Amennyiben fel kellene sorolni tíz embert, akik a legnagyobb hatással voltak a 21. századi divatvilág alakulására, Nigo neve kétséget kizáróan ott szerepelne a listán. Róla valóban elmondható, hogy az utcai stílust, a streetwear-t eljuttatta a kifutókra és a luxusdivat világába. Elsőként hozott létre szokatlan, formabontó márkakollaborációkat és kapszulakollekciókat – és ezzel gyakorlatilag új műfajt teremtett. A Supreme az ő receptje alapján építette fel a saját világát, Virgil Abloh, Kanye West és sokan mások követték a példáját.
Mi lehet a titka? Nos, ennek járunk ma utána. Bár nálunk talán kevésbé ismert, a BAPE, Human Made, Billionaire Boys Club, Ice Cream, Nigold, Undercover, Adidas, Nike, Uniqlo, Kenzo és még a Louis Vuitton is rengeteget köszönhet neki. A globális brandek ráncfelvarrásért és megújulásért fordulnak hozzá, miközben ő maga rendre eladja a korábbi cégeit, hogy új projekteket indíthasson. Nigo igazi kaméleon – mindig képes megújulni, miközben valahogy mégis hű marad önmagához. Japán egyik legismertebb exportcikke nem egy ruhadarab, hanem maga az ember. Ő Nigo a második. De miben is „második” ő valójában?
Nigō, eredeti nevén Tomoaki Nagao, igazi karácsonyi ajándék volt Japánból a divatvilágnak: 1970. december 23-án született. A japán divattervezőt nehéz egyetlen kategóriába sorolni – egyszerre lemezlovas, zenei producer, fotós, ékszerkereskedő és vállalkozó. Mégis, leginkább art direktorként és kreatív géniuszként ismerjük, aki mindig több irányba kacsint: egyik nap a cipők érdeklik, másnap a bútorok vagy a belsőépítészet, majd a zene vagy a luxusékszerek. És ami igazán lenyűgöző: az ötletei szinte mindig bejönnek.
Ő alapította a legendás A Bathing Ape (BAPE) márkát, ma pedig a Kenzo művészeti igazgatójaként dolgozik. Csak azért nem a Louis Vuitton élén látjuk, mert amikor korábban megkereste a francia divatházat, lenézték, nem vették komolyan – és Nigo az ilyen sérelmeket nem felejti el. Emellett tagja a japán Teriyaki Boyz rapcsapatnak, és több zenei produkció menedzsereként is tevékenykedik.
Története igazi klasszikus felemelkedés-sztori: a semmiből építette fel magát és birodalmát. Fontos megérteni, hogy mindez Japánban történt – ahol a társadalom sok szempontból kasztrendszerszerű, és rendkívül nehéz „betörni” vagy feltörni a ranglétrán. Ha szeretnél mélyebben belelátni a japán társadalom működésébe, ajánljuk korábbi, Tokyo Vice és egyéb bűnök: Japán titkos világa nyomában című írásunkat, amely segít kontextusba helyezni Nigo felemelkedését.
Nagao szülei egyszerű, munkásosztálybeli emberek voltak: édesanyja ápolónőként, édesapja hirdetőtábla-készítőként dolgozott. Már gyerekként is vállalt kisebb munkákat, később pedig divatújságírást tanult a Bunka Fashion College falai között. Tanulmányai után a legendás Popeye magazinnál helyezkedett el szerkesztőként és stylistként. Nagyon hamar rájött azonban, hogy nem csupán írni szeretne a divatról, hanem formálni is azt.
Ebben az időszakban került kapcsolatba Hiroshi Fujiwara tervezővel és zenésszel, akinél asszisztensként dolgozott. Ekkor kapta a Nigo becenevet – ami japánul „kettest” jelent –, mivel a két férfi annyira hasonlított egymásra, hogy a Astoarobot divatüzlet ügyvezetője így kezdte el szólítani Nagaót. Korai inspirációi között találjuk Elvist, a Beatles-t, a Beastie Boys-t, a Run-DMC-t, valamint a képregényeket és régi filmeket. Ezekből a kulturális hatásokból építette fel későbbi kreatív világát.
Mielőtt rátérnénk a BAPE történetére, érdemes megemlíteni a japán mini divatmaffiát, amelynek Nigo is a tagja volt. Még a Bunka főiskolán ismerkedett meg Jun Takahashi-val, akivel később közösen rovatot vezettek a Popeye magazinban. Ez a kapcsolat kulcsfontosságú volt: bár pénzük és reklámköltségük alig akadt, a saját kritikai rovataikban tudatosan építették a saját imidzsüket. Elsőként Takahashi kezdte el gyártani ruháit az Undercover márkanév alatt, kifinomultabb, konceptuális stílusban, mint amit a BAPE képviselt.
Nigo így emlékezett vissza a kezdetekre: „Nem volt hol eladnom a cuccaimat. Néhány üzlet rendelt ugyan darabokat, de nem volt saját helyem, ahol kiállíthattam volna a ruháimat. Aztán valaki javasolta, hogy van egy szabad üzlethelyiség. Úgy gondoltuk, a felét felfoghatnánk a rovatunk kiterjesztéseként – én válogatnám ki az eladásra kínált darabokat, Jun pedig az Undercover termékeit árulhatná.”
Nigo végül négymillió jent kért kölcsön egy ismerősétől – cserébe az illető használhatta a bolt egy részét. Így született meg 1993. április 1-jén az első közös üzletük, a Nowhere, amelyet Jun Takahashival, az Undercover alapítójával nyitottak meg Ura-Harajuku negyedében.
Akkoriban a tokiói szubkultúrák még földrajzilag is elszigeteltek voltak: szinte csak a helyiek ismerték ezeket a közegeket. Az internet még gyerekcipőben járt, így a csoportoknak lehetőségük volt saját, eredeti identitást felépíteni anélkül, hogy a globális mainstream azonnal felfedezte volna őket. Mire Nigo és köre kilépett a szélesebb nyilvánosság elé, már teljes, kiforrott stílusarzenállal rendelkeztek.
