A jég, a Bro útja és a 23 000
„A Jég nem a diktatúráról szól, hanem az elveszett paradicsom kereséséről.”
Le kell szögezzek a cikk elején pár tényt. Alapnak tekintem, hogy az orosz irodalom világszínvonalú. Alapnak tekintem, hogy 144 milliós országként sokkal több fontos kortárs írót ad, mint a 329 millió lakosú USA vagy a 1, 4 milliárd lakosú Kína. Azt is alapvetőnek tekintem, hogy egy ország megítélésében ne a politikusok manipulációi alapján döntsünk egy kultúráról. Az orosz és ukrán zenei kultúráról ebben a cikkben már írtunk, és egyébként Pelevinről is, aki szintén egy megfoghatatlan, elborult, pszichedelikus, zen budhhista orosz sci-fi és miegymás író.
Szorokin képző és továbbképző
Vlagyimir se simán Szorokin, hanem Vlagyimir Georgijevics Szorokin a kortárs orosz irodalom ellentmondásos, felkavaró jelensége.
Hol máshol tanulhatott volna egy költő és festő, mint a moszkvai Olaj- és Gázipari Főiskolán és mi mást is tanulhatott volna egy bölcsész, mint szervetlen kémiát! Ebből van a diplomája is.
Már az első megjelenései is valahol szürreálisak, első versei 1972-ben az Olajipari szaklapban jelentek meg. Sejthető, hogy ki olvasott már akkor is ilyet, és mennyire értő közönség fogadta.
Mint költő és festő a moszkvai underground ismert személyisége volt. Fontos, hogy Szorokin az írás mellett folyamatosan festőként, grafikusként is tevékenykedik, sőt hamarabb volt festő, mint író.
Aktívan részt vesz a moszkvai művészeti életben. A párizsi Syntaxe kiadónál hamarabb jelent meg az első könyve franciául, mint Oroszországban. Érdekesség, hogy jelen pillanatban az egyik legismertebb élő orosz író külföldön, de Oroszországban kb. 40 ezer példány fogy el a megjelenő könyveiből, ami végül is nem rossz, de ez egy 144 millió lakosú ország.
Vlagyimir Szorokin ott van Jerofejev és Pelevin mellett. Ők a leghíresebbek a mai oroszok közül.” (Háy János)
Mivel sok francia méltatója az ateista liberális posztmodern elithez tartozik, fontos megjegyezni, hogy Szorokin keresztény, 25 évesen keresztelkedett meg. Ennek ellenére kíméletlenül élesen fogalmaz és nem puhány, ha elvekről van szó.
Szorokin műveinek cselekményei többször is vitákat váltottak ki a nyilvánosság körében. A Kreml-barát, orosz birodalmi logikát álmodó mozgalom, a „Walking Together” számos akciót szervezett az író ellen, köztük könyveinek elégetését, továbbá több pert is indított, amelyben követelte az író műveinek betiltását, egyes részeit pornográfként való elismerését. Megjegyezném, hogy ezt csak akkor kezdték el felróni neki, miután az egyik regényében hatalmas drogos meleg orgiát fantáziált a Kreml politikusai között. Hoppá, a magyar valóság rátromfolt. Akkor, amikor sima mezei emberek „rosszalkodtak” a regényeiben, az nem zavarta a Kreml ideológusait. Olyan is történt vele, hogy amikor hazaért, azzal fogadta a családja, hogy itt vannak a munkások, akiket már kifizettek, hogy börtönrácsokat tegyenek az ablakaira. A hatalom érdekesen kommunikál orosz földön.
Szorokin az időjós
Oroszok körében mémnek számít, hogy Szorokin egyfajta Nostradamusként megjósolja mi fog történni. A regényekben írt fordulatok a valóságban is előfordulnak. Ha az egyik regényében, például Kölnben molesztálnak bevándorlók nőket, ez akkor a valóságban is megtörténik. Persze ezek véletlenek, maga szerző is mindig nevet ezen, de az ő esetében sok ilyen furcsa véletlen van. 2006-os regénye, az Oprichnik napja egy disztópikus Oroszországot ír le 2027-ben, egy neocárral a Kremlben. „Papíron elvégzett művészi-történelmi kísérlet, hogy mi lesz Oroszországgal, ha hirtelen úgy határoz, elszigeteli magát az egész világtól. Nálunk most feudalizmus van.” Na, most szinte ez zajlik.
