Az hogy valaki azzal foglalkozzon, amit igazán szeret, nagyon kevés embernek adatik meg. Ráadásul úgy, hogy mindezt a földi paradicsom kellős közepén tegye, még inkább. Hambalkó Bálint barátunk addig kovácsolta a saját szerencséjét, hogy mindkét felvetés igaz lett rá. Báló, vagy Darky attól függően, hogy snowboardos/szörfös, vagy gördeszkás körökben merül fel a neve, már egy jó ideje Indonéziában, legfőképpen Bali szigetén él, ahol szörfösök filmezésével és fotózásával keresi a kenyerét – ha éppen nem szigonypuskával vadássza le magának a vacsorára valót. Történetében az igazi csavart azonban az jelenti, ahogyan eljutott idáig. A kamera keresője mögött töltött évek során ugyanis mindhárom deszkasport kultúrájára mélyreható rálátása és nem utolsó sorban örök érvényű bejárása lett: évekig filmezte a legjobb magyar deszkásokat, majd a világ legjobb snowboardosait Európa-szerte, hogy aztán végül a szörfözésben találja meg igazán önmagát.
Kezdjük a szomorú aktualitással, ami azt hiszem ezekben az időkben kihagyhatatlan téma. Milyen a vírushelyzet most arrafelé?
Indonézia áprilistól lezárta a határait a turizmus előtt, ez pedig így is marad az év végéig legalább. Én személyesen nem ismerek senkit, aki vírusos lett volna a környezetemben. Illetve de, volt egy ausztrál szörfös Niason, aki egy helyi fizetős lánytól kapta el a vírust. Két hét karanténba zárták a szobájába.
Merre jársz most pontosan? Hogyan telik egy nap a paradicsomban?
Most éppen Balin vagyok, egy hete tértem vissza az észak-szumátrai Niasrol és a terveim szerint körülbelül még egy hetet leszek itt a következő tripem előtt. Balin mindig találsz szörfözhető hullámot, úgyhogy általában reggel 6:30 körül kelek, eszem egy banánt és motorral lemegyek az adott beachre. Ma épp Pandawanon voltam, ami a déli részén található a Bukit-félszigetnek. A reggeli tide-ban két órát szoktunk szörfözni. Hazafelé általában megállok egy helyi streetfood standnál, ahol 300-400 forintért adnak egy tál rizst zöldségekkel és hallal. Napközben pihenés, nyelvtanulás, emailek, kaja, vásárlás és egyéb teendőim intézése a program, majd délután három körül, ha olyan a körülmények, hogy van értelme, akkor felkerekedek a YouTube-csatornámhoz. Hatig filmezek, hazafelé veszek újra egy tál rizst zöldségekkel, este megvágom a filmet (ez kb. 4 óra meló), amit másnap délben kilövök a csatornára. Persze néha a szörf helyett, ha éppen nincs hullám, akkor elmegyek szigonypuskázni és ha van fogás este csapunk egy pingpongozással egybekötött BBQ bulit.
Akartam kérdezni a szigonypuskázásról, de te elébe mentél a témának. Egy időben sokat posztoltál arról, hogy saját magad fogod a vacsorád, és ahogy láttam még egy külön videót is szenteltél a spearfishingnek. Ez egy bevett dolog arrafelé, vagy ez teljesen magadtól jött?
Az első szigonypuskámat három éve vettem, azokra a napokra, amikor nincsenek hullámok. Ilyenkor a legtöbb szörfös csak duzzog, engem pedig mindig is érdekelt a pecázas (kiskoromban sokat úszóztam a balcsi nádasaiban) ezért úgy döntöttem, hogy a lapos napokon inkább szigonyozok, ami egyébként több szempontból is hasznos.
Sok-sok Youtube videót néztem, amik után minden egyes merülés jobban ment, a levegő visszatartás és a víz alatt levés pedig sokat segített abban, hogy nagyobb napokon se szarjam össze magamat a lineupban szörfözés közben. Plusz eléggé király érzés ebben a koronás időben tudnod, ha eljön a világvége, te stabilan tudsz kaját szerezni. Legalábbis addig, amíg a puska kitart.
Eléggé király érzés ebben a koronás időben a tudat, ha eljön a világvége, te stabilan tudsz kaját szerezni. Legalábbis addig, amíg a puska kitart.
Indonézia a legnagyobb muszlim ország, mennyire volt nehéz megszokni a keleti életmódot, szokásokat?