Érdekes, hogy Nigo mennyire nyíltan beszél a jelenlegi élethelyzetéről. Bár azt adja el, hogy vágja a trendeket, valójában multimilliomosként, egy felhőkarcoló tetején él, szinte már elszeparáltan. A GQ-nak adott interjúban így fogalmazott:
„Én magam már biztosan nem vagyok része a mai underground szubkultúrának – ez az első dolog,
amit meg kell jegyezni. Ami azt illeti, hogy kialakulhatnak-e ma új szubkultúrák, nos, talán igen.
De ehhez olyannak kell lenniük, mint egy szarvasgombának: láthatatlannak. Az internet és
a nagy pénz túl hamar lecsap minden érdekességre, és az ötleteknek nincs idejük kiforrni.”
The History of BAPE
Sokan a BAPE-pel kezdik Nigo történetét, holott kezdetben válogatott használt ruhákat és amerikai deadstock darabokat árultak Jun Takahashi Undercover kollekciói mellett. Akkoriban a hiphop- és kisebb sportmárkák szinte ismeretlenek voltak Japánban, Nigoék pedig kivételes érzékkel válogatták össze a legkülönlegesebb termékeket. Egy furcsa szerencsének is köszönhették a sikerüket: a japán férfiak többsége 40–41-es cipőt hord – pont azt a méretet, amely az amerikai férficipők között gyakran megmaradt. Így számos ritka, különleges modellt tudtak olcsón beszerezni és a japán piacon értékesíteni.
Nigo saját, önálló divatvilága 1993-ban született meg az A Bathing Ape alapításával. Mentora továbbra is Hiroshi Fujiwara maradt, de Jun Takahashi támogatása is fontos szerepet játszott. A BAPE indulásakor mindössze néhány kapucnis pulóverből és pólóból állt a kínálat. A márka sikerének titka kezdetben az extrém exkluzivitás volt: két éven keresztül hetente mindössze 30–50 pólót gyártottak, amelyek felét eladták, felét pedig barátoknak ajándékozták.
A márka tudatosan építette a saját mítoszát. Nigo pólókat adott olyan ikonikus japán előadóknak, mint Cornelius, vagy a legendás japán hiphop formáció, a Scha Dara Parr tagjai, akik fellépéseiken viselték a darabokat. A BAPE így fokozatosan vált státuszszimbólummá a tokiói szubkultúrákban mozgó tinédzserek körében. A trendérzékeny közönség csak ezután kapott rá igazán.
1998-ra a BAPE már több mint 40 üzletben volt elérhető, ám Nigo váratlan lépésre szánta el magát: kivonta a termékeket ezekből az üzletekből, és kizárólag egyetlen, központi boltban árusította tovább. Ez a mesterségesen korlátozott kínálat elképesztő hatást váltott ki: a kereslet az egekbe szökött, és az eladások egyetlen boltban is elérték, sőt meg is haladták a korábbi, soküzletes értékesítés számait.
Mint Nigo legtöbb dizájnja, a BAPE is popkulturális utalásokból táplálkozik. Maga a márkanév az 1968-as Majmok bolygója című film ikonikus képi világából merít ihletet. Nigo szerint a BAPE elnevezés a japán „de nurumayu ni tsukatta saru” kifejezésre utal, amely szó szerint „langyos vízben fürdőző majmot” jelent. Az angol „A Bathing Ape” erre rezonál.
Ugyanakkor ez a név sokkal többet jelent, mint egy egyszerű popkulturális poén: szimbolikus megjegyzés a kényelmes jólétre. A japánok hagyományosan naponta fürdenek 40 °C feletti vízben, így a „langyos vízben fürdés” arra utal, hogy valaki olyan sokáig maradt a fürdőben, hogy a víz kihűlt – vagyis annyira kényelmes, hogy az már túlzás. Ez ironikus fricska volt az 1990-es években felnőtté váló, már jómódú generációnak: a BAPE vásárlói a háború utáni kemény munka korszakától eltávolodva egy lusta és fényűző életstílust képviselték.
A márka exkluzivitását Nigo nemcsak a limitált darabszámokkal, hanem radikális vásárlási szabályokkal is erősítette. 1996–1997 környékén megnyitotta a Busy Works nevű butikját Hongkongban, ahol a vásárlás igazi kiváltságnak számított. Azok, akik be akartak jutni az üzletbe, előbb egy jelentkezési folyamaton estek át: szükség volt hongkongi útlevélre, majd időpontot kellett egyeztetniük, hogy beléphessenek.
A ’90-es évek második felére a BAPE már nemcsak Japánban, hanem a tengerentúlon is kezdett hódítani. Ekkoriban olyan rapperek, mint a The Notorious B.I.G. is elkezdték viselni a márkát. Ha Biggie nem hal meg, könnyen lehet, hogy ő lett volna a BAPE arca – tárgyalások folytak róla, de a tragédia végül megakadályozta az együttműködést.
A márka a kilencvenes évek végére már egy egész hálózatot épített ki, amely kizárólag BAPE-termékeket forgalmazott – és közben izgalmas kanyarokat is vett. Kezdetben kimondottan férfi utcai viseletre specializálódott, de később teljes értékű, trendi életmódmárkává vált. Nálunk kevésbé ismert tény, hogy a BAPE női és gyermek vonalat is indított, és Japánban önálló üzletláncot üzemeltetett: BAPE Store, BAPE Pirate Store, BAPE Kids Store, valamint a két exkluzív üzlet, a BAPEXCLUSIVE AOYAMA és a BAPEXCLUSIVE KYOTO is ekkor jött létre. A kiotói üzlethez kapcsolódó BAPE Gallery egy valódi művészeti tér, amely kifejezetten a BAPE által szponzorált kiállításoknak és pop-art bemutatóknak ad helyet.
