Skateboarding is not a crime
1987-ben a Powell Peralta gördeszkás cég reklámkampányt indított, amelynek a szlogenje „Skateboarding is not a crime” („A gördeszkázás nem bűncselekmény”) volt. A kilencvenes évekre eljutottunk a Flip ”Hate – Kill – Destroy” mottójáig. Persze az poén volt. Azonban az is igaz, hogy bár a gördeszkázás nem bűn, azért vannak súlyos esetek, formák a gördeszkasport berkeiben. Máris ott az első bökkenő, hogy a deszkázás nem egy klasszikus sport, soha nem is volt az. A Powell-szlogen is arra vonatkozott, hogy a gördeszkát ne tartsák illegális sportnak.
A cikket olvasó laikusok a lenti sorok alapján azt hihetik, hogy ez a sportág az őrültek gyűjtőhelye. De ugyanennyi erővel az amerikai foci, a kosárlabda, hoki (whisky-s rabló ugye) területéről is lehetett volna gyűjteni. A legtöbb átlag ember fejében a nonkonformistákról és anarchistákról alkotott kép nagyjából egyezik a megborult drogos deszkások világával. Ráadásul az esetek túlnyomó részében a széteső családok, a neveltetés hiánya, a hirtelen jött siker és pénz, valamint a rossz baráti körök még tovább tetézték mindezt. A különböző életutakat nem is lehet egy kalap alá venni. Van, aki eleve rosszcsont, van, aki mentálisan zavart, van, aki rosszkor rossz helyen ütött meg valakit. Jó, azért lehetőleg ne üssük ki magunkat és ne üssünk ki senkit.
Ez az egész káosz: a Pappas-tesók ámokfutása
Ben és Tas Pappas történetével mi is külön cikkben foglalkoztunk, lévén dokumentumfilm is készült róla. (All This Mayhem, 2014). Annyi bizonyos, hogy meglehetősen szürreális fordulatok sora bontakozik ki benne.
Tasou Micah Pappas, ismertebb nevén Tas Pappas, egy ausztrál félcső gördeszkás legenda. 1990-es években a vert szakágában ő és öccse, Ben Pappas, világszerte nagy tekintélynek örvendő riderek voltak, miközben a világranglista első két helyére is feljutottak. A családi életük, és egyáltalán az életük, elképesztően zaklatott volt. Tulajdonképpen hardcore deszkás punkokként nőttek fel a rap érában. Ez még több drogot, pénzt és fegyvert jelentett.
Ben annyira elhitte magát, hogy a pályája csúcsán, kiemelt szponzori szerződésekkel, turnékkal és megannyi lehetőséggel a háta mögött, ő 1999-ben egy deszkás cipő talpában 103 gramm kokaint kísérelt meg Ausztráliába csempészni. Érted 100 grammért kockáztatta a milliós fizetését, a karrierjét. A börtönbüntetés mellett három évre elkobozták az útlevelét, és nem tudta folytatni gördeszkás karrierjét az Egyesült Államokban. Az elmarasztalás következtében még három évre eltiltották a nemzetközi utazástól, a csempészés ezt hozza magával. Hat év karantén ebben a sportban felér egy technikai KO-val. Az ítélet gyakorlatilag véget vetett profi gördeszkás karrierjének, mivel már nem utazhatott versenyekre.
Ebben az időben Tas a sport okozta terhelés és stressz, valamint az állandó buliéletforma miatt kristálymetet kezdett használni, ezt megtolta egy antidepresszánssal, amit kokóval és alkohollal öblített le. A siker titka, ha böribe akarod végezni. Neki sikerült. Megverte a feleségét. Négy hónapos börtönbüntetést kapott, plusz felfüggesztettet. Ez a sportkarrierjének sem tett jót, de akkor még nem volt ilyen gyors az internet. De ez nem volt neki elég, végül kitoloncolták, miután kábítószerrel összefüggő autóbalesetet okozott a feltételes szabadlábra helyezés ideje alatt. Míg letartóztatásban volt, és arra várt, hogy Ausztráliába repítsék, Pappas telefonhívást kapott az apjától, aki közölte vele, hogy öccse, Ben Pappas, meghalt.
