Régi könyveim között kutatva különleges kincsre bukkantam: egy 1991-es kiadású példányra, amelyet már rég elveszettnek hittem. A kötet nem más, mint A Káosz Szava. Az író John Caldwell, az álnév mögött pedig Nemes István rejtőzik. Belelapoztam mert kíváncsi voltam, vajon az egykor 14 évesen átélt varázs megkopott-e az évek során. Meglepve tapasztaltam, nemcsak hogy megőrizte erejét, hanem ismét magával ragadott, azt vettem észre, hogy alig bírom abbahagyni az olvasást, folyamatosan berántott a következő fejezet.
Mivel a regény annak idején egy ötrészesre tervezett sorozat nyitókötete volt, és emlékeim szerint az egész szériát őriztem, elhatároztam, hogy megkeresem a többi részt is. Szerencsére, egyetlen kivétellel mindet megtaláltam. Miközben újra belekezdtem kedvenc fantasy történetem olvasásába, gyorsan megrendeltem egy online antikváriumból a hiányzó – és egyben talán legjobb – részt, A Káosz Szívét. Így ismét teljessé vált a történet, és boldogan vetettem bele magam Skandar Graun, a harcos pap, izgalmas és fordulatos kalandjaiba.
Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszatérek a fantasy műfajhoz, de be kell
látnom, hogy Nemes István továbbra is hivatkozási alap ebben a műfajban.
Az 1990-es évek környékén természetesen én is elolvastam az alapműveknek számító fantasy regényeket, beleértve A Gyűrűk Urát, azonban a Káosz Szava és a Káosz Szíve semmihez sem volt fogható.
Imádtam, hogy végre nem egy tipikus főhős karakterrel találkozhattam. Kifejezetten üdítő volt egy olyan eredeti figura, mint Skandar Graun, a bűzös félork harcos pap. Nála nincs szó önfeláldozó segítségnyújtásról vagy hősökre jellemző mártíromságról – ehelyett dühkezelési problémák, folyamatos morgás, pesszimizmus, mocskos lerészegedések és hasonló, szokatlan karakterjegyek jellemzik. Ez a megközelítés teljesen egyedi élményt jelentett számomra, különösen Tolkien örökké pityergő hobbitjai és a daliás, ám többnyire sablonos harcosai után. Természetesen Tolkien munkássága, mint irodalmi alapmű, megkérdőjelezhetetlen, és minden tiszteletem az övé. Ugyanakkor Skandar Graun frissessége és pimaszul szokatlan jelleme igazi felüdülést hozott a fantasy világába.
A történet azzal indul, hogy a Rettegés Erdejében nemes egyszerűséggel kifosztja, nem ritkán agyonveri az arra tévedő turista-kalandorokat. Egy ilyen sötét és rendhagyó kezdés azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Innen bontakozik ki a történet, amely eleinte az ő sajátos bosszúhadjáratáról szól, ám hamarosan egy sokkal nagyobb, epikus konfliktusba torkollik: a Rend és a Káosz hívei közötti háborúba. Természetesen, mint kiválasztott, Skandar Graun ennek a háborúnak a központi alakjává válik – a maga nyers, cinikus és minden tekintetben különleges módján.
Tini koromban számtalan fantasy regényt olvastam, de a Káosz világa valami egészen különlegeset nyújtott: olyan szereplőket vonultatott fel, akik végre nem a megszokott fantasy sablonok szerint születtek.
Mert mi is az unalmas, iparos fantasy sablon? Az elf lények hősiesek, elegánsan mozgó vadászok, kiknek minden körülmények között makulátlan marad a jellemük.
A törpék a nyers erőben hisznek, nem dumálnak, inkább ütnek. Hirtelen haragúak, de ha jókedvűek nagyon nagyon tudnak mulatni. A mágusok visszafogott, rejtelmes jellemű bölcsek stb… Túl kiszámítható. Szinte minden regényben ugyanezek a jellemvonások köszönnek vissza, alig-alig térve el a megszokott mintától. Egy idő után ez vált a legnagyobb problémámmá: a sablonok ismétlődése elvette a meglepetés és az eredetiség élményét.
Nemes István világában szintén lehet olvasni elfekről, törpékről, viszont a karakterek megtelnek extra élettel, humorral és sajátos lélekkel. A könyveket nem lehet lerakni, mert egyik szituáció jobb mint a másik, remekül megírt párbeszédek váltják egymást és tobzódunk a cselekmény fordulópontjaiban. A harci jelenetek leírásai igencsak egyediek és nem utolsó sorban messzemenőkig brutálisak. Ugyanakkor mégis van valami megfoghatatlan, humoros töltete annak, ahogyan Yvorl isten harcos papja másvilágra küldi ügyeletes ellenfelét.