Sajnos az Indonéz szokásokat nem tudod megszokni, csak maximum elfogadni. A konstans esti, műanyagokkal teli szemét égetését, mint szociális programot a szomszédok között, a sűrűn előforduló vallási ceremóniákat, a rasszizmust, minthogy fehér emberként te hoztad be a covidot a szigetre és te tehetsz mindenről, a közlekedési szabályok úton útfelen való áthágását és a lustaságot, motiválatlanságot – szinte lehetetlen. Jó, tény, hogy meleg van, na de akkor is.
Kanyarodjunk rá a szakmai témára. Mikor és minek hatására kezdtél el videzózással és fotózással foglalkozni?
2002-ben vettem az első Sony Trv 408E HI8-as (kazettás analóg) videókamerámat diákhitelből. Ekkor már talán 3 éve gördeszkáztam és mindig is ámulva bámultam az amerikai deszkásvideókat, amiket még a Villányi úti Zone-ban Bors Lackótól lehetett beszerezni pult alól, lemásolva. Nagy kedvenc volt az Alien Workshop Photosyntesis című filmje, illetve a Transworld Skateboarding Feedbackje. Semmi másra nem vágytam ekkor, csak kint lenni – főleg éjjel – Budapest utcáin, deszkázni és filmezni a várost. Ennek a vágynak a beteljesülése lett aztán a kétezres évek magyar gördeszkás kultúráját nagyban meghatározó Vírus, majd aztán a Krónika videómagazin is.
A gördeszkás videómagazin évenkénti kiadása talán a 411 és főleg az ON Video Mag ötletéből jött, illetve azáltal, hogy egyre több és jobb budapesti, majd vidéki deszkással ismerkedtem meg, és ha már kialakult egyfajta barátság köztünk, akkor általában abból egyértelműen következett a rendszeres együtt lógás és a filmezés is. Az első két filmem Virus névvel jelent meg 2004 és 2005-ben.
A név mögött annyi állt, hogy abban bíztam, hogy a felvételek úgy terjednek majd, mint egy vírus. A névváltás 2006-ban jött mivel volt már egy Virus néven futó, talán bolgár gördeszkás cég. Krónikaként vittem tovább, mert úgy éreztem, hogy egy modernkori krónikás vagyok, aki megörökíti a magyar gördeszkázást ezekben az években (2003-2012).
Emlékszem, egyszer csak eltűntél a budapesti utcákról és a gördeszkás köztudatból, majd felbukkantál a hegyekben. Mikor és minek hatására váltottál át snowboardra?
Csóró egyetemista gördeszkásként, amikor smack leves majonézzel, hagymás bab és kifli tejföllel a napi menü, eszembe se jutott a snowboardozás ötlete. A tél ezekben az években 2001 és 2007 között szopás volt, vagy valami fűtetlen sötét fedett skateparkban deszkáztunk heti egy-kék alkalommal, vagy maradtak a nyálkás aluljárók, mert néha a 600 Ft-os belépő is túl sok volt. Ám miután elkezdtem tévében dolgozni és lehetett párezer forintokat félretenni, Szabó Ádám barátom kirángatott egy februári hétvégén Ausztriába csúszni, ami rögtönszerelemmé vált. Nem kellett végre a rendőrök, biztiőrök elől menekülni, hallgatni a járókelők nyafogását, szívni a benzin szagot egész nap. Friss levegő volt, csicseregtek a madarak és a friss hó mindig egyfajta tisztaságot, meditálást jelentett, no meg persze lehetett veretni lefelé a lejtőn ugyanazokkal a haverokkal, akikkel előtte az utcán tapostátok az aszfaltot! Ennek hatására felmondtam a tévénél és kiköltöztem Ausztriába, Innsbruckba, ahol ekkor már volt egy osztrák snowpark építő és üzemeltető cég, akiknek filmezhettem. Itt összesen hat téli szezont húztam le. Az első téli melókból négy hónap alatt bejött kétszer annyi pénz, mint egész évben a RTL-nél robotolva egy stúdióban.
Ez azért komoly előrelépésnek hangzik, de akkor mégis hogyan kerültél át az Alpokból Balira?
Innsbruckban leltem meg a bázisomat 2012 és 2016 között, de itt mindig csak a teleket töltöttem november és május között, nyáron pedig Franciaországban fotóztam egy német surf travel agency-nek. Persze ez inkább alibi munka volt, csak hogy hónapokat az óceánparton tölthessek és szörfözhessek.