A megszálló hatalomnak erősnek, kegyetlennek, kiszámíthatatlannak és az emberek számára felfoghatatlannak kellett lennie.” Erről meg az ukránok mesélhetnének.
Ez lehet, hogy furcsa és már nem tudsz mibe kapaszkodni, hogy megértsd. A döntések tényleg sokszor szándékosan ködben hagyják az értelmedet, vagyis valami értelmetlen feladatot kapsz, amit végrehajtani teljesen céltalan. Nem is érted miért kell megtenned. A legjobb, ha nem is gondolkozol rajta, csak megteszed. És a feladat valódi célja is ez, hogy szemernyi kétség nélkül hajts végre bármit. Hihetetlen, de ez a középkori mentalitás még él és virul az orosz hatalmi piramisban
A hatalom piramisa pedig az abszolút tekintély révén mérgezi uralkodóját” – mondja Szorokin.
Arcvesztés nélkül nem lehet visszalépni, csak győzni lehet, ez iszonyú kényszer a vezetőn is. Nem leváltható. Az európai demokrácia legórendszer, amiben cserélhetők, jó esetben cserélhetők a modulok. Ez a visszateszt, ezért stabilabbak a demokráciák bármilyen más rendszerhez képest.
Alapítás helyett lapítás
Miért olyan fontos a modern orosz íróknak az idő? Azért, mert nem úgy halad mindenhol.
Spiró György fogalmazta meg, hogy az átlag ember fejében nem úgy zajlik a történelmi átalakulás, mint a valós történelmi események időrendjében.
Az áhított polgári eszménykép az pont a kommunizmus alatt érett be az emberek tudatában, a kádári gyáva kisember meg a 90-es évek után. Ez nagyon találó kép a fejekben lezajló pszichológiai folyamatokra.
Ez a csinovnyik, ez a kádári kisember, ez az orosz ember is egyébként. Úgy lehetne leírni, ahogy Garas Dezső fogalmazta meg: „Sose állj a sor elejére, mert pofont kapsz, sose állj a sor végére, mert seggbe rúgnak.” Ez nem az európai individuum képe. Ez az ázsiai ember, „a kiálló szög beveretik” tempó.
Lapítunk – egy szóban ez
Az is a kádári ember tempója, hogy a politikára nem úgy gondolsz, mint egy szellemi kertre, ahol a te gondolataid is számítanak, hanem mint egy rühes kutyára, amit inkább nem simogatnál. Pontosan ez hat a demokrácia ellen, ami arra hív, hogy beszélj, és legyen véleményed. Nálunk inkább nem, mert megüthetem a bokámat és a végső érv mindig az, hogy amúgy sincs értelme. Ez egy tökéletes önmagába záródó érv. Egyszerre naiv, közhelyes és végtelenül pesszimista. Azt feltételezi, hogy más kultúrákban minden eleve jobb és adott volt. Nem gondol arra, hogy ott azért lett jobb, mert úgy gondolták az emberek, hogy van értelme.
Nagy különbség, nem a pénz csinált demokráciát, a demokrácia csinált pénzt. Mind a görögöknél, mind a korai demokráciáknál (a hollandoknál, USA stb.) azért csinálták meg, hogy jobb legyen nekik. Nem azért jött létre, mert ott jobb élet volt. A hollandokat abban az időben „koldusoknak” hívták. Az úgynevezett „koldusok szövetsége” hozta létre az első európai demokráciát. Ezen el lehet gondolkodni minden kisembernek, lásd „csinovnyiknak”, aki azt hiszi magáról ő csak egy jelentéktelen fogaskerék. Itt értünk el a kelet-európai szellem önmagát lekicsinylő, egy áhított vezért felemelő fura gondolkodásához. Ennek a nagymestere Szorokin, aki ezt a mágust leplezi le, ezt a naiv képet, hogy van egy „istenkirályvarázslóminiszter”, aki beleszagol a szélbe és tudja mi fog történni.
A másik dolog, amit érteni kell, hogy az elnyomásnak is fokozatai vannak. Míg a cseheknél a gyenge kisember, „a svejk” valahogy mindig felnemesül és győz a rendszeren, az oroszoknál, ahol durvább a pálya, belezavarodik a labirintusba. Azt akarom megfogni, hogy Szorokinnál, amikor ő leírja fura, túlzó mondatait, sokkal közelebb van az a valósághoz, mint ahogy mi azt sci-finek gondolva hisszük. Másfelől ahogy a híres orosz mondás tartja ”Oroszországot nem lehet megérteni, Oroszországban hinni kell.” Innentől fogva aztán tényleg kihúzhatjuk a reális megfontolások szőnyegét a cselekményeknél. Legyen az irodalom, valóság vagy fikcióba hajló nem fikció. Szorokin lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei.