A BAPE világának ilyen kiterjesztése nem véletlen: Nigo mindig is hitt abban, hogy a divat túlmutat a ruhákon. Amikor például a KAWS-szal (cikkünk róla ITT) közös kollekciójának darabjai 28 millió dollár értékben keltek el, mindenki megértette, milyen óriási ereje van annak, ha egy márka egyszerre formálja az ízlést és a pénztárcát.
Nigo nem állt meg itt: a cég (Busy Work Shop) további projekteket is elindított. Megnyitották a BAPE Cuts fodrászatot, a BAPE Café-t, a BABY MILO boltját és a The Clay Soldier üzletet. Hogy a márka minden célcsoportot lefedjen, Nigo létrehozta az AAPE és a BAPY (Busy Working Lady) másodvonalakat is, amelyek fiatalabb vásárlókhoz és női közönséghez szóltak.
A BAPE neve mára egyet jelent a kollaborációk kultuszával, de fontos megjegyezni: Nigo volt az egyik első, aki ezt nagyüzemben művelte. A limitált kiadások és exkluzív együttműködések sorát annyira korán kezdte, hogy ma is nehéz követni a teljes listát.
A márka olyan ikonikus médiumok szereplőit vonultatta fel kollekcióiban, mint SpongyaBob Kockanadrág, a Marvel és a DC Comics hősei, a Nintendo karakterei, valamint a Hello Kitty és a teljes Sanrio family. De nem állt meg itt: a BAPE együttműködött a Pepsi-vel, a Coca-Cola-val, a Rimowa-val, valamint a sportóriásokkal, a Nike-kal és az Adidas-szal is.
Nigo ráadásul már akkor vont be zenészeket a márka építésébe, amikor ez még egyáltalán nem volt bevett gyakorlat: pólókat és kampánydarabokat adott olyan előadóknak, mint The Notorious B.I.G., a Beastie Boys vagy a Scha Dara Parr.
Az igazi globális áttörést azonban a kétezres évek elején hozta el a BAPE számára Pharrell Williams, Kanye West és a Clipse köré szerveződő kreatív társaság. Ez a korszak tette kötelezővé a BAPE viselését minden rapper és trendérzékeny előadó számára – ekkor vált a BAPE a streetwear világának igazi státuszszimbólumává.
Ha van valami, amiben a BAPE vitathatatlanul első volt, az az infantilizmus beemelése a felnőtt divatba. Még a képregényes dizájnra építő deszkás márkákat (lásd: Hook-Ups, vagy a World Industries) is megelőzte abban, hogy színes, gyerekruhaszerű darabokat adott a felnőttekre.
Ez a visszavágyódás a gyermeki világba, a tudatos infantilizmus, ráadásul horrorisztikusan
magas árakkal megspékelve, meglepően hatékony üzleti modellnek bizonyult.
Mára egy egész irányzat épült erre a színes, képregényes stílusra. KidSuper, KAWS, Takashi Murakami és mások a magas- és tömegkultúra határainak elmosásával játszanak. Az, hogy munkáik mennyire giccsek vagy mennyire komoly művészeti állásfoglalások, máig vita tárgya – de annyi bizonyos, hogy Murakami virághányásai, vagy Kaws dilettáns önismétlései sokat merítenek a BAPE végtelen logómániájából és kapitalista, ismétlésre épülő vizualitásából.
Nem véletlen, hogy ez a három alkotó és Nigo hamar egymásra talált. Sőt, KAWS mint „termék” – a gyűjthető figurák és limitált mütyürök kultusza – részben Nigo üzleti érzékének és platformjának köszönheti korai népszerűségét. Nigo nemcsak a divatot, hanem a kortárs pop-art piacot is formálta, és segített abban, hogy a művészet fogyasztható, megvásárolható életstílussá váljon.
A BAPE másik nagy dobása a legendás Bapesta cipő megalkotása volt – pontosabban a Nike Air Force 1 kreatív újragondolása. Érdekesség, hogy a mostanában népszerű Tokyo Vice sorozatban tévesen szerepel, hiszen a kilencvenes években még nem létezett ez a modell. A Bapesta csak 2002-ben került piacra, és Jonathan Ross, a BBC ismert műsorvezetője később úgy jellemezte, mint „a gyűjtői sneakerek megtestesítőjét”.
A dizájn egyértelműen tisztelgés (vagy provokáció) az Air Force 1 előtt: a cipő formavilága szinte azonos, csakhogy a Nike swoosh embléma helyett a BAPE saját ikonikus logója díszíti – egy csillag, amelyből villámcsapás nyúlik ki. Ez a vizuális csavar akkora hatást keltett, hogy a 2000-es évek egyik legnagyobb sneaker-őrületét indította el. Persze ebből hosszú jogi csatározás is lett: a Nike évekig perelte a BAPE-t, és a végtelennek tűnő védjegybitorlási ügy végül 2024-ben zárult le. Az egyezség szerint a BAPE leállította bizonyos modellek gyártását, és vállalta, hogy újratervezi a BAPE STA és SK8 STA modelleket, hogy jobban elkülönüljenek a Nike formatervezéseitől.
Aki nem követte a sneaker kultúrát a 2000-es években, talán el sem tudja képzelni, mekkora hype övezte a Bapestát: limitált droppok, sorban álló rajongók, percek alatt elfogyó készletek. A 2010-es években sem csökkent a modell népszerűsége – sőt, új generáció fedezte fel, így a Bapesta mára igazi gyűjtői kincs lett.