Baliról tudtam mindig is, hogy a profik oda járnak szörfözni és bár voltam egyszer már a szigeten 2011-ben (igazából ekkor kezdtem el szörfözni is), az igazi visszatérés 2016-ban volt. Ekkor még csak egy hónapra a Lotfi Peiman, Szenna, Balogh Ádi crewval. Pei volt a szörfguide így viszonylag könnyü volt megtalálni a szörfös helyeket. No meg az állandó gumiruhában szörfözős, szélfútta, kicsike francia beach breakekről átváltani a tökéletes mindig offshore, kristálytiszta vízű, olcsó, gyönyörű, meleg trópusra egy álom volt. 2017-ben felmondtam az osztrák vállalkozásomat és kiköltöztem Balira pár ezer euró félretett pénzzel és egy céllal, hogy szörfözzek és szörföt fotózzak egész nap, minden nap. Három évet on-off lehúztam Balin, vagyis ezzel az évvel együtt összesen négyet.
Hány országban fordultál meg összesen a három sport által, ezt számontartod?
Pár éve megfordult a fejemben – bár nem versenyfutásról, vagy a számok hajkurászásáról szól számomra egy utazás – hogy legalább annyi országot meg akarok ismerni, ahány éves vagyok. Most 38 évesen sajnos eggyel el vagyok maradva.
Miért pont a szörf lett a „végső állomás”? Mit szeretsz benne a legjobban?
Az egyszerű válasz erre az, hogy megtaláltam a napi boldogságomat a vízben. Szinte mindegy, hogy szörf, szigonypuskás freedive, vagy vízben fotózás, maga a víz egy olyan megkönnyebbülés a testemnek és lelkemnek, amit nem találtam meg a hegyi vagy a városi életben. Emelett a gördeszka vagy a snowboard összetöri a testedet, míg a szörf egészségesen tart. Elég csak ránézni a WSL tourra, ami a szörfözésben az F1, a top 30 szörfös fele 35-45 éves.
Megtaláltam a napi boldogságomat a vízben. Szinte mindegy, hogy szörf, szigonypuskás freedive, vagy vízben fotózás, a víz egy olyan megkönnyebbülés a testemnek és lelkemnek, amit nem találtam meg a hegyi vagy a városi életben.
Mennyit szörfözöl egy nap?
Általában másfél-két órára vagyok belőve egy sessionben. Franciaországban megtanultam intenzíven szörfözni, mivel ott az apály-dagály olyan gyorsan változik, hogy néha egy-egy hullám csak egyetlen órát működik, így mindenképp ki akarod maxolni a hullám mennyiségedet a rövid idő alatt. Ez Indonéziaban nem igaz, itt sokan 3-4 órát is a vízben vannak, de ez nyugisabb szörfözést is jelent, itt egész nap működik a legtöbb hullám, nem kell megfeszülnöd és az idővel harcolnod. Ettől eltekintve valahogy nem tudok ilyen nyugisan szörfözni és néha két óra alatt evezek annyit, mint más 4 óra alatt. Viszont, ha Balin vagyok általában napi egy szörf kielégít, hacsak nem egy nagy nap van. Most Niason napi két session volt, általában 2×2 órában.
Melyik témát szereted a legjobban megörökíteni a három sport közül?
Technikai szempontból miben különbözik az egyik a másiktól? Kérlek szakmázz egy kicsit.
Gördeszkázást filmezni a legkreatívabb, mivel egy város mindig új akadály pálya tud lenni, amit öröm felfedezni és deszkával meghódítani. Filmes/fotós szemmel gördeszkázás során a háttér az, ami mindig szembetűnően változik és alkalmazkodni kell hozzá. Még ha a trükk ugyanaz is, minden spotnál új témával találkozol a háttérben. Szörf és freeride/backcountry snowboard filmezéskor a háttér szinte mindig ugyanaz: a horizont a víz fölött, illetve az égbolt, vagy a fehér hegy, néha egy-egy hófödte erdő vagy hegycsúcs. Snowboardot filmezni a legveszélyesebb, én kétszer kerültem lavinába filmezés közben a hat év hegyekben töltött idő alatt. Túléltem őket, tanultam is belőlük. Nem kívánom senkinek azt az élményt, amikor jön feléd a hegy és tudod, hogy van 20mp-ed felmászni valamire, mielőtt ledarál több tonna jégtörmelék.
