Nincs óceánunk, nincs tengerünk, és kimondottan távolra esik tőlünk a legközelebbi lovaglásra alkalmas hullám, annak a magyarnak, aki igazán szerelmes ebbe a csodálatos tevékenységbe, azonban ez sosem szegte kedvét. Higgyétek el, jó páran vannak így ezzel! Mégis időről időre sokakban merül fel a kérdés, mi a jó bánatnak akar valaki magyarként hullámokon lovagolni? A válasz olyan komplex és humánspecifikus, illetve már annyian nekifutottak a válasznak, hogy én meg se próbálom megkísérelni ezt a kihívást. Egyszerűen annyit tudok erről mondani:
I surf because it is pure freedom.
(Tán egyszerűbb lenne, ha a surf szót, szörfként írnám le, de bevallom jobban esik a surf szót olvasni, ezért kitartóan ezt fogom használni.)
Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a hullámok lovaglása magyar állampolgárként is pompás dolog, akkor talán érdekes lesz számotokra a következő cikk, amiben szeretném röviden és a teljesség teljes igénye nélkül a saját szemüvegemen és emlékeimen keresztül bemutatni, hogy a paradoxitása ellenére igenis létezik magyar surfélet.
Mindezt annak az aktualitásában teszem, mivel december 3-án megrendezésre kerül az Endless Summer surffesztivál, ami azért nagy szó, lévén ez az egyetlen olyan esemény itthon, ami évek óta lehetőséget ad a közösségnek a találkozásra. Három év után végre újra összejön ez az esemény.
Hogy mikortól beszélhetünk magyar surfről, azt pontosan nem tudom, de az biztos, hogy számos magyar hódolt már ennek a sportnak a XX. században is. Az egyik leghíresebb és legalább annyira megosztó személyiségről, Miki Doraról már írtunk is egy régebbi cikkünkben.
Amíg a hazai snowboardban könnyen lehet megnevezni a sportág első, második, harmadik generációját, addig a surfben erre kísérletet se mernék tenni. Ki tudja mikor evezett rá az első magyar egy hullámra!… (Ha bárkinek van erre bármi hiteles információja és forrása, akkor azt, kérem, küldje el!)
Elsőként egy személyes élményemet osztanám meg veletek, ami szigorúan a témába vágó. Az egyik legmeghatározóbb filmélményem az 1991-es Point Break (Holtpont) című film ősbemutatója. Számomra akkor érkezett meg és költözött örökre a szívembe a hullámlovaglás. A „B” kategóriás akciófilmnek titulált mozi Patrick Swayze és Keanu Reeves szereplésével úgy odacsapott nekem, hogy a mai napig csukott szemmel idézem fel a kedvenc surfjeleneteimet. A valaha létező Kossuth moziból kijőve a film után annyira szétfeszített az adrenalin, hogy még 30 percig száguldoztam fel s alá a városban üvöltve, bömbölő zenére – szerencsémre nem találkoztam rendőri jelenléttel.
Ilyen mérvű és tömegekhez szóló bemutatkozásra a surfnek Magyarországon addig még nem volt példa. Akit akkor kellett, megérintett. Mondjuk az ősbemutató után nekem még legalább 12-13 évet kellett várnom a személyes találkozóra a hullámokkal. További vizuális behatás az Extrem Channel volt, amit a 90-es évek végén nézhettek, már akiknek volt parabola antennájuk. Na, itt aztán orrba-szájba folytak az xsportok, többek között a surf is. Szép lassan a megannyi impulzus hatására egyre több magyart ért el az óceán hívó szava, majd elérkeztünk a kritikus tömeghez és megtörténtek az első komolyabb események.
Szerencsére megjelentek azok a lelkes magyar surfösök, akik nem csak önmagukra gondoltak, hanem fontos lett számukra a hazai surfélet. „Surfélet” alatt azt értem, amikor egy lelkes egyén vagy megszállott csapat valamilyen eseményen terjeszti és népszerűsíti a hullámlovaglást annak a reményében, hogy még több honfitársat sikerül bevonni ebbe a csodálatos világba. Ezek a tevékenységek teremtik meg az intézményes alapot arra, hogy a fiatalabb generációk egyre könnyebben és egyre nagyobb számban jussanak hozzá a hullámlovaglás élményéhez.