Ben a lecsúszó időszakában egy egészen szörnyű szerelemféltéses gyilkossági ügybe keveredett, ami miatt ő maga is öngyilkos lett.
Ha azt hinnéd, hogy Tas erre a jó útra tért, hát tévedsz. A történelem megismétli önmagát ugye. 2008-ban Tas Pappas Dél-Amerikába repült, hogy kokaint szerezzen, amit Ausztráliába akart csempészni. Mindezt úgy, hogy az öccsének volt már priusza ilyen ügyben.
Tas tetejébe, aki benzodiazepintől, alkoholtól és amfetamintól szétrakott állapotban próbálta meg becsempészni a kábítószert, most kapaszkodj, gördeszkalapokba csomagolva. A sydney-i repülőtéren fogták el, miután a ruházatán kokainnyomok látszottak és a reptéri személyzet értesítette a hatóságokat. Pappas ennek következtében négy évre börtönbe került. Nem lenne a Pappas-sztori teljesen őrült sztori, ha Tas nem lesz még vallásos, és nem kap hétvégi eltávozást, ahol egész komoly szintre (szponzorok stb) tért vissza. 2011 decemberében, még mindig az egyik legképzettebb gördeszkás volt Ausztráliában. Nagyon mélyről, nagyon magasra és vissza, és fel, és le. Pont, mint a félcsőben.
Ez a Dixie nem túl vidám
Antwuan Dixon esete egészen különleges abban a tekintetben, hogy viszonylag sok sorsot reprezentál a gördeszkás világban. Nem csinált soha semmi súlyosat, de mindig tudott rontani a helyzetén. Aki nem tudná, Dixon egy adott pillanatban a legkomolyabb szinten pörgött.
2005-ben Dixon első videó részét az egész deszkás kultúra elismerte a Baker 3-ban.
Hogy lássuk mekkora tehetség volt, és hogy mit fecsérelt el, érdemes a Bootleges videós csapat beszámolóit idézni róla. „Míg a legtöbben egy-két hónap alatt rakták össze a videó részüket, a legjobb dolgaikból, ő egy-két nap alatt összerakta.”
Dixon 16 éves volt, amikor megjelent az első komolyabb skate-videó róla, amivel rögtön belekerült a rock ’n’ roll életformába. Mindez egészen biztosan túl korán jött számára. Támogatói Baker, Deatwish és Supra. Kemény brigád (Lizard King, Jim Greco, Braydon Szafranski, stb.) 2009-ben tetejébe Dixon megkapta első saját nevével fémjelzett cipőjét a Suprától. Ezek mind komoly szponzorok, és igen, igaz a mondás: magasról lehet nagyot esni, de azért tett ő is érte.
2008. március 22-én a tampai rendőrség letartóztatta Dixont marihuána (kevesebb mint 20 gramm) és kokain eladási szándékkal való birtoklása miatt, valamint három rendvédelmi tiszt megverésének gyanúja végett. Dixont 4000 dollár fejében feltételesen szabadlábra bocsátották. Ez még jó döntés volt, mert ügyvédje szépen kivakarta a kulimászból. Kiderült ugyanis, hogy beépített ügynök volt a csaj, akinek kábszit adott. Többen állították, hogy Dixon nem eladni akarta a cuccot, hanem csak megkínálta. A karrierje is igazolta ezt, mivel nem életszerű, hogy egy jól kereső ember ilyen piti mennyiséggel üzleteljen. Börit persze kapott, de 1 évet sem kellett üljön.
