A Trailer Park Boys (későbbiekben TPB) egy 2001-ben bemutatott kanadai mockumentary, azaz áldokumentumfilm-sorozat, ami a maga sajátos módján mutatja meg, hogy a hétköznapi nehézségek és a nélkülözés ellenére a legszegényebbek élete is lehet irigylésre méltó. Első hallásra valószínűleg egy végtelenül unalmas feelgood sorozat képe rajzolódik most ki a fejetekben, azonban a TPB totálisan más megközelítéssel és eszköztárral dolgozik.
A peremtársadalom értékeit mutatja be olyan humorba ágyazott őszinteséggel, hogy a sorozat epizódjait darálva egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi is az egyébként szegénységben és kilátástalanságban élő közösségbe vágyakozunk.
A sorozat egy fikciós lakókocsiparkban, Sunnyvale-ben játszódik, és alapvetően egy csapat törvényen kívüli mindennapjait mutatja be, akik állandó összetűzésbe kerülnek a meleg, folyton részeg, exrendőr parkfelügyelővel, aki titokban asszisztensével, a textilallergiája miatt folyton félpucér Randy-vel folytat intim viszonyt.
Ez a felütés így leírva elég bizarrnak és őszintén szólva kicsit kreténnek is hangzik, de a megrökönyödés, és az első néhány epizódon érződő útkeresési fázis után elkezd működni a szereplők közötti kémia, melynek hatására egy nagyon is szerethető és izgalmas történet bontakozik ki. Minden epizód a három barát, név szerint Ricky, Julian és Bubbles körül forog, akik a legkülönfélébb pitiáner bűncselekményekkel próbálnak meg pénzhez jutni, miközben folyamatosan alkoholt és könnyűdrogokat fogyasztanak, és jócskán a létminimum alatt élnek.
Ricky a csapat legbátrabb és legbevállalósabb tagja. Ez egyrészt a butaságából és tanulatlanságából fakad, mivel nem tud két lépéssel előre gondolkodni és felismerni, hogy a tetteinek következményei is lesznek. Érdekes módon viszont sokszor pont ebből adódnak Ricky erősségei, mivel ő egy olyan egyedi karakter, aki csak a jóra fókuszál, nem riad vissza semmitől, és azt sem bánja, ha néha a börtönben köt ki.
Julian az ész, aki egyben az összekötő is az impulzív Ricky és a szelíd Bubbles között. Julian empátiájának köszönhetően valahogy mindig sikerül megbékíteni vagy összeugrasztani a park bármelyik lakóját, ha ez áll az érdekében. A börtönben sok pszichológiai könyvet és tanulmányt olvasott, így szinte bárkit képes manipulálni.
Bubbles a csapa szíve, akinek bár megvan a magához való esze, sajnos végül mindig hagyja, hogy a többiek belerángassák a rosszba. Bubbles álma, hogy egyszer legális bizniszből élhessenek, azonban a legtöbb esetben mégis részt vesz az illegális tevékenységekben, mivel két dolog van, amit még a macskáinál is jobban szeret: Ricky és Julian. Jól szemlélteti a körülményeket, hogy hármójuk közül Julian számít a legmódosabbnak, hiszen ő egy kétszobás konténerlakás birtokosa, míg Bubbles egy kis fészerszerű kunyhóban lakik, Ricky-nek pedig Julian régi autója ad otthont a kertben. Ebben önmagában még semmi irigylésre méltó nincs, sőt egészen elképzelhetetlennek tűnik ez a fajta életmód, azonban minél többet nézzük a sorozatot annál jobban rájövünk, hogy valami hiányzik az életünkből.
Sunnyvale a tökéletes hely, még a politikai korrektség előtti időkből, ahol mindig is alapnak vették a
„pc” által képviselni próbált értékeket, és nem is volt kérdés soha származás, foglalkozás vagy identitás.
Sunnyvale, a tökéletes hely
Legyenek ezek a srácok bármilyen alacsonyan a szociális hierarchiában, úgy tűnik, hogy azt az életet élik, ami sokunknak soha nem adatott meg, ugyanis őket nem érintik azok a társadalmi dilemmák, amikkel mások napi szinten szembesülnek. Ezek a fiúk nem foglalkoznak a világ problémáival, ki-be járnak a börtönből és lepattan róluk mások véleménye, ugyanis a számukra igazán fontos dolgok olyan értékkel bírnak, ami mindenki számára követendő példa lehet.