Szörföt, ha a vízből fotózod, talán a legnagyobb élményt tudja adni. Főleg, ha halszemmel próbálsz bebújni ugyanabba a csőhullámba, amiben a szörfös is éppen közeledik feléd. Ha ez a három dolog összejön miszerint a szörfös éppen a legmélyebb részében van a csőnek és ekkor ér oda hozzád, 1 méterre elsüvít a vízfüggöny mögött, amit csakis te látsz és a kamerád, szóval, ha ez összejön annál nincs is szebb. Ezt azért is tudod kiváltképp értékelni, mert minden egyes nagyhullám-sessionben, amikor halszemmel fotózol a vízből, előbb-utóbb megjön az az egy szett, ami kétszer akkora, mint minden addigi hullám és mindenki csak menekül előle, neked pedig egy kézzel úszva esélyed sincsen kikerülni. Ilyenkor általában lenyom a hullám a víz alá és a korallzátonyra passzíroz, ami jó esetben csak téged vág szét nem pedig a kamerádat.
Tovább latolgatva a jó esélyeket, lent tart pont annyi ideig, hogy még egy nagy levegőt tudj venni mielőtt a következő hullám rád szakad és tudjuk, hogy egy nagy napon egy szettben 4-5-6 hullám is van.
Szörföt, ha a vízből fotózod, talán a legnagyobb élményt tudja adni. Főleg, ha halszemmel próbálsz
bebújni ugyanabba a csőhullámba, amiben a szörfös is éppen közeledik feléd.
Hallottam, hogy a napokban neked is sikerült megcsúsznod az első csőhullámodat. Mesélnél erről egy picit nekünk, hogy miért annyira nehéz, illetve meghatározó dolog ez a szörfben?
Amikor kb. tíz évvel ezelőtt elkezdtem szörfözni, kitűztem célul, hogy csőben akarok menni, mert egyszerűen baromi jól nézett ki a fotókon és videókon. Úgyhogy igen, nagy öröm volt amikor sikerült. Nyilván nem minden nap ezzel a tervvel sétáltam le az óceánpartra, mivel csőhullamok ritkán fordulnak elő és veszélyesek is, általában nagyon mély vízből, nagyon sekély partra törnek, gyorsak, meredekek és mindenki ezeket a hullámokat akarja, úgyhogy még a tömeggel is harcolnod kell értük. Azt is megtapasztaltam, hogy egy-egy wipeout – amiből lesz jó sok, hogyha csőhullámokat szörfözöl – nagyon sokat kivesz az emberből, még ha a kondíciók olyanok is (nagy hullámok, szélcsend vagy offshore, apály) több napig. Egyszerűen a tested képtelen non-stop elviselni azt a darálást, amit akkor kapsz, amikor egy ilyen szörny rád harap. De szerencsére párszor sikerült Niason és ez csak újabb motivációt adott, hogy tovább üldözzem a szörnyeket.
Számomra nagyon sokat adott az, hogy gördeszkásként elkezdtem snowboardozni és a szörffel is ismerkedni. Új világok nyíltak meg, elfogadóbb lettem és azt is alapjaiban változtatta meg, ahogy a gördeszkázásra tekintek. Itt most arra gondolok, hogy a legnehezebb deszkasportként sajnos a gördeszkások elég arrogánsak és felsőbbrendűnek szokták érezni magukat. Hogyan látod ezt, illetve változtatott valamit a hozzáállásodon az, hogy a másik két sporttal is egészen komolyan megismerkedtél?
Egyetértek abban, hogy a gördeszkások nagyobb része jobban szenved a csőlátásban, mint egyes szörfösök. Nem nyitnak másfelé, nem elfogadók. Viszont megértem ezt a jelenséget abszolút, gördeszkázás közben jóval több atrocitás ér az utcákon, mint a hegyekben vagy az óceánparton. Gördeszkásként inkább behúzod a kapucnit és próbálod kizárni a külvilágot, míg a természetben ennek az ellenkezője fordul elő. Én is, ahogy érettebbé váltam, elfogadóbb, megértőbb és ezáltal
talán boldogabb is lettem. Ettől függetlenül sosem hagynám abba a deszkázást.
Ha már az attitűdnél tartunk, te már valószínűleg mindenféle karakterrel találkoztál a három sportág filmezése közben.
Gördeszkásokkal, snowboardosokkal, vagy szörfösökkel nehezebb a közös munka?
