Nem akartak ők egyébként semmi rosszat, CSAK éppen unatkoztak. Még a pénzre sem lett volna különösebben szükségük, CSAK elvágyódtak kicsit a szürke hétköznapok monoton taposómalmából. Négy amerikai fiatal története, akik majdnem megcsinálták életük nagy balhéját, egy több milliós műkincsrablást, de végül CSAK szimplán elszúrták.
Habár egyetlen árva ujjlenyomatot sem hagytak maguk után és szemtanúk is alig voltak, mégis lebukott az a bűnbandának aligha nevezhető társaság, amely kis híján történelmet csinált 2004 decemberében egy nem túl alaposan megtervezett műkincsrablással. A négy fiatal, név szerint Spencer Reinhard, Warren Lipka, Eric Borsuk, valamint Charles “Chas” Allen II több millió dollár értékben próbált meg könyveket meglovasítani a Lexington városában található Transylvania Egyetem híres gyűjteményéből, ám, ahogy mondani szokták, minden a lehető legrosszabbul sült el.
A rablás ötlete a Transylvaniára járó, és ott művészeti tanulmányokat folytató Spencer Reinhard fejéből pattant ki, miután egy idegenvezetés alkalmával megcsodálhatta az egyetem könyvtárában őrzött valódi ritkaságokat.
A rengeteg, kész vagyont érő mű között megakadt a szeme John James Audubon
hatalmas méretű, kézzel színezett metszeteket tartalmazó, Amerika Madarai
című könyvén, melyet nagyjából 5 millió dollárra taksáltak akkoriban.
Miután megtudta ezt a cseppet sem elhanyagolható információt meglepetten tapasztalta, hogy az általa megismert egy szem, korosodó könyvtáros hölgy funkcionált biztonsági őrként a gyűjtemény körül. Sehol egy árva kamera, sehol egy riasztó, vannak viszont kulccsal nyitható, idejét múlt egyszerű vitrinek. Nem nehéz kitalálni, Spencer a könyvtárban tett látogatása után szinte azonnal elkezdte tervezni a rablást. Fejben. Könnyen elképzelhető, hogy ezen a ponton, mármint a fantaziálgatáson nem is jutott volna túl, ha véletlenül nem fecsegi el beszívva barátjának, Lipkának az ötletét. (Innen pörögtek aztán végérvényesen fel az események.) Lipka ugyanis beszállt a még nem is létező buliba.
Egy korábbi hamisítási ügyből kifolyólag volt némi ismeretsége alvilági körökben, ezeket most megpróbálta kamatoztatni. Ő és Spencer New Yorkig utazott marihuána felhőbe burkolódzva, hogy találkozzanak egy állítólagos orrgazdával, aki egy másik, Hollandiában élő bűnözőhöz irányította őket. Spencer nem utazott el Európába, Lipka viszont igen. Utóbbi pénzéből.
A hollandok elviekben vevők lettek volna a könyvre, de csak akkor, ha azt hivatalos aukciósház vizsgálja be, és nyilvánítja eredetinek. Nem nagy ügy, ehhez mindössze le kell nyúlni a könyvet. Lipka nem is aggódott emiatt, emailen felvette a kapcsolatot a legfelkapottabb galériákkal egy jövőbeni értékbecsléssel kapcsolatban.
A páros időközben rájött, hogy ketten aligha tudják lezavarni a rablást, ezért két másik, mondjuk úgy, kallódó egyetemista haverjukat vontak be az előkészületekbe Borsuk, illetve Allen személyében. Borsuk kiválóan számolt, míg Allen skillje az volt, hogy gazdag családból származott, joggal bíztak hát benne Spencerék, hogy majd szervál az akcióhoz egy gyors járgányt. Később Borsuk azt mondta, hogy neki teljesen mindegy volt, összejön-e a rablás, vagy sem. Úgy érezte a perifériára szorult, változtatni akart az élete addigi menetén, így nem is vacillált különösebben, mikor a többiek megkeresték. Mivel nem voltak azzal tisztában, miként kell nekikezdeni egy rablás előkészítéséhez, közös filmnézéssel kezdtek a wannabe bűnözők. Olyan klasszikusokból inspirálódtak, mint az Ocean’s 11, vagy a Kutyaszorítóban.
Majd egy évig tervezték a rablást; Spencer majdhogynem állandó vendég lett a könyvtárban és annak területén. Feltérképezte az összes létező ajtót, kijáratot, ami könyvtárba és onnan vezet. Nem igazán olvasott, inkább rajzolt szüntelen. A többiek azokat az időpontokat figyelték, mikor a legnagyobb a csend az épületben. Roppant mód élvezték ezt az időszakot, mint Spencer később bevallotta, szerinte mind a négyen ekkor érezték először, hogy istenigazából élnek.