2011. február 1-jén bejelentették, hogy az A Bathing Ape-et eladták a hongkongi divatkonglomerátumnak, az I.T Groupnak, amely 90,27%-os részesedést vásárolt a márkában. A tranzakció értéke 21 850 000 hongkongi dollár volt – nagyjából 2,8 millió amerikai dollár. Nigo a következő két évben kreatív igazgatóként maradt a cégnél, de eközben ezer más projektbe kezdett.
Már 2010-ben elindította új márkáját, a Human Made-et, amely sokkal személyesebb,
nosztalgikusabb hangvételű projekt volt, mint a BAPE. Ezért 2013-ban végleg elhagyta
az A Bathing Ape-et, és teljes energiáját az új márkára fordította.
2014-ben Nigo a japán fast fashion óriás, az Uniqlo kreatív igazgatója lett, ahol a UT kollekciókért felelt. 2020-ban együttműködött Virgil Abloh-val és a Louis Vuitton-nal, közös kapszulakollekciót készítve. Egy évvel később, 2021 szeptemberében, kinevezték a Kenzo művészeti igazgatójává, ahol azóta is folyamatosan dolgozik a márka újrapozicionálásán. És mintha mindez nem lenne elég: 2023 júliusában az ausztrál Penfolds borászat két évre kreatív partnerévé nevezte ki Nigót. A tag körül zajlik az élet.
Amit Nigo a BAPE menedzselése körül végigvitt, egyszerűen nem tanítható. Számtalan gyenge cikk és videó próbálja elmagyarázni, hogyan lehet lemásolni ezt az üzleti modellt, és hogy a Supreme, a Palace, a KidSuper, a Parra, a Patta vagy a Polar Skate miként követte a példáját – de a vicc az, hogy még ezekkel a nevekkel sem lehet igazán összehasonlítani.
A BAPE soha nem volt deszkás márka. Sőt, még luxus-divatdeszkás márka sem. Inkább egy hiphop-közeli univerzumként írható le – de még ez is szűk keret. A Billionaire Boys Club valóban hiphop-közeli, az Icecream deszkás orientációjú, de a BAPE mindezek fölött áll: saját kategóriát teremtett.
És ne felejtsük el: mindezt a japán piacon indította el, ahol a siker különösen nehezen kivívható. Nigo módszere nem vakmerő szerencsejáték volt – sokkal inkább tudatos, kiszámított kockázatvállalás. Olyan helyzeteket keresett, ahol nem bukhatott nagyot: ha egy bolt bezárt, volt másik. Ha a BAPE-t eladta, már dolgozott a következő projektjén. Fizetett Pharrellnek, elindított játékos ékszerbizniszt a ruhaipar mellett – és ha mindez kudarcot vall, még mindig ott maradt volna egy kicsi butik és egy kis márka. Csakhogy Nigo esetében minden ötlet bejött, és mindig magasabb szintre emelte a brandet.
Talán ez mutatja meg legjobban a zsenialitását: képes volt kilépni abból a csapdából, amelybe sok sikeres kreatív belesétál – hogy mindent ő akar a legjobban tudni. Nigo képes volt elengedni a gyeplőt, százalékokat adni, embereket beengedni a projektjeibe. Láthatóan nem a saját szelete érdekelte a tortából, hanem az, hogy a torta maga nagyobb legyen.
„I Know Nigo.” – avagy a Szabad-divatszabók társasága
Nigo második albuma ezt a címet viseli, és tökéletesen összefoglalja mindazt, amit a kétezres években felépített maga köré. Nigo ugyanis nemcsak egy márkát hozott létre, hanem egy egész kreatív hálózatot, amelynek tagjai ékszerészek, képzőművészek és a korszak legtrendibb zenészei voltak. Gondoljunk csak Kanye Westre, Pharrell Williamsre, Kid Cudira, A$AP Rockyra, Pusha T-re… Ez a kör nem csupán divatot, hanem életstílust teremtett. A kétezres évek ikonikus színes, képregényes vonalát ők vitték tökélyre: albumborítóikon, klipjeikben, ruházatukban és vizuális világukban egyaránt visszaköszönt ez a stílus. Utólag nézve világos, hogy ez tudatos márkaépítés volt: ugyanazok a nevek, ugyanazok a színes, játékos motívumok és ugyanaz a vizuális kód.
A kulcsszereplők – Pharrell, a BAPE, a Billionaire Boys Club, Takashi Murakami és KAWS – új kulturális nyelvet alkottak, amely egyszerre volt magasművészet és popkulturális statement. Ez a színes, képregényszerű világ nemcsak a divatot, de a kétezres évek vizuális kultúráját is alapjaiban formálta.
Az „I Know Nigo” kezdetben belső poén volt. Egy bizonyos adósávba tartozó rapperek, akik már rég túlléptek az ékszerekkel, órákkal és autókkal való nagyzolás szintjén, azzal jelezték státuszukat, hogy azt mondták, „Ismerem Nigót.” Ez a mondat pillanatok alatt mémmé vált a körükben, annyira, hogy Nigo maga is elkezdte pólókra nyomtatni a feliratot az iparági barátai számára.
Ennek a klubnak Pharrell Williams a rangidős „államférfija”, de a körhöz tartozik Pusha T, Kid Cudi, A$AP Rocky és Lil Uzi Vert is. Ők mind szerepelnek az I Know Nigo című albumon, amely barátságuk és közös kreatív energiájuk zenei lenyomata. A lemezen ott van Tyler, the Creator, Gunna és Pop Smoke is – ez volt Nigo első albuma a 2005-ös Nigo Presents: Return of the Ape Sounds óta.
Ez a társaság valójában a kétezres évek elején formálódott, és nem akart bedolgozni sem a klasszikus nyugati parti iskolába (Dr. Dre), sem a New York-i körökbe (Jay-Z, Puffy, Def Jam), sem az atlantai vagy Will.i.am-féle diszkó-hiphop szcénába. Saját birodalmat akartak, saját stílussal. Így született meg a Pharrell–Pusha T–Kanye West–Kid Cudi–A$AP Rocky-féle szövetség, amely egyszerre formálta a zenét és a divatot.