Ám úgy látszik nem tanult az esetből. Mielőtt elmondanám a fő sztorit, még a cikk megírása előtt, anno évekkel, valami deszkás videóban emlékszem mondta Antwuan, hogy jogosítvány nélkül vezet, ugyanis sosem volt neki olyan és nincs semmilyen biztosítása. Rögtön azt gondoltam, na, ez a hozzáállás azért veszélyes is lehet rá nézve. A tippem bejött. 2013-ban Dixont három év börtönbüntetésre ítélték, miután megsértette a próbaidőt. Vádat emeltek ellene bántalmazás, vandalizmus és gyermekveszélyeztetés miatt. A sztori egészen piti. Egy kis boltban folytatott vita elfajult. Egy rasszista fickó beszólt neki. Antwuan utána ment a parkolóba, a rasszista forma ekkor már csak beszállt a kocsijába el akart hajtani. Ezzel véget is érhetett volna az eset, de Dixon a gördeszkájával beverte a kocsi ablakát, ahol a gyerekek voltak. Mindezt a próbaideje alatt. Nem egy okos döntés. Ötrendbeli vétség miatt ítélték el. Sok kicsi sokra megy. Ezért ülni kell. Dixon már letöltötte büntetését, jelenleg Los Angelesben él, próbaidőn van. Tudni kell róla, hogy Carsonból származik. Carson Los Angeles alatt van és még az USA-ban magas bűnözési arányhoz képest is. Itt 82%-al magasabb a bűnözési arány, mint az USA-átlag. Neki a verekedés a szeretetnyelve, ebben nőtt fel. Persze ez nem mentség, de sok mindent megmagyaráz.
The Dark Side Of Skateboarding – The Story Of Antwuan Dixon
Terry Kennedy és a fatális döntés
Terry Kennedy „TK” és „Compton-Ass Terry” becenéven is fut. Ez már sejtet azért valamit. Egykor szupersztár volt deszkás körökben. A Baker Skateboards, a Supra és Pharrell Billionaire Boys Club márkája és az Ice Cream is szponzorálta. Társalapítója a Fly Society-nek.
Kennedy mindenhol feltűnt, ami Hollywood. Snoop Dogg listavezető dalában, a Drop It Like It’s Hot-ban (1:26 nál) is cameozik
A comptoni életmódról annyit, hogy 2005 júniusában Kennedy-t kétszer is meglőtték, egyszer az alkarján, és egyszer az állkapcsán találták el. Szerencsére ezekből felépült. Terry-t 2021. július 27-én tartóztatták le egy másik gördeszkás, Josiah Kassahunt megölése miatt. Kennedy-t gyilkossággal vádolták meg első fokon. Az ügy egészen profán Kennedy és barátnője összeveszett, mert túl ittas volt ahhoz, hogy a repülőtérre vezessen. Ekkor Terry agresszív lett a barátnőjével szemben, Josiah közbelépett, és megpróbálta megnyugtatni. TK dühében kiszállt az autóból és ököllel arcon ütötte Josiah-t, aki elesett és a fejét a betonba verte. Ennek eredményeként az agyában ödéma keletkezett, ami halálhoz vezetett. A tárgyalást követően Kennedy-t 2022. december 2-án felmentették a gyilkosság vádja alól, de kétrendbeli súlyos testi sértés miatt elítélték. 2023. február 28-án Kennedy-t öt év börtönre ítélték.
From Pro Skater To Prison – The Story Of Terry Kennedy
Lil B útja Brandon Turnerig – Csodagyerekből függővé
Brandon Turner 1981-ben született, gördeszkás csodagyerekként tartották számon. A Pittsburgh Steelers egykori szélső védőjének, Calvin Sweeney-nek az unokaöccse. Turner családja Brandontól is focikarriert várt, azonban ő már azelőtt elkezdett gördeszkázni, hogy hatéves korában családja Japánba költözött volna. Ott mélyült el igazán a tudása. Turner a ’90-es évek elejéig Japánban élt, mert apja a Yokosuka haditengerészeti bázison állomásozott. Tulajdonképpen állandóan gyakorolt.
Nem sokkal később, 13 évesen már Lil B-ként aprított, kortársainál sokkal magasabb szinten. Peter Smolik és Kanten Russell behozta Turnert a Voice Skateboards csapatába. Ezzel nagyon korán, 14 évesen, megismerkedett a deszkás pro élettel az ezzel járó bulizós életmóddal. Mire Turner 15 éves lett pont ott nyomta, ahol Muska, a Pacific Beach utcában lakott. Nemsokára már Chad Muska mellett a Shorty’s csapatában találta magát, és ezzel csatlakozott a hardcore gördeszkázáshoz, beleértve a hardcore partizást, alkoholt és a drogokat. Ez az életforma nagyon toxikus volt. Lil B azt is elmesélte, hogy sokszor tehetségeket nem vettek be a csapatba, mert nem drogoztak, ittak velük. „Addig jutottam, hogy olyan sokáig csináltam, hogy a neurológiai énem részévé vált.” – mondja Turner.
