BRO , ehhez kértetek tőlem egy bőr maszkos Simon babát, amivel megszórtam a várost. Szintén a 4BRO megrendelésére készítettem az akkori irodátokkal szemben, a Zrínyi utcában egy hírességekből álló muralt, amiben szerepelt Hugh Hefner. A Cinema Hostel kérésére született egy Johnny Depp és Jackie Chan baba. Illetve egy 2013-as esztergomi kiállításra készült Charlie Sheen, Snoop Dogg, Kanye és Ace Ventura baba is. Volt anno egy ROBBING FOR CRACK nevű bulisorozat, amihez készült egy Rick Ross és egy Soulja Boy.
A legfrissebb pedig a DJ Premier baba, amit a The HipHop logo kérésére, az Akvás buli kapcsán csináltam. Ehhez forgattunk egy promóvideót is, ahogy megszórom a belvárost. És képzeld eljutott DJ Premierhez is, mert látták különböző spotokon a babákat és imádta. A managere is rám írt, hogy nagyon kool a cucc és szeretnék használni.
A feminizmus gyűjtőfogalom. De mégis mit jelent számodra a női energia?
Nem tartom magam feministának, nem is szoktam besorolni a művészetem, őszintén szólva nem is szoktam ezen gondolkodni. De válaszolva kérdésedre számomra a női energia báj, kedvesség, egyféle őzike létforma, amire vigyázni kell, megóvni. De alapvetően nekem nagyon fontos a nyitottság, türelem és megértés. Mindenkivel (legyen az nő vagy férfi) ugyanolyan szelídséggel kell bánni.
Mit gondolsz, a magyar művészek mennyire vannak felkészülve egy külföldi bemutatkozásra? A magyar művészet mennyire állja meg a helyét külföldön?
Tavaly fedeztem fel Bozó Szabolcsot, aki kb egy év alatt került a nemzetközi aukciós mezőny élére. Imádom és rendkívül ösztönző jelenség, hogy zéró ismertséggel minimális idő alatt tudta megteremteni magának, hogy főállású képzőművész legyen. Benczúr Emese és Holy Olga cuccait is kedvelem. Alapvetően a művészet szerintem nem nációfüggő. Az internet korában bármi lehetséges, egyszerre könnyíti és nehezíti meg az önmegvalósítást vagy hírnévszerzést a világháló. Inkább az a kérdés, hogy miként tudod fenntartani a figyelmet, mert rengeteg alkotó van, megannyi impulzussal. Iszonyatos sebességgel áramlik az infó.
De van potenciál a magyarokban, mint mindenkiben, ötlet és kivitelezés kérdése. Ott van többek közt Alchemist példája, aki jómódú családból származik, mégis hitelesen tudott érvényesülni a hiphopban.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Hogyan látod magad öt év múlva?
Jelenleg kísérletezem különböző technikákkal, anyagokkal, amiken a babák megjelennek. Szeretnék a papíron túl is létezni, és nem csak utcán megjelenni. Több emberhez eljutni, kollaborálni. Fejleszteni és megvalósítani a vízióimat, pl. abszolút el tudok képzelni babákat Selfridges vagy Bergdorf Goodman kirakatokban. Szeretnék kizárólag ezzel foglalkozni, az összes nemzetközi álmomat egy vidéki kis stúdióból létrehozni, kecskék, tyúkok és menhelyi senior kutyusok társaságában.
Netán van olyan kérdés vagy téma, amit soha nem tettek fel neked, és szeretnél róla beszélni? Itt az alkalom!
Még senki nem kérdezte, hogy mi alapján választok babafejeket. Az utcai babákhoz kevésbé ismert arcokat választok, hogy ne a személy vigye el a figyelmet. A hangsúly mindig az üzeneté. Kiállításra, különböző projektekhez szívesebben használok ismert emberarcot, hogy legyen benne popkulturális geg.
Hazai és külföldi kortárs graffiti/street art világából kiket ajánlanál?
Fafi, Miss Van alap. Ők nagy kedvenceim. Ajánlanám még a graffiti Wu-Tangjét, az IRAK crew-t, akik a 90-es évek végén alakultak, különböző társadalmi rétegekből formálódott graffitiwriterek, deszkások alkották. Mára többen meghaltak közülük, de vannak, akik világhírű kortárs művészekké váltak. 1UP szintén kötelező. Magyar streetalkotók közül elfogultság nélkül megemlíteném Rapát, Nikont, Hoeket, 0036Márkot, Eloy-t. Mindenkit, aki megállíthatatlanul bízik magában és megvalósítja az elképzeléseit.