Mára ez a háttérben zajló kreatív együttműködés Kanye botrányos pályafutásával némileg megbicsaklott, de a többiek továbbviszik a zászlót. És hogy ki tervezte a 2025-ös Clipse album borítóját? Természetesen KAWS – hiszen ez a kör nemcsak zenét, de saját vizuális univerzumot is épít. Az üzenet egyértelmű: ezek a srácok a saját részvényeikre vigyáznak.
A történet talán legizgalmasabb része nem is az amerikai rapperek és művészek együttmozgása, hanem a japán szál. Hogyan kerül a képbe Nigo és Takashi Murakami? Sok japán művész és divattervező próbált betörni Európába és az Egyesült Államokba, de Nigo-t az különbözteti meg, hogy tudatosan a zenészek felé fordult. Miután a B.I.G.-vel való együttműködés lehetősége tragikus módon szertefoszlott, Nigo célkeresztjébe Pharrell Williams került.
„Először Pharrell-lel közös barátunkon, Jacob the Jeweler-en keresztül találkoztam” – mesélte Nigo egy friss Zoom-interjúban. Jacob the Jeweler, a hiphop világ legendás ékszerésze, maga is ennek az exkluzív körnek a tagja volt. Ő segített életre hívni Nigo és Pharrell első közös projektjét: a Baby Milo-t formázó ékszereket. Ezek forradalmasították a hiphop-ékszerek világát.
Korábban a láncokon függő medálok többnyire vallási motívumokat – kereszteket,
Jézus-fejeket – vagy neveket ábrázoltak. Nigo és Pharrell azonban játékos,
színes, képregényszerű formákat hozott a luxusékszerek világába.
A platina és gyémánt drágakövek gyerekesen vidám dizájnokban jelentek meg – ez a stílus ma már alapvetésnek számít a hiphop kultúrában, de az irányt Nigoék mutatták meg először.
„Jacob készített nekem néhány darabot, és megemlítettem, hogy Pharrell zenéjének rajongója vagyok, így bemutatott minket egymásnak.” – mesélte Nigo egy interjúban. Ez közel húsz évvel ezelőtt történt, alig egy évtizeddel azután, hogy Nigo megalapította a BAPE-et Tokió Harajuku negyedében.
A kezdetben néhány limitált kiadású póló köré épített kultikus márka a kilencvenes évek végére Japán-szerte ismertté vált, de a hiphop világába való betöréshez kellett Pharrell Williams, aki megnyitotta a kaput az amerikai piac és a nagy pénzek előtt. Ettől kezdve Nigo legendája a BAPE-éval együtt nőtt, és tokiói műterme a tengerentúli rapperek Mekkájává vált.
Megfordult itt szinte mindenki, aki számított: Kanye West, Pharrell, Pusha T, Kid Cudi, Lil Wayne, A$AP Rocky, Jay-Z, Travis Scott, Tyler, the Creator – ők mind támogatták vagy hordták a BAPE, a BBC (Billionaire Boys Club), az Icecream vagy a Human Made darabjait.
Nigo egyébként Pharrell előtt, már 1996-ban találkozott KAWS-szal, akinek munkásságát kezdettől támogatta. 2005-ben megrendelt tőle egy festményt, amelyből megszületett a legendás „Kimpsons – KAWS Album”: egy mű, amely a pop-art, a képregény és a streetwear világát egyesítette, és amely a mai napig ikonikus darab a gyűjtők körében.
A festmény története itt nem ért véget: 2019-ben a hongkongi Sotheby’s aukcióján 14,8 millió dollárért kelt el, más nagy értékű műalkotások mellett. Nigo a teljes KAWS-gyűjteményének eladásával összesen 28 millió dollárt keresett.
Ezen a ponton világos, hogy ez több, mint puszta rajongás: egy tökéletesen felépített üzleti modell része. Természetesen Nigonak ma is vannak KAWS-művei – hogy honnan, azt senki nem tudja pontosan –, és a kreatív együttműködés tovább él: KAWS épp most készíti Pharrell-lel közös luxusszállodájuk központi szobrát.
Pharrell Williams és Nigo, miután kinevezték őket a NOT A HOTEL kreatív tanácsadói közé, bejelentették a JAPA VALLEY TOKYO terveit. Ez a japán vendéglátóipari csoport legújabb kulturális komplexuma, amely várhatóan 2027-ben nyílik meg. A projekt középpontjában egy monumentális, fekvő COMPANION-szobor áll majd – természetesen KAWS alkotása.
Nigo kreatív világát nemcsak a saját márkái, hanem a kollaborációi is formálták. Dolgozott együtt Futurával (BAPE festékes kannák), Stash-sel, Hajime Sorayamával és André Saraivával (Mr. André – cikkünk róla ITT) is. Cameószerepet vállalt a Takashi Murakami: Akihabara Majokko hercegnő című rövidfilmben, amelyet a londoni Tate Modern „Pop Life” kiállításán mutattak be. Murakami pedig később Kanye West Graduation és a Kids See Ghosts (Kanye és Kid Cudi közös projektje) albumainak borítóit tervezte.
A minta világos: felépítenek valamit, felfuttatják, majd eladják. Nincs is ezzel semmi baj – de hívjuk a nevén: ez üzlet.
2003-ban Nigo Pharrell Williamsszel közösen megalapította a Billionaire Boys Club-ot és az Ice Cream-et, amelyeket Pharrell és a Neptunes kollektíva rapper-márkaként vitt sikerre. A deszkáscipők és a színes, játékos ruhák azonban egyértelműen Nigo vizuális világát idézték.