Az előkészületeket követően 2004. december 17-én Lipka lépett be először a könyvtárba. Kimondottan jó jelnek tűnt, hogy a karácsonyi időszak miatt alig lézengtek az egyetem területén. Előre egyeztett időpontban, reggeli vezetésre érkezett. A könyvtáros hölgy, Betty Jane Gooch engedte be az üvegajtón. Kötelező formalitásként Lipka – természetesen – álnéven beregisztrálta magát, és már indulhatott is az idegenvezetés. Ahogy Gooch hátat fordított neki egy tollba épített sokkolóval ártalmatlanná tette volna, az eszköz azonban csődöt mondott. Kénytelen volt a földön fekve hangosan kiabáló könyvtáros száját ezért betömni. Ekkor érkezett meg Borsuk. Segített elhallgattatni az asszonyt, bár nem ez lett volna a szerepe – ő a cipekedéshez kellett. Az Amerika Madarai csekélyke 120 kilós súlyával ugyanis kétemberes meló. (A végjátékot ismerve, utólag kijelenthetjük, lehet, hogy inkább három.)
Hátizsákjaikba bedobáltak néhány kisebb könyvet, aztán nekiestek a nagyvadnak. Mire hosszas szerencsétlenkedés után fogást találtak rajta már igencsak gyöngyözött a homlokuk. Lifttel akartak menekülni, ám azzal véletlenül az alagsorban kötöttek ki, aminek egyetlen szépséghibája volt csupán, méghozzá az, hogy nem volt kijárata. Rövid pánik, majd a lépcsőn indultak meg a földszint felé.
Amerika Madarai ellenben túl nehéz volt a le-föl szaladgáláshoz, ezért félúton
holtfáradtan megszabadultak tőle – egyszerűen eldobták az egyik lépcsőfordulóban.
Nem törődve semmivel átrohantak aztán a könyvtáron és bepattantak az Allen által vezetett kisbuszba, miközben Spencer egy közeli tetőről figyelte a felfordulást. Az „akció” végeztével Spencer és Borsuk visszament az egyetemre, és mintha mi sem történt volna, levizsgázott.
Noha amerikai madarai – némi képzavarral élve – elúsztak a levesbe, mégsem távozott a négyes üres kézzel a tett helyszínéről. Lipka és Borsuk megközelítőleg 750 ezer dollár értékben pakolt el könyveket, köztük Charles Darwin korszakos, A fajok eredete című munkájának egyik első, 1859-es kiadású darabját, illetve néhány különálló, kisebb Audobon metszetet. De mivel a holland kapcsolat nem kért az FBI által is keresett ritkaságokból Spencer és Lipka kénytelen volt ismét New Yorkba autózni, hogy a neves, Christie’s aukciósházzal bevizsgáltassák a lopott könyveket.
Ez kapitális hibának bizonyult.
Lipka tudniillik ugyanazt a Yahoo-s email fiókot használta a galériával való egyeztetéskor, mint amelyikkel a könyvtárba időpontot foglalt Gooch asszonyságnál. Talán soha nem buknak le, ha egy másikkal próbálkozik. A rendőrség természetesen pikk-pakk felfigyelt az egyezésre, és ha ez nem lett volna elég a srácok, pontosabban Spencer is elkövetett egy óriási baklövést. A Christie’s-ből való távozásukkor véletlenül a saját, valódi telefonszámát adta meg, amire csak valamivel később, az utcára kilépve eszmélt rá. Sorsuk innentől kezdve el volt rendelve, még ha ezzel nem is voltak tökéletesen tisztában.
Ekkor viszont már az FBI is nyomukban volt, civilruhás ügynökök követték minden lépésüket, míg 2005 februárjában egy jól összehangolt rendőrségi rajtaütés keretein belül mind a négyüket letartóztatták. A bíróság jól megmérte a bandát; egyaránt 87 hónapos szabadságvesztésre ítélték a tagjait, függetlenül attól, kinek mi volt a szerepe a rablásban. 2012-ban helyezték szabadlábra őket, azóta tisztes polgári életet élnek. Az időközben filmessé avanzsált Lipka és a grafikusként dolgozó Spencer a mai napig tartják a kapcsoltot egymással.
(A rablásról egyébként film is készült Bart Leyton rendezésében. Az Amerikai Állatok címen futó mozit 2018 januárjában a Sundance Filmfesztiválon mutatták be.)
