Régen minden jobb volt és mostanában senkinek sem könnyű, ám annak ellenére, hogy a világon csak egy dolog állandó, a változás, ekkora sokk talán még soha nem érte az előadóművészet különböző ágait. Nincs színház, koncert, hangverseny, buli, fesztivál, taps, üvöltés, izzadás, pisszegés, csak eltérő méretű és minőségű képernyőre tapadt szemek vannak, a világ rezgése egyértelműen megváltozott.
A folyamatosan turnézó egy- és többszemélyes formációk stílustól függetlenül húzták be a kéziféket tavaly, és vegetálnak továbbra is streameken vagy némán bezárkózva, ha nem volt szükség mindenképpen egyéb bevételi forrás után is nézni. Az elektronikus zene legfontosabb szentélyei a túlméretezett hangrendszerrel szerelt kápolnák és katedrálisok lakatra zárva pihenik ki a mindenkori hétvégi hangzavart.
Sokszor ismételt frázis, hogy a színpad egyfajta drog, amiről nagyon nehéz lejönni, és a keményebb fajtákkal ellentétben pont a leszokás vezethet személyes katasztrófához. A nagy vírusos világleállás az addig magas frekvencián pörgő zeneipari előadók ritmusát is alaposan felborította, és amellett, hogy megvonta az anyagot, a színpadok túloldalán lévőktől is elvett valamit, ami az emberiség számára az ősidők óta fontos – a közösség, és egymás élményét. Az olasz-spanyol house zseni Bawrut prímán összefoglalta a problematikát What Is Dance című számában.
A sok szomorkodás nem tesz jót az egészségnek, így világszerte előadók és kreatív műhelyek váltottak irányt, és tettek kísérletet a buliélmény bitekké konvertálására.
A Boiler Room, a Cercle illetve más kisebb platformok a jövőbe látva már megágyaztak az új stílusnak, következzenek most azok a megoldások, amelyek kiemelkednek a megalomán díszletek közötti drónos streamek közül és összetettebben reagáltak a nagy közös Pause-ra.
Dixon X Bolier Room
Rafinált technikát választott az Innervisions főpapja ahhoz, hogy maradandót alkosson ebben a formátumban is. A közvetítés saját irodájuk és lemezboltjuk,
a Muting The Noise pultja mögött indul, majd egyszer csak átvált egy CGI víz alatti világba, ahol a hang és képélmény együtt bármilyen pszichedelikus szer nélkül érkezik. Lehetett sejteni, hogy különleges lesz az alkalom, az azóta felbomlott Selam X digitális kollektíva tagjai és Dixon is posztolt az előkészületekről, de ennyire tömény és egyedi cuccra szerintem kevesen számítottak. Megérte a hosszú render, a mixben szereplő összes producer zenéjének jogdíjáról pedig lemondott a kiadó az előadók javára, szép gesztus, és tökéletes promóció.
SÓNAR X John Talabot
A csak minőségi elektromos zenét szolgáltató barcelonai Hivern Discs alapítója a szintén helyi SÓNAR fesztivál csapatával közösen fejlesztett egy impozáns látványvilágú megoldást. Hagyományos dj setup egy óriási terem közepén, ahol minden felületre vetítenek; feszesebb zenei tartalom és hasonlóan pszichedelikus látványvilág, mint a berlini akvaristák munkája.
GTA X Keinemusik
Solomun, Dixon és a Tale Of Us is döngetett már a hiperagresszív videójáték sorozat virtuális klubjában, de a 2020 utolsó napjaiban hatalmasat robbantó Keinemusik kollektíva (Rampa, &ME, Adam Port) új koncepcióval és végtelen mennyiségű posztolni valóval érkezett a német fővárosból. Egy új kiegészítő főszereplői a srácok, a dedikált buli mellett csomó interakció pl. private jetezés, haverkodás a gengszterekkel és egyéb jópofaságok is belefértek az átvezető videókba, ahol természetesen mindhárman saját hangjukon szólalnak meg.
Amellett, hogy videójátékban szerepelni dj-ként cool, üzleti szempontból is németesen előkészített lépésről van szó; a szettben lejátszott saját zenék jogdíjait a saját publisheren keresztül szedik be, megjelennek a barátok márkái is – a lengyell Mishbv divatmárka tulajdonosa Adam régi barátja, Rampa és André pedig sokat lógnak a berlini Civilist deszkás boltban – , feltűnik a müncheni Public Posession lemezbolt és persze a dj pult szerves részei a TEILE effektek, amiket Rampa fejleszt néhány elektromérnökkel, amikor épp nem beatekkel foglalkozik. Multi-brand marketing keverve, nem rázva.
Fondation Beyeler X Frank Wiedeman feat Mathew Johnson
A svájci-francia-német határnál elhelyezkedő Fondation Beyeler az egyik leggyönyörűbb kortárs múzeumként aposztrofálja magát és ismerve a három nemzet erényeiből kovácsolható kulturális tőkét, egyáltalán nincsenek kétségeink efelől. Frank Wiedeman (1/2 Ame) és Mathew Johnson is a legek közé tartoznak, ha egymásba drótozott elektronikus hangszerekről van szó, a live act náluk valóban élő, és képzett zenészként változatos harmóniákra képesek rábírni a kezeik közé kerülő masinákat. A két előadó viszonylag sokat jammel együtt, többször léptek fel közösen fesztiválokon is, azonban ez a környezet és a képbe úszó alkotások a múzeum gyűjteményéből elég újszerű élményt varázsolnak a ritka b2b-ből.
FJAAK 4/20
A csapatós technoban utazó berlini Fjaak duónak minden év április 20-a piros betűs ünnep (4.20), nem volt ez másként idén sem. Az elképesztő szivornyázó technikákat is mesteri szintre fejlesztő srácok ünnepi stream-je hozza a tőlük elvárt totális őrületet; vegyes stílusú vizuális trip a zöld gumók körül, üresjárat nélkül. Szabad és friss a cucc ami a kanabiszos utalásokon kívül semmilyen elvárásnak nem akar megfelelni.
Dixon x Transmoderna | Fondation Beyeler and Nordstern Basel | @Beatport Live
Van ismétlőnk a pause toplistán de ez kevésbé az elköteleződés, mint inkább a befektetett energia és erőforrások következménye; Dixon a Foundation Beyeler-el és az informatikusokkal egy újabb meghatározó és újszerű tartalmat készített. A transzhumán vonalat régóta szívén viselő dj már nem csak félig merült el a virtuális világban, mint a tavalyi epizódban, hanem az NFT őrülettel összhangban élethű avatárként utaztat a jellemzően karcos, néha organikus és szétfolyó 3D univerzumban. Rodin A gondolkodó című szobrának középpontba helyezése szép szimbólum és egyfajta utalás a régi (valódi?) világra, de akár értelmezhetjük ego-párhuzamként is; az első gondolat megalkotója végre együtt partizhatott az első beszkennelt cyborg dj-vel.
