Pascal Blanché számos sci-fi, horror, számítógépes játék vizuális világáért felel. Egy zseniális atmoszférateremtő digitális festő, aki többek között az Avatar, az Aquaman vagy az Alien Merch egyes képkockáit jegyzi.
Bio és gráfia
Pascal Blanché 1971-ben született Párizsban, de mázlija volt, mert Dél-Franciaországban, a tengerparton nőtt fel. 1989-től a Marseille-i képzőművészeti iskolába járt (Ecole Nationale Supérieure des Beaux-Arts de Marseille) ahol grafikát, fotózást és videózást tanult, majd öt évre rá már a játékiparban találta magát.
2000-ben Kanadába költözött, ahol először a „Kaena the Prophecy” című francia/kanadai filmben dolgozott. Ezután csatlakozott az Ubisofthoz (az Ubisoft Entertainment a világ egyik leghíresebb videójátékokat kiadó és fejlesztő cége). Ez olyan, mintha a filmiparban a Warner Bros-hoz kerülnél.
Pascal tíz évig dolgozott művészeti igazgatóként a „Myst IV: Revelation”, a „Naruto: Rise of a Ninja” játékokon, valamint a James Cameron-féle Avatar című filmen, majd két évre az Egyesült Királyságba költözött, ahol a Frontier és a Jagex cégeknél vállalt munkát. Majd ismét visszatért az Ubisoft Montrealhoz, de már mint vezető művészeti igazgató. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a munkája mellett miként van ideje egy saját művészi „avatart” is vinni, miközben A-kategóriás produkciókon dolgozik. Pascal titka, hogy az éjszakáiból lop el órákat a rajzolásra. Mikor mennyit. Ahogy Geszti mondta „majd kipihened a munkahelyeden”.
A filmek, videójátékok világának és karaktereinek felépítése révén Pascal csak a szakmabeliek ismertségére tenne szert. Azonban ő az egyik leghíresebb sci-fi- és fantasy-illusztrátor. Mindezt úgy, hogy nem jelent meg saját képregénye, filmje, rajzfilmje, csak képei. Nekünk is ezért esett rá a választásunk.
Stílusa a 70-es 80-as évek képregényrajzolóit idézi: Moebius, Frazetta, Bisley, Corben és még sokan mások ihlették. Illusztrációi számos díjat nyertek, melyek könyvekben és folyóiratokban jelennek meg világszerte.
Blanché stílusa a francia stílus
Messziről kell kezdenem. A Star Wars karaktereiből jó néhány, valamint pár történetszál Jean-Claude Mézières Valerian képregényéből lett…, fogalmazzunk úgy, hogy átemelve, az mégsem hangzik lopásnak. Erre külön blogok is szakosodtak. Aztán a francia képregények nem a japán sci-fiből merítettek, hanem saját világot alkottak. Elég csak Mézières, Druillet, Moebiust megemlíteni. Nagy vonalakban abban különböztek a franciák akár a japánoktól, akár az amerikaiaktól, hogy tiszta vonalakkal, és elképesztően részletesen rajzoltak, építettek világot. Utánuk már nem lehetett ugyanúgy rajzolni, vagy másoltad őket, ami iszonyat időigényes, vagy lemaradtál, mert abban biztos lehetettél, hogy a franciák világot építenek, egy szimpla rajzból is. Ennek az iskolának a követője és ihletett grafikusa Blanché.
Pascal erről így beszél: „Lassú folyamat, de valahogy lépésről lépésre úgy érzem, van egy kis univerzum, ami lassan felépül, igen. Az én Derelict Planet-emnek hívom, és beraktam az összes földönkívülit, szörnyeteget, kék bőrű harcost és óriási robotot, amit akarok. Mind ugyanonnan származnak. Az ihletőim a Heavy Metal magazin, Moebius, Corben, Frazetta, Dune, Lovecraft, Otomo, Miyazaki és sokan mások. Gyermekkoromban, a 70-es és 80-as években, Európában egyedülálló kreatív energia volt, sok sci-fi és fantasy képregény került ki, nagy volt a szabadság, és azt hiszem, adós vagyok azoknak az óriásoknak, és néha úgy érzem magam, mint a láng őrzője.”
Hogyan dolgozik egy atmoszférateremtő?
Az interjúkból, beszélgetésekből kiderül, hogy vezetőként a kreativitás szinte az utolsó. Az Ubisoftnál való munkája sok bizottsági ülést foglal magában. Rengeteg kérést és igényt kell figyelembe venni, ezért inkább problémamegoldóként látja magát. Mindig van egy jól, vagy rosszul megfogalmazott koncepció, hogy látványt építsenek egy ötlet köré. A művészeti irány és a vizuális nyelv felépítésénél azt is figyelembe kell venni, hogy mindenki követni tudja.
Az igazi szabadság a saját világodban van
Blanché egy fantázia világot épít következetesen, de történet még nincs hozzá. Ellenben különálló képekként is érdekesek. Az is egyértelműen látszik, hogy a színek nagy szerepet játszanak, és igyekszik kevés kapcsolódó színből megoldani a képet, így a munkáinak nagyobb a hatása.
Blanché bár a régi francia iskola követője, teljesen digitálisan dolgozik, nem analóg, de mint
írtam is, a franciák a végletekig sokat tökölnek mindenen. Ezért ilyen izgalmasak a rajzaik.
Egy mondat Montrealról
Úgy tűnik, hogy Montreal a sci-fi orientált művészek központja. Véletlen vagy nem, de Brian Sum, Raphael Lacoste, Nivanh Chanthara és Antonio Caparo, meg persze Blanché is, Montrealban élnek. Na, meg ne feledjük, Denis Villeneuve is!
„Ez egy nagyon kicsi közösség. A titok abban rejlik, hogy Montreal jó belépési pont sok európai művésznek, sok franciának is, könnyebben lehet itt az észak-amerikai életvitelt kipróbálni, mintha máshová mennénk. Montreal valójában nagyszerű város, mert elég európai. Nem túl nagy, gyalog járok dolgozni, nem drága, biztonságos, multikulturális. Távol az Egyesült Államok keleti partvidékének zűrösebb nagyvárosaitól.” – mondja Pascal.
A sci-fi jövője
Pascal Blanché munkái ordítanak egy nagyszabású képregényért vagy rajzfilmért. Reméljük talál hozzá ötletgazdát. Azt lehet tudni, hogy szívesen megcsinálná Brandon Sanderson Királyok útja vagy a kínai Liu Cixin A háromtest-probléma sci-fijét. Reméljük összejön valamelyik. Addig is élvezzük a munkáit!