A BAPE-éra lezárása után Nigo 2009-ben bejegyezte saját új vállalkozását, a Nigold-ot, és az ékszerbizniszbe is belevágott. Ha korszakokra bontjuk: a ’90-es évek a BAPE, a 2000-es évek a BBC és Ice Cream, a 2010-es évek pedig a Human Made aranykora volt – és a 2020-as évekre ez a márka is berobbant a mainstreambe. Ráadásul a BAPE sem tűnt el: ma is működik, és a streetwear egyik legnagyobb neve maradt. Nem véletlen, hogy amikor a Complex stábja felkereste, Nigo büszkén mutatta be többmillió dolláros ritka ruhákból és ékszerekből álló gyűjteményét a Complex Closets műsorban.
Nigo nemcsak kapcsolatokat, hanem szinte mindent gyűjt. Számos dokumentumfilm foglalkozik azzal, hogy évszázados Levi’s farmernadrágok, Eames székek, Jean Prouvé asztalok és vintage Louis Vuitton bőröndök tucatjait birtokolja. Emellett különleges, egyedi darabok is megtalálhatók nála – például Pee Wee Herman ikonikus öltönye. És persze ott van lélegzetelállító ékszergyűjteménye, tele gyémántokkal és rubinokkal kirakott nyakláncokkal, amelyeket többnyire Jacob the Jeweler készített.
„Amikor a stúdiójában dolgoztam, rájöttem, hogy ez egy egész világ” – mesélte nemrég Pharrell Williams. „Az egyik emelet egy zenei stúdió, a másik egy ruházati bemutatóterem, a következő egy lábbeli showroom, a legfelső pedig egy fotóstúdió, ahol az összes kampányát forgatja. Úgy értem, a fickó egyszerűen hihetetlen.”
Exclusive look into Nigo’s multi million dollar House in Tokyo, Japan
Zenész, aki nem zenész
Különösen érdekes Nigo kapcsán, hogy úgy zenész, hogy valójában nem zenész. Nincsenek saját számai, nem rappel, nem játszik hangszereken, DJ-ként sem kimagasló – mégis több albuma jelent meg, és a Teriyaki Boyz hivatalos DJ-je. Tulajdonképpen mindenhez a nevét adja, de már vita tárgya, mennyiben tekinthető ez valódi alkotásnak – még akkor is, ha Nigo ténylegesen fizet a közreműködőknek. Egy biztos: megéri vele zenélni. A végén még saját márkát alapítasz.
Nigo első zenei kapcsolata még az egyetemi évei alatt született, amikor a Tokyo Sex Pistols nevű punk feldolgozászenekarban játszott. A zenekarban olyan divatikonokkal osztozott a színpadon, mint Hiroshi Fujiwara, Jun Takahashi és Hikaru Iwanaga. Ezt az egész kísérletet valószínűleg inspirálta Malcolm McLaren és Vivienne Westwood – a punk és a divatipar furcsa, lázadó találkozása.
A divatszakmában közismert, hogy Fujiwara és Jun Takahashi zenei ízlése és munkássága sokkal közelebb áll a punkrockhoz, az ambienthez és az instrumentális tánczenékhez. Jun is zenél, Nigo is zenél, azonban Fujiwara valódi zenész – a másik kettő inkább turistaként mozog ebben a világban. Valahol szomorú, hogy Nigo világsztárként zenészként is a hype miatt emelkedik ki, míg Fujiwara – aki egyszerre eredeti zenész és divattervező – megmarad az igazi művész szerepében.
Hiroshi Fujiwara – TERRITORY
Az Undercover alapítója, Jun Takahashi legalább akkora egyéniség, mint Nigo vagy Hiroshi Fujiwara. Az egyedi ruhák iránti szenvedélye arra késztette, hogy megalkossa a Seditionaries című könyvet, amelyben saját és Fujiwara hatalmas magángyűjteményét dokumentálta. Ez a gyűjtőszenvedély és a punkkultúra iránti rajongás vezette oda, hogy a Tokyo Sex Pistols punk-rock feldolgozás zenekar énekese legyen, és elindítsa első ruházati vonalát, az AFFA-t (Anarchy Forever Forever Anarchy).
Ez a szcéna és a punk szellemisége inspirálta Jun egész életművét, az Undercover kollekciókban a mai napig érezhető a lázadás és a kísérletezés szelleme. Nagao viszont, a másik kettővel ellentétben, sokkal hamarabb a hiphop világába fordult, és ott találta meg a saját közegét.
James Lavelle-lel együttműködve Nigo 1997-ben létrehozta az A Bathing Ape vs Mo Wax című válogatásalbumot, amely Japánban jelent meg, és a korai BAPE-kultúra zenei lenyomatának is tekinthető. Egy évvel később, 1998-ban Lavelle projektjével, az U.N.K.L.E.-vel és a Scratch Perverts DJ-kollektívával közösen kiadták az Ape Shall Never Kill Ape című kislemezt – ezzel a BAPE mottóját zenei formába is öntötték.
U.N.K.L.E. – Ape Shall Never Kill Ape
A következő évben jelent meg Nigo debütáló albuma, az Ape Sounds, amely Japánban látott napvilágot. Az album a trip-hop, a dub, az indie rock és a pszichedelikus pop egyedi keverékét kínálta, és olyan közreműködőket vonultatott fel, mint Ben Lee, Money Mark, Shawn Lee és Cornelius. Az album nemzetközi kiadását a Mo Wax gondozta 2000-ben, ezzel Nigo zenéje a japán undergroundból a globális közönség elé került.
Ezután Nigo több kislemezt is megjelentetett, köztük olyan különleges kollaborációkat, mint a Rakimmel és a Public Enemy legendás frontemberével, Flavor Flavval közös számok. Később válogatásalbumokat is kiadott, például az Ape Sounds Remix, a (B)APE Sounds és a Return of the Ape Sounds című anyagokat, amelyek még tovább építették zenei ázsióját.