Évekig küzdött a kábítószer-függőséggel, hírhedt lett arról, hogy a rendőrök elől való menekülés közben át akart ugrani az egyik hídról a másikra, és 15 métert zuhant a semmibe. Összetörte a lábát, majd később elütötte egy autó és kómába került. A kórházban majdnem levágták a lábát. Nem tudott már deszkázni, kikerült a csapatából. Ilyenkor a „legjobb megoldás”, ha drogot árulsz és illegálisan fegyvert hordasz magadnál, minden engedély nélkül. Természetesen ennek börtön a vége. Három és fél évet kapott, jó magaviselet miatt 17 hónapot kellett végül üljön. Brandon ezekről az időkről annyit mondott, hogy nagyon szar helyre került. Szó szerint, egy verekedésnél a cellatársai összetörték a WC-t, ezért egy hónapig egy kis lukba kellett belecélozniuk minden kis és nagy ügyet, mert addig nem hoztak új porcelántrónt a cellába. Miután a 2010-es évek végére végleg kijózanodott pilates-iskolát végzett és oktatásba kezdett. Szenvedélybeteg-gyógyító programokban vesz részt, ez a munkája. A rekreációs gyógyulást vezető edzővé vált.
Több mint valószínűtlen, de 39 évesen visszatért a gördeszkázáshoz is. 2020-ban beadott egy olyan trükköt, ami miatt a gördeszkás világ kidörzsölte a csipát a szeméből. Turner ma a Pacific Beach-i Healthy Life Recovery rehabilitációs központ gyógyulási edzőjeként dolgozik és saját maga mondta el, hogy amikor az utcára megy deszkázni, a priusza miatt mindig megkeresi a zsarukat, hogy tudassa velük, hogy itt be fog adni egy trükköt, de nem rongál semmit.
The Second Coming of Brandon Turner
Gator the Skater
Mark Anthony „Gator” Rogowski a legendás old school időkben volt profi deszkás. Főleg az 1980-as években és az 1990-es évek elején volt kiemelkedő. Rogowski a New York állambeli Brooklynban született, de szülei válása után három évesen Kaliforniába költöztek. Tehetséges sportoló volt, fiatalkorában baseballígéretként is számon tartották. Ő volt az első gördeszkás, aki saját „pro-decket” kapott a Visiontől, Mark Gonzales előtt. Rogowski a Thrasher Magazine és a TransWorld Skateboarding Magazin címlapján is többször szerepelt. Hírneve csúcsán Rogowski havi 4000 és 8000 dollár közötti fizetést kapott. 1987-re Rogowski két dollárt keresett gördeszkánként a Visionnél, amely havi szinten 7000 lapot adott el, aminek eredményeként Rogowski összesen 14 000 USD-t (2023-ban 36 000 USD-t) kapott. Ezen kívül a Vision ezer féle merchet, pólókat is árult „Gator” néven. Ezt mind azért írom le, mert mára nagy a hallgatás körülötte, de Rogowski az 1980-as években jelentős hírnévnek örvendő elit deszkások csoportjába tartozott Christian Hosoi, Tony Hawk, Lance Mountain és Steve Caballero mellett. Karizmatikus személyiség volt, aki hírnevet és vagyont szerzett kedvenc sportja révén.
Mark Rogowski: Gator the Skater
Rogowski nimbusza a kilencvenes években csökkent, mivel az 1980-as években népszerű „vert deszkázást” felváltotta az utcai stílus. Az újrafeltalálás érdekében Rogowski „Gator” Mark Anthony-ra változtatta a nevét, kifejtve, hogy „Rogowski” annak az apának a neve, akit soha nem ismert. De nem ez az egyetlen furcsa sztori vele kapcsolatban. Egy súlyos nyugat-németországi balesetet követően durván megsérült, leszakadtak az ujjai és hasonlók. Rogowski vagy kiesett vagy kilökték egy szálloda ablakából, a lényeg, hogy egy kerítésen landolt.