Személyes kutatásaim kapcsán egy nehezen felgöngyölíthető folyamból próbáltam kihámozni a fontos eseményeket. Voltak (és vannak) elszigetelt surfcsoportok, akiknek az volt a céljuk, hogy a baráti társaságukban terjesszék a hullámlovaglás igéjét, és voltak, akik mindenki számára elérhető eseményeket hoztak létre a szent cél érdekében.
2004–2005 környékére datálom azt az időszakot, amikor nem csupán 1-1 fanatikus embert ért el az óceán hívó szava. Ekkor indultak be azok az események, melyek nagyban hozzájárultak a surf itthoni intézményes elterjedéséhez. A különböző vektorok és szunnyadó energiák közel egyidőben jelentek meg. Jávor Zoliék 2004-ben a Naturelle csapattal baráti „surftábort” szerveztek Portugáliában. Zoliék környezetében ezt megelőzően „Kályháék” (Gaál Szabolcs) már jó pár éve kitaposták az ösvényt, így az a crew külön mozgott, és csak később csatlakozott a kibontakozó hazai történésekhez. A hazai snowboardközösség addigra már bőven élt és virult, versenyeket, találkozókat és bulikat szervezett magának.
Ebből a közösségből pattantak ki olyan szikrák, amik végül belobbantották a surf lángját. Rigler Miki snowboardikonunk már jó pár éve gyakorolta imádott vizes sportunkat. 2005-ben elhangzott az első tábori hívó szava a snowboardos közösség felé, amiből végül nem lett igazi surftábor. Sajnos az emberek akkor még nem mozdultak meg kellő számban, ellenben Lotfi Peiman és Liptay Dávid San Sebastian-i túrájából készült a „The forgotten surf camp” című kisfilm, ami emléket állított ennek az energiának. Következő évben a „Surf&City” videó már nyert ugyanezen a filmfesztiválon.
Miki nem adta fel, és egy évre rá összejött az első hivatalos nyári tábora, aminek a résztvevői nagyrészt a hazai snowboard fanatikusok közül kerültek ki.
Ugyanebben az évben indult meg egy másik meghatározó szál, a Palatinus projekt. A margitszigeti Palatinus fürdőben az 1930-as évek óta üzemel a hullámgerjesztő masina. Ez a gépezet sok-sok évtizeden keresztül mozgatta a bátor fürdőzőket és hatalmas népszerűségnek örvendett. 2006-ban döbbent rá az üzemeltető, hogy a medence surfre alkalmas. Tancsa Péter (aka Miq) akkori lelkes windsurf és kite-rajongó fantáziát látott a medencében, majd elkezdődött a Pala-projekt. Így 2006 óta a Palatinus hulláma felkapta a magyar surfrajongókat, és a mai napig viszi a hátán a nyári hónapokban. Az őszinte és lelkes években Miq és csapata több versenyt rendezett a medencében, és nagyon sok tanfolyamot bonyolított le fő bástyája és oktatója, Balogh Geri, segítségével. A projekt mindenképpen hasznos és sorsfordító volt a hazai surféletben. Bővebben a Paláról ITT is olvashattok.
Sajnos az évek során az érdek és a pénz teljesen korrodálta a kezdeti szándékot és a baráti energiákat. A projekt pozitív részeként megmaradtak a nyári uszodai surftáborok, amik jó pénzért megvásárolhatóak bárki számára. A versenyek és a baráti közösség már a múlté. A projektnek van egy komoly negatív vonulata is, ami erősen megakasztja a mai napig a hazai surféletet. Megalakult a „Magyar Hullámlovas és Kitesurf Sportági Szakszövetség”. Ez a „Szövetség” lenne hivatott a magyar surf versenysportot alakítani, fejleszteni, népszerűsíteni és felügyelni. Mindebből kizárólag a felügyelés és az állam fele való kommunikáció működik.
A „Szövetség” mélységesen kirekesztő és önös érdekei gátolják a surfsport és egyben a versenysport természetes fejlődését már jó sok éve. Nem folytat kommunikációt a valós surfeseményekkel és a lelkes versenyző aspiránsokkal, önmagába és holdudvarába fordult.
2013-ban nyílt egyedül lehetősége “egy” magyar csapatnak részt vennie az akkori Európa Bajnokságon. A nevezést és a szervezést a Hungasurf csapat hozta össze. Azóta a Szövetség lezárta a nyílt nevezés korszakát.
