A kísérletezés iránt mindvégig elkötelezett Kiyoshi Awazu sokféle műfajt bejárt. Egyszer azt mondta: „Minden területen arra törekszem, hogy ne csak a kifejezési formák közötti határokat távolítsam el. Eltávolítom az osztályt, a kategóriát, az egyenlőtlenséget és a művészetben megjelent, sznob, felfelé és lefelé irányuló különbségeket is.”
Ezekkel a 4BRO-cikkekkel nem az a célunk, hogy akadémiai tananyagot adjunk le, csupán az, hogy közelebb hozzuk az alkotókat és egyben a művészetet. A világ sokkal izgalmasabb, mint a multik által csomagolt kilúgozott giccsek. Sokan úgy érzik, nem nekik szól a művészet, az valami elvont izé. De itt a bizonyíték, hogy a művészet mindenkié. Ugyanis mindenkiből van. Awazu jó belépő, ha az ember szépérzékre akar gyúrni. Vigyázat, fejre támad!
Kiyo Byo
Kiyoshi Awazu szó szerint úttörő japán grafikus volt. Egyedülálló zseniként szüntelenül érdeklődött a körülötte lévő világ határai iránt, de csak azért, hogy lebontsa. Awazu a háború romjaiból lépett elő, mintha hatással se lett volna rá. Az országa újjáépítése közepette kezdett bele az alkalmazott művészetébe, és friss, optimista szelet fújt a hagyományokat oly kedvelő japán szigetre.
A grafikai tervezést alapjaiban változatta meg Japánban. Ezt követően a festészet, plakátok,
grafikák, építészet, zene, film, performansz és színház műfajain átívelő karriert járt végig.
1929-ben született Tokióban, 2009-ben hunyt el Kawasakiban 80 éves korában tüdőgyulladás következtében. Festészetet, tervezést és dizájnt sehol nem tanult, autodidakta módon képezte magát. Az 1955-ös Japán Reklámművészeti Kiállításon megkapta a Nissenbi (Japán Reklámművészek Klubja) fődíját. Umi wo kaese (Adjátok vissza a tengerünket) című plakátjáért. Ez lendületet és kedvet hozott Awazu számára, hogy komolyan folytassa grafikai-tervezési elképzeléseit. Három évvel később a franciaországi World Film Plakát Verseny Grand Prix-jét nyerte el.
Egy csapásra amatőrből elismert grafikus lett. Awazut innentől már a japán grafikusok felső kategóriájába sorolták, végig a karrierje során, amely a második világháborút követő években kezdődött. Ebben az időszakban sok reklámplakátot készített a mozik számára, beleértve a Nikkatsu stúdió kevésbé ismert filmjeit is. Felemelte hangját, vagyis tollát, szociális kérdésekben is. Javarészt tervezőként és a társadalmi ügyek szószólójaként alapozta meg hírnevét.
A következő két évtizedben Awazu munkáját nagymértékben befolyásolta a popkultúra, miközben teljes mértékben szembeszállt a japán modernizmussal. Szakértelme sokrétű volt, amely többek között kiterjedt várostervezésre, valamint filmes és színházi projektekre is. 1969-ben, mint art director, elnyerte a „Japán Oscar-díjat” (Kinema Junpo Award) művészeti terveiért, a Shinju: Ten no-Amijima (Kettős öngyilkosság Tenno-Amijimán) című filmért.
A tengerentúli elismerést a Kettős öngyilkosság és az Anti-War plakátai váltottak ki, amikor 1970-ben, a lengyelországi varsói Nemzetközi Plakát Biennálé kiállításán ezüst-, illetve különdíjat is nyertek. De A tó szelleme, A homok asszonya, és a Kwaidan art directori részében is közreműködött. Ezek mind legendás filmek, tényleg a legjobbak közé tartoznak.
Awazu kiállításokat tervezett, valamint kísérleti filmeket is készített. Célja az volt, hogy elmossa a művészeteket elválasztó határokat. Példának okáért Minoru Takeyama építésszel együttműködve részt vett a Nibankan épület tervezésében (1970), Tokió Kabukicho szórakoztató negyedében. A számos bárnak, klubnak és szaunának otthont adó nyolcemeletes Nibankan a vörös, sárga és fehér vonalak végtelen „szupergrafikája”. Valamint beton- és fémlemezes oldalain koncentrikus körök láthatók. A koncepció az volt, hogy a festék olcsó legyen, és nagyjából ötévente cseréljék ki egy új dizájnra, amely tükrözi a Kabukichoban rejlő, mindig változó természetet. Ma az épület nagyrészt le van zárva, külseje leromlott állapotú.
A grafikusok alkalmazása valóban áttörést jelentett abban az időszakban. „Akkoriban senki sem kért fel egy grafikust, hogy fesse le az épület oldalait.” – mondta Takeyama.
Több japán tervezővel együtt részt vett a From Space to Environment (A tértől a környezetig) nevű kifejezetten interdiszciplináris kiállítássorozaton. A művészek festményekkel, szobrokkal, installációkkal, poszterekkel és performanszokkal álltak ki, amelyek a néző és a művészet, valamint maguk az alkotások közötti interakciót hangsúlyozták. A képek kommunikáljanak, szólítsanak meg. Ez volt Awazu álláspontja.
Kiyoshi elsődleges célja a tudáshoz és tanuláshoz való hozzáférés demokratizálása, és az emberek nevelése művészet által. Most már az internet korában, amikor mindent képek borítanak el, amikor emojikkal beszélünk, ez megszokott. De volt idő, amikor egy rajzba sok mindent bele kellett tömöríteni. Bár talán ma sem ártana, ha a vizuális szennyezés helyett vizuális gyöngyök születnének.
A művészet mindenkié, a látását pedig a művész odaadja neked. Kiyoshi Awazu mindenképpen. Köszönjük, hogy a képei által az ő szemén át láthattuk kicsit a világot!