Rogowski karrierje akkor ért véget, amikor 1991-ben bűnösnek vallotta magát Jessica Bergsten megtámadásában, megerőszakolásában és meggyilkolásában. Életét Helen Stickler dokumentumfilmje részletesen bemutatja.
Stoked: The Rise and Fall of Gator (documentary)
A sztori durván meredek. Jessica a barátnője volt, és a szakítás után Gator úgy gondolta más barátnője ne legyen. Közben vallási fanatikussá is vált. Nagy valószínűséggel tudathasadásos állapotba került. Skizofréniával is kezelték a börtönben. Ügyvédje tanácsát követve Rogowski bűnösnek vallotta magát gyilkosságban és nemi erőszakban, így elkerülte a halálbüntetést. 2010 után többször fellebbezett, de elutasították, még mindig, 2023-ban is, a büntetését tölti.
Brian Wenning – Kábítószerek, pia, börtön és megfejtések
Mi történt Brian Wenninggel?
A legjobb csapatokban deszkázott, behúzta a legnagyobb csekkeket, és a legőrültebb helyeken élt. A pénz, az autók és a rocksztár élet hamar felégeti a hidakat. Kikerül a DC-től, és Plan B-től is. Tegyük hozzá, hogy szinte hihetetlen, de több interjúban elmondja, hogy sok esetben nem voltak rendes szerződései sem. Kézfogással egyeztek meg, mint a dzsentlemenek. A deszkás biznisztársai már nem voltak mind úriemberek. Persze őt sem kellett félteni. Arizonában hamis csekkeket váltott be, majd verekedésbe is keveredett. Ráadásul a rend őreivel, ami biztos böri. Két körből rögtön kimaradsz az élet nevű játékban. Ennek ellenére Wenning nem egy loco, nem egy rosszfiú. Egyszerűen nagyon fiatalon került bele egy olyan életformába, amit nem tudott irányítani.
Legjobb egy interjúrészletet idézni tőle, mert sok mindenre rávilágít.
„– Azt mondtad, hogy a gördeszkaipar bukásra determinál. Mit értesz ez alatt?
– Úgy értem, minden úgy van beállítva, hogy kudarcot vallj, ha senki nem vezet a megfelelő irányba. Vagy magad nem vagy nagyon erős, de ezt egy tinédzsertől ne várd. New Yorkban deszkáztunk napi 1-2 sör, egy kis fű, egy üveg ásványvíz és napi 8 dollár kajára. Így éltünk. Aztán hirtelen hozzád vágnak egy rakás menő ruhát, pénzt, és még költened sem kell belőle, mert kapsz egy DC céges hitelkártyát is, hogy használd ezt a platina Visat, repülj el a barcelonai kibxszott sztriptízklubba, és hozd el ezt a deszkás gyereket, akivel a múltkor találkoztunk.”
Valószerűtlen élet, sok cucc, és hamar elveszted a realitásérzéked.
A gördeszka, mint jól jövedelmező iparág egészen új megközelítésben fogta fel a sport fogalmát. Nem alakultak ki olyan védőmechanizmusok, szociális hálók, mint más hagyományos sportok körében. Tetejébe ez egy olyan stílus, ami nem is nagyon tűri a klasszikus kategorizálást. Amellett vonzza is az őrültebb nonkonformista alakokat. Egy részükön egészen biztosan lehetett volna segíteni. Ma már talán elmúltak a zavaros, vad évek. De durva visszanézni, hogy hány karrier tört kerékbe. Ha visszanézünk a nyolcvanas-kilencvenes évekre, és a 2000-es évek elejére, egy nagyon zabolázatlan, vad időszakot láthatunk. Van, aki nosztalgiával tekint vissza rá, de ne feledjük, van, aki már nem tud visszaemlékezni rá, mert nincs köztünk.
A lista ezennel nem ért véget. Hamarosan jön cikk második része, újabb pernahajderekről.