Mivel a surf olimpiai sport lett, így gondolhatjátok, hogy ez a kérdés egyre frusztrálóbb és égetőbb. Viszont ebben a cikkben bőségesen eleget írtunk erről a méltatlan helyzetről, forduljunk vissza az őszinte óceán fele, abban a remènyben, hogy a helyzet mihamarabb megvàltozik ès elindul egy ùjfajta kommunikàciò (felajánljuk a Hullámlovas Szövetségnek, hogy irjàk meg ès jutassàk el álláspontjukat a szerkesztőségbe, amit közlünk, amennyiben megkapjuk).
Rigler Miki energiái továbbra sem csillapodtak a surftáborok szervezésében (Hilldependent és Surf Soulution táborok), majd ezek sikerén felbuzdulva belecsapott a surfversenyek szervezésébe. 2010-ben látott napvilágot az első Inlander verseny, melyet továbbiak is követtek Franciaországban, valamint a spanyolországi Fuerteventurán. Az egészen elvakult surffanatikusok, mint Lotfi Peiman, tovább keresték a versenyzési lehetőségeket, amire rá is bukkant a szomszédos cseheknél.
A Cseh surfbajnokságot elsőként látogatta meg (2009), és taposta ki az utat a többiek számára. Így évről évre egyre nagyobb magyar csapat indult a csehek bajnokságán. Ezekről a bulikról természetesen videókat is készítettek.
Visszakanyarodva az időben, 2008-ban Ajtai András és Lotfi Peiman párosa megalapítja az ikonikus Hungasurf non profit közösséget, ami blog, videó és események formájában népszerűsíti és alakítja a hazai surféletet indulása óta. Habár a barátságuk gyökerei egészen régre nyúlnak vissza, az igazi közös szerelem 2003-ban indult, akkor bútoroztak össze végleg az óceánnal és a szerelem azóta is tart. Közösségük kreatívitásának egyik korai gyümölcse a Hungadive videó.
Későbbiekben a csapat számtalan dolgot tett le az asztalra. Ezek közül talán a két legfontosabb a 2012-es „Szörffilm” című szinte egész estés film, amiben a csapat kicsit önmagának állít szobrot, de mindenképpen nagyot lendített a hazai surfélet gondolkodásában. Az alkotás több nemzetközi surf film fesztivál programjába is bekerült.
A Hungasurf második nagy dobása, a Hungasurf Open. Ez az esemény 2018-ban az Inlander versenyek utáni csendet törte meg, és egyben újra felvette a magyar surfverseny fonalát, igencsak eredményesen. Köszönhetően a Lotfi családi csapat (Pei és Dóri) áldozatos munkájának, melyért óriási köszönet illeti őket.
A helyszín tekintetében a napjainkra már ismerősen csengő portugáliai Costa da Caparica telitalálat volt. Bakró Zoli (surfoktató, versenyző) évek óta itt él családjával, mindezek tetejébe saját iskolát üzemeltet (The Magnet Projects), így olyannyira beépült a helyi surfközösségbe, ami a Hungasurf Open számára kihagyhatatlan lehetőséget kínált. Ebből a szerencsés konstellációból ikonikus verseny született.
A verseny hatalmas lendületet adott a közösségnek, és már mindenki a következő évet tervezte. Senki nem gondolta volna, hogy ez volt az első és egyben utolsó Hungasurf Open.
2019-ben a Surf Together esemény volt hívatott továbbvinni az előző évek energiáit Caparica hullámai között. Ezen esemény talán azért is fontos, mert itt emlékezett meg a közösség Szabó Gábor „Csapcse” barátunk halálának első évfordulójáról. Csapcse a közösség oszlopos tagjaként, lelkesen alakította a hazai surféletet és bizony remek surf rider volt.
Teltek-múltak a koronás évek, egészen 2022-ig. Ebben az évben a Hungasurf Open átadta a nevét és helyét és a szervezés összes örömét, nehézségét a HSF (Hungarian Surf Fest) csapatának. Bakró Zoli és csapata vette át a Hungasurf Open örökségét, és formálta a maga képére. Sok hasonlóság mellett volt sok újdonság, de a surf ugyanaz maradt, egy remek élmény. Sós víztől csepegő haj alatt mosolygó arcok jellemezték ezt a pompás eseményt is. Itt is nagy köszönet illeti meg a szervezőket.