A jég csak a szívedben olvad, nem a kezedben
Az Opricsnyik-trilógia a hatalom természetéről szól, a Jég-trilógia egy olyan fajról, akiknek az ember csak egy test. Kiválasztottság érzésről, a cél szentesíti az eszközt határhelyzeteiről.
A Bro útja előzmény, a 23 000 utózmány. Vagyis a Jeget kell először olvasni, aztán a Bro útját, majd a 23 000-et. Amúgy az az igazság nyugodtan olvashatóak ezek a regények az előzmények ismerete nélkül is, mert a jófajta irodalom kiragadható a jeges kontextusból, értelmezhető önálló regényként is. Így, előismeret (és előzetes várakozások) nélkül olvasva, bár zavarba ejtő lehet, jó pár esemény lefolyása, azok indokoltsága, valamint ezek töredék- vagy puzzle-szerű előadása, de az ily módon létrejövő feszültség kifejezetten termékenyen hat a kíváncsiságodra.
A YÉG cég filozófiája
Fény Testvériségének saját perspektívája van a földi létre, és az élet kialakulására ezen a bolygón. Az Eredendő Fény egyfajta istenség, aminek 23 000 sugara van, ennek a teremtésmítosznak, ennek az istennek legnagyobb tévedése a Föld megalkotása volt, mely hiba miatt immár emberi testekben, ezekben a szánalmas, csak a „húsrobotok” számára kielégítő korpuszban élnek tovább, viszont a tunguzi meteor jegéből készült kalapács ütésére a szívük felébred és megszólal, kimond egy nevet. Na, most ez emberi nyelven azt jelenti, hogy a rendőrség egy sorozatgyilkos szekta után nyomoz, aki embereket lékel meg. Ugye próbálnak ők korrektek lenni, de sajnos néha rossz embereket nyitnak meg, akik nem élik túl a beavatkozást.
Huszonháromezren vannak a „testvérek” összesen, de sosem gyűltek még együtt össze. A végső cél az Utolsó Kör megalkotása. Amikor mind együtt énekelnek és ennek a hatására egy nagyon kedves dolog fog történni, elpusztul a Föld bolygó és ők végre szabadok lesznek. Csodálatos.
A csavar ott van a sztoriban, hogy hiába találnak meg x mennyiségű embert a 23 ezerből, ha valaki öregedés miatt természetes módón meghal, akkor őt újra kell keresni a 7 milliárd ember közül. A szekta tagjai különösen nem örülnek a népszaporulat ilyen magas számának, ez oda vezet, hogy minden háborút támogatnak. Mindkét oldalon.
Szorokin egyik legnagyobb húzása, hogy ezt az öncélú és nem gyengén borult gondolatrendszert szimpatikussá képes tenni. Nagyon ravasz módón magadénak érzed a küldetést, és szinte vágysz arra, hogy te is kiválasztott légy. Mivel úgy van megírva, hogy úgy érzed az vagy. A fentebbi felvázolt mítosz elhitetheti egyszerű olvasójával, hogy valóban csupán apró porszem, a teremtés tévedése, ami soha nem lesz képes teljességében be- és átlátni a felsőbb hatalmak érdekeit, cselekedeteit, de elismeri ezekhez való jogukat. A kisember hajbókolása a nagyemberek, a sztárok, a kiválasztottak, a szerencsések felé. A remény sugaraiért tartjuk a markunk. A legsikeresebb diktatúrák is mind erre épültek. A szerző cinizmusa pedig határtalan, amikor minden csalást, rombolást a „szív nevében”, „logikusan” megmagyaráz. A legtöbb kultúrában a szív a szeretet szimbóluma. E fanatikus társaság törekvéseinek egy adott pillanatban elkezdünk drukkolni. Ha elolvasod a könyvet, nagyon jól megérted azt az agymosott logikát, és azt az érzést, hogy fontosnak, kiválasztottnak érzed magad. Szorokin a triviális mítoszok és a pillanatnyi divatok megragadásával olyan fantasztikus világot teremt, amely egyszerre szórakoztató és korának hű kritikája.
A Jég című könyvét az orosz rajongók nem is regénynek hanem „az ütésnek” hívják. Az ütés, ami felébreszt.
