Szent Péter várja a szörnyeket
Vadim Szolovjov képein hatalmasra méretezett vadon élő állatok szállják meg az orosz utcákat. A fura, szürreális kompozíciók titka valójában nagyon egyszerű. Ha fordítva nézzük, pont hogy mi, az emberszörnyek, az emberállatok szálljuk meg az összes többi állat élőhelyét. Vadim képein egyfajta humoros, de mégis ijesztő orosz realitás avagy irrealitás bontakozik ki. Néha a valóság sincs távol az irreálistól.
Vadimok és Szolovjovok
Vadim Szolovjov nevére rákeresni érdemes, de a névrokonai híresebbek, ezért nem egyszerű. Ha szerencséd van, DJ Vadimot dobja fel a net. Kevésbé szerencsés esetben Vladimir Szolovjov televíziós személyiséget, na jó, finom voltam, a vezér egyik csahos kutyáját, aki afféle megmondóemberkedő sztár a hazájában.
Amennyiben cirill betűkkel próbálkozol, akkor a harmadik Szolovjov is felbukkan. Vlagyimir Szolovjov 19. századi orosz filozófus, teológus, költő és irodalomkritikus. Jelentős szerepet játszott a 19. század végi orosz filozófia és költészet fejlődésében és a 20. század eleji szellemi újjászületésben. Erre mondják, hogy sokan vannak, mint az oroszok.
A kis névrokontöri epizódot csakis azért iktattuk be, hogy Oroszországról egy kicsit szerteágazóbb képet kapjunk. Eleve nagyon sablonos, felszínes és az aktuálpolitikai sárral bekoszolt képünk van Európa egyik legizgalmasabb kultúrájáról. Ezért írtunk már Pelevinről, Szorokinről, Anton Gudimról és a Hogyan szeresd oroszodat és ukránodat? c.cikkben a kortárs szláv popzenéről. Manapság minden orosz ember, aki nem ötbites, két világ közé szorult, mint Vadim óriási állatai, akik nem találják a helyüket.
Az állatok támadása
A legtöbb városlakó számára megdöbbentő látvány lenne, ha éppenséggel egy mosómedve mosná a mancsát a szentpétervári folyókban, vagy netán egy polip türemkedne ki egy városi buszból. Vadim Szolovjov művész azonban egy lépéssel messzebbre visz minket ezekkel a szürreális jelenetekkel. Kényelmetlennek érezzük, nem odaillőnek őket. Miközben ismereteink tükrében maga az ember messze a legnagyobb élősködő a bolygó testén.
A hatalmas varjak, pingvinek és kaméleonok nem megtámadják az orosz városokat, csupán élni akarnak. Pont, mint az emberi nukleáris beavatkozás metaforája, a Godzilla. Túlnőnek rajtunk a problémáink. Persze van humor is ezekben a képekben a lajhár egy kisbolt édességekkel borított pultja mögött azért elég vicces.
Szolovjov a Colossal magazinnak adott interjúja során megemlíti, hogy a rejtélyes sorozatnak azért látott neki, mert a valós élet furcsa ellentmondásaira szerette volna felhívnil a figyelmet. Csak a vizuális humora ezerfelé vitte a képek értelmezhetőségét. Például az óriás mosómedve, aki félénken leöblíti a mancsát, eredetileg a COVID-19 terjedésének megelőzésére vonatkozó kézmosási javaslatokra utalt akkor. De ki emlékszik ma már erre? Napjainkban teljesen más jelentést kapott. Környezetvédelmi és háborús aktuálpolitikai értelmezést.
Orosz digitális majális
A művész elmondása szerint ő Photoshop-zsonglőr, de a Midjourney és egyéb mesterséges intelligenciával felturbózott szoftverek elértéktelenítik a munkásságát. Amíg az emberekre nem szabadultak rá ezekre a túl okos programok, nehéz volt ilyen színvonalas alkotásokat létrehozni. Ma is nehéz, de pont az ilyen látványos stílusokat kopizzák sokan. Magyarán a mai világban elég, ha betáplálod például a nagyközönség által kevéssé ismert, de zseniális Beksiński (cikkünk róla ITT) képeit, és mondjuk az újgenerációs, feltörekvő Szolovjovot, és máris ontja neked a képeket a két festő stílusában. Csakhogy az eredeti ötlet mindig eredeti ötlet marad. Nem igaz az orbitális közhely, hogy mindenki lop. Az lop, akinek nincs elég saját ötlete, most pedig a digitális kor elhozta az eszközöket is hozzá.
Napjainkban orosz művésznek lenni különösen nehéz. Mint írtam fentebb, két tűz közé rekedtek. Külföldön sokszor bojkottálják őket, otthon pedig ellenzéknek, kémnek, ki tudja minek minősülnek. A művészet és a gondolat nem ismeri a határokat, pont mint az óriás állatok, akik első pillantásra átvenni készülnek a hatalmat a város felett.
Vadim képeivel inkább játékra, gondolkozásra hívja az embereket. Ő maga így értékeli munkái vizuális összetevőit.
„Ez csak egy oldala a munkásságomnak. Az óriás állatok csak az egyik jellemzője ennek a világnak. Eredetük, magának a világnak a története a posztok alatti szövegekből töredékekben megtalálható. Lehet lesz ebből egyszer egy katasztrófafilm is. Sok bejegyzés létezik a városomban és az országomban történt tényleges eseményekkel összefüggésben. Munkáim során gyakran burkoltan (és néha furcsán) közvetítem a számomra fontos kérdéseket vagy a társadalom problémáit (állatokhoz való viszonyulás, politika, társadalmi hibák). De ez természetesen nem zárja ki azt a tényt, hogy egyes művek ironikus „vizuális játékok”, további mély jelentés nélkül.”