Sokat beszéltünk a versenyzésről, de nem eleget a surftáborokról, hiszen a táborok adnak lehetőséget az új embereknek a hullámok és az óceán megismerésére, hogy a továbbiakban mindez ne egy idegen közeg legyen számukra. Surftábor a kulcs a magyar „surfutánpótlásban”.
Mostanában már viszonylag nagy a kínálat ilyen táborokból, akár magyar, akár nemzetközi táborról beszélünk. Nem volt ez mindig így!
A Naturelle csapat büszke lehet magára, hiszen 2004 óta szerveznek kisebb-nagyobb táborokat, Rigler Miki is 2006 óta oktatja a népet Surf Soulution és Hilldependent eseményeken. Billabong surf táborok 2006 óta vannak jelen. Az első kettőt Rigler Miki vezette, majd Makács Péter a cég hazai nagykövet vette át a szervezést, és hosszú éveken keresztül gondoskodott a csodálatos lokációjú Vieux-Boucau-ben otthont adó felejthetetlen Billabong-élményekről.
Vértes Janó 2013 óta szervez különleges helyszínekre surfeseményeket, sokak számára ismerősen cseng a BTS név vagy ahogy most hívják – Go Beyond. Bakró Zoli 2017 óta várja a tanulókat és a haladókat is a The Magnet Projects surfházban.
Számtalan surf camp működik az említetteken kívül, őket azért emeltem ki, mert a legrégebbiek, és leghitelesebbnek tartom őket.
A „Magyar Szörf Közösség” nevű csapat egy viszonylag új energia, akik ezzel szemben óriási vehemenciával és magabiztosággal vetették bele magukat a hazai surféletbe. Versenyeket és edzéseket is szerveznek. Reméljük jó sokáig kitart a lelkesedésük.
Fontosnak tartom megemlíteni Hambalkó Bálint munkásságát, aminek „highlight”-ja a Surf Raw Files YouTube-csatorna. Bálint évek óta tartózkodik Indonéziában és gördeszka és snowboard operatőri tapasztalatából merítkezve profi surfkamerássá vált. Ennek eredménye a 10 000 feliratkozóval rendelkező csatorna.
A Salty Series táborai pedig bebizonyították, hogy van önfeledt lány surf camp is, ahol nem kell senki előtt, semmiért szégyenkezni. Marad a tiszta öröm! (pont úgy mint a régi snowboardos Girl Camp tàborokban).
Nem utolsó sorban mindenképpen szeretnék tisztelegni a női surf riderek előtt. A női vonal markánsan jelen van, óceánhoz való kapcsolódásuk mindig is érezhető volt. Számtalan remek magyar női surf rider van, sajnos nem lehetséges mindenkit közülük felsorolni. Nemere Zsóka, Gerő Kata, Horváth Eszter, Bódi Sylvi, Engel Katinka azok, akik egyből beugranak, akik régóta óceán szerelmesei és magas szinten űzik a sportot, ezáltal tovább erősítve a hazai surf társadalmat.
Lassan a hosszú lista végére érve, megérkezünk ahhoz az eseményhez, aminek az apropójából született ez a cikk.
2010-ben indult útjára az első Endless Summer, amit a Billabong Magyarország és a 4bro közösen szervezett. Tóth Dia, Makács Péter ès Sticzay Péter munkája teremti meg évről évre ezt a rendezvényt. Ennek a tematikus eseménynek a célja a surfözés közös felfedezése, az érdeklődők kapcsolódó információkkal való ellátása. Egy platform, amely folyamatosan kommunikál a témába vágó aktivitásokról és a kezdő, vagy új látogatónak is érdekességekkel szolgál. Itt gyűlnek össze azok a hazai surfrajongók, akik szeretnének találkozni és bulizni egyet a hullámok bűvöletében élő barátaikkal.
A rendezvény mottója 12 év óta változatlan. Várunk mindenkit, aki már egyszer felállt a deszkájára, elkapott egy hullámot, akár az óceánon, a Palatinus hullám medencéjében, egy motorcsónak mögött wakesurf-özve, vagy még csak álmodik róla. Ezeken az eseményeken az óceán messze van, de a surf és a hozzá kapcsolódó közös öröm tapintható.
2022. december 3-án megrendezésre kerül az Endless Summer surftalálkozó a Terezában.