Ez a sorozat barátságról, elfogadásról és rengeteg megbocsátásról szól.
Randy-t és Mr. Lahey-t, a park melegpárját senki nem gondolja furcsának, amiért úgy nyitnak rájuk, hogy méhecskének öltözve „porozzák be egymást” a szexhintájukon. J-Roc a fehér srác, aki egész életében rapper akart lenni, felnőtt koráig azt hitte, hogy ő fekete, mert senki nem akarta elmondani neki, hogy valójában a bőrszín nem igazán a személyiségén múlik. A műsor az összes szereplőt egyenlőként kezeli olyan természetes módon, ahogy annak lennie kell, és nem azért, mert rájuk erőltették. A sorozat hatása zsigeri, ugyanis az évadok során a srácok szépen lassan ráébresztik a nézőket arra, hogy hiába van puccos otthonuk a legmenőbb nagyváros közepén, ha nincs egy olyan közösség körülöttük, ami igazán be- és elfogadja őket.
Az évadok számával arányosan lett egyre nagyobb a sorozat rajongótábora is, és mivel a három fő karakter olyan egyéniségek, akiket mindenki szeretne a barátainak tudni, így egyre több híresség is felfigyelt rájuk. A Rush nevezetű legendás kanadai rockzenekar tagjai többször is felbukkantak a műsorban önmagukat alakítva, ugyanis ők Bubbles kedvenc zenekara, de szerepelt már a show-ban Sebastian Bach, a Skid Row heavy metal banda énekese is mint drogdíler és egy csomó kanadai jégkorong sztár is. Snoop Dogg a 10. évad egyik főszereplőjévé vált, saját magát alakítva, csak hogy együtt lazuljon a fiúkkal. Snoop egyébként többször meg is hívta a három főszereplőt saját műsorába, a YouTube-on elérhető GGN-be, sőt még egy dalt is írt a srácoknak „Smoke and fuck some hoes” címmel.
Snoop Dogg a 10. évad egyik főszereplőjévé vált, saját magát alakítva, csak hogy együtt
lazuljon a fiúkkal, sőt még egy dalt is írt a srácoknak „Smoke and fuck some hoes” címmel.
A színfalak mögött
A barátság és természetesség a színfalak mögött is jelen volt. A show készítője, Mike Clattenburg ahelyett, hogy hivatásos, profi brigádot alkalmazott volna a sorozat elkészítéséhez, inkább a legjobb haverjait kérte meg, hogy szerepeljenek a műsorában. A Ricky-t alakító Robb Wells, és a Juliant, játszó John Paul Tremblay még gimnáziumban lettek barátok Clattenburggal, és egy kocsmát vezettek mielőtt eldöntötték, hogy szerepelnek a showban. Mike Smith is Clattenburg barátja volt, aki egy alternatív rockzenekarban gitározott, amíg a producer fel nem kérte, hogy hangtechnikusként csatlakozzon a stábhoz. Smith annyira vicces volt a forgatások alatt, hogy végül bevették a sorozatba harmadik főszereplőként. A legtöbb színészi tapasztalattal John Dunsworth rendelkezett, aki a már említett folyton részeg parkfelügyelőt, a fő karaktereknek burkoltan apafiguraként is jelen lévő, Jim Lahey karakterét alakította. Ő sajnos azóta már nincs közöttünk, de emlékét a közösségi médiás felületeken rendszeresen ápolják a srácok, sőt, lánya – a sorozatban szintén szereplő Sarah Dunsworth – még egy Johnnal kapcsolatos emléktárgyakat árusító webshopot is üzemeltet. John hatása a sorozatra elvitathatatlan, tragikus hirtelenséggel bekövetkező halála óta nem készült folytatás a TPB-hez.
A sztereotípiák vége
A sorozatnak otthont adó, az Atlanti-óceán partján fekvő Nova Scotia, azaz Új-Skócia tartomány elképesztő természeti adottságokkal rendelkezik és tele van hangulatos kis halászfalvakkal, azonban ha erre lennénk kíváncsiak, akkor nézzünk meg inkább egy kalauzt a Travel Channelen.
A Trailer Park Boys nem a kanadai országimázs népszerűsítésére hívatott, hanem arra, hogy leplezetlenül mutassa be azt a társadalmi réteget, amit előttük talán senki. Az amerikai kontinensen a szegények és hátrányos helyzetűek egyre többen választják a lakókocsi parkokat otthonuknak, mivel egy ilyen helyen olcsón tudnak bérelni és vásárolni akár több szobás, könnyű szerkezetes otthonokat.