Nigo: Ape sounds
A Billionaire Boys Club megalakulása után Nigo újabb projektbe fogott: megalapította a Teriyaki Boyz rapcsapatot Ilmari, Ryo-Z, Verbal és Wise oldalán. A banda 2005-ben kiadta első albumát, a Beef or Chicken-t, majd 2009-ben követte a Serious Japanese.
Ebben az időszakban Nigo komolyan gondolta, hogy zenei producer lesz – amolyan japán DJ Khaled-ként, aki nem feltétlenül a stúdiómunkában, hanem a koncepciókban és a kapcsolatokban jeleskedik. Ő lett a Teriyaki Boyz hivatalos DJ-je, elindította a saját kiadóját, a (B)APE Sounds–ot, és még saját műsora is volt az MTV Japanon, Nigoldeneye néven.
A Teriyaki Boyz nem csupán egy zenei projekt volt, hanem tudatosan felépített brand – szinte üzleti vállalkozás. Nehéz eldönteni, hogy a zene támogatta-e a BAPE ruhákat, vagy a BAPE ruhák támogatták a zenét – valószínűleg mindkettő egyszerre. Nigo válogatta össze a csapatot: Ilmari és Ryo-Z a Rip Slyme együttesből érkezett, míg Verbal az M-Flo tagjaként csatlakozott, hogy létrehozzák a japán hiphop történetének egyik első „verbuvált fiúcsapatát”. (És ennyit arról, hogy a Brockhampton volt az első ilyen kollektíva – Ázsiában ezt már nagyüzemben csinálták.)
A Beef or Chicken albumot a Def Jam Recordings és a (B)APE Sounds gondozásában jelentették meg, és lenyűgöző produceri listát vonultatott fel: Ad-Rock (Beastie Boys), Cornelius, Cut Chemist, Daft Punk, Dan the Automator, DJ Premier, DJ Shadow, Just Blaze, Jermaine Dupri, Mark Ronson, Kanye West és The Neptunes mind közreműködtek. Az első kislemezük, a „HeartBreaker” a Daft Punk produkciója volt, és a „Human After All” című daluk elemeit használta fel – ezzel a francia elektronikus duó hangzását és a japán hiphopot egyedülálló módon kapcsolta össze.
Teriyaki Boys – Heartbreaker
A Teriyaki Boyz a későbbi kislemezein már igazi hiphoplegendákkal dolgozott együtt: Kanye West, Jay-Z, Pharrell Williams, Busta Rhymes és Big Sean is szerepelt a produkcióikban.
Teriyaki Boyz / Zock On! Feat. Pharrell And Busta Rhymes
A leghíresebb számuk talán a Tokyo drift, de mindenképp a legnézettebb.
Érdekes módon a hatalmas nyomás és a lenyűgöző produceri névsor ellenére a Teriyaki Boyz összesen csupán 100 000 lemezt adott el. Nehéz olyan japán popzenei projektet említeni, amely ekkora promóciós támogatást kapott volna – mégis, a banda külföldön ismertebbé vált, mint a saját hazájában. Talán épp ez volt a probléma: Japánban mindenki tudta, hogy ez egy gyári termék, még ha a BAPE a világ egyik legmenőbb gyára is.
És itt érdemes megjegyezni egy fontos lábjegyzetet: a Teriyaki Boyz és a BAPE közös történetének volt egy szerelemgyereke is – az Ambush márka. A BAPE egyik dizájnere, Yoon Ahn és a Teriyaki Boyz rappere, Verbal a munka során egymásba szerettek, majd összeházasodtak. Közösen hozták létre az Ambush-t, amely mára önálló, globális branddé nőtte ki magát, és a Nike, az UGG és más nagy nevekkel működik együtt.
A rengeteg üzleti és kreatív projekt mellett Nigo még a japán popzenei szcénába is belekóstolt. 2014-ben a BiS menedzserével, Watanabe Junnosuke-val közösen lett a Billie Idle női popegyüttes producere és menedzsere. Kapcsolata a BiS-szel még ugyanabban az évben kezdődött, amikor ő rendezte a banda Nerve”című dalának videóklipjét.
A BiS feloszlása után Nigo és Watanabe felajánlották a korábbi tagoknak, First Summer Uikának és Hirano Nozominak, hogy csatlakozzanak új projektjükhöz, a Billie Idle-höz. A csapat 2014-ben debütált az Idle Gossip albummal, amelynek Nigo volt a producere, majd további négy lemezt adtak ki, mielőtt 2019-ben feloszlottak. Ez a projekt nem futott akkora sikerrel, mint a BAPE vagy a Teriyaki Boyz, de Nigo számára ez is egy kreatív kísérlet volt. És ha valami nem robbant be? Semmi gond – mindig van egy újabb ötlet vagy csapat a fiókban. Például a Honest Boyz, amely újabb lehetőséget ad Nigonak, hogy formálja a japán popkultúrát.
Billie Idle – My way
2016. április 15-én a japán LDH cég hivatalosan bejelentette, hogy létrehozza új R&B/hiphop formációját, a HONEST BOYZ-t. Japánban nem ritka, hogy vállalatok gyártják a zenei formációkat a profitmaximalizálás érdekében – és Nigo ebben a projektben is kulcsszereplő volt, mint producer és DJ.
A csapat neve tisztelgés a Teriyaki Boyz előtt, amelyben Nigo korábban VERBAL oldalán zenélt. A HONEST BOYZ a „PART TIME HERO” című digitális kislemezzel debütált, amelyet a Night Hero című japán tévésorozat főcímdalaként is használtak – a sorozat egyik szereplője ráadásul a csapat tagja, Naoto, így tökéletesen megvalósult az árukapcsolás. És ha ez még nem lenne elég: amikor Pharrell leszervezett egy Lil Uzi Vert közreműködést a csapatnak, gondoskodott arról is, hogy a dal bekerüljön egy Pokémon-film soundtrackjébe. Ez az igazi japán mód: minden platformot egyszerre mozgatni, hogy a termék minél több közönséget érjen el.
