Két transznemű gördeszkás, Leo Baker és Cher Strauberry csatlakozott az olasz luxusmárka kifejezetten a deszkásokra épülő, Gucci Grip elnevezésű karóra-kollekció kampányához.
Ízlelgessük csak a címet, ami a prűdebb olvasók számára elsőre csak az LMBTQ+ modellek miatt lehet szembetűnő, pedig már önmagában az a tény is nagyon izgalmas dologról árulkodik, hogy a gördeszka, a transznemű és a Gucci szavak egyetlen mondatban szerepelnek.
Mennyi a Gucci?
A 2019-ben bemutatott fiatalokat célzó óravonal egészen bátran nyúlt a gördeszkás kultúrához. Olyannyira, hogy most nem csupán egy-egy félresikerült gördeszkával színesített reklámfotóról van szó. Konkrétan a teljes kampányát az utcaisport-kultúra alapkövére építette rá a Gucci. Nem nehéz kikövetkeztetni, de a kollekció neve is a deszkalapokat borító griptape-ből fakad, mert hát a hivatalos kommunikáció szerint a névadáshoz az inspirációt az adta, ahogyan a cipők tapadnak a gördeszka smirglijéhez, de hogy ennek tulajdonképpen mi értelme van, arra nem igazán tudtunk rájönni. Az már csak hab a tortán, hogy az órákkal az 1970-es évek gördeszkás hangulatát szeretnék visszaadni, azt az időszakot, amikor még nem is nagyon használtak gripet a deszkákon.
A félrecsúszott kommunikáció ellenére a vizuális megvalósítás néhol egész pazarul sült el, főként a tavalyi, #guccigrip1 néven futó sorozatok esetében. A promóanyag hat világváros – Párizs, Róma, New York, Tokió és Szöul – képzelt gördeszkás brigádjait mutatja be, ahogy az új órákban feszítenek egy-egy közös session alkalmával. Persze ezek a fotók is csak a divat vonatkozásában állják meg a helyüket. Egy önérzetes core gördeszkás simán ’culture vulture-t’ kiált, hiszen ez egyértelműen a szubkultúra high fashion iparág általi kizsákmányolása. Pedig lennének azért bőven olyan hiteles arcok, akik nevüket adnák egy-egy ilyen kampányhoz, elég, ha csak a brit Blondey McCoyra, a német Hyun ’Versace Plug’ Kummerre, vagy az amerikai Stephen Lawyerre gondolni, akik deszkázás során is előszeretettel viselnek luxusmárkákhoz köthető ruhadarabokat.
Az óra egyébként valóban ósulis megjelenésű és tényleg sikerült megidéznie a hetvenes éveket.
Az óra egyébként valóban ósulis megjelenésű és tényleg sikerült megidéznie a hetvenes éveket: tokja teljes egészében fémből készült és három kis ablakon keresztül olvashatjuk le a számlapról az időt és a dátumot. A cserélhető szíjakkal és többféle színállásban érkező Gucci Grip órák árai 1550 és 2050 dollár között alakulnak.
Szivárvány deszkások, szevasztok!
Ennek az egész bohóckodásnak van azonban egy sokkal fontosabb üzenete annál, hogy a luxus divatmárkák hosszútávon terveznek a deszkás kultúrával, hiszen nem ez volt az első eset a közelmúltban, hogy a legfelsőbb körökben is helyet kapott – elég csak Virgil Abloh és Lucien Clarke Louis Vuittonnal való együttműködésére, vagy éppen a Palace és a Moschino novemberi kollabjára gondolni. Ez a sokkal fontosabb üzenet arra próbál rávilágítani, hogy a gördeszkázás ma már tényleg mindenkié, de úgy tényleg, igazán mindenkié. Nem csak a maszkulin, macsó keménységtől duzzadó archetípusoké, hanem nőké, lányoké és a másságukat nyíltan felvállaló arcoké is. Gyakorlatilag ezt ismeri el és támasztja nagyon erősen alá, hogy egy elit világmárka nyíltan queer és transz profi gördeszkásokat választott a hivatalosan is erre a kultúrára épülő kampányához.
A homoszexualitás megjelenése a gördeszkázásban óriási tabunak számított egészen Brian Anderson 2016-os coming-outjáig. Persze azt nem lehet mondani, hogy utána tömegesen jöttek volna elő a profik, de az ő bejelentése óta egy fokkal komfortosabban, sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy végre biztonságban érezhetik magukat a másságukat nyíltan vállaló sportolók. Merthogy az Andersonhoz, Leo Bakerhez és Cher Strauberryhez hasonló arcoknak köszönhetően a gördeszkázás közösség hatalmas kollektív jellemfejlődésen ment keresztül és jutott el a melegeket verő profi deszkásoktól, és szexuális beállítottság miatt visszalépő szponzoroktól, az LMBTQ+ márkák megjelenéséig és a queer gördeszkázás egyértelmű elfogadásáig.
A gördeszkázás ma már tényleg mindenkié, de úgy tényleg, igazán mindenkié. Nem csak a maszkulin, macsó keménységtől duzzadó archetípusoké, hanem nőké, lányoké és a másságukat nyíltan felvállaló arcoké is.
Most biztosan sokan feldúltan, vagy lesajnálóan legyintenek ezeket a sorokat olvasva, pedig ez a téma igenis fontos és nem csak az LMBTQ+ deszkások szempontjából. A most történtekkel kiegészülő folyamatnak ugyanis egyértelmű és kristálytiszta üzenete van: 2020-ra végre önmagadként lehetsz gördeszkás! És hogy ezt a témakört miért nem szabad félvállról venni és miért érdemes inkább egy kis empátiát gyakorolva elmélyülni benne, arra Max Dubler négy évvel ezelőtti írása világít rá tökéletesen. Baker kampányban való megjelenése ráadásul kiemelten fontos, hiszen ő nem csak egy modellé avanzsált átlagos gördeszkás, mint amilyenek nagy általánosságban a többiek voltak a tavalyi fotósorozatokból. Egészen kicsi kora óta hatalmas figyelem kísérte karrierjét, ami transz- és nem bináris identitásának elfogadásával való küzdelmét csak nehezítette. Egy időre el is tűnt a radarról, hogy aztán az önmegismerés és elfogadás folyamata egy óriási sikerben, 2016-os Street League bajnoki címében csúcsosodjon ki. Strauberry ennél visszafogottabb gördeszkás sikerekkel büszkélkedhet, őt ugyanis elsősorban főként zenei múltja határozza meg. Leo és Cher egyébként nemrégiben alapított meg az első queercentrikus márkát Glue néven, melynek bemutatkozó videója a napokban debütált a Thrasher Magazine oldalán!