Egy városi apartmannál sokkal nagyobb lakást lehet bérelni, töredékének az ottani lakbérért, így nem is csoda, hogy az Egyesült Államokban már a lakáspiac 6,4 százalékát teszik ki ezek a mobil házak. A civil lakosság körében elterjedtek a különféle sztereotípiák ezekről a parkokról, hogy sok a szemét, illetve, hogy bűnözők és a társadalom kivetettjei lakják, ami ilyen formában nyilván nem igaz, viszont azt tényként kell kezelni, hogy általában magasabb a bűnözési ráta, mint egy normál lakóparkban – pontosan azért, mert a szociális hálóból kicsúszott, a társadalom peremére sodródott polgárok lakják.
A Trailer Park Boys azonban attól lesz erős, hogy kiemeli a parkot és lakóit ezekből a sztereotípiákból. Bár az itt élő emberek közelében sincsenek az átlagos kanadai életszínvonalnak, azonban mégis teljes életet tudnak élni, élvezik a hoki és lacrosse meccseket, koncertekre járnak, sörfőzdét nyitnak, mindenben segítik egymást és rengeteg közösségi programot szerveznek park szinten.
De mitől lett ekkora siker a TPB? Hogyan érte el egy kezdetben ennyire alacsony költségvetésű, tévésorozat, hogy az egész világon felismerjék Kanada három teljesen amatőr színészét, és ha ők ennyire befutottak, akkor nálunk vajon miért nem működik a nagyon hasonló formulára támaszkodó Mi kis falunk, a Drága örökösök, vagy éppen a Keresztanyu?
A válasz itt is a sztereotípiákhoz vezethető vissza, ugyanis a Trailer Park Boys valósághűen mutatja be az adott társadalmi réteget, és kilép a tipikus sémákból.
A hollywoodi produkcióktól teljesen eltérő megoldásokat láthatunk, fantasztikus humorral és egyedi karakterekkel. Míg itthon is létezik több próbálkozás bizonyos társadalmi csoportok életének bemutatására, ezek általában túlontúl modorosak, bugyuták és túlzóan felszínesek ahhoz, hogy valóban belelássunk egy átlagos magyar ember életébe. Nevetünk a sztereotípiákon, hogy mennyi pálinkát iszunk, hogy az ország Budapestet leszámítva egy nagy falu, de ezek a műsorok végig azt mutatják nekünk, amit látni szeretnénk.
A Trailer Park Boys egy nagyon is nyomasztó életszínvonalat tár elénk, hiszen a társadalom legmélyebb bugyraiból táplálkozik, de később megmutatja, hogy mindez mit sem számít, ha megtanulod értékelni azt a keveset, amiért megdolgoztál, vagy csak szimplán az élettől kaptál.
Lenyűgöző, hogy ennek a sorozatnak sikerült elérnie, hogy elhidd, Sunnyvale létezik. Erre az is rásegített, hogy amikor a műsor már világszinten is befutott, a fiúkat rengeteg beszélgetős műsorba meghívták, ahol Wells, Tremblay és Smith helyett Ricky, Julian és Bubbles jelent meg. A kamerák előtt nagyon sokáig nem is találkozhattunk a színészek valódi személyével, ugyanis az interjúkon folyamatosan karakterben maradtak és ott folytatták a show-t, ahol abbahagyták.
Több, mint két évtizede az életünkben
A sorozat 2001-es indulása óta a stáb folyamatosan készítette az új évadokat és az ezekhez kapcsolódó játékfilmeket. 12 évad után, John Dunsworth halálát követően a Trailer Park Boys animált formában folytatódott tovább és több „out of the park” spin-offot is készítettek, sőt még színpadra is adaptálták a műsort. 2013-ban a három főszereplő, Wells, Tremblay és Smith megvásárolták a produkciós jogokat és azóta megcsinálták a saját univerzumukat a SwearNet nevű weboldalon, így továbbra is azt csinálják, amihez a legjobban értenek, és hűen saját karakterükhöz, bizniszt csinálnak a bizniszben. Az oldalon, amellett, hogy folyamatosan készítik az új tartalmakat a rajongókat is kiszolgálják egy dedikált webshoppal, amiben többek között saját márkás sört, whisky-t, és kannabisz termékeket is árulnak.