Fontos kiemelni: a HONEST BOYZ egyáltalán nem rossz projekt. Talán arról van szó, hogy Japánban a „sorozat-pop” is képes igényes és kreatív lenni – Nigo neve pedig továbbra is garancia a stílusra.
HONEST BOYZ – Beeping Sound feat. Hiroomi Tosaka
HONEST BOYZ – Tokyo Dip feat. Pharrell Williams
2022. január 28-án Nigo és A$AP Rocky kiadta az Arya című dalt, amely az I Know Nigo! album vezető kislemezeként jelent meg. A szám tökéletesen összefoglalta mindazt, amit Nigo a kétezres évektől kezdve épített: egy zenei és divatbirodalmat, amelyben a legnagyobb előadók és márkák keresztezik egymást.
Nigo – Arya ft. A$AP Rocky
Az I Know Nigo! album 2022. március 25-én jelent meg, a Victor Victor Worldwide (Nigo új kiadója) és a Republic Records gondozásában. Ez tulajdonképpen Nigo második szólólemeze, társproducere pedig régi alkotótársa, Pharrell Williams volt.
Az album vendéglistája lenyűgöző: Tyler, the Creator, Clipse, Gunna, a Teriyaki Boyz, A$AP Ferg, Pusha T, Lil Uzi Vert, sőt a néhai Pop Smoke is szerepel rajta. Hogy kerül ide Pop Smoke? Nos, miután Nigo otthagyta Kanye West GOOD Music kiadójánál betöltött operatív igazgatói posztját, az Universal Music Groupnál kezdett dolgozni, ahol többek között Pusha T és Pop Smoke menedzsereként is tevékenykedett.
Ez a lemez tehát nem egyszerű hype-projekt, hanem egy igazi „családi ügy”. Pusha T így nyilatkozott róla: „Ez egy családi ügy. Nigo, Steven, Pharrell és én több mint húsz éve ismerjük egymást.” Nem véletlen, hogy mindenki – Pusha, Tyler, Cudi és A$AP Rocky – a legjobb formáját hozta a „Tábornok”-ként emlegetett Nigo kedvéért.
Nigo & Lil Uzi Vert – Heavy
Nigo – Dope Boy with Young Thug
Bár manapság Nigo az Adidas kreatív partnereként dolgozik, még egy Nike reklám is simán belefért a repertoárjába. Ahogy az egyik kommentelő frappánsan megfogalmazta: One of the best Nike commercials I’ve seen in a while – haha.
Relevánsnak maradni 35 éven át
Nigo ma elsősorban a Human Made márkáért felel, amelyet Pharrell Williamsszel közösen irányít. Emellett ő a Kenzo kreatív vezetője is. „Igyekszem külön-külön gondolkodni róluk. De ugyanazt az agyat használom mindkettőhöz, így természetesen nem tehetek róla, hogy van némi átfedés.” – mondja. „Nagyon kemény, hogy Pharrell közben a Louis Vuitton egyik fő tervezője lett. Felfoghatatlan perspektívák.„
Egy GQ-interjúban Nigo árnyalja a róla kialakult mítoszt: „Én nem igazán gondolok művészként magamra. És azért akarom ezt a semleges megközelítést a munkához, mert továbbra is arra akarok koncentrálni, ami a jövőben lesz. Amikor ezen a héten láttam Pharrellt a Louis Vuittonnál, rájöttem: Pharrell az igazi művész, én pedig maximum divatmérnök vagyok.”
Pharrell egyébként többször elmondta nyilvánosan, hogy mielőtt felkérték a Louis Vuitton férfivonalának irányítására, ő maga javasolta a vezetőségnek, hogy Nigo lenne a legjobb választás a szerepre. Amikor erről kérdeztem Nigót, így felelt: „Szerintem Pharrell a legjobb választás a Vuitton számára. Sok olyan dolgot csinál, amit én magam nem tudtam volna kitalálni. Több mint 20 éve dolgozunk együtt, és mindig nagyon érdekes embernek találom.”
Tán egyeseknek olybá tűnhet, mintha egy marketingcikket írtunk volna egy túlárazott japán márkáról, mi sokkal inkább Tomoaki Nagao zseniális karakterét igyekeztünk veletek megosztani. Többször is rajtakaptam olyan őszinte nyilatkozatokon, amilyeneket ritkán hallani a hype- és divatvilágban. Például amikor a Nike-kollaborációi kellős közepén megkérdezték, melyik a kedvenc cipője, simán rávágta: az Adidas Campus. A 2010-es évek közepén, amikor minden a Jordan 1-ről, a Dunkról, a Yeezyről és a Boost-modellekről szólt, ez elég szokatlan válasz volt. És ez nem csak amolyan hecceljük a Nike-ot duma volt – később a Human Made-del két Adidas Campus-kollaborációt is készített, amelyek akkoriban nem robbantak nagyot. Nigo azonban azt mondta: csak várni kellett volna még.
És igaza lett. Ma, ha körülnézel, minden második ember Adidas Sambát vagy Campust hord. Nigo döntése mögött egy logikunak tűnő stratégia állt: szerinte minden nagy modell visszatér egyszer. A Superstar és a Gazelle már ki volt pörgetve, a Sambát túl hasonlónak érezte a Gazelle-hez, ezért inkább a Campus mellett döntött.
Ez talán a legfontosabb Nigo-örökség: elképesztő érzéke van ahhoz, hogy pont annyival előzze meg a trendeket, hogy még éppen ő legyen az, aki profitál belőlük – nem túl korán, de nem is túl későn. Tomoaki Nagao története valóban egy divat tündérmese: a semmiből jött, előbb Japánt, majd az egész világot hódította meg. Bátran mert infantilis maradni egy nagyon komoly iparágban. Go Ape!