Szinte biztos vagyok benne, ha Nemes István Amerikában vagy Angliában születik, egy ligába kerül a többi világhírű fantasy íróval. Ez a bizonyos „ha” persze nem hiszem hogy zavarná az írót, szerintem ideje sem volt ilyesfajta álmodozásra, annyira termékeny alkotó és könyvkiadásban, játékfejlesztésben is folyamatosan aktív. 1990-ben amikor hosszas próbálkozásokat, műfordításokat követően megjelent első saját regénye, a már említett A Káosz Szava – Nemes berobbant a fantasy műfajba. Sorra jöttek ki a regényei, a Káosz-ciklus mellett elindította a szintén kultikusnak számító Éj és Hajnal trilógiáit. Mindeközben megalapítja húgával saját könyvkiadóját Cherubion néve, miközben folyamatosan népszerűsíti a kaland játék, azaz a szerepjáték műfajt országszerte.
A könyvkiadás, különösen a fantasy műfajban, nem egy díszmenet. Nemes István azonban rendíthetetlenül dolgozott, és az első évek valóban sikeres időszakot hoztak számára. 1997-ig szinte minden a helyén volt: ez az időszak a hazai fantasy irodalom aranykorának számított. Olyannyira, hogy volt olyan hónap, amikor Nemes egyszerre négy regényen is dolgozott.
1998-tól kezdődően viszont már drasztikusan visszaesett az olvasói érdeklődés a romantikus és fantasy regények iránt. Ennek hatására lassan, de vészjóslóan növekedtek az anyagi nehézségek, amelyek különösen súlyosan érintették Nemest, mivel a kiadónál szinte minden feladat az ő vállát nyomta. 2001-ben ugyan még megjelent saját fejlesztésű szerepjátéka, a Káosz Szerepjáték, amelyhez nagy reményeket fűztek, de a várt siker sajnos elmaradt.
2005-re a kiadó jószerivel a csőd szélén állt. A nehézségeket végül egy 2006-ban adódó lehetőség oldotta meg: a Delta Vision kiadóval kötött megállapodás keretében Nemes eladta a kiadót. Az üzlet azonban nem csupán a cég eladásáról szólt; a megállapodás értelmében Nemes megtarthatta az eredeti sorozatok jogait, és tiszteletbeli főszerkesztőként továbbra is részt vehetett a munkában. Ez az együttműködés lehetővé tette számára, hogy írói és szerkesztői pályafutását a nehézségek ellenére is folytathassa.
Jelenleg is valahol dübörög a black metal az éjszaka csendjében, hiszen Nemes István munkamódszere az évek során mit sem változott. Továbbra is éjszakánként a legaktívabb, mialatt a zúzda hozza a ihletet.
Nemes István ma is sorra írja regényeit, köztük a már legendává vált Káosz-ciklus legújabb köteteit. Ha valaha lehetőségem nyílna egyetlen filmes kívánságot megfogalmazni, egy pillanatig sem haboznék: a Káosz-ciklust szeretném a vásznon. Micsoda élmény lenne megfilmesítve viszont látni! Az egyedi karakterek, a gyakran Rejtő Jenő humorát idéző párbeszédek, a trancsírozós és rendkívül kreatívan kitalált harcjelenetek – és természetesen a főhősök alfája, maga Skandar Graun – mind olyan elemek, amelyek garantáltan magukkal ragadnák a nézőket.
Ez persze csak álmodozás, de ha filmben nem is, legalább videójáték formájában elkészült hosszas fejlesztést követően a World Of Chaos videojáték, lelkes magyar fejlesztők szorgalmának köszönhetően. A srácok persze elkötelezett Skandar Graun rajongók, Nemes Istvánnal is jóban voltak/vannak, így nem volt kérdés, hogy A Káosz Szava könyvet veszik alapul a játék cselekményéhez:
Kétségtelen tény, hogy az utóbbi években a fantasy újraéledt és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A 21. század embere is vágyik arra, hogy a varázslatos mesék világában kalandozhasson, és úgy tűnik, hogy a zsáner újbóli felemelkedése magával hozta a szerepjátékok reneszánszát is. Az elmúlt években világszerte érezhetően növekedett az ilyen tartalmak iránti igény, ami igazán biztató jelenség.
Őszintén remélem, hogy ez a pozitív tendencia hazánkat sem kerüli el és a mai fiatal generáció rátalál a műfaj írott változatára is, és ha így lesz, biztos vagyok benne, hogy A Káosz világa és Skandar Graun ott lesznek, készen arra, hogy egy kiadós buzogánylendítéssel megmutassák, hogyan kell ezt igazán stílusosan csinálni.
Az újraolvasott regényeket követően, most felkutatom a többi folytatást is és újra elmerülök ebben a különleges világban. Javaslom nektek is, ha valami másra, valami különlegesre vágytok a fantasy zsáneren belül – keressétek Nemes István könyveit. Káosz mindörökké!