Szerintem ez nem köthető sportághoz. Fotózás/filmezés közben jó, ha van egy egészséges kémia közted és a rider között. Ha ez megvan, nagy eséllyel sikeres lesz a forgatás, ha nincs meg, akkor válik problémássá. Történt egyszer, hogy a Völkl Snowboards csapatával filmeztem, mindenkivel jóban voltam, de volt egy kakukktojás emberke, akinek az egója túl nagy volt, ezért nem alakult ki a kölcsönös szimpátia. Egy márciusi backcountry kicker shootingon lemaradtam a backside 900 trükkjéről – hozzáteszem tizennyolc éves filmes karrierem során sosem maradtam le trükkökrőr -mert a kommunikációban is az egójat használta, ahelyett, hogy meggyőződött volna arról, hogy készen állok-e a felvételre. Jó, ha van egy egészséges tisztelet a rider és a filmes között.
Ilyen szakmai múlttal és a rengeteg tapasztalattal a hátad mögött mit tud még adni neked a filmezés/fotózás? Mik a rövid és hosszútávú céljaid?
A legfontosabb cél egészségesnek maradni, sportolni minden nap, és fejlődni, tanulni új dolgokat, hogy megmaradjon a motivació a mindennapi életre. Anyagilag jó volna, ha a YouTube- szörfcsatornám felfejlődne, és akkor függetlenül dolgozhatnék a cégektől, a magam uraként. Azt, hogy mi lesz tíz év múlva nem tudom, egyelőre azt sem tudom hol leszek egy év múlva, de ha a fent említett célok sikerülnek, akkor a helyszín talán mindegy is. Egyszer talán jó volna egy saját házikó egy kerttel, ahol magam termeszthetem meg az élelmemet a hal mellé és nyilván egy társ, akivel mindezt megoszthatom.
A cél lehet, hogy közelebb van, mint gondolnád, hiszen a Youtube-csatornád egészen beindult. A legújabb videód elképesztő számokat hozott össze, alig néhány nap alatt több mint 100 ezer megtekintést.
Három hónapja elkezdtem egy Raw Files nevű YouTube-videószériát, ahol a legjobb szörfös napokat dokumentálom, egy rough video formájában – se zene, se lassítás, semmi mellébeszélés, csak az igazi, nyers, REAL szörfözést mutatom be. Valahogyan mindig is ez a vonal állt hozzám legközelebb.
Az előző két hetet, ahogy említettem Nias szigetén, Észak-Szumátrán töltöttem lényegében az egyenlítő alatt, Indonézia legjobb jobbos csőhullámján és pont ebben a két hétben megkaptuk az év legsúlyosabb hullámait, ami nekem szörfözni már sok, de filmezni tökéletes volt. A Raw File videót átküldtem a legnevesebb amerikai és ausztrál szörfmagazinoknak és az ő megosztásuknak köszönhetően 160 000 ezres nézettség körül járt 10 nap alatt.
Hiányzik valami Magyarországról, ha igen mi?
Hiányzik Magyarország és Európa is, igen. De ebben az évben nem hiszem, hogy okos volna utazgatni számomra. Elsősorban a négy évszak hiányzik, ebben az állandó trópusi napsütésben és melegben sokkal nehezebb rávenni magadat bármire. Az agyam is lassabban működik, mintha otthon volnék és ez nem jó érzés. Európában tevékenyebbnek érzem magamat. És persze hiányoznak a barátok, a magyar nyelv, néha elutazok másik szigetre egy-egy hónapra, ahol van, hogy csak pár óra elektromosság jut egy nap, internet is alig-alig és így nem beszélem a saját anyanyelvemet hetekig, néha akár egy hónapig is, ez pedig nem jó.
Gördeszkásként utolsó kérdésemben már csak arra lennék kíváncsi, hogy a négy keréken gurulást teljesen elengedted már?
Követed akár magyar, akár nemzetközi szinten? Van esély egy újabb Darky-féle gördeszkás videóra?
A mai napig imádom a gördeszkázást, követem a nemzetközi és a magyar gördeszkás életet is és bár ebben az évben, így hogy beragadtam Indonéziában, nem volt lehetőségem igazan gördeszkázni. Hiányzik is! Budapesten gördeszkázást filmezni, de jó is volna, talán egyszer megint eljön egy ilyen korszak.
Köszönöm szépen a lehetőséget és a figyelmeteket! Írjatok bátran, ha van kérdésetek a szörfözéssel kapcsolatban, szívesen segítek.
Web
balinthambalko.com
YouTube
www.youtube.com/surfrawfiles
Facebook
www.facebook.com/hambalko.balint
Instagram
www.instagram.com/balinthambalko
Amennyiben kíváncsiak vagytok egy friss podcastre Bálinttal, ITT megnézhetitek!
